T_r_i_a_ ajánlom neked ezt a fejezet, hogy bátorítsalak, támogassalak, mert nagyon jó amit csinálsz; új, egészen különleges! Csak annyit mondok ne add fel és harcolj! FIGHTING!

Jungkook a nappaliban ülve bámulta a kikapcsolt állapotú tévét a teljes sötétségbe burkolózott lakásában. Fél órára ül itt, előtte az ágyában szenvedett egyik oldalról a másikra forgolódva, miután a lelkét is kizokogta a zuhanyzóban. Nem kellene, hogy ennyire megviselje ez az álom, volt már része ilyenben mégis ez más volt, mint a többi. Megtévesztően valóságos volt, szinte érezte Kedvesét mindenével. A szájában édeskés, fémes érzés uralkodott – undorodott saját magától. Idegesen pillantott rá a tévé alatt lévő digitális órára, ami a hajnali hármat mutatja neki. Zaklatott, fel akarja hívni Taehyung, hogy megbizonyosodjon arról tényleg nincs semmi baja, dobog a szíve; átölelni őt, szorosan magához húzni. Viszont nem kellene felébresztenie őt, hiszen valószínűleg neki gyönyörű álom játszik szemei előtt.

De a kétségbeesés és félelem a legrosszabb társ.

Jungkook halkan lépkedett vissza a hálószobájába és nyakig húzta a takaróját, bal kezével magához ölelve, míg jobbjába fogta a telefonját. Képtelen megnyugodni, zúg a feje, a fülében dobog a szíve – állandóan csak a másik élettelen hófehér képe lebeg a szemei előtt. Mobilját a bal kezébe fogta és megnyomta a hívást.

-Kérlek, vedd fel! Kérlek! – szipogva suttogta maga elé a csendes lakásba, remegve figyelve a sötétítő függönyök között beszökő ezüstös fénysugarat, mit a Hold küld neki.

-..Halló? – fáradt, nyöszörgő hangon szólt a készülékbe az világos barnán virító Taehyung, íriszeit dörzsölgetve, mert a telefon erős fénye majd megvakította. Pár pillanatig fülelt, mert a túloldalról semmi hang sem szűrődött át. Pillanatok alatt lett dühös, hogy valami tökkelütött idióta szórakozik vele. – Ki az?

-Taehyung.. – Jungkook könnyei hangtalanul hullottak szemeiből, hogy a párna puha huzatában vesszenek el. Él, dobog a szíve; nem halt meg! Mázsás súly esett le ketyegőjéről, boldog megkönnyebbülés lett úrrá egész lényén és a feltörni készülő újabb zokogás roham is egyre csak közelebb ért a felszínhez.

-Jungkook? Jungkook te vagy az? – Taehyung elemelte a fülétől a készüléket és megnézte a képernyőn, hogy valóban barátja hívta-e fel oly korai órán; és tényleg. – Jungkookie baj van? Miért hívsz ilyenkor?

Jungkook hangosan felhördült, majd eddig elfojtott velőt rázó zokogás tört fel belőle, mit képtelen volt elnyomni. Szájára tapasztotta jobb kezét és még jobban belesüppedt kényelmes ágyába és átfutott az agyán a gondolat, hogy most azonnal bontja a hívást és ki is kapcsolja a telefonját, de rájött Taehyung utána egész éjszaka nem fog aludni, az is lehet elindul ide hozzá. -Taehyung!

-Kicsim mi a baj, mi történt? – nagyon erősen próbálkozott, hogy ne kezdjen idegesen, aggódva kiabálni, amivel nem csak Jungkook ijesztette volna meg, hanem Jimint is felverte volna szép álmából, amivel Hobival osztozz. - Beszélj Kookie! Megijesztesz!

-Én.. nem akartalak felébreszteni, de..

-De?

