Üdv Mindenkinek. Ígéretemet betartva itt lennénk ismételten a fiúkkal. 

Az előző rész percre pontos folytatása. :) :) 

A levelet, amit megírt megmutatja, majd én egy üzenetet írok a telefonomon.

- Most várunk. - mondom lassan és a telefonomat szuggerálva a válasz üzenet jelzésére várunk. - Egy óra és itt lesz.

Megmutatom a percek múlva érkezett választ Harrynek. Bólintás után rajztömbjéért nyúl és ismét egy körökből álló alkotásban fog. Most csupa világos színekből álló körcsodák jelenek meg a papíron. Olyan ügyesen használja azt a műanyag szerkentyűt, mert bárminek is hívják ezt, hivatalosan nekem már csak ez marad, hogy csak ámulattal figyelem őt.

- Nagyon szép lett. – mondom, amikor a kezéből letesz mindent. - Ügyes vagy.

- Köszönöm. Szeretem csinálni.

A képre mutat majd az órájára néz mennyi idő van még hátra a főnökkel való találkozásig.

- Nyugalom. – jelelem neki, mire bólint. A füzetet keresve néz szét és amikor kezébe teszem írni kezd.

Louis.

Ha az engedélyt megkapom szeretnék a konyhába vacsorázni. Ha Kayl nincs itt akkor tényleg használjuk ki. Rendelj valami finomat.

H.

Mosolyogva olvasom és már tudom is mit fogunk vacsorázni. Ha már tényleg más lesz az este, akkor már a vacsoránál kezdődjön el.

A főnököm ígéretét betartva hamarosan meg is érkezett. Harry remegő kézzel nyújtotta át a füzetet. Az érkező leült az ágyamra és úgy olvasta a neki szánt sorokat.

- Rendben. - mondja ránk emelve tekintetét és úgy fordul, hogy Harry olvasni tudja szájára a szavait. - Láthatod a csillagokat.

Végig a fiút nézem, aki most csillogó szemekkel néz fogva tartójára. Jeleléssel fejezi ki köszönetét, amit a főnök bár nem ért mégis figyelemmel kíséri.

- Köszöni és boldog. - foglalom össze egyszerűen a jelek jelentését.

- Látom. - mondja és felém fordulva folytatja. – Louis ez az este a fiúé. Nem mondok semmit, hiszen te tudod mit szabad és mit nem. Felettes el vele mindent még ha csak erre az egyetlen estére is.

- Egy kellemes vacsora egy falakon kívüli este. Csak ennyi kell hidd el.

- Rendben. Szólj amikor elhagyjátok a házat.

- Igen főnök és köszönöm.

A férfi bólint majd felállva az ajtó felé indul. Látom, ahogy Harry utána menne, mire én bólintok könyörgő tekintetét meglátva.

- Bácsikám, várj egy pillanatot.

A férfi hátrafordul, alig egy lépésre meglátja a fiút.

- Szeretne megölelni, hogy így is tudtodra adja köszönetét. Kérlek engedd neki.

Mire szavakat kimondtam, a fiú bár félénken, de ölelte is a férfit, aki karjaival a fiút egy apai ölelésben vonta. Furcsa pillanat volt. Egy kényszerből, igaz jó pénzért lesz fogva tartó, egy kényszerből lett fogoly, egy ölelés, ami bizony nem kényszerből jött létre. Szívem kicsit össze facsaródott, de már az estén kezdtek járni az agyam.

Harry miután már csak ketten voltunk ismét mellém ült, kezemet megfogta és a szívéhez emelte, hogy érezzem én is mennyire gyorsan dobog a szíve.

- Boldog vagy? - kérdezem tőle, mire mosolyogva bólogat. Kezemet elengedve a füzetért nyúl és írni kezd.

Louis.

Tudom minden csak ma estére vonatkozik, de akkor is boldog vagyok. Szeretnék úgy tenni mintha csodás helyre mennék. Szeretnék készülődni rá. Engedd meg ezt nekem.

H.

Pirulva adta át olvasásra leírt sorait. Válaszként én egy kattintással adtam jelét az engedélynek. Tudtam mit szeretne hiszen van egy olyan ruha szettje, amit még ha nem is remélte, hogy felveheti itt valaha, de megrendelte. Most végre magára öltheti.

