A-yo!

Remélem hiányzott és izgult valaki ennek a könyvnek a folytatása miatt. Sajnálom, hogy megint hónapokat kellett rá várni, sajnos én sem érek rá mostanában, jobban mondva erre a könyvre. Ez az első és ezt mindig nagy gondoskodással írom, rengeteget agyalok rajta, hogyan írjam így többet kell rá várni.

Szerintem észre fogjátok venni, hogy változott a stílusom, próbálok ugyanúgy írni, mint a könyv elején, de rájöttem, hogy az nehezebb volt és már nem tudok abban írni, de remélem így is élvezni fogjátok.

Ez a rész sokkal rövidebb, mint az eddigiek, de VÉGRE eljutottunk a nagybetűs DOLOGHOZ, szóval acélozzátok meg az idegeiteket.

A rész végén találtok információt a MEGLEPETÉSEKRŐL és annak okáról, ami remélem titeket is boldoggá tesz! 

"Az élet megtanította: a biztosnak hitt dolgok is csupán illúziók, és sok lecke van, amit nem érdemes megtanulni."

Carlos Ruiz Zafón

Jungkook feszülten szorította a konyhapultot, megpróbálta minél jobban lenyugtatni éhező szervezetét. Felriadt álmából, amiben újra bántotta a számára legkedvesebb személyt, ráadásul most nem rémült meg, hanem vonzotta Taehyung édes illata. Pár centi választotta el párja nyaki ütőerétől borotvaéles fogait és ha Taehyung álmában nem szólítja nevén... Azonnal kijózanodott, az ajtóig hátrált, szemei még vörösen égtek mikor a másik felébredt és meglátta őt. Fájdalom hasított a szívébe, ahogy Taehyung arcára a félelem költözött és biztonságot keresve bújt a takaró alá. Könnyei némán csorogtak le arcán, a sírás fojtogatta mikor odalépve hozzá, könnyed csókot nyomott feje búbjára, majd eltűnt a konyhában. Hallotta a kétségbeesett zokogását, remegő hangját, melyen őt hívta, mégsem volt képes arra, hogy azonnal odamenjen hozzá. Kellett pár perc, hogy rendbe rakja a légzését és leküzdhesse ösztönét.

Nagyot sóhajtva lökte el magát a pulttól, majd egy pohár vízzel a szoba felé vette az irányt, ahol a fiatalabb továbbra is lábait a mellkasához húzva zokogva ölelte magához, folyamatosan előre-hátra dülöngélve, az idősebbet hívva.

- Itt vagyok bébi – lágy hangjára Tae összerezzent, könnyes szemeivel nézett fel, karjait nyújtva felé. Jungkook az éjjeli szekrényre tette a poharat, majd leült az ágyba kedvese mellé, akit szó nélkül az ölébe ültetett, hátát simogatva, hajába csókolva nyugtatgatta.

Taehyung ijedten bújt a mellkasába, karjaival szorosan átölelte felsőtestét, lábai a dereka köré fonódtak. Teste remegett, szíve őrülten dobogott, torkát egy gombóc feszítette, de párja nyugtató tetteinek hatására fokozatosan elpárolgott az álom okozta rémület.

Pedig nem álom volt...

- Rosszat álmodtál bébi? - kérdezett rá Jungkook újabb és újabb puszik osztogatása közben.

- Nagyon... e-egy vörös szempár bámult rám és élesnek tűnő szemfogai voltak... Félelmetes volt... - motyogta Taehyung, közelebb bújva a számára biztonságot jelentő személyhez.

- Csak álom volt, senkinek sem hagyom, hogy bántson. Mellettem biztonságban vagy Tae, ígérem neked - esküdött meg Jungkook és nagyon remélte, hogy nem fogja soha megszegni.

Taehyung bólintva nyúlt az idősebb felsőjének aljához, hogy levehesse róla. Szüksége volt arra, hogy hallja szívének ritmusos hangját, érezze bőrének melegét és az alatta húzódó izomkötegeket.

- Mit csinálsz Tae? - kérdezte homlokát ráncolva.

- Leveszem rólad. Kérlek, szükségem van rá, hogy közelebb lehessek hozzád - magyarázta ujjaival gyűrögetve a textilt. Jungkook felemelte a karjait, segítve a fiatalabbnak, aki a földre hajította az anyagot. Az idősebb elfeküdt a matracon és amint kényelmesen elhelyezkedett Taehyung végtagjaival ölelte át, nyakába bújtatva fejét, mélyen beszívva illatát, nyugalmat keresve óvó karjai között.

