Sziasztok. Itt lennénk ismét. Igaz egy vacsorát ígértem, de... Hát ez lett belőle.

A rész egy kicsit visszaemlékezés lenne Harry részéről, miszerint az örökké valónak tűnő három évnek időnként vannak történései is.

Fél évvel később.

Harry szemszöge.

Megint egy csendes nap. Már ki tudja hányadik. Egyedül vagyok, de most még a rajzolás sem köt le igazán. Nem merem megkérdezni Louist mennyi ideje vagyok már itt a Harry rezidencián. Az azt jelentené, nagyjából ki tudnám számolni mennyi van még hátra az itt létemből. Azt pedig szörnyűbb lenne, mint a tudatlanság, hogy mióta vagyok itt. Jól tudom, hogy el kell válnunk, jól tudom, hogy akkor soha többé nem láthatom őket. Igen őket, mert Louis mellett Kaylt is meg kedveltem. A vacsora, amit végre a gyógyulása után elkészítettem remekül sikerült. Emlékszem a pillanatra, amikor jeleztem, hogy elkészültem. Nagyokat szippantva a levegőbe jött a konyhába. A tekintetére, amikor meglátta az asztalt és az elégedett vigyorára, amikor 10 ujját nyalta végig az étkezés befejezve. Azóta heti egy alkalommal megismételjük azt.

Egyik este ő volt, aki bevállalta az úgymond vacsora felelős szerepet. Az általa készített palacsinta lett volna felelős a jóllakottság érzésünkért. Magam előtt látom most is, amikor meg akarja mutatni milyen ügyes. Hát mit mondjak. A harmadik palacsinta és a földön landolt, amikor mögé lépve kivettem a sütőt a kezéből és az asztal felé mutattam. Emlékszem a megkönnyebbült sóhajára, amikor rájött nem kell többet bénáznia. A nem létező bajuszom alatt mosolyogtam mikor a kikészítettem tányérra egymásra téve egyre magasabbra nőt a palacsinta tornyom. Már vigyorogva fordultam a tányérral a kezembe és a felém tekintő elismerő pillantásokból rájöttem innentől a palacsintasütés is az én feladatom lesz.

Egyik este Louis vállalta be, hogy gondoskodik a vacsoránkról. Ez azt jelentette, engem egyedül hagyott, de jelezte, hogy Kayl társaságában bemennek a közelben lévő városba. Én bizonygatta, hogy jó az, amit a kamrában talál. Féltettem őket. Idegesen járkáltam rezidenciámon és az órámat néztem. 18.00-ra ígérték, hogy visszaérnek. Már fél órája itt kellene lenniük. Hol vannak már? Miért kellett nekik elmenni? Fene egye meg Louis makacsságát. Már percek óta az ágyon ültem, a kedvenc Louistól kapott párnát öleltem magamhoz. Könnyeim akaratlanul megindultak. Lehet lélegezni is elfelejtettem annyira néztem az ajtót. Végre kinyílt és szinte az ágyam előtt landolt a várva várt személyi egyike.

- Ne haragudj. - olvasom le a szájáról a szavakat, de már emelem is fel a tekintetemet és nézem, hogy Kayl is belép a helységbe.

Tekintetem kettőjük között cikázott. Láttam, hogy tiszta olaj mindkettőjük ruhája. A megkönnyebbülés okozta a zokogás kezdte rázni testemet, majd lejjebb csúsztam az ágyon és az ágy mellett térdelő Louis mellé ültem le a földre. Azonnal a karja közé vett, de az egyik kezemet a másik fiú felé nyújtottam. Érezni akartam őt is. Tenyerét tenyerembe helyezte, ujjaimat rá szorítottam jelezve ezzel, örülök, hogy neki sem esett baja.

A vacsora végül az étel futár hozta mert mint megtudtam az autó pár km után megállt alattunk és bizony ennyi ideig tartott még mert tudták szerelni. Láttam bántotta őket a dolog, hogy úgy rám ijesztettek. Időt kértek míg rendbe szedik magukat és tisztán ülhetnek az asztalhoz. Én megkönnyebbültem az ágyra ültem és mikor magamra a füzetbe írni kezdtem.

Louis, Kayl.