-Ro.. rosszat álmodtam é... és nagyon megijedtem. – Jungkook szégyenkezve kapcsolta be a telefonján a hangszórót és tette az éjjeliszekrényre, majd fejére húzta a kispárnáját, hogy alatta találjon menedéket. – Én tényleg nem akartalak zavarni Tae, ne haragudj!

-Kookie nyugodj meg! Nincs semmi baj, nyugodtan felhívhatsz bármikor, ezért nem kell bocsánatot kérned. Édes, nyugodj meg, ne sírj! Ssshh..

Az idősebb szipogva keresett egy zsebkendőt, hogy kifújhassa orrát. A kezébe gyűrte az anyagot és újra párnák kupacába bújtatta didergő testét, pedig hiába, hogy még csak szeptember közepe van a sok sírás és rettegés teljesen kikészítette.

-Jobban vagy Kookie?

-Igen, köszönöm TaeTae!

-Nincs mit ezen megköszönnöd, ez természetes. Akarsz róla beszélni? – a feszültség vágható volt a levegőben ebben pár perc néma csöndben, míg egyikük sem szólat meg. Taehyung aggódott párjáért, míg Jungkook a másikért és rettegett, hogy valamikor talán valósággá válik ez pokol.

-Az eleje gyönyörű volt, tökéletes, romantikus randin voltunk, majd.. egyik pillanatról a másikra lett borzalom, iszonyat az egész és én nem tudtalak megvédeni téged. Te.. te ott feküdtél holtan, halál sápadtan. Annyira valóságosnak tűnt, ahogy te csak ott feküdtél jég hidegen és meredtél a szemeimbe... Nem volt ott a csillogás, az élet... Aztán felébredtem. Szörnyű volt Tae és én nem tudtalak megvédeni! Annyira.. annyira szörnyű vagyok; egy csődtömeg! Én..

-Fejezd be Jungkook! Ne mondj ilyeneket! Egyáltalán nem vagy szörnyű; egyáltalán nem vagy csődtömeg! Jungkookie amióta az életem része vagy, boldog vagyok! Hosszú idő óta újra, mert a tudat, hogy valaki, akinek én kellek, aki szeret a legboldogabbá tesz! Miattad szárnyalok Szerelmem! Ez csak egy álom volt, a valóságba tudom, hogy te mindent megtennél, amit tudsz, sőt annál is többet, azért, hogy engem megvédj és ez fordítva is így van!

-Félek, hogy képtelen leszek arra, hogy megvédjelek téged.

-Jungkookie ne mond ezt! Lassan két hónapja járunk és már most a világot tetted le elém. Szerelmes vagyok beléd és mindent tudni akarok rólad. Bármit teszel szeretni foglak és soha nem hagylak el.

Valóban Kim Taehyung? Elhamarkodott, felelőtlen ígéretet tettél.

-Taehyung.. én is szeretlek! Nem vagy fáradt? Ideje lenne most már mindkettőnknek aludni.

-Mondd csak, mit szólnál hozzá, ha most összepakolnék magamnak néhány ruhát és elmennék hozzád. Elaltathatnálak és ölelhetnélek.

-Aranyos, hogy gondoskodnál róla, de ne mászkálj ilyen korán egyedül, veszélyes. Maradj otthon és délután, ahogy megbeszéltük átmegyek és ott alszok veled. Ne indulj el Édes, nem akarom, hogy bajod essen.

-De nehéz veled. Akkor pakolj magadnak ruhát és gyere ide!

-Nem hiszem, hogy Ji...

-Gyere ide Kookie! Veled akarok aludni, veled akarok ébred, átölelni, hozzád bújni. Kérlek!

Az idősebb szíve vágtázni kezdett, arca kipirult, lelkét újra fényessé varázsolta életkedve, amit a vonal túlsó végén fülelő Kedvesének köszönhet; aki türelmetlenül várja válaszát. Játékosan sóhajtott egy nagyot és alsó ajkába harapott.

