-Hát ez csodálatos!-sóhajtott fel a herceg, miközben letett engem egy padra.-Nincs visszaút Asgardba, és te is a nyakamon maradtál...-emelte a jobb kezét az ajkához és féloldalasan elfordult tőlem, mintha szörnyen gondolkodna valamin.

-Nem tudom észre vetted-e, de megöltél két embert a szemem láttára, az anyám pedig kidobott az utcára! Nem kaphatnék egy kis időt, amíg kivételesen normális lennél velem?-néztem fel rá a szemöldökömet összevonva. Van akiben egy egész életen át nyomot hagyna egy halott látványa engem pedig azonnal piszkálni kezd? Minden esetre nem tudom hol is lennék nélküle...

-Később ráérsz feldolgozni, először ki kéne találnom hol éjszakázzunk-intett le egy laza kézmozdulattal.

Meghökkenve mutattam magamra, miközben felhúztam a lábam törökülésbe.

-Kivételesen egy szakértővel állsz szemben, mert én ezen a helyen nőttem fel!

Miután végre Loki is megtisztelt azzal, hogy felém forduljon, folytattam.

-Viszont most nekem sincs ötletem. Itt az emberek ilyenkor hotelekbe mennek-vontam meg a vállam, mire ő csak megforgatta zölden fénylő szemeit.

-Midgardon nincsenek fogadók?

-Erről beszéltem idáig-fújtattam durcásan. Nem akartam türelmetlen lenni, de azt hiszem elnézhető hiba volt a napom után. Loki elvigyorodott, mintha csak egy mesteri ötlet ugrott volna be neki.

-Miért érzem azt, hogy valami nagyon rossz ötleted támadt?-kérdeztem félve, de az a bizonyos eszelős mosoly továbbra sem tűnt el az arcáról.

-Tudom hol fogunk ma éjjel aludni.

***

Nem sokkal később már egy csodálatos, magas és régi építésű hotel előtt álltunk. Kívül egy kerek szökőkút biztosította a nyugodt hangulatot, na, meg az utcára szűrődő fények bentről.

-Ez volt a nagy terv?

Loki értetlenül fordult felém, látszott rajta, hogy fel van háborodva.

-Nem tetszik?

-Úgy mosolyogtál, mint aki a pokolra tervez költöztetni.

A férfi kihúzta magát és olyan pillantádt vetett rám, amibő azonnal tudtam, hogy átvert. Nagyszerű.

-Sose gondoltam volna, hogy egy szállodába hozol!-néztem fel a magas épületre ámulva. Nagy dolog volt ez, ugyanis ilyen közelről sem láttam még hasonló épületet, nemhogy megszálljak benne...

-Nem, biztos vagyok benne, hogy egy hotelhoz hoztalak téged!

-Igen, ezt mondtam én is-terelődött a tekintetem a férfire.

-Szállodát mondtál.

-Mi a különbség?

Loki megadva magát csak fújtatott egyet, majd elindult a főbejárat felé.

Boldogan mosolyogva indultam utána, amikor eszembe jutott valami. A ruhája. A pokolba is, annyi időt töltöttem Asgardon, hogy egyáltalán fel sem tűnt, hogy a fél városon át úgy gyalogoltunk, mint két farsangról szabadult bolond. Utána léptem és megragadtam a köpenyét, mire ő kelletlenül fordult hátra és kihúzta az anyagot a kezeim közül.

-Hagyd csak, kitalálom. Valami nem jó-szusszant egyet-Hallgatlak.

-A baj a ruha.

-A ruha?-vonta fel a szemöldökét.-Arra még várnod kell néhány évet... Mit gondolsz, valami rossz hajlamom van?-mutatott magára, mintha csak megvádoltam volna, de a válaszába belegondolva csak halasztást kért, nem is vetette el a félreértett ötletet. Amint azon kaptam magam, hogy még mindig itt tartok, elfintorodtam.

-Mi!? Nem!-tiltakoztam a kezemet is feltartva.-Nem vagy elég átlagos!

-Nem, tényleg nem vagyok!-válaszolt elégedetten, és széttárta a karját.-Nem vagy elég konkrét, midgardi.

Lopva körbenézett, majd amikor konstatálta, hogy nemigen foglalkoznak velünk az emberek, egy csuklómozdulat segítségével az asgardi öltözetünk helyén teljesen hétköznapi ruha jelent meg. Illetve mégsem, Lokira elegáns öltöny, míg rám sima farmer és egy csinosabb felsőrész került.
Mosolyogva néztem meg az új ruhámat, majd a csínytevések istene mellett léptem be a bejáraton.

