-Miért hozattál ki a cellámból?-kérdezte a herceg sötét komorsággal, maga előtt összefont karokkal. Elfordult a Mindeket Atyjától, ami mégis csak nagy tiszteletlenségről árulkodott. Pedig hálásnak kellene lennie, vagy mégsem?

-Ritka lehetőséged adódott, Loki. Ezzel tisztára moshatod a neved.

-Azonnal gondoltam, hogy nem a pótolhatatlan személyem hiányzott-mosolyodott el gunyorosan és egyben keserűen is. Féloldalasan Odin felé fordult, aki most nem a trónján, hanem a herceg mellett állt nem sokkal.-Miről van szó?

-Házasságról.

-Szóval a mamlasz testvérem elveszi a midgardi tyúkot. Csodálatos!-nevetett fel Loki, két tenyerét összetéve.-És ez hogy is kapcsolódik hozzám?

-Nem Thornak lesz az esküvője, hanem a neked.

-Nekem?-kérdezett vissza a herceg magára mutatva.-És mégis kivel?

-Vanaheimben uralkodóra van szükség a hercegnőjük mellé. Mindig is irányítani akartál, most pedig megkapod a lehetőséget tőlem.

-Nem azt akarod, hogy uralkodjak, hanem hogy eltűnjek Asgardból...-sziszegte a herceg a dühtől vezérelve. Kezeit ökölbe szorította és lelógatta teste mellett.-És, ha nemet mondok?

-Ilyen lehetőség nincs. Tiéd lesz a hercegnő és a trón. Ez még jobban is alakult, mint ahogy tervezted.

***

A palotát a hercegnő érkeztének a puszta tudata is már díszbe öltöztette. Az emberek sürgölődtek, mintha máris az esküvőre készülnének, pedig a leendő uralkodó még csak látogatóba érkezett. Illetve a következő reggel. De estére már teljes pompájában állt egész Asgard.

Mindenki örült. Az ifjú herceg talán végre a jó útra tér, és egy rendes nő mellett fog uralkodni. Távol Asgardtól, békében és nyugalomban. Elvégre ki ne örülne egy ilyen hírnek? Mindenki. Mindenki, leszámítva engem.

Lehajtott fejjel sétáltam az erkélyemhez. Szerettem itt lenni, fentről kilátásom nyílt szinte az egész területre, és a Bifröstre.

Felhúzva a szoknyámat, a párkányra ültem. A lábam egyenlőre befelé fordult, de hamarosan már a mélység felett lógattam őket. Óvatosan lepillantottam. Na igen, ha itt leesnék, a biztos halál várna, méghozzá tárt karokkal.

Nyeltem egy nagyot. A szívem mintha összeszorult volna a gondolatra. Elhessegetve maga elől, inkább a távolba merengtem. Ez az egész helyzet olyan kilátástalannak tűnt. Eddig Lokival hadakoztam, s most, hogy minden helyre állna, egyszer csak belép a képbe egy harmadik személy.

-Grace...

A hang hirtelen szólított meg. Olyannyira, hogy akaratom ellenére is összerezzentem, ezzel elveszítve az egyensúlyomat. Egy utolsó sikkantásra maradt már csak időm. Minden olyan gyorsan történt, de a szívveréseim száma legalább egy percnyi nyugalmi állapotoméval ért fel.
Mielőtt azonban komolyabb baj érhetett volna, egy erős kar ragadott meg, a mellem alatt. A hirtelen sokktól szinte zokogni tudtam volna, főleg úgy, hogy felmértem hova is landoltam volna, ha nem kapnak el.
A segítőm visszahúzott a korlátról, a karjaiba. Akárcsak egy menyasszonyt.
Loki.

Az egész testem remegett, viszont a jelenléte nyugalmat, békét és biztonságot jelentett számomra. A lehető legkisebbre húztam össze magam. Fejem a mellkasának támasztottam, kezeimet összekulcsolva az ajkaim elé emeltem. Előtörtek belőlem a könnyek.

-Ennek nincs értelme! Nem!-ráztam a fejem dacosan.