Az egyetemen töltött napok sebesen váltakoztak, a napok hetekbe, azok hónapokba fordultak és Taehyung azon kapta magát, hogy decemberben sikeresen megcsinálta az összes vizsgáját, így karácsonykor, szilveszterkor és az újévben már nem kellett foglalkoznia a tanulással. Megpróbált annyi időt tölteni Jungkookkal, amennyit csak tudott és ugyan nem volt lehetőségük rendszeresen elmenni randevúra, valamelyikük mindig a másiknál aludt. Jungkook megértően háttérbe vonult a vizsgaidőszak alatt, amiért Taehyungnak lelkiismeret furdalása volt, de az idősebb biztosította, hogy aggodalmai alaptalanok, egyáltalán nem haragszik. Taehyung hihetetlenül hálás volt szerelme megértéséért és nyugodt szívvel tudott százszázalékosan tanulni, aminek eredményeként mind az öt vizsgája ötös lett.

Jimin és Hoseok szintén kiválóan teljesítettek, Namjoon és barátja Jin is sikeresen zárta a félévet. Taehyung tátott szájjal bámult Seokjinra, mikor az egyetem falain belül összetalálkozott vele és ex barátjával, akik kézen fogva andalogtak a következő előadásukra.

Jimin, Hoseok és Taehyung közösen kitalálta, hogy Jungkookra való tekintettel, aki elvesztette a családját, töltsék négyesben a Szentestét az albérletükben, illően az év egyik legszebb ünnepéhez. Jungkook pár hónap elteltével, mikor Jimin érdeklődött a családjáról először nem akart beszélni, kicsit később mesélte el azt a mesét, amit annak idején Taehyungnak is. Taehyung szerette volna Jungkookot magával vinni a családjához a karácsonyt megünnepelni, de a fekete hajú nem szeretet volna csatlakozni, mert úgy érezte még nem áll készen a találkozásra. Valójában addig nem akarta, míg kedvese nem tudja, hogy vámpír.

Jungkook sose érezte át a karácsony igazi hangulatát, mélységét, mikor az általad oly nagyon szeretet személyek körében töltöd. Nem volt kiemelkedő nap az életében, ahogy a születésnapja sem, amit hosszú-hosszú évek elteltével Taehyung varázsolt felejthetetlenné úgy, mint a karácsonyt vagy az év összes napját.

Kettesben, a fiatalabb által elkészített íncsiklandozó ételeket fogyasztották, közös habfürdőt vettek és egy felejthetetlen éjszakát töltöttek el. Taehyung az eddig együtt töltött napjaikat megörökített fényképeket egy bordó fényképalbumba gyűjtötte és ezt adta át párjának ajándékként. Az összes képhez írt valamit, mint egy útikalauz, amivel újra és újra végigjárhatják közös életük momentumait.

Jungkook Szenteste csodásan érezte magát. Élvezte a – szerinte - langyi karácsonyi dalokat, a mézeskalács sütését és díszítését, a fenyőfa felöltöztetését, a négy fogásos vacsora főzését és desszert sütését. Boldog volt, hogy Taehyunggal és a barátaival tölthette az ünnepet. Párjától egy ezüst, drága és kiváló minőségű gyújtót kapott, amire rágravíroztatott egy üzenetet.

„Fénye mindig vezessen haza"

Jungkook elérzékenyülten pislogott a kis ajándékra, könnyei hangtalanul folytak le arcán, mikor barátai is az arcába nyomták ízlésesen csomagolt ajándékaikat. Oly régen kapott bármit vagy voltak fontos emberek az életében, el is felejtette milyen, mikor valakinek ő az élete közepe.

Szilveszterig a napokat külön töltötték. Jungkook a lakásában maradt vagy az Infernoból szedte áldozatait, Taehyung a családja körében ünnepelt, elmesélte, hogy párja van. A hírre lecsapott a család, kérdezgették miért nem mondta hamarabb, miért nem hozta el. Hebegett-habogott, de egyenes választ nem adott, mert úgy érezte Jungkook titkol valamit, valamint az idősebb nem szerette volna még, ha tudnak róla.

Jimin és Hoseok mind a kettejük családjához ellátogatott. Mind a két fiút nagyon szerették és örültek kiegyensúlyozott kapcsolatuknak.

A szilvesztert újra együtt töltötték a Night Anchorban, ahol hatalmas buli volt. Beszélgettek, táncoltak, ittak és ettek - jól érezték magukat. Taehyung és Jungkook hajnalban esett be az idősebb lakásába, ahol az újévet illően hosszú, szenvedélyes és szerelmes szeretkezéssel indították. A babona úgy tartja, egész évben azt fogja csinálni az ember, amit szilveszterkor és újév napján.

