A vacsora, amiről Thor beszélt elég érdekesnek bizonyult. Azt, hogy Odinnal nem leszünk puszi pajtások, körülbelül a harmadik percnél már tudtam.

Jómagam az asztal szélénél, a két herceg közt foglaltam helyet. Mivel a megállapodásunk szerint Lokinak velem kell maradnia, ki is használtam minden lehetőséget.

-Panasz érkezett ma rád, fiam. Azt mondták szétszórt voltál a megbeszélésen-vetette fel Odin a témát, amiről mindenki érezte, hogy nem igazán nem lesz jó vége.

A másodpercekig tartó csend, szinte elviselhetetlen volt. Ezalatt elemeztem minden arcot. Asgard királya nyilván választ várt fiától, akiről könnyen le lehetett volna olvasni, hogy kellemetlen számára ez a szituáció.
Loki továbbra is folytatta a vacsoráját, ám pontosan megfigyeltem a pillantását amit Odinra, majd Thorra vetett. Mintha már tudná is előre, hogy mit fog maga után vonni ez a kijelentés. Hosszú ideig a bátyját figyelte, majd ugyanezzel a mindent tudó tekintettel pillantott rám is.

-Mire gondolsz, atyám?-tette le a villáját Thor.

-Arra, hogy még egy napja sincs itt ez a midgardi, de már most felborította az egyensúlyt.

-Ez őrültség! Talán nem lehet olyan nap az életemben, amikor...

-Amikor nem állsz készen? Te vagy a trónörökös, Thor! Egy jó király nem akar háborút, de jobb ha mindig készen áll rá. Ez mindenre vonatkozik. Ha elfoglalod a helyemet, nem veheted a birodalom ügyeit félvállról!

-És miből következtetsz arra, hogy ez Grace hibája?-mutatott rám, mire összesszorult gyomorral pillantottam fel az asztalfőnél ülő Odinra.

-Egy midgardinak Midgardon van a helye, nem pedig az istenek között-mondta határozottan majd körbenézett az asztalnál ülő társaságon-Te mit gondolsz, Loki?

-Egyet értek-válaszolta a sötéthajú herceg, mire én teljes erőmből rátapostam a lábára. Loki elfintorodott egy pillanatra-Egyet értek Thorral. Bátyám ezzel is bizonyíthatja rátermettségét az "uralkodásra"-helyesbített, mire én csak elégedetten elmosolyodtam.

-Látod atyám? Ha másnak nem is, neked meg kell értened, hogy miért nem hagyhattam őt ott-mondta Thor valamivel lelkesebben.

-Amit ígértem, már nem vonhatom vissza, az embergyerek maradhat-állt fel az asztaltól Odin, félbehagyva a vacsoráját-Viszont nem helyeslem, amit nem is rejtek véka alá-viharzott ki végül a teremből.

-Rendben van bátyám, megy ez neked mint a... villám csapás?-vigyorodott el Loki fivére "sikerén".

-Fogd be, Loki!-intette le a szőke isten, majd néhány másodpercig csend borult a teremre.

Jómagam a terítőt piszkáltam, kissé nyugtalanul, de még így is felszabadultabbnak éreztem magam, mint amikor Odin is jelen volt.

-Most mesélj nekem arról testvér, hogy miért is volt Grace két emelettel feljebb, mint ahol hagytam, ráadásul nélküled!-mondta Thor komoran. Volt a hangjában valami fenyegető, ami azonnali válaszadásra kényszerítette Lokit.

-Az a helyzet bátyám, hogy...-kezdett volna bele a maga kis hazugságába, amikor közbevágtam.

-Hogy én hagytam ott Lokit. Elindultunk, hogy körbe nézzünk a palotában, de amikor őt megállították, mert beszélni szeretett volna vele...öhm... Bella!-jutott eszembe a lány neve, akivel megtaláltam Lokit.

A herceg arca amikor kimondtam a lány nevét azonnal megváltozott. Egyszerre érezhette azt, hogy a világ megfordul vele, és hogy valamire még egy "midgardi" is használható lehet. Odáig ugyan is jól hazudtam. Az utóbbinak betudható érzelemi jelek azonban azonnal szertefoszlottak, amint kimondtam a lány nevét, és csak a döbbenet maradt helyette, na meg egy hosszú tartalmas csend.

-Bella?-kérdezett vissza Thor, mintha rosszul hallaná.

-Igen, a szolgálólány-helyeseltem.

-A szobámban szokott takarítani-tette hozzá Loki.

-Nem is tudtam, hogy ilyen bizalmas viszonyban vagy a szolgálólánnyal, hogy a nevét is tudod. Sose érdekeltek téged az ilyesmik-rázta meg a fejét Thor gyanakvóan.

-Én kérdeztem meg, hogy hívják. Azt mondta, hogy hozni fog nekem való ruhákat is-mosolyodtam el.-Utána pedig elsiettem. Azt hittem könnyebben találok valami érdekeset egyedül, Lokit pedig ott hagytam.

Thor hosszú ideig méregetett, mintha nem tudná eldönteni, hogy igazat mondok-e. Utánam Loki következett, őt is alaposan végigmérte, mint egy bíró valamiféle halálosan komoly ügynél.

-Most szólj hozzá!-vonta meg a vállát a csínytevések istene.-De lebuktál Grace, figyelheted mikor veszítelek legközelebb szem elől!-fordult felém.

-Ebben biztos vagyok-biccentettem felé halványan elmosolyodva, majd szinte egyszere néztünk Thorra.

A menydörgés istene szintén felállt az asztaltól, majd elmosolyodott.

-Biztosan rád bízhatom őt, Loki?

-Nemigen van más választásom...

-Tudtam, hogy számíthatok rád, öcsém!-csapott rá Thor testvére vállára, amire Loki egy sóhajjal reagált. Vicces volt látni a tekintetét, ahogy legszívesebben az univerzum legtávolabbi felébe száműzné fivérét, de mégis próbálja ezt nem kimutatni.

-Gyere Grace, hagyjunk most egy kis szabadidőt Lokinak!

-Még találkozunk!-búcsúztam el tőle, miközben felálltam az asztaltól.

-Alig várom...-hallottam a válaszát a hátam mögül. Érezhető volt benne a cinikusság, emiatt halványan el is fintorodtam amikor felé fordultam.

Nem akartam örök életen át zsarolni, sőt, biztos voltam benne, hogy hamarosan találni fog valamiféle kibúvót. Az a nap azonban így volt kerek és tökéletes, és egy cseppet sem bántam meg.

Miután Thorral kiértünk az ajtón, azonnal becsukta mögöttem. A kezében egy kő volt, amit párszor fel-fel dobott.

-Biztosan ismered ezt a játékot-rejtette a háta mögé karjait, majd miután az egyik kezében elrejtette a kavicsot, megmutatta két ökölbe szorított markát.-Ez dönti el a mai programot.

Találomra ráböktem a bal kezére. Thor lassan szétnyitotta.

-Pech, csináljuk újra!-emeltem rá a tekintetem, mire elnevette magát.

-Nincs alku, ez a B verziót jelenti-mutatta az üres tenyerét.

A kezét finoman a vállamra tette, közel sem olyan erővel mint Lokinak,  és leguggolt hozzám. Körülbelül egyszinten voltunk, de még így is magasabb volt, mint én.

-Valaki szeretne veled találkozni, Grace.