Segíthetünk igaz? A legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer ott fogok ülni, ahol aznap reggel az ébredésem után egy órával. Főleg nem vele az oldalamon. De kicsit előre szaladtam.

Miután Loki csodálatos módon ráhibázott arra, amire éppen gondoltam, eltökélte, hogy a napomat könyvek társaságában akarom, de ha ez kevés lett volna, úgy is fogom tölteni.
Ennek ellenére le mertem volna fogadni, hogy csak azért erősködött, hogy végül kijelenthesse mennyire ostoba vagyok, aki sohasem fog megtanulni asgardiul olvasni. Ezzel a tudattal ültem le a herceg mellé, a palotának könyvtárában. Na és persze a másnapos fejfájás kíséretében.

Az első két órában még koncentrálni is tudtam, no meg hajtott a vágy, hogy Loki még csak véletlenül se nézhessen butának. Így sokkal nehezebb volt a tanulás, mert még azt is elrontottam, amiben teljesen biztos voltam. Rengetegszer az ellenkező választ adtam egy-egy kérdésre, vagy olykor megjegyeztem olyan dolgokat, amik hosszú kínos csöndet vont maga után. Mindeközben tompán hasogatott a fejem, és hányinger kerülgetett. Legszívesebben egy könyv mögé süppedtem volna szégyenemben. A legrosszabb az érzés volt. Mintha nem én irányítanám a saját gondolataimat. Ebből következett, a sok értelmetlen zagyvaság amit összehordtam.

-Nem tarthatnánk szünetet?

-Dehogynem. Amint először lesz egy épkézláb kijelentésed-dőlt hátra Loki a gunyoros megjegyzése után.

-Már több mint két órája tanulunk!-néztem fel rá, majd hangosan szusszantam.

-Látod, gyorsan repül az idő, ha kellemesen töltjük. Én legalább hatot tippeltem volna.

-Hogy te mekkora bunkó vagy!-fújtattam. Az elmúlt két órában ez volt az első határozott és összeszedett mondatom.

-Ne feledkezz meg arról, ki segít kinek!-morrant fel a herceg.-Azt ne hidd, hogy nem lenne ezer más fontosabb dolgom.

Szerettem volna visszaszólni neki, viszont ekkor valaki megfogta hátulról a székem támláját és kissé hanyatt döntött engem. Felnéztem ki lehet az, aki ilyen biztosan tart. Thor nézett le rám vigyorogva, és még hátrébb döntött, mintha csak egy súlyzó lennék, amin gyakorolhat.

-Nézzenek oda, mit találtam!-címezte nekem a szavait, majd Loki felé fordult. -Nahát öcsém, olyan savanyú arcot vágsz, mint aki...-folytatta volna észrevételeit az ifjú herceg, de félbeszakítottam.

-Képzeld Thor, épp tanulunk!-mosolyogtam rá boldogan.

Felüdítő volt a jelenléte. Addigra már nem tudtam, hogy a másnaposságtól vagy a sok jeltől fájhat-e annyire a fejem. Thor pedig kiszakított ebből a szenvedésből, amiért nagyon is hálás voltam neki.

-Ez érdekesen hangzik-nézett az előttem lévő könyvkupacokra szórakozottan.

-Neked biztosan az, elvégre az órák nagyján ott se voltál-szurkálódott Loki, aki most szólalt meg először, mióta Thort is köreinkben tudhattuk.

-Ne kezdd ezt megint Loki...-sóhajtott fel mögöttem a szőke istenség, igencsak mély hangján.

-Akkor ne tereld el a figyelmét!-hajolt előre a herceg az asztalon, szinte már fenyegetően.

-Hallgatni fogok, esküszöm!-engedte vissza a székemet Thor, majd mellettem leült egy másikra.-Folytasd csak testvér, én figyelek!

Thor olyan mosollyal nézett rám, amitől muszáj voltam felnevetni. Nem volt szándékos, de úgy tűnt, ez a Csínytevések istene nem igazán tolerálta. Felállt a helyéről és lesajnálóan mért végig minket.

Valahol, a lelki szemeim előtt, most én láttam Loki mire gondolhat. És igaza volt. Ha Thor marad, abból szinte biztos, hogy nem lesz semmiféle tanulás.

-Bocsáss meg bátyám, ha udvariatlan voltam-tárta szét a karjait negédesen mosolyogva.-Maradj nyugodtan helyettem is. Tekintsd ezt első királyi küldetésnek, de rám ne számítsatok!

Loki hangja egyszerre komor lett, mondandója utolsó felénél, amit félreérthetetlenül nekem címzett. Ezek után kisietett a könyvtárból, léptei visszhangját még azután is hallottuk hogy becsapta az ajtót.

***

Már rendesen besötétedett, mikor Loki a szobájába ért. Egyedül az ablakból szűrődött a szobába némi fény. Az istenség fáradtan a hajába túrt és szusszanva lépett beljebb, mikor észrevett engem.

Az ablakpárkányon ültem. Az egyik lábamat felhúztam, ezen támasztottam meg a karomat, a másikat elógattam. Épp, mint ahogy ő szokta csinálni. Megtorpant, éreztem magamon a jéghideg tekintetét.

-Megre-meg Yggdra...a...szill,
a ma-gas k...őris,
jaj-dul agg törzs s ág,
sza-bad-ul az ó-riás-olvastam fel a könyvben lévő sorokat. Kissé döcögősen, de büszke voltam rá.

-Hél útjára rettegve
hágnak a hősök,
míg Szurtur lángja
mindent elnyel, felemészt-fejezte be Loki a jóslatot megelőzve engem.

Hátra fűzte a kezeit és úgy méregetett, miközben közelebb lépett hozzám. Meglepetten néztem fel rá. Vajon itt mindenki ismeri ezeket a sorokat?

-A Ragnarök-jelentette ki szilárdan. Félreismerhetetlen lehetett számára.
-Erős kezdés, te választottad?

-Igen.

-Kérdezzem hogyan sikerült?

-Hmmm... Tudod az intenzív tanulás sokkal rövidebb és eredményesebb, mintha egész egy egész napon át könyvek felett szenvedtem volna-zártam le a témát ennyivel, kajánul mosolyogva az istenségre. Néha
egy-két hazugság nekem is beleférhet.

•pár órával Loki távozása után...•