Néhány óra múlva a buli kezdetét is vette. A "csak néhány haver jön át" helyett lett kb 50 ember, de lehet, hogy rosszul számoltam.
A tömegben próbáltam megkeresni az egyik Armstrong fiút, de ez nem ment olyan könnyen, mert mindenhol részeg tinik táncoltak.
Végül sikerült az egyiket észrevennem, majd követtem őt a konyhába.

-Oké, eddig kettő ember hányását takarítottam fel. Add mindenki tudtára, hogyha hányni akarnak akkor használják a mosdót, vagy az udvart. -Kiabáltam túl a zenét. -Ja és nem törjenek el semmit. Az előbb mentettem meg egy vázát az eséstől.

-oké, majd valahogy közlöm a hányni készülőkkel. -válaszolta kiabálva Joey.- Inkább lazulj kicsit, igyál és élvezd a bulit.-mondta majd a kezembe nyomott egy poharat amiben valamilyen ital volt. Az illata alapján talán vodka lehet. Mindegy is, megittam. Igen, ez tényleg vodka.

Egész hamar engem is utolért a buli hangulata. Megfogadtam Joey tanácsát és lazábbra vettem a dolgokat és tényleg élveztem a bulit. Megismerkedtem néhány emberrel, akik igaz, hogy holnap nem fognak rám emlékezni a sok alkoholtól, viszont egész szimpatikusak. Rengeteget táncoltunk és énekeltük a hangfalból üvöltő zenét, igaz nem mindig tudtuk, helyesen a dalszöveget, de ez jelen esetben senkit sem érdekelt. Így lett Louis Fonsi Despasito, eredetileg spanyol nyelvű dala félig angol és még egy kicsit német is, amit nem tudom, hogy hogyan hoztunk össze, de nem is baj. Később két kezet éreztem a derekam körül, mitől kicsit megijedtem, de igazából nem is nagyon foglalkoztam ezzel, de persze győzött a kíváncsiság ezért megfordultam. Na ki volt mögöttem? Igen....Jakob.

-Nagyon jól nézel ki.-mondta

-Pedig ez csak egy normál ruha.-válaszoltam nevetve

-Mindenhogy jól nézel ki.-folytatta és az arca vészesen közeledett felém.

-Tudom,de...-akartam mondani, de Jakob belém fojtotta a szót azzal, hogy megcsókolt. Annyira ismerős ez a helyzet. Itt vagyunk egy buliban, részegen. Jakob szakította meg a csókot, majd megfogta a kezem és a konyhába húzott.

-Rég ittam. Öntök neked is.-mondta, majd megfogott kettő poharat és öntött valamit bele. Elvettem tőle a poharat és megittam ami benne volt, majd a poharakat egyszerre raktuk le a pultra és Jakob már meg is töltötte is a poharakat ismét.
Fogalmam sincs, hogy mit és mennyit ittam, de az biztos, hogy nagyon felszabadult lettem. Ezért is lehetett az, hogy hagytam, hogy Jakob ismét megcsókoljon, majd azt is, hogy felvigyen az emeletre...

Nagyon ritkán leszek részeg egy bulin. De ha nagyon megjön a hangulatom, akkor azért szoktunk inni nem is keveset. Ebben csak azt utálom amikor reggel szörnyű fejfájással kelek.
Kinyitottam a szemem és próbáltam visszaemlékezni az estére. Buli, hangos zene, sok ember, mindenki részeg, Jakob. Mivel majdnem szét robbant a fejem, ezért óvatosan átfordultam a másik oldalamra, ahol Jakob még aludt. Oké...vagyis mivan?? Felültem az ágyon, de a hirtelen mozdulattól éles fájdalom nyílalt a fejembe.

-Kelj már fel!.-ráztam meg a mellettem alvó fiút, mire csak morgott egyet, majd a másik oldalára fordulva aludt tovább.- Ne morogj, mi vagy te egy kutya? Kelj már fel!.-ráztam meg ismét a vállát mire végre felébredt.

