Kedves olvasóink. Kicsit késtünk ismét, de itt vagyunk. :) 

Az iménti látogatás mély nyomokat hagy mindhármunkban azt hiszem. Miután kettesben maradtunk a láda mellé ültem, szokás szerint a földre. Nem értem a fiúhoz, bíztam benne, érzékeli jelenlétemet. Ott akartam lenni, ha az állapota engedi ismét visszatérni a valóságba. Tudtam, innentől az idő lesz a minden. Barát, de lehet ellenség is. Az idő, melynek múlását követni tudja majd.

Hosszú némaságban, várakozással eltelt perceket, a hogyan tovább, és a mi lesz ezután gondolatok foglalták le. Gondolatok, melyek csak is Harry körül járnak. Most, hogy ismeri fogva tartóját, látta, olvasta sorait, gondolatait milyen lesz neki itt lennie? Felpillantottam rá, de az idő eltelte sem hozott változást állapotában. Kezemet karjára teszem, mire pillanatok múlva az ő hosszú ujjai takarják be enyémet. Mosolyogtam, mert rájöttem vigasztalásra vágyik. Ha ennyi kell hát legyen. Kezemet ott tartva felálltam, majd mögé ülve szabad kezemmel magamhoz húzom. Vágytam rám, hogy minél hamarabb visszakapjam őt.

Ismét hosszú percek következtek, de tudtam az este olyan lesz, mint korábbiak. És igazam lett. Azért egy változás azért volt. Tudta az időt. Így azt is, mennyi időt kell egyedül töltenie a jó éjt és a jó reggelt jelölés között.

A napok hol gyorsan, szempillantás alatt, hol lassan, mintha az órák nem is csak 60 percből állnának teltek. A napi rutin lassan kialakult az előre megbeszéltek szerint. Természetesen a választás jogát fent tartottuk és bizony éltünk is vele amikor csak lehetett.

Harry.

Mit szólnál hozzá, ha a délutánt a szobámban töltenénk? Senki sem lesz rajtunk kívül a házban. Hozhatod a rajz cuccaidat is, de persze a tanulás sem maradhat el. Benne vagy?

L.

Tudtam a választ, de mégis jó volt ez így. Lassan egyre több alapszót tanultam már meg jelelni, de sok- sok tanulnivaló van még. A hosszabb mondatokat még nem tudtam megtanulni hiszen nem tudom a szavakat egymás mögé tenni, hogy értelmes is legyen. Amikor elolvasta a sorokat a füzetet letette maga mellé és elkezdtük a játékunkat, amit pár napja találtunk ki magunknak. Lassan jelen, én pedig hangosan mondom ki a szót.

- Igen, szeretném, köszönöm.

Bólogat és mosolyog, én pedig a válaszra koncentrálva a jelelem, illetve mondom ki a szavakat.

- Menjünk most.

Ismét bólint, jelezve számomra, hogy érthető voltam és már indult is a rajzfüzetért és a dobozért, amelyben a ceruzáit tartja. Várakozóan áll helyiség közepén. Nem türelmetlenül, nem sürgetően, de egy mosollyal az arcán jelezve, szeretne már a küszöbön kívül lenni.

Szeretem, amikor egy - egy ötletem mosolyt csal az arcára. Tudom, ezek apró örömök, de mind erőt rejt magában. Erőt, mely elviselhetővé teszi, amit a sors neki szánt, a 15 éves magányos fiúnak. A sors, ami ha csak három évre is, de mellé rendelt, a sors, ami most engem is megtanít mások életének jobbá tevésére, jobbá tételére.

A házban honoló csend valóban azt jelentette csak ketten vagyunk. Szobámban magára hagytam pár percre, míg inni és nassolnivalót vettem magamhoz a konyhába. Azt akartam valóban jól érezze, jól érezzük magunkat. Milyen érdekes? Egy siket emberrel vagyok együtt mégis halkan, csendesen teszek mindent, mint most is. Az ajtót halkan, lassan nyitom ki. A konyhában szerzetteket az asztalomra teszem le, majd mellé ülök, illetve én az ágyra, míg ő a földön, háttal az ágynak támaszkodva. Nézem, ahogy rajzol, de nem azt, amit rajzol. Megvárom, míg megmutatja majd. Persze kíváncsiságom határtalan, de mégis meghagyom ezt a szabadságot neki. Amikor fel pillant, mosolyogva veszi tudomásul, hogy nézem őt. A készülő rajzot felém mutatja. Egy madarat kezdett rajzolni. Bólintok, jelezve, tetszik, amit rajzol. Füzetet kezébe véve kezd el írni.

