Sziasztok.  Üdvözlet Mindenkinek. Itt lennénk ismét. Egy várva várt vacsora megírásába kezdtem. Ez lett belőle. Köszönöm, hogy itt vagytok. 

Harry a nap hátralévő részében izgatott volt. Hiába nyugtattam. Fel kellett hívni Kaylt, hogy mikorra ér haza. Már azon voltam, hogy elveszem tőle az óráját, mert szinte percenként pillantott rá. Gondosan megnézte, hogy van- e minden a konyhába, ami kelleni fog.

Louis.

Kérlek beszélj Kayllal még egyszer. Tud meg pontosan mikor ér ide. Hamar sem akarom elkezdeni a vacsora készítését, de váratni sem akarom sokáig. Biztosan éhes lesz.

H.

Szavait elolvasva a telefont elővévé tárcsázom az utolsó, alig három órája hívott számot. Kicsöngött, de nem vette fel. Kétszer is hívtam , de csak a hangposta kapcsolt be.

- Nem veszi fel, lehet lemerült a telefonja. – mondom lassan, hogy Harry le tudja olvasni a szavaimat.

- Akkor most mit csináljunk? – jeleli.

- Várunk. – mondom.

Pár perc múlva ismét próbálkoztam a hívással, de válasz nélküli maradtam megint. Próbáltam nyugodt maradni, de egy rossz érzés furakodott a gondolataim köze. Harry is kezd ideges lenni. Remélem csak a vacsora miatt és neki nincsenek olyan szörnyű gondolatai, mint nekem. Rossz érzés csak fokozódik bennem. Harry folyton az óráját nézi hiszen már Kayl által mondott hazaérkezesi idő percekkel ezelőtt elmúlt. Gyorsan kezébe veszi a füzetet és írni kezd.

Louis.

Szerinted mi történhetett? Ugye nem esett semmi baja Kaylnak?

H.

Harry.

Nyugalom biztos a reptéren történt valami, ami miatt késik. Hamarosan itt lesz köztünk

L.

Louis.

Nem tudom mit csináljak. Nem merem  elkezdeni a vacsorát.

H

- Szerintem Várj még vele. - mondom lassan miközben mellé lépek és kezemet a vállára teszem.

Szótlanok voltunk mindketten. Harryt figyeltem, aki folyton az óráját nézte. Nekem az agyam többféle magyarázatot kreált az unokatestvérem késésére. A fiú mindig arról volt híres, hogy az időt, amit mondott pontosan betartotta.

Az óra éppen 20 órát mutatott amikor fékcsikorgást hallottam. Ijedten ugrottam föl, amit Harry érzékelt és kérdőn nézett rám.

- Maradj itt a konyhában, mindjárt visszajövök. – mondtam gyorsan, és hogy értse szavaimat lenyomtam az egyik székre.

Szinte futva mentem a bejárati ajtóhoz, azt feltépve már a ház előtt voltam. Egy autó éppen akkor gázt adva hajtott el a ház elől. Azonnal a kapuhoz rohantam, azt szinte helyéről kitépve a sporttáska mellett fekvőhöz siettem. Azonnal felismertem a kabátot és tudtam, hogy Kayl fekszik előttem. Letérdeltem mellé, és amikor magam mellé fordítottam láttam, hogy az arca csupa vér. Lépteket hallottam mögöttem. Reméltem, hogy nem Harry jött utánam.

- Mi történt Louis? - guggolt mellém a főnök.

- Azt hiszem a fia hazaérte, de nem úgy, ahogy szeretett volna. Azonnal vigyük be a szobájába.

- Majd én viszem te hozd a táskáját.

Nem ellenkeztem mert tudtam úgysem bírom el. Előre siettem, hogy kinyissam az ajtót. Harry a konyhában maradt, de ajtóban állt. Kezét szája elé kapta, amikor meglátta a főnököt, amint fiát kezeiben tartja.