Harry.

18 órakor érted megyek és vacsorázunk. Ezt én intézem, legyen meglepetés számodra. Utána pedig egy pléddel és innivalóval felszerelkezve kimegyünk az udvarra. Ha gondolod egész éjszaka kint lehetünk. Ne feledd ez csak egyszeri alkalom.

L.

A választ is hamar megérkezik.

Louis.

Tudom! Egy kívánság teljesítést gyűjtöttem be, és örülök, hogy teljesülhet. Nem fogok többért követelőzni, de a bizakodást az hagyd meg nekem. Egy gyors fürdőt engedj meg vacsora előtt.

H.

Természetesen belementem. Amíg a pakolással foglalkozott addig én egy két fogásos, desszertes vacsorát rendeltem. 17:45 re kértem, így 18 órára a terítéssel is meg leszek. Jó volt látni, hogy az eddigi félelemnek, bár jól tudom nem múlt el, most izgatottság vette át a helyét. Amint a pakolással végzett húzott volna magával az ajtó felé.

- Harry. - fogtam meg és fordítottam magam felé. – Nyugalom. Van még bőven idő. A csillagok még alszanak.

Mosolygott szavaimon és visszaül az ágyra. Füzetet kezébe veszi és írni kezd.

Louis.

Ugye nem baj, hogy ilyen izgatott vagyok? Elárulok egy titkot. Mindig azzal keltem, hogy mikor teljesülhet a kívánságom, hiszen emlékeztem a főnököd ígéretére. Akkor és azóta tudom, hogy a csillagokat szeretném ismét látni. Azóta vágyom erre mióta itt vagyok.

Nem feledem el, hogy minden úgy fog folytatódni holnaptól, mint eddig.

H.

Válaszom azonnal megszületett.

Harry.

Nem baj, ha izgatott vagy, hiszen értem miért. Szerintem én is az lennék, de ha nem is látszik én is izgulok. És jó látni végre, hogy örülsz.

L.

Sorokat olvasva mosolyog majd az ágyról felpattan engem is felhúz és karjai közé zár. Eddig Kaylt a pokolba kívántam, de most örülök, hogy időnként dolgozni is van kedve. Talán egy köszönömöt is elrebegek majd egyszer neki.

Milyen érdekes. Az elmúlt hónapokban többször fejezte ki érzéseit öleléssel. Mindig más és más ölelés volt. A mostani még másabb. Szeretet eddig még nem mutatott formáját véltem felfedezni, de lehet csak a képzeletem játszik velem.

Szobájába vissza vezetve hamar összeszedte fürdéshez szükséges dolgait, majd talán 10 perc elteltével már ismét a szoba felé haladtunk.

- Harry pihenj kicsit. 18:00 kor itt leszek érted - mondom lassan.

Órájára néz, majd jelel.

- Egy óra múlva visszajövök. - mondom a válaszomat a feltett kérdésére.

Megvárom míg elfoglalja szokásos pózát az ágyon, és egy intéssel elbúcsúzom tőle. Lelki szemeimmel látom, hogy nem fog sokáig nyugton maradni. Hamarosan előveszi a kimenő ruháját, hiszen így mondta mikor megrendelte. És hogy ösvényt fog járni a padlón mire érte megyek azt is biztosra veszem.

Egy gyors zuhanyt követően én is egy elegánsabb, piros nadrágból és fehér kék csíkos pólóból álló együttest veszek magamra, egy fekete kapucnis felsőt is kikészítettem még éjszakára. Konyhába meg terítettem és bevallom magamnak férfiasan, egyre jobban kezdek izgulni. Szeretném emlékezetessé tenni Harrynek ezt az estét. Egy plédet a kertbe vezető ajtó mellé teszek.

Az étel futár is megérkezett, én pedig pontosan 18:00 órakor léptem be a Harry rezidencia ajtaján. Elképzeltem őt azokban a ruhákban, de amit láttam az mindent felülmúlt. A fekete nadrág szürke póló szürke kardigán és a sál az a nyakára tekerve.

