Kedves olvasóim. Itt is lennénk.  

Az érkező elfogadja a feléje nyújtott kezet..

- Főnök, kitaláltuk, amit mondani akar mondja csak. Én pedig igyekszem leírni így könnyebb mindkettőtöknek.

- Remek ötlet.

- Akkor egy pillanat.

Harry

Az ötlet, amit kitaláltunk tetszik neki. Ülj az ágyra hallgasd meg és utána szavait is olvashatod.

L.

A sorokat elolvasva bólint, de nem az ágy, hanem a láda felé mutat. Bólintásom után a ládához lépked. Én is oda ülök, majd ránézek Harryre, aki jelzi figyel. A főnök az asztal másik oldalán lévő székre leül és néz minket.

- Kezdheted főnök, csak arra kérlek azért lassan beszélj.

- Rendben. - mondja, majd a fiú felé fordul. - Fiam, sajnálom a történteket, azt, ahogy Kayl viselkedett veled. Louis úgymond szabad kezet kapott veled kapcsolatban. Nem is haragszom rá ezért, amiért ki vitt innen. Örülök, hogy megértitek egymást és jól elvagytok egymás társaságában. Megtiltottam Kaylnak, hogy hozzád nyúljon, és a közeledben sem lehet. Ez utasítás számára, amit be kell tartania. Azért ti is gondoljátok meg mikor mentek ki innen, mert továbbra is engedem, hogy időnként elhagyd ezt a helyet. Tudom a történteket nem tudom megváltoztatni, a körülményt ennél jobbá tenni sem tehetem. Nem szabadna ezt mondanom, de rajtatok kívül én is boldog lennék, ha szabadon távozhatnál innen. A lényeg, többet nem fog előfordulni, illetve megismétlődni az incidens. Megígérem. Remélem elfogadod szavaimat, elfogadod ígéretemet. Igazából csak ennyit akartam. Tudom erős fiú vagy és ha nem bánt senki, akkor úgymond méltósággal viseled a neked jutott sorsot. Tudd, lehet egy kérésed, amit majd kérhetsz tőlem. Teljesíteni fogom. Tartozom ezzel azt hiszem. Ennyi lett volna a mondani valóm és persze szerettem volna látni, hogy jobban vagy.

Amint a főnök utolsó szavai elhangzottak Harryre néztem és elé toltam a füzetet, rajta az imént elhangzott szavakkal.

Olvas és többször emelni tekintetét a szavak kimondójára. Kezét még olvasás közben tartja, amelybe bele helyezem a tollat. A válasz azonnal írja is.

Uram.

Köszönöm a szavait az aggódást értem mert látom ez teszi a körülmények ellenére is. Bevallom rettegek a másik férfitől. Ígéretét vele kapcsolatban köszönöm. A kérésen majd gondolkozom és olyat kérek, amit teljesíthető lesz.

Lelkemnek szüksége van időre még míg megnyugszik, de az, hogy itt van most és érdekli a sorsom segít. Louis jelenléte is gyógyír. Bármi történhet lehet nehezen, de elviselem csak őt ne vegye el tőlem kérem.

H.

A fiú félénken nyújtja a főnök felé a füzetet. A nagybátyám érdeklődve olvassa a sorokat, majd maga írva a szavakat válaszol.

Harry.

Semmi olyan nem történhet, ami miatt Louis nem lehetne melletted az elkövetkezendő időben. Tudom vele, mellette leszel a legjobb kezekben, legjobb helyen. Ne aggódj emiatt.

Harry a sorokat egy köszönömmel nyugtázta persze a maga módján.

- Főnök ez a köszönöm jele. - szólalok meg miután kérdő tekintetét látom nagybátyámnak. - Kérlek maradj még egy percig.

Gyorsan pár sort írtam pár sort, melyben megkérdeztem Harryt, akar e egy fürdő járatot. A főnökre mutatva kérdőn néz rám. Bólintottam.

- Főnök elmennénk a fürdőbe. Maradj mellettünk ez a fiú kérése.

- Rendben menjünk.

Harry felé fordulva jeleltem az induljunk szót, mire rémülten tekint az ajtó felé. A főnököt követve indulunk mi is, de mielőtt kilépnénk az ajtón karom után kap. Úgy kapaszkodik belém, hogy még csak esélyem se lenne messzebb kerülni tőle.

Vacsorát ahogyan gondoltam a fiú egy az egyben nemlegesen elutasította, de a szokásos narancslevet azt elfogadta. A pincébe visszaérve az ágyra telepedett és hanyatt fekve a plafont nézte. A füzetet magamhoz írni kezdtem.

