Sziasztok. Üdvözlet mindenkinek. Pár óra késéssel, de itt vagyunk. Kellemes olvasást. 

A napirendi táblázat után még egy sort leírtam neki.

Harry.

Jó lesz így?

L.

lsmét ő van soron az olvasással, és a gödröcskéivel az arcán néz rám. A füzetet magához öleli, úgy mosolyog, majd írni kezd.

Louis.

Ez tökéletes napi program, de a változtatás jogát ugye fenntartjuk?

H.

A kívánságom határtalan mit ír, ja és a gondolatban elképzeltem magam a füzet helyében az ölelésnél. Nem lesz jó, már most látom. A mondat tartalmazza a titkolt reményemet is.

Harry.

Igen változtatni lehet. Sőt, mert most nem így lesz. Ezt úgy általános napokra terveztük, amikor semmi más dolgunk nem lesz, mert ma is van programod délutánra, ne feledd. Nyugi, ígéretem megtartva itt leszek melletted.

Figyelj, a főnököm csak utasítást végez, és velem végezteti el. Ő csak itt tart, nem ő az, aki elraboltatott. Ezt azért írom, hogy ne félj tőle. Kicsit bízz benne is. Tudom, most még nehéz lesz, de engedékenységére ne feledd, szükségünk van.

L.

Louis.

Igyekszem erős maradni, tudom, megígérted kérlek tartsd be ezt.

H.

Most mosoly és gödröcskék nélküli, könyörgő tekintettel fordulva adja nekem a füzetet.

Elolvasom és csak bólintok.

- Nem mozdulok mellőled ígérem. – ejtem lassan ki a szavakat.

Szavaimat megértve szemét lehunyva ül percekig. Tudom, most rendezni próbálja gondolatait. Sejtettem, hogy a mosolygós Harryt ma már nem kapom vissza, de ha egy kicsit kimegyünk és úgymond dolgozni fog, a kamra készlet elrendezését elvégezve, eltereljük a gondolatait. Hirtelen eszembe jutott egy dolog. Órát szeretne. Tudva, a főnöknek, aki a nagybátyám is, ahogy már említettem, sok órája van. Telefonomat elő véve üzenetet írtam neki: „Szeretném, amikor jössz 17:00 órakor, az egyik órádat magaddal hoznád, és a fiúnak adnád. A miértet majd megtudod. Tedd meg kèrlek.

Reméltem, hogy nem nagy kérés, amit írtam és teljesíti is. Ezzel kicsit a fiú kedvébe is fog járni.

A konyhában egy narancslé elfogyasztása után egy terepszemlét tartottunk a spájznak nevezett élelmiszer raktárnak kinevezett helyiségben.

Louis.

Engedd, hogy rendet rakjak. Muszáj, hogy eltereljem a gondolataimat.

H.

Harry.

Azt teszel, amit akarsz. Nem szólok bele.

L.

Egy-egy leírt mondat, de a mögötte lévő gondolatainkat is értette a másik. Egy mosolyszerűséggel reagált és már hozzá is kezdett.

Amíg a dobozokat átvettem addig természetesen Harryt be kellett zárni a szobájába, de azonnal mentem is érte, mikor az utolsó dobozt is a folyosóra hoztam. Innen már az ő dolga lesz helyre pakolni azokat.

A szoba közepén állva várt, és már indul is kinyitott ajtó felé a köszönömöt jelelve.

Energiát nem spórolva viszi a dobozokat a konyhába, majd onnan rendszerezve a raktárként működő helyiségbe.

A telefonom 16:00 kor jelez, amit magam állítottam be, hogy ideje befejezni a pakolást. Gondoltam adok egy órányi időt, hogy felkészüljön a találkozásra. Kezébe adom a füzetet, amiben már korábban leírtam pár sort.

Harry.

Most menj a fürdőbe. Szedd rendbe magad, utána lesz egy kis időd pihenni és ha gondolod írj egy levelet a főnökömnek. Na menj, itt várok rád.

L.

Mosolyogva a teszi le a füzetet és meg szemléli magát. Kezeit nézi. Bólint, hiszen látja, tényleg ráfér egy alapos mosakodás. Mellé lépve jelzem, az arca is maszatos az izzadság és a dobozon lévő por miatt.

Amíg rá várok egy üzenetet küldök a nagybátyámnak miszerint el ne felejtse a 17:00 órási találkozót, és az órára is említést teszek csak, hogy el ne felejtse. A fürdőből együtt megyünk a pincébe majd a füzetbe írni kezdek.

Harry.

10 percre magadra hagylak. itt hagyom a telefonomat nálad, hogy lásd az idő múlását. Amint elvégeztem a szükségleteimet itt vagyok.

L.

A füzetet kezébe véve elolvassa soraimat, majd szégyenlősen néz rám, és nyújtja a kezét a telefonért. Mellé lépek. Tudom, hogy nem fog kutakodni a telefonomba és nem is fogja használni, ezért nem zárom le a billentyűzetet, hogy tudja az időt nézni.

- Sietek vissza. - mondom mikor leül az ágyra, és borítással jelzi menjek nyugodtan.

Amilyen gyorsan csak tudtam, végeztem, és már mentem is vissza. Nem vette észre, amikor kinyitottam az ajtót, így rövid ideig tudtam figyelni, ahogy ott ül. Ismét a párnát hívta a társának és a telefonomat, illetve a mutatott idő múlását figyelte. Lassan léptem elé, remélve nem ijed meg. Észre véve jelenlétem már nyújtotta és vissza nekem a telefonomat. A párnát is a fal mellé teszi és maga mellé mutatva kéri üljek le. Megteszem és figyelem ahogy írni kezd.