Louis.

Most boldog vagyok. Neked köszönhetően. Egy képet láttam korábban, egy kék madár volt rajta. Egy mondat volt a kép alá írva „ A boldogság kék madara. „ Ez lesz az én boldogság madaram, amit, ebben a szobában fogok csak rajzolni, mert bár itt is ugyanolyan fogoly vagyok, de mégis szabadon. Köszönöm, hogy így érezhetek itt.

H.

UI.: Idővel színes ceruzákra is nagyon nagy szükségem lenne. Lehet ezt is kérnem?

Félve nyújtja felém a füzetet. Tudtam, megint az érzéseiről fogok olvasni. És igazam lett. Érdekes, a szoba számomra a pincéből való menekülés jelenti, ezt most itt vallom be magamnak őszintén, neki pedig magát a szabadságot. Feltekintve a szavakból, látom várja a válaszomat.

Köszönöm a szavakat. - jelelem abban a reményben, hogy megérti. Bólint és mosolyog, ami az én érthető jelelésemnek szól. A színes ceruzákra tett szavakra a válaszom, hogy rámutatok a sorra és a laptopomra. Mosolya mellett már csillogó szemei is jelezték háláját a kérése teljesítése miatt.

Harry továbbra is a földön ülve maradt, de már az ágy felé fordulva és együtt néztük, böngésztük az internetet és kerestük a megfelelő színes ceruzákat. Természetesen több dolog is megrendelésre került. Aranyos volt, mert amikor meglátott valamit, amit szeretett volna lemondóan sóhajtott, majd amikor a kosár megjelent a kép mellett, szégyenlősen temette kezébe az arcát. Igen, szerette volna, én pedig megrendeltem neki. Ha már elrabolták, ha már bezárva kell lennie, akkor legalább az, amit szeretne, legyen meg neki. Ha már elvállaltam, akkor ne csak az úgymond biztonság, a körülményekhez képesti jóléte, hanem a vágyai tárgya is legyenek meg neki.

Gondolataimból Harry karomra tett keze hozott vissza. Képernyőre mutatott majd, rám nézett.

- Ezt is szeretnéd? - kérdeztem szavakkal.

A képernyőn egy furcsa valami volt. Egyet kattintva ráleltem, mit lehet kezdeni vele. Hát aztán olyat látott, amit talán még soha. Sok sok kört szebbnél szebb színekben.

- Ilyet fogsz nekem is készíteni! - mondom gyorsan, de mikor kíváncsi tekintetét látom, látványosan fejbe verem magam. Fülig érő mosolyt villant, kezével pedig megsimogatja azt a helyet, ahol fejbe vertem magam.

- Tetszik? - jeleli nekem.

- Igen. - jelelem és a falra mutattam. Bólint, hogy megértette.

Igen, akarok egy ilyen képet, ami sok sok színes körben áll. Harry a laptopom egerét mozgató részére teszi a kezét, majd rám néz. Bólintok, szavak nélkül jelzem neki, szabad kezet kap a szükséges dolgok megrendeléséhez. Így lett, egy köröket megrajzoló szerkentyű és sok sok színes filctoll is a virtuális kosárban. Utolsó lépés előtt elveszi kezét a géptől és ölébe összekulcsolja. Én is ezt teszem jelezve, fejezze be a rendelést. Megjelenő gödröcskéi beszéltek helyette és egy határozott mozdulattal az enter gomb megnyomásával útnak indította a megrendelést. Visszajelzés meg is érkezett szinte azonnal. Egy hetet kell várnunk.

- Csak kibírjuk addig? - kérdeztem lassan, mind egy igen jelölést mutatott. – Rendben. - jelelem az én válaszomat is a saját kérdésemre.

A rajzfüzetet ismét kezébe véve helyezkedik el a korábbi testhelyzetben az ágyam mellett. Most, hogy megmutatta mit rajzol én is azt figyelem. A finom vonalakat, amik egymást érve kirajzolja a madarat. A boldogságot jelképező kék madarat.

