Kedves olvasóim. Ismét itt lennék  / lennénk.   A történet egy ici-pici fordulatot vesz, ami azt eredményezte, hogy ebben a részben eltelt pár napot Harry szemszögéből élhetünk meg.  Jó olvasást. 

Órák óta itt kellene lennie Louisnak. Miért nem jön? Ígérte, hogy nem maradt távol sokáig. Rossz érzésem van, olyan történt vele valami. Az ágyon ülök, le nem veszem a szememet az ajtóról, és amikor végre kinyílik és megláttam ki lép be rajta, rémülten húzom össze magam és lapulok a falhoz. Louis helyett az a férfi lép be, akitől jobban nem félek a világon senkitől. Reszketve nézek rá. Felemelt kezekkel áll meg az ágyam mellett, majd a telefonját, ami végig a kezében volt nyújtja felém. Remegő kézzel veszem el és olvasni kezdem a képernyőn lévő szavakat.

Harry!

Most a főnök szavait olvasod. Louist baleset érte. Nyugalom, jól van, de pár napig nem tud hozzád menni. Kórházban kell maradnia. Én most itt vagyok mellette. Éppen alszik a fájdalomcsillapítók és a nyugtatók hatásától. Szükség volt a nyugtatóra, hiszen folyton hozzád akart menni. Most figyelj jól a szavaimra. Pár napig Kayl fog gondoskodni rólad. Nem tehet semmi rosszat veled, ellened. Kérlek tedd, amit kér, hiszen csak az én utasításaimat követi. Muszáj ennek így lennie. A fürdőbe és a konyhába felmehetsz. Holnap haza jutok akkor lemegyek hozzád. Harry! Most fogadj szót. Ha megteszed, azzal sokat segítesz Louisnak is, hogy minél hamarabb melletted lehessen. Tedd meg érte. Holnap találkozunk.

A telefonról felnéztem az ágyam mellett várakozóra, és felé nyújtom a készüléket. Azt elvéve tovább állt, várva valamire. A füzetet kezembe veszem és írni kezdek.

Kayl.

Louis miatt szót fogadok. Azt ígérték, hogy nem bánthat. Remélem így is lesz, ugye? Nem tudok bízni, ráadásul félek is magától, de Louis miatt megteszem, amit a főnök kér tőlem. Most kérem vigyen fel a fürdőbe és utána a konyhába. Szedek össze valami vacsorának valót, utána reggelig elleszek egyedül. Kérem Kayl tudakolja meg, és írja le nekem mi történt.

Harry.

A füzetet remegő kézzel nyújtottam a fiatal férfi felé. Elolvasta a tollat elvett tőlem írni kezd.

Harry.

Parancsba kaptam nem nyúlhatok hozzád. Nem is fogok. Nem szeretem Louist, téged sem kedvellek, de a kialakult helyzet ezt hozta. Menjünk először fürdő, után a kérésed szerint konyha. Amíg eszel megteszem és beszélek a főnökkel.

Kayl.

Gyorsan elolvasom sorait és bólintással jelezem részemről indulhatunk. Muszájból hinnem kell a szavaknak. Remegő lábakkal indulok felé, és félve néztek fel rá. Tényleg hozzám sem ér, még a karomat sem fogja meg. A fürdőt hamar letudom, majd a konyhába ennivalót készítek össze magamnak. Szokásos müzli tejjel. Ezt ott, helyben megeszem, igaz sietve, nem azzal a szertartással, ahogy Louval szoktuk. Vettem magamhoz pár müzli szeletet és egy doboz narancslevet is. Szó nélkül, illetve figyelmeztetést meg nem várva indulok vissza a pincébe. Intek Kaylnak várjon még. Gyorsan írtam pár sort majd felé nyújtottam a füzetet.

Kayl.

Kérem, hívja fel a főnököt, és ha Louis fent van olvassa fel neki a következő üzenetemet.

Louis.

Megígérem, hogy szót fogadok, amíg nem tudsz itt lenni mellettem. Kérlek siess annyira meggyógyulni, hogy kijöhess a kórházból, és ha kell, majd én ápollak. Biztos megengedik majd. Pihenj és fogadj szót az orvosoknak, vagy inkább ne is. Akkor talán minél hamarabb kidobnak a kórházból és itt lehetsz velem. Az utóbbi vicc volt. ☺. Csak tudatni akarom, hogy hiányzol. Várlak vissza.

Harry

Füzetet a várakozónak nyújtom, aki elolvassa soraimat. Abból fel nézve pár pillanatig farkasszemet néz velem, és már veszi is elő a telefonját. Csak bíztam benne, hogy nem ver át és tényleg a főnököt hívja. Láttam ahogy beszél, majd vár és pár perc múlva füzetbe lévő szavaimat olvassa. Az befejezve az asztalhoz lépve egyik kezében a telefonnal írni kezd.