Bárcsak valóra válna...

Jungkook januárban ideges volt, szétesett, folyton azon aggódott, hogy miként mondja el Taehyungnak ki, mi ő valójában. Késett a találkozókról, el-elbambult, elfelejtett dolgokat vagy éppen fogalma se volt miről beszélt neki párja. Taehyung aggódott érte, kérdezgette a férfit, de az folyton fáradságra, sok munkára hivatkozva semmiségként vállat rántott. Habár a fiatalabb a hónap végére már egyáltalán nem hitte el, mégis arra ösztönözte a másikat arra, hogy pihenjen, ő pedig próbált mindenben segíteni neki. Abban a hónapban szinte csak az idősebbnél volt, így Hoseok átköltözött Jiminhez és helyette fizette ki annak a hónapnak az árát. Főzött, takarított, kirángatta Jungkookot futni, este a karácsonyi utcai díszek fénye alatt sétáltak, romantikáztak, korcsolyáztak.

Egyikőjük sem tudott korcsolyázni, így a többi embertől ellesve próbáltak megtanulni elméletben siklani a jégen. Több-kevesebb sikerrel, inkább kevesebbel. Egymás után estek el, kacagtak, zengett tőlük a pálya, a többi korcsolyázó mosolyogva figyelte a bukdácsoló párt, néha-néha felsegítették őket, kedves szavakkal illették őket. Jungkook úgy érezte élete egyik legszebb napja volt és ezt a meghatározó élményt le is írta a naplójában. Mióta megismerte Taehyungot a kapcsolatukban és közös életükben fontos eseményeket leírta egy halványkék könyvecskébe, hogy mindig emlékezzen ezekre a pillanatokra. Benne van az első pillantásuk, első finom csókváltásuk, a homokos tengerpart, ahol megkérte legyen a párja, az első alkalom mikor egymásnak adták magukat, a korcsolyázással telt este... Vajon mi kerül még bele?

Taehyung az albérlet előtt állt és várt a lassan negyedórája késő párjára. Megszokta, hogy az utóbbi hetekben Jungkook szétszórt, így különösebben nem lepődött meg, de aggódott. Ezen a randin most az idősebb vacsora randevúra gondolt, egy nem elegáns, de otthonos, hangulatos kis étterembe. Jungkook aggályokkal a szívében szorongatott egy vérvörös rózsát, lábai olyan lassan vitték előre, mintha mázsás súlyokat akasztott volna rá. Félt. Egyre inkább rettegett, hogy bántja párját vagy mikor meg tudja a titkát halálra rémülve fog megszakítani vele minden kapcsolatot. Nem akarta, nem bírná elviselni, ha a férfi elhagyná. Évszázadok óta ő az első, aki a szívébe fúrta magát, oly mélyre, ami eddig csak Yoongi helye volt. Taehyung mélyre került a szívében és nem tudná kibírni a hiányát.

- Nagyon fehér vagy Jungkookie? Jól érzed magadat? - érdeklődött Tae, ujjaival a sapka alól kilógó barackszínű tincseket eltűrve. Jungkook hajából a meggyszín kikopott és helyette barackszínűben virított, ami ugyanolyan dögösen állt neki.

- Persze. Ne haragudj bébi, annyira belemerültem a munkába, hogy későn kezdtem el készülődni. Kiengesztellek és remélem kezdésnek ez a rózsa jó lesz – mosolyodott el kínosan az idősebb felemelve a rózsát kettejük közé, mire Taehyung kuncogva vette át, majd párjához bújva tapadt annak a hidegtől pirosra csípett ajkaira. A rövid csókcsata mindkettőjüket felmelegítette, pofijukon most már nem a csípő hideg miatt virágzott a piros rózsa.

- Nagyszerű rajt volt, de hosszú még a verseny – kacsintott, mire Jungkook széles mosollyal cuppantott egy puszit hideg orcájára.

- Ne aggódj bébi, gyorsan célba érek és élvezetes lesz a nyeremény – pimaszkodott az idősebb, amivel megnevettette párját.

Kézen fogva sétáltak az étterem felé a szállingózó hóesésben. Egymást szórakoztatták, ahogy különböző formákban próbálták kifújni meleg levegőjüket a hidegbe, de inkább csak fehér pacák sikerültek. Mégis boldogok voltak, nevettek. Jungkook udvariasan kinyitotta Taehyungnak az étterem ajtaját, lesegítette róla a kabátot és a sajátjával együtt akasztotta fel az egyik fogasra, majd a széket kihúzta neki. Mindig udvarias volt, sok fiatal lány, mikor a barátjukkal sétálva megpillantották őket példaként hozták fel a férfit, mondván igazán lehetnének olyan lovagiasak, mint a vörös hajú fiúval a szerelme. Taehyung szíve mindig elolvadt Jungkook figyelmességén és büszkén húzta ki magát szorosan fogva a férfi kezét, amikor az emberek megnézték őket.

