Sziasztok. Kicsit régen jártam itt, ennél a történetnél, ezért elnézéseteket kérem. Most itt vagyok és elhoztam az előző rész közvetlen folytatását, egy újabb teljesített kívánság éjszaka történéseit Harry szemszögéből.

Remegő lábakkal indultam el Louis után. A terasz ajtónál megtorpantam. Az ajtókeretbe kellett kapaszkodnom, mert a rövid ideig tartó szabadság érzése megrészegített. Louis már a lépcsőnél járt, de én még nem követtem. Feltűnhetett neki, mert megállt és hátra nézett, majd pár lépéssel ismét mellettem termett. Kezét felém tartotta. Én remegő kezemet nyújtottam felé, és miután ujjaink találkoztak éreztem rábízhatom magam. Összekulcsolt ujjaink jelentették a biztonságot számomra. A lépcsőn lelépve tekintetemet az égre emeltem. Milliónyi fénylő pont a sötét égbolton. Eszembe jutottak anya szavai, miszerint, aki távozik az élők közül, egy újabb fényes pontként jelenik meg ott fenn. A baleset óta ők is ott vannak. Éreztem, hogy Louis megszorítja a kezem. Biztatásnak szánja, pedig még csak nem is sejti mi történik bennem. Vettem pár mély levegőt remélve lenyugtat, és élvezhetem az ajándékba kapott estémet.

A sötét belepett, inkább úgy mondanám körülvett minket. Örültem neki, mert így láthatatlanok maradhatlak a könnyeim. Könnyek, melyeket öröm és bánat szült. Fejemet megrázva szinte gondolatban megparancsoltam, hogy érezzem jól ma este magam. Alig látni valamit, de mégis tudtam egy földre terített pléd felé tartunk. Igazam lett. Louis már előkészítette a terepet. Cipőmből kilépve lépek a plédre, ami ugyan az volt mint a múltkori alkalommal. Ezek szerint nemcsak nekem volt emlékezetes az az éjszak. Törökülésbe ülve várom, hogy kisérőm is mellem üljön, de még nem teszi. Magamra hagy, tudva nem mozdulok onnan. Pár pillanat múlva ül csak le. Egy dobozt rak le elém, majd a telefonját nyomkodja, végül a kezembe adja. Egy dokumentum van megnyitva.

Harry

Most, hogy végre ujra itt lehetünk még emlékezetesebbé akarom tenni neked. Nem figyeld a naptárt, az idő múlását, a napokat nem számolod. Soha nem vagy kíváncsi az aktuális dátumra. Ezért nem tudod a valódi okot miért kaptad ezt az estét, ezért nem tudod, hogy hamarosan születésnapod lesz. Lassan betöltöd, pontosabban holnap a 16. életévedet . Sem a hely, sem a körülmény nem jó egy ünnepléshez, ezért van ez az este, A doboz, amit az imént kaptál ajándék tőlem neked. Tudom nem ideális, nem megfelelő az alkalom, de mégis adni akartam neked valamit. Remélem tetszeni fog. Szóval Harry Boldog születésnapot.

Louis

A sötétben nem látta a kibuggyanó könnyeimet. Felé fordultam és miután bólintott, írtam is a választ neki.

Louis.

A könnyek, amik most leperegnek arcomon boldogság és szomorúság könnyei. Köszönöm, hogy nem felejtett el ezt a napot, igazad van. Nem akartam tudni a naptárral kapcsolatban semmit, mert akkor jobban látnám, jobban érzékelném az idő múlását. Köszönöm hogy gondoltál rám.

Harry

Miután soraimat elolvasta telefont zsebébe tette jelezve innentől a csend lesz társunk. Hanyatt feküdtünk és úgy néztük az égboltot. Az ajándékomat tartalmazó dobozt a bal kezemben fogtam. Nem nagy, de számomra kincs lesz. Louis a jobb oldalamon fekszik. Mosolyra szalad a szám, amikor tapogatózva keresi kézfejemet, majd amikor arra rátalál ujjaival kitapogatják az enyémeket. Pillanatok múlva ismét összefonja azokat. Így fekszünk. Mozdulatlanul, összefonott ujjakkal, a millió fényévre lévő fénylő pontokat figyelve. Neki is elmesélte az édesanyja a csillogok történetét? Vajon neki is van ott fent csillagként valakije? Soha nem beszéltünk erről.

Órákat töltöttünk kint. Csak feküdtünk egymás kezét fogva, hogy tudjuk ott van a másik mellettünk. Majd mikor a hűvös levegő többszöri borzongás váltott ki belőlem Louis elő vette a telefonját.

Harry.

Tudom, hogy szívesen maradnál, de nem akarom, hogy megfázz. Menjünk be. A szobámban még egy ideig elidőzhetünk mielőtt lefekszel.

L

Én válasz helyed felültem és egyből pattantam is fel, kezemet a még fekvő fiú felé nyújtottam, így segítettem őt talpra. A sötétség leplét kihasználva öleltem őt magamhoz és könnyeim ismételten megeredtek. Most eszembe jutott, amit eddig nem akartam tudni. Még két évig lehetek itt, lehet mellettem az, akit a jelen pillanatban mindenkinél jobban szeretek. Szeretem mert mellettem van, vigyázz rám, és mindent megtesz értem, amit csak lehet.