-Húsz perc múlva nálad. Küldök egy üzenetet, amint a kapu elé értem. – a piros gombbal köszönés nélkül kinyomta a telefont és vigyorogva lépett a szekrényéhez, hogy alsónadrágot, zoknit tegyen a hátizsákjába. Ledobálta magáról a pizsamáját és egy szürke melegítőt magára véve, a bejárati ajtóhoz menet magára kapta bőrdzsekijét is.

A legfontosabb cuccokkal a boldogságtól pirospozsgás arccal szökdelve sietett Kedveséhez, hogy minél hamarabb átölelve őt dőljön bele ágyába. Útközben szökött ütött a fejében, amit Taehyung mondott neki a telefonban. Két hónaposak lesznek.

-Vajon Tae elvárja, hogy megünnepeljük ezeket az értelmetlen hónap fordulókat? – suttogása a kihalt utcán szinte kiabálásnak tűnt. Vállat vonva szedte gyorsabban a lábait, majd a telefonját elővéve pötyögött rajta.

„Nyithatod."

A kapu csilingeléssel adta tudtára, hogy szabad az út, így semmire sem várva tovább megpróbált minél halkabban felszaladni a lépcsőfokokon. A bejárati ajtóban Angyala állt vajszínű kiskutyás pizsamájában széles mosollyal figyelve ahogy egyre közelebb ért hozzá a másik. Jungkook szokásukhoz hűen az ajtóban tapadt rá a vöröses párnákra, mély csókra invitálva, finoman simogatva izmával a másik nyelvét; karjaival átölelve derekánál szorosan magához húzva.

-Szia! – suttogva, alig hallhatón köszönt a fiatalabbnak miközben orrával játékosan megbökte a szaglószervét, ezzel gyermeki mosolyt kicsalva belőle.

-Szia! nem gondolod, hogy a miénk a legfurább szokás, ami a pároknak lehet? – Az angyalok nevetése. – gondolta magában Jungkook, ahogy Taehyung boldogságtól sugárzó halk kacarászását hallgatta.

-Ez azért van, mert nem bírom kivárni míg beérünk. Amint meglátlak rögtön meg kell, hogy csókoljalak. El sem tudod képzelni mennyire finom vagy. Teljesen rád függtem.

-Ne hozz már zavarva te rossz életű nyuszi! Csendben kövess befelé! Ha felvered Jimint vagy Hobi hyungot leragasztom a szádat. – kihívó, huncut arckifejezéssel nézett az idősebbre, aki játékosan csillogó íriszekkel állta tekintetét, miközben bezárta az ajtót. Amint Taehyung hátat fordított neki, tekintete a markolgatni való formás dombokra tévedt.

Taehyung a lehető leghalkabban csukta be a szobájának ajtaját, majd ránézett párjára, aki a táskáját csak ledobta az egyik sarokba. A tekintetük találkozott, a levegő fülledt lett és a kettejük között vibráló feszültség apró libabőröket képezett a karjain. Jungkook lénye vágyakozó volt és Taehyung lemerte fogadni, hogy az övé is ilyen lehet. Még nem.

-Gyere ide! – a fekete hajú jobb karját nyújtotta felé, kívánva ezzel, hogy jöjjön oda, bújjon hozzá. Taehyung örömmel tett eleget a kérésnek és Jungkook jobb oldalához bújva nyomott egy nagy cuppanós puszit orcájára.

-Köszönöm, hogy eljöttél hozzám.

-Mindig eljövök Szépségem, kérned sem kell. – ajkait gyengéden érintette a másik puha párnáinak, hogy egy kedveskedő puszit hagyjon rajtuk. – Nem hoztam magammal pólót. Tudnál nekem adni egyet?

-Persze. Remélem találok rád valót. – kimászott a karja öleléséből és a szekrényében kezdett kutatni rá óriási méretű, de Jungkookra pont jó felső után. A karjai kétszer nagyobbak a vastag izomkötegektől, felsőtestén is jobban kiütköznek az izmok okozta árkok. – Remélem nem szakítod szét, ha egyáltalán találok rád valamit. – enyhén bebújt a bútorba, hogy a hold fényének segítségével járjon sikerrel.