Igen nem tagadom nagyon megijedtem amikor nem voltatok itt abban az időben, amikor mondtátok. Féltettelek benneteket és a tudat, hogy nem tudom miért nem jösztök borzasztó volt. Azt, hogy rögtön hozzám jöttetek ezt köszönöm. Jól tudom a kapcsolatunk csak egy időre szól, de akkor is barátként tekintek rátok és ugye barátokat félteni kell. Szóval ne csináljátok ezt még egyszer rendbe?

H.

A füzetet magammal vittem mikor Louis értem jött, hogy konyhába menjünk. Még a vacsora előtt odaadtam, hogy elolvassák soraimat. Bármennyire nagy fiúk, tekintetükben láttam azt, amit a soraim a lelkükben okozott. Innentől ügyeltek arra, hogy soha ne hagyjanak egyedül. Legtöbbször Kayl volt, aki elhagyta a házat. Louis mindig marad mellettem.

- - - - - - - - -

Sok sok sokadik hármasban töltött este után egy újabb vacsora vendégünk lett. Igen a főnök lépett be a konyhába, és én azon álltam is föl jelezve, hogy üljön csak le. Már egy tiszta tányért is raktam az enyém helyére. Megértette mit szeretnék és már foglalt is helyet ott, ahol az imént még én ettem. A történtek Louist és Kaylt is meglepték, de őt is okoztak számomra meglepetést. Egymásra néztek és már állt a kis fel az asztaltól. Kayl kiszaladt a konyhából Louis egy kicsit átrendezte asztal körül lévő székeket. A tányérom, amit a pultra tettem vacsoraadagom megmaradt részével visszakerült az asztalra. Pillanatok múlva egy szék is érkezett. Louis a vállamnál megfogott a szék felé tolt, majd arra lenyomott. Ismét tányérom mellett ültem. Egy kezet éreztem az enyémen és amikor fel tekintettem a főnök tekintetével találtam szembe magam, aki szólásra nyitotta száját.

- Jó étvágyat. - mondta lassan, hogy le tudja olvasni a szavakat.

Én ugyanezt de jelelve válaszoltam. Bólintással tudatta velem megértette mozdulataimat.

                                                                   ---------------------------

A napi rutinom, amit ide érkezésem után megalkottunk nem változtattunk. Előfordult ugyan, hogy egy dolog kimaradt. Néha váratlan történések és alakították az.

Egyik este Louis kissé izgatott volt. Az okát hamar meg is tudtam.

- Harry. - fogja meg a vállamat. - A főnök szeretne egy kívánságodat teljesíteni. – mondja lassan.

- Miért? – jelelem.

- Azt nem tudom. Este szólt, hogy beszéljek veled erről. Gondolkozz mit szeretnél.

- Látni a csillagokat ismét. - jelenem azonnal a válaszomat. - Kérhetem ezt.

- Kérheted. – jeleli most ő is a választ. - Tudtam, hogy ezt fogod kérni. - ezt már lassan beszélve teszi hozzá.

Szégyenlősen lehajtom a fejem, de két kéz azonnal közrefogja, felemeli, hogy a mozdulat végén egy homlok puszival fejezze be azt.

- Hamarosan együtt nézzük majd a csillagokat. - mondja lassan.

Én csak bólogatni tudtam, mert a hír, hogy nemcsak innen, de a házból is kimehetek elgyengített. Le is ültem ágyamra.

- Minden rendben? - mondja Louis, miután leguggol elém.

Bólogatva válaszoltam, de a kicsordult könnyeim megmutatták mi zajlik bennem.

A füzetért lép és írni kezdett.

Harry.

Pár nap és ismét birtokba vesszük az udvar ugyan úgy, mint az előző alkalommal. Pléd. Hold. Csillagok. Az éj sötétje, ami körbe vesz minket.

L.

Válaszomat gyorsan írtam én is.

Louis.

Igen ezek mind, de te és én is. Szabadon. Mert nekem a falak jelentik a börtön, a csillagok, ha csak órákra is de a szabadságot.

H.

Soraimat elolvasta ismét rám néz tekintetemet rabul ejt.

- Szabadon. Órákra boldogan.

Tudja az a pár óra mennyi újabb, a falak között töltött időre elegendő erőt ad. A füzetet elveszem tőle majd írni kezdek.

Louis.