Alig pár perce olvasták az étlapot mikor egy alacsony, szélesen mosolygó lány ment oda hozzájuk felvenni a rendelésüket.

- Szeretnénk kérni két forró csokit és kettőt a mai specialitásból – kérte Jungkook, amit a lány ügyesen felírt, majd távozott, hogy az italokat elkészíthesse.

A vacsora alatt értetlen, kis semmiségekről beszélgettek, a könyvek vagy a filmek jobbak, legközelebb olasz vagy francia ételt készítsenek. Élvezték a kettesben eltöltött perceket, egészen zárásig maradtak. Mikor kiléptek az étteremből nagy pelyhekben szállingózott a hó, fehérre festve a város utcáit. Kesztyűbe bújtatott kezükkel szorosan fogták egymásét, ahogy a parkon átvágva sétáltak Jungkook lakására. A nyáron zöldellő és virágoktól illatozó területet most érintetlen fehérség borította, a Hold fénye ezüstszínűre színezte a tájat.

- Csináljunk hóangyalt! – kiáltotta Taehyung, majd beszaladt a hótengerbe és a hátára feküdt. Hangosan kacagva mozgatta karjait és lábait, hogy a lehető legszebb hóangyalt készítse el. Jungkook mellette feküdt hanyatt a hóba, így az ő angyalának szárnya összesimult Taehyungéval.

- Még az angyalkáink se tudnak egymás nélkül lenni – állapította meg Taehyung figyelve az angyalpárt, újabb és újabb fehér párát fújva ki hidegtől reszkető ajkain. Jungkook álla alá nyúlva emelte fel a fejét, belenézve a szerelmesen csillogó szembogarakba.

- Mert mi összetartozunk Taehyung. Te és én is, így vagyunk egyek – Jungkook óvatosan nyomta száját Taehyung fakó ajkaihoz. Finoman becézgették egymást, a sok réteg ruha ellenére a lehető legszorosabban ölelték magukhoz a másikat. Csókjuk vadabb lett, a kezdetleges ártatlanság elveszett, helyét a vágy vette át. Már nem a hideg miatt reszketett szüntelenül minden porcikájuk. Jungkook határozottan csúsztatta át nyelvét párja szájába, tüzetesen térképezte fel, mintha most először csókolóznának és Taehyung teste ugyanolyan érzékenyen reagált, mint annak idején.

- Menjünk haza. Le akarom rólad venni az összes ruhát, hogy én melegíthesselek – vigyorodott el perverzen Jungkook, kezeivel lesimítva Taehyung kerek fenekére, gyengéden cirógatva. A fiatalabb hangtalanul bólogatott.

Csodás éjszakát töltöttek el, a legelső alkalmuk sem volt ennyire érzéki, ily szenvedélyes és szerelemmel teli. Jungkook minden tettével próbálta kimutatni, hogy mit jelent számára a fiatalabb. Taehyung elveszett az érzelmek tengerében, könnyei egymással versenyt futva nedvesítették be orcáját, mikor Jungkook lágyan, érzékien mozgott benne, égető szerelemtől csillogó szemekkel figyelve minden rezdülését.

Másnap Taehyung az ágyba vitte a reggelit, az egész délelőttöt ott töltöttek csókolózva, finoman érintve a másik testét, az ebédet is együtt készítettek el. Délután mikor a Nap már lenyugvóban járt, Taehyung haza felé indult, hogy még elbúcsúzhasson Jimintől, aki Hobival az egyetem kezdetéig a családjánál fog pihenni. Jungkook elkísérte, így addig sem eshet baja a másiknak, ő pedig tovább mehet enyhíteni éhségét.

Jimin ragyogott, ahogy a barátja kocsijába pakolta be a táskáját, örült a maradék egy hét pihenőnek és remélte minden jól fog alakulni.

- Taehyung, szeretlek, de a szobám továbbra is tiltott övezet mindenféle erkölcstelenségtől – ölelte magához a lakótársát, aki megforgatta szemét.

- Na persze, nem hiszem, hogy te azért szoktál olyan nagyon nyögdécselni, mert kártyáztok Hobi hyunggal – pimaszkodott, mire Jimin arcát elöntötte a forróság.