Louis.

Félek!

H.

Egyetlen szót írt le, de benne volt sok minden. Nem gondolkozok biztató szavakon, amit írhatnék neki. Egyszerűen kitártam a karjaimat jelezve biztatást képpen szavak helyett öleléssel igyekszem megvigasztalni, bátorítani. Most nem ölel vissza, hanem kezét mellkasához húzva bújik mellkasomhoz. Most nem a bátor Harry tartom karjaimban, aki azt ígérte kitart, aki bírja a három évet, hanem a még gyerek Harryt, aki fél.

Bevallom, magam is várom a találkozást. A reakciókra kíváncsi vagyok, és igen magam is reményeket fűzök hozzá. Harry magához veszi a füzetet és írni kezd. Oda pillantva látom a megszólítást " Uram „. Tudtam a főnökömnek szánt szavait veti papírra. Telefonomon most én nézem úgy az idő múlását, amint az előbb a fiú tett. Érzem percek múlva, hogy kezemet közelebb húzza magához és az időt nézi. Még tíz perc van 17:00 óráig.

- Nyugalom. - mondom felé fordulva, de ez a szó mindkettőnknek lehetne figyelmeztetés, hiszen én magam is egyre idegesebb leszek. Nézem őt, akinek már a combján összekulcsolt keze is reszket. Látom küzd az érzéssel, ami menekülésre készteti.

Három kopogást hallatszik. Megérintem az immár reszkető fiú karját. Ijedten kapja tekintetét az ajtó felé, majd rám néz.

- Itt vagyok melletted. Nem lesz semmi baj. - tátogom a szavakat olyan lassan, hogy ne kelljen elismételnem még egyszer. Bólint, én az ajtóhoz lépek. Kinyitom azt, és félre állok, hogy a főnököm be tudjon lépni. Végig nézve rajta magamban köszönetet mondok, amiért egyszerű öltözetben jelent meg ezzel is a helyzetet enyhítve.

Hát igen, amit látok, az engem is meglepett. A főnök, aki ugyan egy bátyám is, de egy bandavezér is egyben kikerekedett szemekkel nézi az ágyon ülő fiút, aki félénken a kezében lévő füzetet tartja felé. A füzetet átvette, és olvasni kezdte.

Uram!

Ígérem jó fiú leszek, nem lesz baja velem, csak ne vegye el tőlem Louist. Hadd legyen ő, csak ő mellettem addig, amíg itt kell lennem. Kérem szépen!

Harry.

- Nem veszem el tőled. - formálja az érkező a szavakat, miután elolvasta a neki szánt sorokat. - Melletted maradhat.

A fiút figyelem, aki bólint majd jeleli a köszönöm szót.

A főnök kérdőn néz rám.

- Megköszönte szavaidat.

A férfi jelezi kérné a tollat és a füzetet, majd asztalhoz menve írni kezdett. Pár perc múlva a füzetet fiú kezébe is adja.

Figyelmemet az ágyon ülőre terelem és igyekszem legyőzni a kíváncsiságomat, mik lehetnek a leírt sorok. Igazán mindegy is, mert nem látom a fiút zaklatottnak. Tehát a szavak talán még nyugtatólag is hatnak rá. A sorokat elolvasva kérdőn tekint az előtte álló férfire, aki hátsó zsebéből egy dobozt vesz elő.

- Tessék ez a tied. - ejti ki lassan a szavakat és egy doboz nyújt át fogjának, akit három évig kénytelen elrejteni a világ elől.

Harry remegő kézzel nyúl érte, kibontja és amikor meglátja és kezébe veszi könnyes szemmel néz hol rám, hol a még helyiségben tartozkodóra.

- Köszönöm. - szólok a nagybátyám felé. - Hidd el kincsként fogja kezelni.

- Látom, - mondja, de szemét le nem veszi az ágyon ülő fiúról. - Jó ötlet volt az óra azt hiszem.

- Tudom és köszönöm.

Az ágyon ülő kezében egy karóra van, amit azonnal csatol fel a kezére. Könnyei megállás nélkül folynak. Hirtelen felpattan és a férfi elé lép. Átöleli őt, majd néz rám és a láda felé mutat.

- Menj csak. – mondom és mutatom is a szavakat jelelve ezzel mindketten meg értettek.

A főnök döbbenten áll és csak nézte a fiú, aki már vackolja is be magát arra a ládára, abba testtartásban, abba a pózban, amiben elzárkózik a világ elől.

- Mi történt vele?- kérdezte aggódó tekintettel a főnököm.

- Nagyon zaklatott. Félt találkozni veled. Az, hogy ajándékot is kapott tényleg az érzelmi tűrőképessége határára sodorta őt. Szavak és jelek helyett így fejezi ki az állapotát.

- Meddig lesz ott ilyen állapotban?

- Nem tudom, én itt maradok mellette, most időre van szüksége.

- Most már értem miért mondtad, hogy hosszú három évetek lesz.

- Kibaszott hosszú három év főnök.

A férfi még egyszer a fiú felé nézett. A látvány bizony a retinájába égett, és tudta egy ideig nem fogja tudni elfelejteni. 

Remélem tetszettek a sorok. Puszi mindenkinek.