Sziasztok. Itt lennénk ismét. Igaz rövidke résszel, de bejelentkezünk, hiszen ezt ígértük. 

Rémültem nyitom ki a szemeimet. Mi történt? Ágyon fekszem puha párna a fejem alatt. A falon Harry képei. Ez a Harry rezidencia nyugtázom magamban.

- Harry? - kérdeztem halkan majd fejemet felemelve körbenézek merre van.

Az én szokásos helyemen ül, fejét a felhúzott térdein támasztja miközben lábát átkarolja. A rólam készült kép a kezében. Mióta ülhet ott? Próbálok felülni, de a fejemben hasító fájdalom miatt visszahanyatlok az agyra. Akkor marad, hogy nézem Harryt.

Percek múlva megmozdul, mintha megérezni, hogy figyelem. Azonnal, a felállással sem foglalkozva, térdein jőve mellettem terem. A földön maradva arcomat simogatja, majd a füzetet a kezembe adja.

Louis.

Könyörgöm ne haragudj rám. Nem akartalak megbántani. Nagyon megijesztettél. Olyan keservesen zokogtál. Féltem és féltettelek. Nem tudtam mit csináljak. Úgy kapaszkodtál belém, mint aki soha nem akar majd elengedni. Mondjuk azt nem bánnám, ha így lenne. Néha ,még levegőt is elfelejtettél venni. Szóval, amikor kicsit megnyugodtál lefektettelek ide az ágyamra, és nyugtatásnak szánt simogatásom elaltatott. Remélem jól cselekedtem. Szeretném, ha az amit tettem, jó hatással lenne neked. Remélem a pihenés megnyugtatott valamennyire.

H.

Ne feledd te jelented nekem az életet!

Az ágy mellett ül, amíg én soraid olvasom. Fel-fel nézve rémült tekintetét látom.

- Köszönöm! - nyúlok felé és arcát megsimogatva érintésemmel is igyekszem szavaimat kifejezni. - Ne haragudj amiért kiborultam.

A füzetet szavai után azonnal magához veszi.

Louis.

Én miattam történt. Nem kellett volna azt mondanom, hogy jól érzem magam mikor a főnök is itt van mellettem.

H.

Sorait olvasva éreztem a hatalmas mértékű lelkiismeretfurdalását. Kevéske erőmet összeszedve oldalra fordultam, füzetet, tollat kezembe veszem és írni kezdtem.

Harry.

Lehet ez volt az utolsó csepp a pohárban. Szerintem most fáradt el az agyam. Az eddig történteket eddig bírta. Eddig bírtam elviselni, magamban tartani azt, amit éreztem. A baleset és ami utána volt. Nehéz volt feldolgoznom. Lehet a te szavaid hozták ezt elő, de azért ne hibáztasd magad. Ezt nem akarom. Alszok még pár órát és újra jó lesz minden.

L.

Mielőtt a füzetet a kezébe adom a keze után nyúlok, hogy az óráját megnézem. Éppen vacsoraidő van. Gyorsan még pár sort írok az előzőek után.

Harry. Vacsora és fürdés idő van.

Soraimat olvasva néha rám néz és a kezemért nyúl és ujjainkat összefűzi jelezve, mellettem van, nem hagy magamra. Mozdulata, gesztus a szívemet melengeti. Utolsó soraimnál az órájára nézett. Gyorsan írni kezd.

Louis.

Éhes nem vagyok és a fürdőt is kihagynám. Veled szeretnék lenni. Látom még a történtek hatása alatt vagy. Enged, hogy melletted maradjak.

H.

Soraira reménykedő mosollyal várja válaszomat.

- Rendben itt maradok. Gyere feküdj ide mellém.

Lassan ejtem a szavakat és én is bár fáradtan, de mosolyogva nézem, ahogy mögém fekszik. Most én vagyok, aki védelemre szorul, tehát ő ölel magához. Egy jó ejt puszit nyom a halántékomra, amikor fejemmel hátra fordulok, majd kezemmel a szokásos fejét simogatom mozdulattal kívánok jó éjszakát. Szorosan egymás mellett, kéz a kézben, hiszen ujjaink most is összefonódva vannak.

Figyelem légzését, amely idő után egyenletesé válik. Most, hogy úgymond karjai között tud, megnyugodott, elaludt.

- Szeretlek Harry. - suttogom és a lélegzését figyelve, még zaklatott lélekkel igyekszem én is elaludni.

Napokkal később. 

A hangulatom napról napra sokkal jobb. A kiborulásom kettőnk titka maradt. Megbeszéltük nem tettünk róla említés senkinek, de meg kellett ígérnem, hogy többet nem ijesztettem meg. Most sem volt szándékomban, ezt ő is jól tudja, de mégis könyörgött ne tegyek ilyet többi.

Kaylt egy munkája hetekre távol tartotta még tőlünk, de ma a bácsikám jelezte este hazaérkezik. Milyen érdekes. Az, akit hosszú hónapokig a hátam közepére se kívántam, talán most már hiányzik egy kicsit.

- Harry. - mondom lassan, amikor éppen az ebédünket fogyasztjuk a konyhában. – Kayl este hazajön. Szerintem meglephetnéd egy általad készített vacsorával.

- Egy frissen sült kolbász, virsli? - mutogatja nekem mosolyogva.

- Értékelni fogja hidd el. Megtudakolom mikor ért pontosan haza.

- Az jó, remélem éhes lesz. – jelelei Harry.

Én is remélem és azt is, hogy hamarosan megejtjük a megbeszélt közös esténket is.

Ennyi lenne most. Köszi a türelmet, a várakozást, és hogy még kíváncsiak vagytok ránk.

 Millió puszi. Moncsi72  Louis&Harry