- Az más! Nektek tilos! – nyafogott, mire a barátai csak kinevették. Jimin és Hobi integetve hajtottak el a lakástól és miután eltűntek a forgatagban Jungkook a fiatalabbhoz fordult.

- Holnap beszélünk, oké bébi? Dolgoznom kell még ma, de holnap nem lesz semmi. Mit szólnál hozzá, ha nálad aludnék? – érdeklődött hideg ujjaival kedvesen cirógatva orcáját.

- Ne hajtsd túl magadat, jó? Épp elmével akarok találkozni veled – nevetett fel, ami Jungkookot is kuncogásra késztette.

- Értettem főnök, holnap frissen jelentkezek szolgálatra! – szalutált, amivel kuncogást váltott ki a másikból.

- Én csak egy szolgálat vagyok neked? – háborodott fel Taehyung, sértődötten felhúzva orrát. Jungkook végtelenül édesnek találta és nem tudott ellenállni a késztetésnek, hogy egy puszit nyomjon orrára.

- Te minden vagy, ami nekem kell és amire szükségem van – bókolt az idősebb. Csókot váltottak búcsúzásképpen, majd Taehyung belépett a házba. De nem ment fel a lépcsőn. Jungkook gyanús volt neki és napokkal ezelőtt eldöntötte, hogy kideríti miért viselkedik furcsán a férfi.

Jungkook nyugodtan szelte az utcákat az Inferno felé, fogalma sem volt róla, hogy Taehyung követi egy darabig. Ugyanis a fiatalabb félve, értetlenül állt meg a negyed szélén, beljebb nem merte követni a másikat. Visszaindult Jungkook lakására, hogy ott majd megvárja és kérdőre vonja. A lakásba könnyen bejutott a kulcs által, amit a tulajdonos adott neki. A nappaliban, meredten ült a kanapén. Úgy érezte Jungkook összetörte, elárulta, képtelen volt felfogni annak a lehetőségét, hogy a szerelme bűnöző, gyilkos vagy pénzért fekszik le emberekkel. Ez a lehetőség elborzasztotta, undorítónak érezte magát, hogy engedett egy ilyen ember érintésének. De mi van akkor, ha adóssága van vagy bajba került?

Taehyung megrázta a fejét és megpróbálta az összes negatív és rémisztő ötletét elfelejteni. Nem szabad összeesküvés elméleteket gyártania, hisz fogalma sincs Jungkook miért ment oda, így addig értelmetlen rosszabbnál rosszabb alternatívákba kergetnie magát. Felkapta a fejét mikor kulcscsörgés zavarta meg kavargó gondolatait, majd nyílt a bejárati ajtó. Felállt a kanapéról, hevesen járt mellkasa fel és le a félelemtől, hogy mit fog megtudni a férfiról, akinek szívét odaadta.

Jungkook gyanútlanul vette le kabátját és pulcsiját, de ijedten kiáltott fel, ahogy meglátta Taehyungot a nappalijában.

- Bébi, megijesztettél. Valami baj van? Miért nem szóltál, hogy-

- Mit kerestél az Infernoban? – Jungkook szíve megállt, szemei elkerekedtek, száját eltátotta, úgy érezte kifolyik a lába alól a talaj.

- Taehyung... - halt el remegő hangja. Mintha jeges vizet zúdítottak volna a nyakába.

- Azt kérdeztem miért mentél a város legveszélyesebb negyedébe? Mi a francot titkolsz előlem Jungkook? – fakadt ki Taehyung hirtelen fellobbanó haraggal. Szemei szikrákat szórtak és nem tudta, hogy mi lesz azután, hogy megtudja a választ kérdéseire.

Jeges félelem virágzott bensőjében.

MEGLEPETÉS EGY!

Ma van az Örökké tartó publikálásának első évfordulója! 🙌 👏 Ezen alkalomból megpróbálom a héten hozni a folytatást, de legkésőbb a jövőhéten. Remélhetőleg újra teljes mértékben visszazökkenek ebbe a történetbe. 😉

MEGLEPETÉS KETTŐ!

Az évforduló alkalmával minden szereplőtől, illetve tőlem kérdezhettek és a szereplők mind válaszolni fognak, valamint én is úgy, hogy nem spoilerezzek senkinek. Psszt... 🤫🤭(Az ötlet az angol könyvekben megjelenő Q&A résztől származik, illetve szuper íróiktól.)

Remélem kihasználjátok a lehetőséget és kommenteltek sokan. Néha azt hiszem, nem tetszik, mivel alig érkezik rá valami. 😅😓😥

Jungkook

Taehyung

Jimin

Hoseok

Namjoon

Jin

SoundsFeels21

SF.xx