- Csinos vagy. – mondom számára érthetően, de ez a jelző közel sem fedte a valóságot, hiszen olyan szép volt ott a helység közepén, hogy legszívesebben kézen fogom és addig szaladok vele jó messzire, ameddig a lábam bírja.

- Te is. – jeleli, de nem mozdul egy millimétert sem. – Köszönöm, hogy pontosan jöttél értem.

- Ez természetes. Ez a te estéd. Induljunk is minél hamarabb. Gyere vacsorázz velem.

Harry gödröcskés mosollyal bólintott, majd el lépve mellettem a konyha felé indult, ahol az ajtóban megtorpan. Könnyes tekintettel fordult hátra, hiszen kicsit lemaradva mentem csak utána. Hát igen nem tétlenkedtem. Olyan asztalt varázsoltam a konyha közepére, hogy ha nem itt, is ilyen körülmények között lennénk még egy randinak is beillene, de tudtam és nem felejtettem hol és milyen helyzetben vagyunk.

- Gyere ülj csak le. – lépek mellé amikor még mindig az ajtóban áll és karját megfogva vezetem az asztalhoz. - Azt akarom, hogy emlékezetes legyen ez az este.

- Köszönöm. – jelel mielőtt leülne, és egy mozdulattal kitörli a szemében kibújni készülő könnycseppet.

- Szívesen. – mondom mosolyogva. – Jó étvágyat. - jelelem magam is, és engedem, hogy először szedjen.

Öröm töltött el, amikor kezdeti meglepődését természetes viselkedés váltotta, és az, hogy jóízűen ette a bár rendelt, de mégis ünnepinek szánt kaját. A desszertet meglátva mert azt is a kedvence nem tudta megállni és felállva székem mellé lépett, és csuklómat megfogva felhúzott magához. Tudtam ölelés következik, de amiben részesített az örök emlék marad. Az érzés olyan felkavaró, hogy emlékezetes marad egy életre. Eddigi erős ölelései, ami háláját fejezték ki, most gyengéd volt. Meghitt, érzéki, szeretettel teli. Arcát elrejtve előlem vállgödrömbe hajtja fejét, és érzékelem, ahogy mélyet lélegzik bőröm aromájából, majd nyakam vonalán érzem, hogy gyengéd puszit ad, aminek hatására a szívem hevesebben dobogni kezd. Fejembe kérdések tódulnak, míg karom öleli őt. A pillanatnyi érzéseit a helyzet vagy az érzelmei vezették vajon? Az agyam a kialakult helyzetnek adja a voksát, de a szívemben egy pici remény szikrája gyúl, amit az táplálja, hogy iránta kialakult érzelmeim nem bűn és talán viszonzásra lel. Félénken, nem rám nézve bontakozik ki az ölelésből, és azonnal desszertnek esik, gondolva ezzel zavarát el tudja rejteni előlem. Elárulom, nem igazán sikerült, de látom, az iménti pár perc rajta is észrevehető nyomokat hagyott. Percek múlva amikor a desszert és az elfogyasztott vacsorát követte, kérdőn néz rám és egy huncut mosoly jelent meg, mikor az eddig általam takarásban lévő, előre behűtött pezsgős palackra mutattam. Azonnal jelezi, ő még fiatal, hogy alkoholt igyon, de ismét gödröcskés mosolyt villantott, amikor az üveget megmutatva elolvassa a pezsgő alkoholmentes voltát. Mosolyogva koccintottunk majd bátran ittuk meg az üveg tartalmát.

Az ablakon kinézve láttam, hogy kint már a szürkület és az esti sötétség találkozása zajlik. Tehát hamarosan az éj leple alatt remélhetőleg csillagos égbolttal díszlet gyanánt tölthetünk pár órát. Most Harry a pezsgős poharat tanulmányozva ül a széken. Pár sort írok.

Harry.

Azt hiszem a vacsora remekül sikerült. Jöhet a második felvonás, menjünk ki az udvarra és folytassuk ott a bónusz estédet. Benne vagy?

Louis.

( Folyt. Köv. )

Köszönöm, hogy ismét olvastatok. Millió puszi és ölelés érte.