Az előtér pazarabb volt, mint kívülről azt gondolni mertem volna. Az egész épületnek volt egy régies hangulata, a rádióból halkan szólt a retró zene. Az egyik ablakhoz léptem és kinéztem a parkra, ahol az emberek iszogattak, vagy a medencékben fürdőztek. Pár órája azt sem tudtam hol húzzam meg magam, most pedig egy drága szálló belsejében vártam, hogy szobát kapjunk... Hihetetlen!

Sokáig bambulhattam kifelé, mert a herceg nem sokkal később mögöttem állt, kulcsokkal a kezében. Mosolygott amikor látta, hogy mennyire lekötötte a figyelmemet ez a hely.

-Thomas és Lily.

-Nagyon találó. Az apám vagy?-kérdeztem halvány félmosollyal az arcomon. Elvégre jó lenne tudni, hogy "kije" is vagyok pontosan, amíg itt szállunk meg.

-A bátyád. Ez persze nem jogosít fel téged arra, hogy addig hivatalosan is bosszanthass!

-Oké, akkor úgy folytatom mint eddig. Inkognitóban.

***

-Ezek a midgardi ételek egészen tűrhetőek-mondta Loki, amikor a tányerján lévő lasagne felénél járhatott.

Őszinte meglepettség és elégedettség ült a herceg arcára amikor a szobapincér által meghozott ételt megízlelte.

-Ugye megmondtam?-mosolyogtam elégedetten.-Hé, vigyáz ez paradicsom szósz! Nem fog kijönni a fess öltözékedből.

-Grace, ugyan olyan zavaró amikor kedves próbálsz lenni, mint amikor direkt akarsz kifogni rajtam. A sikereid arányait most ne firtassuk!-tartotta fel a kezét.

-Hé, ha már itt tartunk...-helyezkedtem el kényelmesen az ágyon a saját tányéromban lévő hosszú tésztára öszpontosítva, hogy mindenképp feltekerjem a villámra.-Melyik csínyedre vagy a legbüszkébb?

A herceg kevés ideig nem válaszolt. Biztosan számtalan lehetőség közt mérlegelt és nem jutott dűlőre. Végül elmosolyodott, mintha csak egy régi szép emlékre bukkant volna a fejében és mesélni kezdett...

-Régebben Thor szinte mindig harcolni ment. A tanulás, és varázslás inkább az én műfajom volt. Amikor megunta magát, hozzám jött oda, szinte sosem hagyott nyugtot nekem. Persze több indok is közrejátszott, de egy nap meguntam a váratlan látogatásait és kígyóvá változtam. Tudtam, hogy imádja őket. Rám talált, felvett, hogy megcsodáljon, amikor visszaváltoztam és...-vigyorodott el maga elé nézve.-ledöftem egy tőrrel.

Érdeklődve hallgattam a történetet, még enni is elfelejtettem. A legelső kérdés ami eszembe jutott, hogy Thor vajon túlélte-e, de amint csak gondolni mertem erre a kérdésre, legszívesebben homlokon csaptam volna magam.

-Ez menő!-mondtam végül.

-Menő?-rázta meg a fejét Loki értetlenkedve.

-Azt jelenti király, vagány... klassz.

-Nem azé...-dörzsölte meg az orrnyergét, mint akit már ennyivel sikerült kihoznom a sodrából, majd folytatta-Tőled legalább egy kioktatást vártam volna a testvéri szeretetről.

-Nincs és sose volt. Ahogy más sem-komorodtam el és félretettem a tányéromat az éjjeliszekrényre.
Ezután elfeküdtem az oldalamon és a lábamat felhúzva gömbölyödtem össze, lefelé görbülő ajkakkal.

-Grace!-hallottam Loki hangját mögülem, mire kelletlenül fordultam felé.

-Tartozol nekem...-fogta össze háta mögött a kezeit és várakozóan pillantott rám, hogy folytathassa, viszont én közbe szóltam.

-Jaj ne már, képes vagy ilyenkor felhozni ezt? Mit tudok én neked adni, amid amúgy sincs meg?-kérdeztem kissé ingerülten. Azt szerettem volna, ha mára már békén hagyna. Nem is rám nézett miközben beszéltem, mintha csak arra várta volna, hogy mikor fejezem be. Végül miután elhallgattam, folytatta.

-Én megmutattam neked Asgardot. Most te következel.