Kíváncsi voltam mit ír, hiszen azt reméltem Louis szavait fogom hamarosan olvasni. Lassan telő percek miközben egy nem szeretem személy van a közelemben még nehezebb megélni. Figyeltem minden mozdulatát mégis megijedtem, ahogy felém közeledik a füzettel a kezében. Szinte ki kapom a kezéből, szememet nem levéve róla.

Harry.

Lou vagyok. Ne haragudj, hogy cserben hagytalak, de igyekszem minél hamarabb ott lenni a közeledben. Tudom utálsz egyedül lenni. Ha kell könyörögni fogok az orvosoknak csak ki mehessek innen, és te fogsz majd vigyázni rám. Ezt a főnök ígérte meg. Most pedig sipirc aludni.

Jó éjt Harry.

Louis.

Valóban Louis szavait olvasom, hiszen Lounak én neveztem egyedül. A sipirc aludni is ismerhető jelnek küldte. Szót fogadva szavainak az ágyhoz megyek, megágyazok. A szobában lévő felé fordulva a jó éjt kifejezést jelelem majd lefekszem.

- Jó éjszakát. Reggel jövök. - lassan ejti ki a fiatal férfi a kimondott szavait, hogy megértsem.

Bólintással válaszolok, majd ahogy szoktam fejemre húzom a takarót. Így maradok. Hiányzik, hogy nem érzem Louis ujjait, ahogy végig simítja fejemet. Mi történhetett vele? Eddig ezt senki nem közölte velem, én pedig nem mertem rákérdezni. Gondolatban Louhoz intéztem szavaimat:

„Gyere minél hamarabb ide vissza, de csak úgy, hogy a doktorok mindent rendben találjanak nálad.    Jó éjt Lou."

Már 5 napja, hogy Kayl van mellettem. Most is a konyhában reggelizzek. Mondanám, hogy összeszoktunk, de ez nem igaz. Mindketten tesszük azt, amit kértek tőlünk. Ő nem bánt, én pedig úgymond szót fogadok, de inkább elviselem a közelségét. Naponta kétszer tudunk Louval üzenetet váltani. Folyton biztat, hogy bírjam ki még pár napig. Én meg folyton biztatom, hogy most az ő gyógyulása mindennél fontosabb.

Harry.

1-2 nap és itt hagyhatom ezt a kórháznak nevezett kócerájt. Készülj mert nagyon rossz beteg vagyok. Az ápolónőket, orvosokat már kikészítettem

Louis.

Louis

Elviselem az összes hisztidet, csak itt legyél már végre!

Harry.

Ennyi, de azt hiszem tudjuk a sorok mögötti gondolatokat is. A tudat, hogy ott van a sorok mögött segített és csak remélem, ez nála is így működik. Furcsa az az érzés, hogy mi már összetartozunk. A sors összefonta életünket, ha csak 3 évre, de akkor is.

Kayl érzelem mentesen tette a dolgát velem, körülöttem ez alatt az idő alatt. Reggelente igaz morcosan nyitott be, de estére azért megenyhült miután a jó éjt jelelem neki. Megkönnyebbülve int felém mielött rám zárja az ajtót aznap utoljára.

5 napja fekszem Louis érintése nélkül, mégis én ugyan úgy teszek mindent. Most gondolatban küldöm a jóétet fejemre húzott pléd alól, és a tőle kapott párnát ölelem magamhoz.

Ismét reggel és tudom nem Louis az, aki belép az ajtón. Jó reggelt váltás után már a reggeli kör utunkra indulunk. A konyhában engedélykérés után reggelit készítek. Mielőtt hozzáfognék a füzetet gyorsan kezembe veszem.

Kyle.

Ha szeretné magának is készítek, csak szólnia kell.

Harry.

A füzetet most csak felét tartom és apró mosollyal veszem a bólintását, hiszen igenlő volt. Így két adag kolbász és virsli tettem a villanytűzhelyre sülni. Hamar kellemes illatok lepték el a konyhát, és alig tíz perc elteltével már mind kettőnk előtt ott volt az adagunk. A friss kenyér és 1 bögre tej a tányér mellett volt. Talán egy pillanatra elfelejtettem azt milyen helyzetben, viszonyban is vagyunk. Jó étvágyat jelelem és az ételre mutatok.

- Jó étvágyat. - mondta és hozzálátott az evéshez.

Az elismerő bólintása után magam is enni kezdek, de be kell vallanom ízlett nagyon.

Már ismét a pince felé tartottunk, amikor Kayl a bejárati ajtó felé kapta a fejét. A mozdulat láttán én is arra néztem. 

Köszi, hogy ismét elolvastátok soraimat, amit a hétköznapi mókuskerékből kimenekülve vetek papírra. A fiúk nevében is üdvözlök, puszilok benneteket. Moncsi