-Ha nem zavar aludhatok félmeztelenül és akkor felesleges bele olvadnod a szekrényedbe. – Taehyung teste megmerevedett és felforrósodott vére az orcáira tódult ezzel rákvörössé színezve őt. Fülében zubogó vére mellett is hallotta az enyhe puffanást – kicsit hátrébb lépett és a szőnyegén egy ruhakupac terpeszkedett, aminek egyik darabja sem hozzá tartozott. Jungkookra vezette íriszeit, aki az ágy mellett állt és csak a fekete alsónadrágja takarta el kíváncsi szemei előtt a legsérülékenyebb testrészét. Látta már a testének ezen részeit, de ugyanúgy, mint legutóbb elképedve, nyíltan bámulta a domború, istenek faragta testet. Ujjai bizseregtek a vágytól, hogy hozzá érjenek, tanulmányozhassák minden porcikáját; ajkaival csókokat szórni rá.

-Szépségem! – az idősebb próbálta az arcára irányítani figyelmét különben szemtanúja lehet a viselkedésének eredményével, ami láthatóan megmutatkozik déli tájékán, mivel az összes vére öv alá csurog, mikor így viselkedik.

Jungkook ráérősen mászott az ágyba és helyezkedett el benne kényelmesen, bal karját a feje alá téve, úgy támasztva meg, míg másik karjával a melléig húzta a takarót – így elérve, hogy párja ne az alsó felét, hanem az arcát figyelje. Önelégült fejjel pislogott a barna hajú felé; élvezve, hogy ő érdeklődésének tárgya.

-Bújj mellé Szépségem! – szabad karjával megpaskolta a mellette lévő üres helyett, mely csak is Taehyungra vár, hogy elfoglalva helyét barátja oldalához bújva együtt szenderüljenek álomba így hajnali négy felé.

Taehyung egy percet sem várt tovább; kapkodva felemelte a takaróját és becsusszanva az anyag alá megpróbált a lehető legközelebb húzódni barátja fél pucér meleg testéhez. Jungkook mindkét karjával magához ölelte hosszú élete egyetlen szerelmét és csókot nyomott a feje búbjára. A fiatalabb felemelte a kobakját a nyakától és jobb lábát átdobva rajta ült rá a hasára, eligazgatva az őket fedőanyagot, kezeivel a feje mellett támaszkodva nézett le rá.

Jungkook agya újra pörgette álmának gyönyörű, erotikától túlfűtött részét és kedve lett volna, hogy valósággá változtassa. Azonban a kénköves pokol emléke is ott lebegett és ezért nem akarta ő megtenni a következő lépést. Féloldalasan elmosolyodva várt Taehyung legközelebbi mozdulatára, ujjait a combjaira vezette és lágyan simogatni kezdte. Taehyung a könyökeire ereszkedve támasztotta meg magát és telt, rózsaszín ajkait a másikénak nyomta. Jungkook késlekedés nélkül viszonozta a gyengéd táncot, melyet párnácskáik lejtettek, szüntelenül simogatva most már combja egészét, néha-néha besimítva a rövid nadrágjának anyaga alá, óvatosan markolgatva babapopsi puhaságú bőrét.

Taehyung egy jól eső nyögést engedett el a csókba kifejezve ezzel, hogy mennyire jó érzéssel tölti el őt a finom ujjak gyöngéd érintése. Jungkook ujjai lassan fel csúsztak a fenekére és kicsit erősebben belemarkolt, mire Taehyung visszavonult a kezdetlegesen vadabb csókolózásból. Szaporán vette a levegőt, arca élénkebb rózsás árnyalatban tündökölt, ajkai megduzzadtak és vörös rózsaszínben pompáztak, orra az idősebb szaglószervéhez ért és játékosan megbökte ezzel egy boldog görbületet előhívva mindkettejükből.