Pihenj, jelelem, mire leteszi a mappát és a felé nyújtott poharat veszi kézbe. Mosolyog, amikor a nasi zacskót az ágyra teszem.

Szeretem- jelei majd pár szem csokis golyó tesz a szájába.

Ismét egy közös kedvencre akadtam, a lista kezd igen hosszú lenni, de én ezt nem bánom. Az éléskamra kezd kiürülni hála Kylenak, aki előszeretettel csapolja meg az úgymond magunknak rendelt készletet. Nem szólok neki, de legközelebb a szobámba is fogok behozni elrejtve előle a kedvelt finomságokból.

Nem tudom mikor aludhattam el, de hason fekve ébredtem. Riadtan néztem szét, de megpillantottam Harry göndör fürtjeit a fejem mellett. Még mindig a földön ült, de az ágyra borulva, fejét karján nyugtatva alszik. Nem mozdultam. Nem akartam felébreszteni. Gyanítom én voltam, aki hamarabb elaludt, és amikor ezt észrevette ő sem akart engem felébreszteni. Arca felém volt, ezért gondolom engem figyelhetett és közben elaludhatott ő is. Nem baj, most valóban szabadnak hiheti magát.

Kint már sötétedni kezdett amikor ajtó csapó hangjára riadtam meg. Gyorsan felálltam, amit Harry is érzékelt, mert álmosan nézett rám még mindig a földön ülve. Láthatta rajtam rémületemet, hiszen én tudtam Kayl érkezett haza, akinek valamiért éppen az én szobámba vezetett útja. Az ajtót feltépve lépett be rajta.

- Nézzenek oda! - lép egyenesen Harry elé, aki rémülten néz rám. - Mit keres itt?

- Semmi közöd hozzá. - léptem volna kettőjük közé, de arrébb lökött.

- Dehogy nincs! A főnök utasítását be kell tartanom. Ennek nem itt van a helye.

A szavak kimondása közben lenyúlt a rettegő fiúért, pulóverét megfogva rángatta fel majd kezeit hátra csavarva fogta összecsuklóit.

- Azonnal engedd el! - kiáltottam a vigyorgó rokonom felé, de erre még jobban megszorította Harry kezeit, aki már nem tudta könnyeit visszatartani, de tűri, hogy Kayl maga elé taszítva elinduljanak a pince felé. Én követem őket! A folyosón nem másban, mint a főnökömbe ütköztünk.

- Kayl, te mit csinálsz a fiúval?

- Csak visszaviszem a helyére. Louis megszegi a szabályaidat és a szobájába vitte.

- Most azonnal elengeded a fiút, és az irodámban várj meg.

Nagybátyám ingerült szavaira azonnal elengedte Harryt, aki már esett is térdre, és szokásos fejét térdeihez szorított pózban némán zokogott.

- Kay menj innen. - hallom ismét, de én már csak Harryvel törődtem. Mellé guggolva kezemmel fejét simogattam remélve, hogy van olyan állapotban, tudja én vagyok már mellette. Vállát megfogom, felállítom és vezetem be a szobájába. Engedi, majd a szoba közepén megáll a láda felé mutat. Oda kísérem, hiszen érzem mennyire remeg és félő nem maradna talpon. A ládájára ül, lábait felhúzza átkarolja azokat, de mielőtt fejét ráhajtaná, könnyes tekintetét rám emeli. Szívem szakad meg, de tudom, most egy ideig így fogom látni. Olyan mértékű lelkiismeret furdalásom volt, amit nehezen viselek. Egy kellemes délutánt akartam és pokollá változtattam azt.

- Louis, maradj mellette. – tette vállamra kezét a főnököm.

- Nem fogom egy percre sem itt hagyni. Azt hiszem, ezek után egy ideig nem fogja akarni elhagyni ez a helyet. Kayl tett most róla. 

Remélem jó lett. Bocsika, ha nem tudom pontosan, hétfőnként hozni a részeket. Dolgozó emberke lévén a munkabeosztásom nem állandó, így a rész kirakása is ehhez alakítva módodul időnként.  A fiúkkal együtt remélem megbocsájtjátok ezt. Millió puszi.