Köszönöm. Köszönöm. Ha tudnék beszélni sem tudnám elmondani, hogy mennyire hálás vagyok. Újabb hónapokat fogok zokszó nélkül kibírni ígérem.

H.

- Tudom. - mondja Louis és értem nyúl, hogy magához ölelhessen.

Hagyom magam ölelni, de egy érzés kúszik a gondolataimba. Buta gondolat, hiszen ő fiú, de mégis a szeretem szóval tudnám megnevezni. Hiszen szívből szeretem azt, aki karjai közt biztonságban érzem magam, aki jelenlétével a nyugalmat biztosítja számomra. Szeretem őt és ez így lesz az idők végezetéig.

Ismét a szép ruhában ülök az ágyamon. Szövet nadrág, fehér póló szürke kardigán és az elmaradhatatlan szürke sál, Amit itt létem kezdetekor rendeltünk. Bíztam benne akkor, hogy viselhetem. Már második alkalommal vehetem magamra. Soha nem panaszkodtam a minden napi ruhámra, de most mégis másként érzem magam ezekben. Vajon ha megkérném Louist engedi hogy a szobájában levő egész alakos tükörbe megnézessem magam? Mióta itt vagyok a hajam is sokat nőtt. Emlékszem amikor a fodrászkodást említette olyan erős tiltakozásba kezdtem, hogy többet fel se hozta a témát. Elfogadta döntésemet. Igen hosszú hajat akarok. Most is hosszas igazgatás után állt úgy ahogyan szerettem volna, illetve csak remélni tudtam. Majd meglátom a tükörbe magam, eldöntöm.

Louis 20.00-ra ígérte, hogy értem jön. Addigra már kellően besötétedik és tényleg a csillagos eget láthatom majd. Remélem lesz alkalmam megköszönni a főnöknek is az ismételt engedékenységét.

Percek óta az órámat nézem és amikor a mutató 20.00-át mutat, akkor be is lép az ajtón Louis. Most ő is más, mint eddig. Egy piros farmer nadrág és egy csíkos hosszúujjú póló van rajta. Haja is rendbe téve, de mégis kócosan. Tekintetemet rabul ejtette kinézete, ami feltűnhetett neki, mert a kezét lengett meg előttem

- Harry hahó. - guggolt le elém, én pedig fejemet megrázva nézek a szemeibe, miközben a szép vagy- ot jelelem.

- Te is. - mondja lassan, majd egy puszit kapok a homlokomra. - Gyere menjünk várnak a csillagok.

Az ajtó felé indult én követve őt indultunk el, de szobánál megállítottam. A szoba ajtót kinyitva jeleztem be szeretnék menni. Megértette szándékomat, mert már lépett is be, hogy a villany kell kapcsolja. Egyenesen a tükör elé lépkedtem, majd csodálkozva nézem azt, akit látok. Miért? Mert nem az néz vissza rám, akit legutóbb láttam. Az intézetben volt, hogy utoljára így látom magam. Furcsa volt. Szememet végig járattam a tükörképemen. Jól megnézem mindent magamon. Amikor végeztem Louis felé fordultam és a gyere ide mellém- et jeleltem. Amikor mellém állt és mi belenéztem a tükörbe. Láttam, hogy elmosolyodik. Két fiú egy fiatalabb, egy pár évvel idősebb. Két fiú, aki a nap 24 órájában többin 12 együtt tölt. Most mégis két csinos idegen néz vissza ránk a tükörbe.

- Csinos és szép vagy. - mondja Louis felém fordulva.

- Te is. - jelen válaszol.

- Együtt pedig még szebbek. mondja majd kacsint egyet.

Én fülig pirulva mosolygok és amikor vissza nézek a tükörbe látom azokat a gödröcskéket arcomon amiket Louis oly nagyon szeret. Visszafordultam hozzá igyekszem a mosolyom mellett gödröcskéket és megtartva nézem őt, aki állja tekintetemet. Egy mély levegőt véve még egy utolsó pillantást vétek a tükörre majd az ajtó felé indulok hiszen várnak a csillagok.

Köszönjük a perceket, amit itt töltöttél. Nagy, csoportos ölelés érte.

U.i. A történet egyik olvasója @fangirlNH , akit van szerencsém személyesen ismerni, napi szinten rágja a fülemet a folytatásért.  Köszi érte.