-Neked nagyon bejön a fenekem, nem igaz? – huncutul figyelte a játékosan csillogó és a boldogságtól túlcsorduló íriszek látványát. Lágyan emelte fel egyik kezét, hogy megsimogassa az arcát fedő szépséges bőrt; az anyajegyet az orrán és alsó ajka alatt.

-Micsoda kérdés ez Szépségem? Mindened bejön, de igazad van; nagyon a kedvemhez illő a formás, kerek és markolgatni való hátsód. Neked talán nem tetszik, ahogy érintem?

-Ohh dehogy is nem. Nagyon is. Ahogy a cuki anyajegyeid is az orrodon és az ajkad alatt. Egy imádni való kis nyuszira emlékeztetsz és ezektől még inkább elolvadok.

-Nem hasonlítok egy nyúlra!

-Dehogy is nem. Az én nyuszim vagy. Az én erős; irtóra szexi; végtelenül édes; óvó; szerető nyuszim vagy. – minden jellemző után egy csókot nyomott a vonzó, formás párnákra - Aki mindent megtesz azért, hogy boldog legyek. Az is vagyok és én minden egyes nap viszonozni akarom a szeretettedet; melletted állni; támogatni; szeretni.

-Már azzal boldoggá teszel, hogy élsz. Az pedig, hogy engem választottál mérhetetlenül boldoggá tesz és soha nem akarlak elveszíteni! Belehalnék a hiányod okozta fájdalomba; hogy nem érinthetlek, nem csókolhatlak, nem lehetek a közeledben. Nem akarom, hogy a szerelem kihunyjon kettőnk között. Téged akarlak Taehyung minden egyes porcikámmal a világ végéig és azon túl is!

-Szeretlek Nyuszi!

-Én is szeretlek Szépségem! – egyszerre hajoltak a másikhoz, hogy szerelmüktől túlcsorduló csókot válthassanak; majd annak végeztével Taehyung legördült az idősebbről és elfoglalta újra a neki fent tartott helyett. Jobb karját átvetette a törzsén, hogy hátát érinthesse lágyan simítva; bal karját kettőjük között helyezte kényelembe és egy nagy sóhajtás kíséretében temette arcát Jungkook nyakába, oda fújva a levegőt, ami libabőröket idézett elő a kecses nyakon.

Jungkook bal karjával a lehető legközelebb húzta a fiút; jobbját kényelmesen kinyújtotta; lábai közé vette a másik két végtagot, így egy kupacot képezve belőlük.

-Szép álmokat Jungkookie! – egy puszit nyomott a torkára, majd könnyedén elhelyezkedett és pillanatok alatt aludt el szorosan ölelve magához azt a férfit, kit egyszer el fog hagyni.

-Most már az lesz. – egy utolsó csókot adott a rajta szuszogó fiatal fiú feje búbjára és az illatával telítődött szobában hajtotta le kobakját élete legnyugodtabb és rémálmoktól mentes álmára.

Vajon meddig tart a boldogságuk?

Taehyung és Jungkook leghőbb vágya az volt, hogy első együtt ébredős reggelükön egymás karjaiban feküdjenek, álmos szemekkel és csókokat nyomjanak az elérhető területekre. Sokáig fetrengjenek az ágyban, simogassák a másikat és ne csináljanak semmit. Azonban Park Jimin és barátja, Jung Hoseok teljes mértékben törölték meghitt ébredésüket.

-Ahh.. Hyung! Kér..kérlek!

-Jimin!

A szomszédos szobában ugyan is a két fiú Isten tudja hányadik alkalommal vetkőzte le szégyenlősségét és élték nemi életüket Taehyung és Jungkook legnagyobb örömére. Eddig mindig megoldották, hogy Taehyung semmit se halljon, azonban most Hoseok vére egy pikánsabb álom miatt forrt fel és támadta le a fiatalabbat már álmában.