- Hozz vizet és tiszta törölközőt Kayl szobájába. - mondom a fiúnak, aki már indul is a fürdőszoba felé.

A főnök már lefektette Kaylt az ágyára és a kabátot próbálta levenni róla. Azonnal a segítségére siettem, ketten könnyebben boldogulunk. Mire végeztünk Harry is megérkezett egy laborral a kezében, hóna alatt törölközők. Mindezeket letette az asztalra és közelebb lépett, hogy lássa mi történt, de üügyelve ne legyen láb alatt.

- Kérem ne! Hagyjanak békén, ne bántsanak tovább. – hallottunk az ágy felől a nehezen, de érthető szavakat.

- Nyugodj meg itthon vagy. Már senki nem fog bántani. - fogom meg hadonászó kezeit.

- Louis te vagy? – kapja felém fejét, amikor felismerte hangomat.

- Igen én vagyok, itt vagy a szobádban. Édesapád is itt van mellettünk.

- Azt hittem soha nem érek haza.

- Szerencsére itthon vagy. Most nyugton kell maradnod, a vért le kell mossam rólad. Látni akarom milyen sérülésein vannak. Valaki jól helybenhagyott. Tudom hülye kérdés fáj valahol?

- Mindenhol, de a fejem az nagyon.

- Hát nem csodálom. Nem kíméltek azok a rohadékok.

- Louis, mond meg Harrynek, hogy sajnálom. Én is szerettem volna egy kellemes estét eltölteni veletek.

- Itt van mellettünk, látja miért késtél. Segíteni fog nekem.

- Köszönöm nektek.

- Főnők, keress valami fájdalom csillapító, és hozza ide. Addig rendbe tesszük, hiszen így nem maradhat. Harry majd segít nekem.

- Rendben Louis, rátok bízom a fiamat hamarosan visszajövök.

Folyamatos nyüszögés és jajgatás közepette nehezen, de sikerült némiképp rendbe tenni a fiút. Figyeltem Harryt, ki kérés nélkül tudta mit kell tennie. Alig negyedóra múlva tiszta ruhában vértől megtisztítva feküdt Kayl. Láthatóvá váltak sérülései. Gondosan lekezeltem, amit kellett ragtapasszal leragasztottam. Harry miután befejezte a segédkezést a szoba másik részén lévő székre ült le.

- Louise ne kímélj gondolom szörnyen festhetek.

- Nem tagadom Kayl, tényleg szörnyen nézek ki. Remélem hetek múlva nyomát se látjuk majd a mostani sérüléseidnek. Talán a bal szemöldöködnél lévő maradandó lesz, de idővel az is halványodni fog. Testeden is van jó pár hely, ahol bizony a földrajzi térkép minden színe látható lesz.

- El se képzelem milyen lesz.

- Most ne azzal törődj próbálj meg pihenni, aludj egyet.

Az ajtó nyílt és nagybátyám egy pohár vízzel, és fájdalom csillapító tablettával tért vissza. Harry is észrevette az érkezők.

- Tessék Louis itt van, amit kértél. - tette az asztalra, majd fia mellé ült miután felálltam. - Kitette ezt veled fiam?

- Apa szeretném elfelejteni ezt az egészet. Ne firtasd kérlek.

- Rendben, ahogy akarod. Szükséges, hogy orvos lásson?

- Nem kell ide orvos. Pár napig pihenek, aztán újra szolgálatban állok.

- Szó sem lehet róla, amíg meg nem gyógyulsz teljesen addig nem dolgozhatsz fiam. Ez nem kérés volt ez parancs.

- Megértettem apa.

- Louis, szeretném, ha az éjszakát a fiam letöltenéd, és bármi van, azonnal szólsz!

- Igen főnök, itt maradok Kayl mellett.

Miután főnök magunkra hagyott minket csend telepedett a szobára. Az ágyon feküdt figyeltem, ahogy küzd minden egyes levegővételnél, hiszen bordái ért ütések esetleg rúgások miatt nagy fájdalmai vannak.