Harry.

Sajnálom, hogy a mai nap így alakult. Hülyeség volt kockáztatnom, mert bizony utólag be látva az ötletem, ami olyan jónak tűnt reggel a biztonságodat, sőt a testi és lelki békédet veszélyeztettem. Tudom, hogy tudod nem ezt akartam, de soha nem bocsátom meg magamnak. Remélem nem haragszol nagyon rám, ha igen azt is megértem és megérdemlem.

L.

Eddig nem féltem a szavaim fogadtatásától, most igen. Remegő kézzel tettem le mellé a füzetet. Vártam hiszen tudtam bár itt van, de bezárkózott. Visszaültem a fal mellé és eldöntöttem, ha szükséges egész éjszaka itt maradok. A percek csigalassúsággal teltek. Harry mozdulatlanul fekszik, karjával szemét eltakarja. Soraim olvasatlanul mellette. Nem sürget a saját tempójában haladjon. Igen ez idegőrlő számomra, de a vele történtek sokkal fájóbbak. Szememet lehunyva vártam. Mozgás neszét hallom, fel nézve látom, hogy olvas, majd hasra fordul írni kezd. Befejezve tevékenységét felém nyújtja a füzetet. Nem törődve ruhámmal térden megyek az ágyhoz. Hátamat az ágynak döntőm, a fejemet felé fordítva fürkészem az arcát, miközben gondolatait próbálom leolvasni róla. Nem sír, de a mosoly és a gödröcskék távol maradnak.

Louis

Lehet még nem látszik rajtam, de hangyányit jobban vagyok. Időre van szükségem, el kell zárkóznom a külvilág elől. Ne értsd félre nem tőled menekülök eszembe se jut tettemmel rossz érzést kelteni benned, de érzem ez kell most nekem. Tudom, nem szeretem, amikor ilyen vagyok. Légy türelmes most velem bár ez felesleges kérés, hiszen az vagy, most is itt vagy a közelemben. A nem várt események nem feledtették el velem a nap korábbi eseményeit. Emlékszem minden pillanatra, ígéretedre és ígéretemre. A rajzomra, amit ott kezdtem és ott is szeretném befejezni. Lesz alkalom a három év alatt rá, de nem az elkövetkezendő időben. Csak a fürdő az, ahol ezen a helyen kívül szeretnék lenni egy ideig. Könyörgőm fogadd el ezt és tudd, nem fogok haragudni, ha nem akarsz itt lenni mellettem folyton, de most még ne hagyj magamra.

H.

Amint elolvastam fordultam is felé. Most hason fekszik fejét a karján nyugtatja. Kezemet karjára teszem és várom, amíg felém fordul. A füzetért nyúlna, de a kezét meg fogom és a fejemet nemleges ingatom. A számra mutatok jelezve figyeljen rám.

- Harry úgy lesz ahogy te szeretnéd. Nem megyünk innen csak ha ismét készen állsz rá. Rendben?

Az utolsó szót jelelem is. Válaszom hamarosan érkezik bólintás formájában.

Hosszú percekig ismét csendben voltunk. Én hátamat támasztottam az ágyhoz, míg Harry hason fekve marad. Vártam mit fog tenni hiszen a jó éjt kívánás elmaradt, tehát még nem akar aludni. Hallom mozgolódni majd karját meg érzem a vállamon. Felé fordulva könnyes tekintetével találom szembe magam.

- Nyugalom - mondom és jellem egyszerre. Fejét nemlegesen ingatja, és már gördül is ki az első könnycsepp majd a többi is megszökve szeméből folyik végig arcán.

- Ne sírj! – törlöm le a könnyeit. - Nem fog többet bántani, ezt a főnök is megígérte. Az ő parancsát Kaylnak is be kell tartania.

Tudom nem érti szavaimat hiszen gyorsan beszélek, de a mozdulat, amivel arcát simogatom reméltem nyugtatólag hat. Most az írást feleslegesnek gondoltam. Zsebemből egy papírzsebkendőt veszek elő, azzal itatom fel könnyeit, majd olyat tesz, ami miatt még a szívem is megáll dobogni. A könnyeit letörli kezemet kezébe veszi és egy puszit ad rá, majd homlokát rá helyezve mozdulatlan marad. Én is. Szívem újraindul, de döbbenetem az iménti pillanatok megbénítottak. Tudom ismét a hála és a törődés az, amit megköszön, mégis olyan többet jelentőnek éreztem. Lehet már a képzeletem játszik velem, de mozdulat a gesztus olyan személyes. Számára egy köszönet kifejezés, nekem kicsivel több, de ezt soha nem szabad neki megtudnia.