-Jimin! Halkabban sikítozz! Senki sem kíváncsi rátok! – a barna hajú kijjebb emelkedve párja óvó karjai közül ordított át az éppen nagy munkálatokban lévő barátainak, akik ebből a felszólításból sem értettek semmit sem. – Hát ezt nem hiszem el! Csodás reggel!

-Nézd a jó oldalát Baby! Mi hangosabbak leszünk. – pimasz mosolyra húzódott szája az idősebbnek és harsány nevetés tört fel belőle mikor is Taehyung elpirultan, gyengéden csapkodta mellkasát, amin eddig a keze pihent.

-Ez nem vicces! Biztos, hogy nem lesz ilyen, esetleg akkor, ha te sikítozol. – a nevetés ereje csökkent és egy sok jót ígérő pillantással válaszolt. Taehyung a kezét visszahelyezte Jungkook szívére, így érezte az egyenletes dobogást.

-Lehet róla szó Szépségem, de az első alkalomkor én csábítalak ágyba téged. De ha szeretnéd megtörténhet most is. – szemöldökét húzogatva buja vigyorral figyelte párja zavart arcát, amit egy nyüszítés kíséretében rejtett el a párnával, zavartan nevetve.

-Ne nézz így rám Kookie!

-Hát akkor hogyan nézzek? Rád csak is én nézhetek így, csak én érinthetlek, csak én szerethetlek így. Mert az enyém vagy, én pedig a tiéd. – Jungkook gyengéden halászta ki a párnából kedvesét és félig feletette támaszkodva szerelmesen, ellágyultan figyelve lényét, gondoskodón simogatva arcát és nyakát. – Szóval? Csináljuk most?

-Nem te kanos nyuszi! Hidd el nem izgulok fel se Jimin, se Hobi hyung nyögésének hallatára, inkább a kedvemet szegik.

-Helyes! Rajtam kívül senkire sem jöhetsz lázba. Egyébként is nem hallanád őket, van rá megoldásom.

-Nem is tagadod, hogy egy kanos nyuszi vagy?

-Mi értelme lenne, mikor igaz? A te kanos nyuszid vagyok. Na? Megoldjam a helyzetünket, hogy kicsit tudjunk szórakozni? – szavainak tartalmával ellentétben édesen összekoccintotta orraikat.

-Majd máskor Jungkookie. Meghittebben szeretném, kettesben, ideálisabb körülmények között.

-Rendben van! Kérdezhetek valamit?

-Persze.

-A volt barátoddal történt ilyesmi köztetek? Lefeküdtetek? – Jungkook félig a jobb alkarján támasztotta magát, míg másik kezének ujjai kedvese mellkasán rajzoltak mintákat nyugtatásképpen, mert nem tudta Taehyung miként reagál a kérdésre. Lehet nem is akar az exéről mesélni, végül is a nevét sem említette meg neki.

-Nem. Nem akartam, lehet ezért is távolodott el tőlem. Szűz vagyok Jungkook. Ezért kérdezted, igaz?

-Részben. Meg azért is, mert tudni akarom mennyire nehéz róla beszélni neked. Hiányzik még vagy milyen érzésed vannak még felé?

-Kookie. – Taehyung megfogta a felsőtestén pihenő kezet és ujjaikat összekulcsoltam miközben jelentőség teljesen belenézett a fekete szempárba. – Nagyon jól figyelj rám Kookie! Barátokként váltunk és igaz akkor még szerettem őt, de évek teltek el és eltűnt. Nem esik nehezemre mesélni róla, de nem akarok az exemről kotyogni a páromnak, akit nagyon szeretek. Csak a múlt fűz hozzá, de ez a lényeg. Ő a múltam. Te a jelenem és a jövőm. Ne kattogj rajta, én sem teszem.

-Velem képzeled el a jövődet?