- Louis valóban itt maradsz mellettem éjszakára? - emelte rám a tekintetét, de már ez a pár szó kimondása is kimerítette.

- Apád, aki egyben a főnököm is ezt kérte tőlem. Szóval maradok.

- Köszönöm. Van az asztalon füzet és toll. Kérlek hozd ide nekem.

Tettem, amit kér, de közbe Harryhez is odamentem és miután rám emelte riadt tekintetét minden rendben lesz jelet mutattam neki. Ő válaszként a remélem, ez aggódómat jeleli.

Kayl pár sort írt, majd megkért, hogy adjam oda Harrynek. A füzetet nem vettem el, inkább Harryért elmentem és leültettem oda, ahol az imént én voltam. A fekvő fiú az érkező kezébe adta a füzetet, aki olvasni kezdte

Harry

Ne haragudj, hogy elrontottak az estét. Tudom mennyire vártad. Hidd el én is. Tudtam a vacsoráról, mert Louis szólt ne egyek útközben. Sajnálom, hogy késve és így értem haza, ezzel tönkre téve az estét. Szeretném, ha Louissal együtt vigyáznátok rám. Ezennel felfogadlak ápolóimmá benneteket. Igyekszem szót fogadni nektek.

Kayl.

Tekintetem kettőjük között ingázott. Tudtam, hogy kettőjük viszonya sokat javult az utóbbi időben, de most ez a szerencsétlen esemény talán szorosabbá teheti azt. Harry már a választ is megírta. Miután végzett oda adta a kezébe.

Kayl.

Sajnálom, ami veled történt. Siess a gyógyulását. A vacsorát pedig majd bepótoljuk.Elválalom a betegápoló szerepét, de szigorú leszek hozzád is éppen úgy, mint Louissal voltam. Remélem így is kellék.

Harry.

Kayl választ már szóban adta meg neki.

- Igen szeretném, hogy mellettem maradj. Köszönöm.

Harry válasza is gyorsan érkezett. Heves bólogatással adta tudtunkra, hogy nekem mindenben a segítségemre lesz, Kaylnak pedig, hogy valóban igyekszik elfelejteni a hónapokkal korábban történteket.

Ezzel az estével egy újabb időszaka kezdődött a kibaszott hosszú három évnek. Harry ismét a Harry rezidencia kívül töltötte minden ideje. Árgus szemekkel figyelte betege minden rezdülését. Néha azt hittem, de azt magamnál is észrevettem, a fiúnak biz isten gondolat olvasó képessége van. Na és szigora. Emlékszem Kayl vigyorára, amikorén feküdtem Harry kezei között. Most én ejtettem el egy vigyort felé, amikor könyörgő tekintettel nézett rám, hogy csak egy kis időre viszem el tőle.

Egy hét kellett, mire Kayl annyira rendbe jött, hogy már nem ültünk mellette. Állapota lassan javult, és csak remélni tudtuk, hogy nem volt olyan sérülése, hogy később problémát okozzon. Igaz még kellett a segítségünkre, de ezt már megbeszélés alapján oldottuk meg.

Harry úgy mond vissza költözött a helyére, de napjában többször is megnézte minden rendben van Kayl körül. Ismét rajzolt. Hiába kértem mutassa meg nekem nem tette. Persze én ezt duzzogva vettem tudomásul, de elfogadtam. Jelezte Kaylnak szánja. Engesztelésként nekem is készített gyorsan egy olyan herkentyűs képet, ami azonnal a kedvencem lett.

A napok lassan a régi, megszokott ritmusban teltek. Az elmaradt vacsora is szóba került. Egy héttel későbbi időpontot tűztük ki.

Szóval a vacsorának újra neki kell majd állnom, de akkor én leszek a főnök, nem a szereplőim. Köszi, hogy elolvastatok. Millió puszi.