-Az öngyilkosságnak szerinted több lenne?

-Hozzámész valaki máshoz! Én... én...

-Téged szeretek.

Erre a mondatra felpillantottam. Loki arca határozott volt, mégis gondoskodó, ahogy a karjaiban tartott. De ezt nem tudtam elhinni. Tényleg kimondta? Hogy ő szeretne?

Lassan az ágyamhoz sétált velem, és finoman letett rá. A takarót ráigazította még mindig remegő testemre, majd az arcomhoz hajolt és hosszú csókot adott a homlokomra. Felegyenesedett, és ellépett az ágyamtól. Ne, nem mehet el! Még nem...

-Maradj itt velem, kérlek!-fordultam felé.

Loki továbbra sem állt meg. A kezét a kilincsemre tette. Egy hosszú sóhaj kíséretében fordultam el tőle. Olyan érzés fogott el, mintha máris elkötelezte volna magát a hercegnő mellett. De miben is bíztam? Ez így lesz.

Egyszer csak megéreztem, hogy süllyed az ágyam, és egy simítást a derekamon.

-Gondoltam bezárom az ajtót.

Hirtelen a herceg felé gördültem, és szorosan megöleltem. Ebben az egész bonyolult világban ő tűnt egyedül valóságosnak. Ezt a pillanatot semmi pénzért nem adtam volna. Soha.

***

A palota tele volt emberekkel, akik mind csak a hercegnő jövetelére vártak, aki-hogy kellően megismerje Asgardot és jövőbeli férjét- egy hétig maradt. Ezt követően pedig már csak az esküvő volt hátra.

A királyi család Odin trónjánál állt. Frigga helyén Loki, alatta pedig pár lépcsőfokkal a bátyja, Thor. A fiatalabb herceg gondterhelt arccal meredt maga elé, néha-néha a tömeg felé pillantott, mintha keresne valakit.

-Ne aggódj, Loki! Úgy hallottam Gerda gyönyörű nő. Még a te szívedet is el fogja varázsolni, ebben biztos vagyok-tette a kezét Thor, öccse vállára.

-Azt kétlem, bátyám...-válaszolta Loki alig hallhatóan, mihelyt a szőke istenség már nem rá figyelt.

Ekkor szétnyíltak a hatalmas ajtók.

-Üdvözöljétek Gerdát, Vanaheim jövendőbeli királynőjét!-hangzott fel egy kiáltás.

Asgard népe tisztelettudóan meghajolt. Mindenki, leszámítva az Odinsonokat. Odin felállt trónján, és jogarát megkopogtatta a földön.

-Üdvözöllek Asgardban, hercegnő!

Az említett hölgy kivált ekkor kísérői köréből és tisztelettudóan meghajolt a Mindenek Atyja előtt.

-Köszönöm, hogy fogadtál engem, és hogy igent mondtál az ajánlatunkra.

A nő ekkor Thor felé fordult, aki gyöngéden megemelte a hercegnő kezét, és a szája elé emelte, üdvözlésképp.

-Köszöntelek Asgardban, Gerda!

-A pletykák rólad meg sem közelítik a valóságot, Thor-mosolyodott el, majd Loki felé fordult.

Az ifjabb hercegnek valóban feltűnt a nő különlegesen szép arca, kecses alakja és hullámos szőkésbarna tincsei. De mind ez valahogy semminek tűnt, ha Gracere gondolt. A lány kék szemeire, kellemes mosolyára, és a gyermeki naivitásra, ahogy képes volt őt szeretni.

-Örülök a találkozásnak, herceg-húzta ajkait mosolyra Gerda.

Loki épp szólásra nyitotta a száját, mikor a terembe lépett valaki. Mindenki elcsendesült és a fehér ruhás lányt nézte, a herceg gondterhelt arca pedig végre lággyá vált, sőt! Mosolygott. Ami Gerdáról nem volt épp elmondható.

-Ugye nem késtem?-hajolt meg a sötéthajú jövevény, pillantását összekapcsolva Lokiéval, aki mintha csak azt sugallta volna:
"Nem Grace, pontosan jókor érkeztél."