Később miután hallom egyenletes légzését óvatosan kihúzom kezemet kezei közül. Félek, hogy felébred, de nem. A történtek kimerítették. A szokásos esti ceremónia elmaradt, de most nem is hagyom magára. A fal mellé húzódott és onnan nézem. Nézem őt kinek életét valaki miatt a pokol ingoványos útvesztőjében kell élnie. Mert bár van kényelmes ágya, élvezheti a rajzolást, azt eszik, amit szeretne, de az élete biztonsága másokon múlik. Látszólagos nyugodt élete pillanatok alatt vállhat rémálommá, amit érzékeny zaklatott lelke nehezen bír el.

Sejtésem az alvás idejére vonatkozólag beigazolódott, hiszen alig egy óra elteltével térdel fel és ijedten néz körül, és szinte repült felém, amint meglát. Kezem után kap azt szorítva térdel immár előttem.

- Jól van. - húzom szabad kezemmel fejét magamhoz jelezve itt vagyok nem hagyom magára. Ismét az ismerős érzés veszi át az uralmat bennem. A már jól ismert kibaszott hosszú három évnek keresztelt érzés, most a hosszú éjszakám lesz gondolattal párosulva. Érzem ma már nem az ágyam lesz a társam éjszaka, hanem a zaklatott lelkű fiú, mert bár szavakkal nem, de minden más módon jelzi, fél egyedül maradni. Nehezen nyugszik meg. Remegése a gondolat, hogy magára hagyom, egyedül marad, percek múlva is megvan.

Lassan ujjaimat szorongató ujjait le fejtem magamról, mert azt akarom, hogy rám figyeljen és én tudjam használni a kezeimet.

- Harry - mondom ki a nevét amikor biztosan látom figyel rám. - Ne félj! Nem bánthat senki ígérem.

Válasz helyett a fejére és szívére mutat. A mozdulatot megismétli, amikor a fejéhez érint ujját bólint igenlően, de mikor a szívére teszi kezét ott nemlegesen ingatja a fejét. Értettem mozdulatai.

A füzetért nyúltam mert bár egyre több szót, értelmes mondatot tudtam már jelelni, de mégis kevés a komolyabb bonyolultabb dolgok kifejezéséhez.

Henry.

Kérlek. Muszáj megnyugodnod. Nehéz tudom, de próbáld meg. Csak tudd itt maradok ma veled tovább, mint szoktam, de feltételeim vannak. Eszem ágában nincs zsarolni téged csupán féltelek. Nem akarom, hogy megbetegedj. Szóval itt leszek veled, de pár percre muszáj, hogy magadra hagyjalak. 10 perc nem több. Addig ágyazz meg magadnak. Sietek vissza.

L

Bólintással jelzi érti minden szavamat. Feláll majd kezét nyújtva álló helyzetben húz.

- A sietek vissza. - tátogom, mire a siess visszát jeleli válaszul és amikor az ágy felé indul az ajtóhoz lépek. Onnan visszanézve könnyes tekintetével találom szembe magam miután órájáról felnéz.

- Sietek. - mondom ismét lassan és már lépek is ki az ajtón, hogy minél hamarabb visszatérjek hozzá. 10 percet ígértem, de kilenc perc múlva már ott álltam mellette, mert bizony az ágyon ülve várt. Gondolom folyamatosan az ajtót nézte mikor lépek be rajta.

Gyors voltál jeleli és egy aprócska mosoly bujkált a szája sarkában.

- Siettem. - felelem és látványosan lihegek, amit még ugyan egy kicsivel, de szélesebb görbület eredményez nála.

- Köszönöm.

Ezt a szót háromszor jeleli majd a füzetet magához véve írni kezd, de szabad kezével az ágy mellette lévő részére mutat. Mellé ülök hátamat a falnak döntöm és nem gondolkozva a párnáért, természetesen a szivárványt ábrázolóért nyúlok. Magamhoz ölelem, és csak nézem a mellettem ülőt, miközben éppen kimondani nem tudó szavait írja le nekem.

Sorait befejezve a párnát ki kapja ölemből majd a füzetet teszi kezembe, hogy sorait elolvassam. Most a párnát ő öleli magához. Magamban mosolygok és szidom magam egyszerre. Jobbnak látom, ha szavai olvasásával foglalkozom és nem a saját helytelen gondolataimmal.

Köszönöm, hogy most is velem és a fiúkkal töltöttétek az elmúlt perceket. Remélem nem baj, ha szinte percről percre éljük meg az eseményeket.  Üdvözlet.