-Mivan? -ült fel ő is az ágyon és mivel a takaró lecsúszott róla az ölébe ekkor vettem észre, hogy nincs rajta felső.

-Oh te jó ég.-mondtam rémülten. -Ugye..ugye mi..mi nem..jaj istenem.-kezdtem teljesen pánikba esni.

-Hát, fogalmam sincs.- mondta Jakob. Oké, nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy elkezdjek sírni. -Nyugi, csak szívatlak.

-Mi? -néztem rá értetlenül.- De, a felsőd? És amúgy is itt feküdtél és...

-Azt mondjuk te vetted le rólam.-vágott a szavamba nevetve.-Miután feljöttünk levetted a felsőm és el is aludtál. Nyugi, ha lett volna valami arra emlékeznék.

-Szemét vagy! Tudod, hogy mennyire megijedtem?-kérdeztem dühösen majd hozzá vágtam egy párnát.

-Ja láttam, még sírtál is.-válaszolta nevetve

-Hülye. Minek csókoltál meg az este?

-Ha jól emlékszem nem nagyon ellenkeztél.

-De akkor is. Miért?

-Tudod te azt.-mondta majd felkelt és felvette a felsőjét.-Majd ha elkészültél gyere le, biztos sokat kell takarítani.-mondta majd elhagyta a szobát.

-Biztos nem. Ez a ti bulitok volt, takaríts te!-mondtam ezt végül dühösen már a csukott ajtónak. Persze nem gondoltam komolya. Ha takarítani kell, akkor mindig kiveszem a részem, ha kell ha nem. De előtte még elmentem lezuhanyozni. Egy gyors zuhany és hajmosás után, felvettem egy rövidnadrágot és egy felsőt aminek az elején egy hatalmas nevető emoji feje virított. a vizes hajamat csak megtöröltem és felgumiztam.
Akkora nagy rendetlenség azért nem volt, mint amire számítottam. Négyen elkezdtünk rendet rakni, ami igazából csak annyiból állt, hogy én felporszívóztam, Stella az üres tálakat összeszedte él elomsta, Joey a szemetet szedte össze Jakob pedig csak letörölte a bútorokat és visszarakta a helyére azokat a törékeny dolgokat amiket én a buli kezdetekor pakoltam el. Kemény egy óra után a ház csak úgy ragyogott.

-Fárasztó a takarítás.-mondta Jakob mikor mindennel végeztünk és épp a nappaliban ültünk négyen.

-Ha gondolod, heti egyszer kitakaríthatod a házat, csak hogy kicsit belerázódj a takarítás művészetébe.-válaszoltam nevetve, mire csak ellenkezve megrázta a fejét.

-Uh, ti nem vagytok éhesek?-kérdezte Stella, miközben a hangosan korgó hasára tette a kezét.
Annyira én nem vagyok éhes, de muszáj enni, ezért el is mentünk egy közeli étterembe enni. Senkinek nem volt kedve, most még kaját is csinálni, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. Amíg vártuk, hogy a pincér hozza a rendelt ételeket, addig a kezembe vette a telefonom és írtam Billienek.

Én: Na milyen volt az esti koncert?

Billie: Fantasztikus, csak te hiányoztál már csak a rendezvényről

Én: Ne is mond...

Billie: És milyen volt a buli?

Én: Te jó ég. Mindenki részeg volt.

Billie: Gondolom te is. 😂

Én: Úgy ismersz? 😂Kitakarítottuk a házat és most egy étteremben kajálunk négyen.

Még kicsit írogattunk, majd mivel megérkezett a pincér ezért elraktam a telefonom és elkezdtem enni. A leves után jött egy nagy adag spagettit rendeltem, majd desszertnek jöhetett egy szelet sajt torta. Vannak azok az emberek akik ha másnaposak, akkor nem tudnak sokat enni, és vannak azok akik ilyenkor is tudnak rengeteget enni. Nos, én az utóbbi közé tartozok.
  (*De jó neked Emili, én az első kategóriába tartozok...szerk...*)