Üdv újra itt. Bocsi a késésért, de időnként a család elveszi az időt a hobbi végzésétől. 

Jöjjenek az újabb sorok. Kellemes olvasást. 

Az átélt pillanatok, a zavartság, amit éreztünk percekig ott rekedtek a szoba falai között. A telefonon kapott üzenet, ami a vacsora érkezését jelezte hozat vissza a tettek mezejére.

Harry.

Pár percig magadra hagylak itt. Ne mozdulj és ne nyúlj semmihez. Rendben?

L.

Elolvassa majd bólint, és szót fogadása jeléül megmarkolja az ágy szélét jelezve, hogy nem mozdul, de követi tekintetével minden mozdulatomat, és a zöld szeme jelezték is a ki nem mondott siess vissza mondatot.

Érzem bízhatok benne, testbeszéd erről árulkodik, de azért igyekszem nem sok időt távol tölteni tőle. Tudom senki nem fog bemenni és meglátni őt, de azt is, hogy itt végtelennek érzi magát nélkülem.

Ismét a doboz használom szállításra. Bele pakolom a megérkezett kajás dobozokat, a szokásos narancsleves dobozt. Igen megint ott eszem én is.

Lépteket hallok a hátam mögött. Ijedtem fordulok hátra. Kaylt láttam meg az ajtóban. Szívem megállt egy pillanatra.

- Nézzenek oda, kit látni a konyhában? - állt meg az ajtóban. - Csak nem megéhezett a fiúcska?

- Semmi közöd hozzá. - tettem be a két poharat a dobozba és már indultam is, de csak az ajtóig jutottam, hiszen nem fértem el mellette.

- Nem sok az egy embernek! - nézi meg a doboz tartalmát. – Ja, két embernek készítetted mert látom, hogy két pohár van itt. Remélem élvezi, hogy pátyolgatod.

- Engedj utamra. Különben meg semmi közöd a fiúhoz.

- Valóban nincs és soha nem is lesz. Én nem vagyok buzi, úgy, mint te!

A kimondott szavakra felkaptam a fejemet és igencsak furcsán nézhettem a csaknem egy fejjel magasabbra, hogy az röhögve lépett el az utamból. Én a szoba felé indultam.

- A pince nem arra van. - kiáltotta utánam.

Nem foglalkoztam szavaival Siettem be a szobába, de még hallottam, ahogy a ház bejárati ajtaja csapódik.

A dobozt azonnal Harry kezébe adtam, amikor ijedten állt fel, hiszen látta rajtam történt kint valami.

- Semmi baj, menjünk. - mondta majd az ajtó felé indulok tudva, hogy követni fog.

A pincémben a láda elé húzzuk az asztalt. A fiú azonnal a ládára telepedik nekem maradt az egyetlen szék. Kipakoltam a doboz tartalmát és láttam felcsillan a zöld szemeket, amikor az éttermét doboz is felnyitódik. Jelölni kezd. A köszönömöt értettem, de amit utána mutatott azt nem. Kérdő tekintetemből olvasott, majd a homlokára csapott, amin most én mosolygok. A dobozt magához veszi és megöleli.

- Szereted? - kérdezem megértve mozdulatát. Hevesen bólogat majd visszateszi a dobozt maga elé.

- Együnk. Jó étvágyat. - mondom lassan és az evőeszköz ért nyúlok, miután tele letöltöm a két poharat kedvenc narancsléből.

Az asztal másik oldaláról a láda tetejéről egy széles vigyor és egy jó étvágyat jelelés érkezik, majd a külvilágot kizárva fog az evéshez. Bár éhes vagyok. de Kayl szavai elvették az étvágyat. Tudtam, hogy soha nem kedvelt és a beszólásom utána gyűlöletét is kivívtam, de fájtak a szavai. Soha nem titkoltam nemi identitásomat, de az soha nem szerettem, amikor a buzi szót használják rám. Villámat letéve inkább esélyt adtam az ételnek, ha Harrynek kell, akkor megehesse. És amikor észrevette ezt zöld szemeivel kérdőn nézett rám, mire elé tolom az én a dolgomat. A gödröcskéket megjelenítő mosollyal köszönte meg.

A füzetek asztalon volt így magam elé vettem és írni kezdtem.

Harry.

Látom ízlett a vacsora. Megjegyzem, és gyakran rendelek majd ilyet. Kérlek húzd majd fel az ágyneműt és ne húzd sokáig a lefekvést. Reggel majd jövök.

L.

A tollat letettem és percek múlva olvasás alatt lettek soraim.

Louis.

Nem kérdezem mi történt, de látom bánt valami. Teljesítem kérésedet pillanatokon belül. Menj pihenj le te is. Ígérem igyekszem, hogy minél kevesebb bajod legyen velem. Megerősítem magam, de azért szükségem van, és lesz rád is végig.

H.

Elém tolja a füzetet és a poharat újra tölti narancslével. Elolvasom sorait majd jelelve mondok köszönömöt.

Az ágyhoz lépked és gyakorlott mozdulatokkal varázsolja huzatot a párnára és a takaróra. A lepedőt is eligazítja, majd leül az ágy szélére. Én a dobozt pakolom, de egy pohár narancslevet az asztalon hagyok. Amikor indulni akarok és a dobozt magamhoz veszem látom, ígéretét megtartva már az előző esti pózban fekszik. A dobozt az asztalon hagyva lépek hozzá. Zöld szemeivel rám néz, elmosolyodik majd egészen arca elé húzza a takarót. Nem akarja végig nézni, hogy magára hagyom. Göndör fürtjei kilátszanak, amit én ujjaimmal végig simítok, így kívánva neki jó éjszakát.

Miután Harry úgymond szót fogadott nekem és szavaiban tett kérését én is teljesítettem. Hamar elintéztem a fürdőben teendőimet, és már az ágyban voltam. Én, aki eddig az éjjeli baglyot játszottam, és volt, hogy a nap első sugarai még ébren találtak. Telefonom alig mutatott 21 óra elteltét. Lehunyt szemmel mögött végig lepergettem a mai nap eseményeit. Kellemes és kellemetlen pillanatok váltották egymást. Amikor Kayl jelent meg, még a fülemet is befogtam, hiszen nem akartam ismét hallani szavait, de a képzeletem csak azért is lejátszotta azokat. " Én nem vagyok buzi, úgy mint te!" A mondat, amit nem tudok elviselni. Nem szeretem, ha ezt a szót másokra, a másság legbántóbb helyettesítésére használják, én ezt olyan megalázónak érzem. Ha rám mondják, akkor pedig még azt a szerény önbecsülésem, amit sikerül napról napra összeszednem mert a rám váró feladatok az inspirációt adnak, egy - egy ilyen beszólással a sárban tudják tiporni. Kaylnak pedig sikerült még mélyebbre löknie.