Érzem, ahogy keze nyugtatásként simít hátamon mert már úgy ismer, hogy tudja mire van szükségem.

Szobában az ágy szélére ülve várok mert jelezte hogy a konyhából hoz be pár dolgot. A kezemben lévő dobozt nézem. Kinyithatnám már most is, de azt szeretném, hogy lássa rajtam azt a reakciót, amit átérzek ha meglátom a tartalmát. Tálcával kezébe jön be, amit az ágyra tesz majd kezemen ad egy pohár narancslevet. Egy huzamba ki iszom tartalmát és kekszből is megettem gyorsan párat, hiszen a kedvencemet hozta. Louis is ezt tette majd a tálcát az asztalra helyezte

- Gyerek helyezd magad kényelembe. – jeleli, de lassan ejti is ki a szavakat.

Nem várva rám párnákat az ágytámlához teszi és annak dőlve kényelmesen ül az ágyon. Én is követtem példáját és pillanatok múlva egymás mellett ülünk.

Kissé felé fordulva jelelek, de a dobozra mutatva még érthetőbbé teszem a jelelésemet.

- Nyugodtan. - mondja, majd kíváncsi tekintettel figyel engem.

Lassan óvatosan, nagyon vigyázz a csomagolásra bontom ki azt. Egy doboz tartalmaz, melynek kék színe vetekszik a mellettem ülő szemével és elpirul, amikor jelzem neki a hasonlóságot.

A dobozt felnyitva egy karkötőt pillantok meg.

Bőrből készült és a közepén egy keretbe foglalt színes képpel. Tekintetemet a szoba falára emelem ott is arra a rajzra, amit azzal a szerkentyűvel csináltam neki legelőször. Mosolyogva nézem egy ideig, majd tekintetemet a dobozra vezettem. Kiemelem belőle az ajándékomat de láttam egy összehajtogatott papírt és a dobozban. Kivéve azt szét hajtogatom és Louis szép kézírását találom rajta.

Harry

Fogadd szeretettel. Most már így legyél bárhol a szobám darabkája mindig veled lesz.

Boldog születésnapot.

Louis

A karkötőt kiemelve felé nyújtom, majd jelzi, hogy bal kezemre szeretnél rátenni és én azt úgy teszem, hogy könnyedén rá tudja csatolni. Pont jó. Így nem forog, és valóban a kép a falról velem lehet mindig.

A köszönömöt jelelem, mire fülig érő mosollyal reagál.

- Féltem, hogy nem fog tetszeni. - mondja lassan.

Tekintetemmel a füzetet keresek, mert a mondanivalómat most nehezen érteni jelelésemmel.

Az ágy melletti asztal éppen volt egy, azt felém nyújtja.

Louis

Az ajándék az ajándék, olyan dolog, amit szívből ad az ember a másiknak. Lehet az a legrondább dolog annak, aki kapja de szándékot kell értékelni, azt, ami szívből jön.

A te ajándékod pedig olyan, ami számodra talán legfontosabb dolog és magába foglalja azt. Tudom, a kép sokat jelent neked ezért olyat adtál, amit nem az agyad hanem a szíved adott. Köszönöm, hogy itt vagy nekem.

Harry

A füzetet átnyújtom, ő olvassa rögtön soraimat. A válasza azonnal érkezik is.

Harry

Tudom, te minden apróságnak örülsz, de most olyat akartam adni, ami különös kicsit. Azt hiszem sikerült.

Hevesen bólogatok olvasás közben.

A kép, a kezeden legyél bárhol, bármerre az együtt töltött idő emléke lesz annyira neked is, mint ahogy nekem is.

L.

A füzetet magam mellé tettem. Csak pár pillanatig gondolkodtam. Fejemet ölébe fektettem, így néztem fel rá. Miért tettem ezt, nem tudom. Közel akartam lenni hozzá, de látni is akartam. Látni azt az érzést, amit az én örömöm varázsol arcára. Egyik kezét a már hosszabb tincseimbe vezette. Eddig csak a jó éjt ceremónia része volt, hogy hajamat érinti, de most ez mégis más. Most játszik tincseimmel, ami egy kis borzongást vált ki belőlem. Jóleső érzés. Tudom most is a beszédet helyettesíti így. Szabad kezét szívem fölé helyezem, hogy érezze a dobbanásaimat , melyeket neki köszönhetek. Nyugodt egyenletes ritmust szívemnek, biztonságot lelkeknek, boldogságot nekem.

Én egy siket néma fiú, akit el kellett rabolni, fogva kell tartani, még két évig itt kell lennem, mégis tudom boldognak érezni magamat. Mert ilyen szeretettel, ahogy Louis bánik velem csak boldog lehetek. Még két évig. 24 hónapig, még sok sok napig a Harry rezidencia falai között. 

Köszönjük, hogy ennyi kihagyás után is  itt vagytok velünk.  Köszi a perceket, amit olvasással töltöttél. Millió puszi Moncsi  Harry és Louis.

Ui.: A fenti kép a utolsó sorok idilli pillanatát mutatja,  mert a szereplőim jelen pillanatban kicsit fiatalabbak kiadásúak mint a képen látható fiúk. Valahogyan így ni.