Amikor a süveg kijelentette, hogy Griffendéles leszek boldogan indultam el lefelé és amikor kiértem ott találtam Sofiát, akinek nagy hévvel meséltem, hogy van egy „idegenvezetőm", aztán együtt szomorkodtunk miért nem ő az. Tisztára, mint régen. Amikor először léptem be a klubhelyiségbe majdnem elájultam. Ennyi pirost egy helyen még sose láttam, majd kíváncsian néztem körbe ki lehet az „I.v." -őm. Így rövidítjük. Aztán az egyik „tekergő", akiket már előbb kifigyeltem felpattant és oda jött hozzám.

- Szia! James Potter vagyok, de elég, ha úgy ismersz Ágas. Én vagyok az idegenvezetőd. Indulhatunk? – Bólintottam, mire elindult a portré-lyuk felé. Amikor kimásztunk elmagyarázta, hogy kell bejutni majd háromszor elmondtatta velem a jelszót.

- Amúgy nem kellett volna elmondanod. Csak vicces volt, hogy mennyire komolyan veszed. – Röhögött ki.

- Kedves vagy, csak tudod innen nem rúghatnak ki.

- Máshonnan már rúgtak ki?

- Figyi, honnan nem?

Aztán elmondtam neki az egész élettörténetemet, ami tökre lenyűgözte. Ezt mondta is.

- Hát, örülök, hogy neked tetszik, a tanároknak annyira nem.

- Szóval ez az utolsó suli? – kérdezte.

- Aha, de innen nem fognak kidobni, anyámnak megígértem.

- Mi ez az anyámozás nálad is? Te is ilyen aranyvérű vagy?

- Nem teljesen, de kicsit megutált az évek alatt.

- Fura, van egy barátom, Sirius Black. Megvan? Fekete hajú, magas srác, kb. olyan népszerű, mint és. Utálják a szülei mióta Griffendéles.

- Csak az a fura, hogy miért nem idehoztak először. Ez azért elég jó iskola.

- Kemény, pedig én még nem is hallottam róla. Tudod a szüleim elváltak és anyukámmal maradtam Magyarországban.

- Hol?

- Magyarország. A Waldox suli megvan? Az egyik első iskolám volt.

- Bocs de sulikról ne engem kérdezz...

- Mágia útja? Bevásárlós hely. – próbálkoztam.

- Nem a barátnőd vagyok, hogy shoppingolni járjak, oké?

- Jó, akkor a Balaton megvan?

- Erre találod a nagytermet! Itt fogunk étkezni. – mondta és tényleg nagyon felelősségtudó volt. Rámutatott egy nagy kétszárnyú ajtóra, ami nyitva volt és ha benéztél óriási termet láttál négy asztallal. Tovább mentünk és James még egy csomó helyet mutatott, amik termek voltak és ajtók meg szobrok és ilyenek. Aztán visszaértünk a portré-lyukhoz.

- Na? Tetszett? – kérdezte James.

- Őszintén? Semmire se emlékszem.

- Ó, ... Uncsi volt? – pillantott rám, de nem indult el befelé.

- Kicsit...?

- Akarod, hogy mutassak valami izgit is? – bólintottam, mire nagy hévvel elindult visszafelé. – Most mit csinálunk? – Futottam utána. De erre csak megrázta a fejét és elővett a zsebéből egy üres pergament.

- Na idefigyelj... Ez itt a tekergők térképe. – mondta komoly arccal.

- Hát, ha ez itt az agyszüleményetek, akkor nem gondolkodhattok sokat... - James hangosan felröhögött, de ilyesztően gyorsan váltott vissza komolyra.

- Ez a térlép a kastélyt ábrázolja. Rajta van minden titkos átjáró és csapóajtó, sőt egy részén Roxmorts falu is rajta van. De, ami az igazán érdekes, hogy minden ember a kastélyban rajta van. És mozog. Na idefigyelj. – motyogott valamit és az üres pergamenre szegezte a pálcáját. Mintha valaki hihetetlen gyorsasággal körmölni kezdett volna. Az egész kastély megjelent az óriásira szétnyitott lapon. És kis lábnyomok mutatták, hol jár az illető, akinek a neve a kis buborékban lohol a lábnyomok után. James pár percig szöszmötölt és rápillantott egy pontra. - Ott van! – kiáltotta. Odanéztem és megláttam a feliratot. James Potter.

- De én nem vagyok rajta. – szomorodtam el.

- Fura... Pedig mindenki rajta van, de komolyan. Majd megkérdezem Remust. De akkor találjuk ki hol kezdjük! Mondjuk fentről le? Vagy fordítva?

- Legyen az első. Akkor csak egyszer kell sokat lépcsőzni. Rendben. Amíg fölfele megyünk elmagyarázom a roxmortsba vezető utakat. Hét titkos alagút van ebből Frics négyet ismer, egy a fúriafűz alatt van, - itt kissé megrándult az arca – és kettő működik. Az egyik a félszemű banya szobra mögül az ötödiken, a másik a jóslásterem folyosóján egy törött tükör mögül.

És aztán csak magyarázott és magyarázott, szobrokról, páncélokról és törött tükrökről, amik mögül titkos ajtó nyílik. Egy csomó fali járatot mutatott és voltunk faliszőnyeg mögötti titkos teremben, 3. emeleti lányvécében és James megígérte, hogy valamikor Roxmortsba is levisz. Egyszer találkoztunk Fricsel, aki kissé dühös volt, mert már tíz óra is elmúlt, de kivágtuk magunkat azzal, hogy James Dumbledore utasítására vezet körbe. Amikor visszaértünk azt hittem a klubhelyiség üres lesz, az utolsó sulimban a Beaxbutons-ban mindenki aludt kilenckor, de ehhez képest tök tele volt. Valami évnyitó buli lehetett, mert volt kaja, pia, tánc. Komolyan, még karaoke is volt, éppen egy szőke lány vonaglott a mikrofonnál. James odafurakodott egy bulizó csoporthoz, akik épp a lángnyelv whiskey-vel szemezgettek, de mivel Sofiát nem láttam követtem. Amikor közelebb értünk láttam, hogy a tekergők azok. Nem tudtam mást tenni, én is odaálltam melléjük. Amikor a fekete hajú srác észrevett felcsillant a szeme és elővarázsolt a semmiből, egy tollat.

- Ó! Egy rajongó! Na add a kezed! – oda nyúlt és elkapta a kezem majd ráfirkált. Hozzám se szólt csak odébb álltak.

- Hát veled meg mi történt? Találkoztál valakivel? – kérdezte Sofia, aki épp akkor ért mellém.

- Igen azt hiszem találkoztam... - a kezemre pillantottam. – Sirius Blackkel.