-Csak is veled. – Jungkook hosszú szájra puszit nyomott a halvány rózsaszínes kiszáradt párnácskákra, ízlelgetve őt, mint valami finom édességet.

-Annak viszont örülök, hogy nem érintett meg úgy. Így én lehet az első.

-Honnan veszed? És ha nem engedem?

-Elérem, hogy könyörögj értem. – a két fiú szenvedélyesen esett egymásnak, simogatva a másik erogén zónáit feszegetve ezzel a határokat és tűrőképességüket.

Tizenegy óra fele a két fiú végre kimászott az ágyból és a konyha felé vették az irányt. Jungkook hátulról ölte magához Taehyungot, így csak aprókat lépkedve tudtak közlekedni. A fejét a nyakába hajtotta, kifújt levegője csikizte a fiatalabbat, aki halkan kuncogott párja aranyosan bújós kisfiús énjén. A konyhaajtóban azonban megtorpantak és mindketten édesen mosolyogtak a szerelmes látványon. Jimin a gáztűzhelynél állt feltehetően az ebéden ügyködve, míg párja a derekánál ölelte magához. A tanárjelölt testét csak egy hosszú fehér felső takarta, míg párja csak boxerben mulatta az időt. Jimin oldalra fordította a fejét és egy csókot váltottak Hoseokkal, de annyira belefeledkeztek egymásba, hogy az idősebb a konyhapultra ültette fel narancs hajú kedvesét és hevesen csókolóztak.

-Nehogy ott is dugjatok, mert elköltözök. – Taehyung kisördög módjára, karba tett kezekkel dőlt Jungkook izmos testének. Gonosz, jókedvű nevetése törte meg a csendet, ahogy a rajtakapott gerlepár ijedten nézett oda, ahonnan a hang érkezett. – Odaég az ebéd.

-Francba! – Jimin szitkozódva, gyorsan ugrott le a pultról, hátha megmentheti még az ételt, ami Taehyungnak hála össze is jött.

-Jungkook mit keresel itt?

-Mikor jöttél? És miért csak egy alsógatya van rajtad? – Jimin és Hoseok felváltva tettek fel kérdéseket, mert valóban érdekelte őket, illetve el akarták terelni a szót magukról.

-Talán nem aludhatok együtt a szerelmemmel? – Jungkook egy cuppanós puszit nyomott barátja almácskájára, jobban magához húzva, csillogó szemekkel tekintve rá.

-Oh! Akkor mind a ketten..

-Hallottuk, ahogy keféltek, mint a nyulak; Jimin visít akár egy malac, Hobi hyung meg morog, mint egy veszett kutya. Igazán fasza, romantikus reggelünk volt. De egyszer elég volt, szóval! Chim te mész Hobi hyunghoz vagy én menjek Jungkookhoz? – Taehyung ördögien jó barát módjára szívta mindkettő vérét, elégedetten figyelve rák színben pompázó orcájukat. – Jungkookie te, hogy szeretnéd? Menjünk hozzád vagy maradjunk? Nekem mindegy csak veled legyek.

A fiatalabb szembefordult párjával, karjait annak nyaka köré fonta és édesen csücsörített ajkaival. Jungkook először egy csókot nyomott meggypiros szájára, csak aztán válaszolt.

-Mehetünk hozzám is, hogy Jiminék itt maradjanak, de nekem is mindegy. Rajtuk múlik. – a két fiú szemeiket az említettek felé vezette és várták a válaszukat.

-Megyünk! A szomszédotoktól parázok, inkább titeket kapjon el, mint minket. Gyerünk Chim, ideje pakolni; Taehyungie majd intézi maguknak a kaját; mi meg veszünk, mert csak én fogok jól lakni veled, mivel te nem fogsz feküdni, mint reggel. – Taehyung elszörnyedve hallgatta hyungját, aki nemes egyszerűséggel a vállára kapta legjobb barátját és tudtukra hozta a délutáni menetek közül egyre biztosan szerepcsere lesz.

-Ezt most miért kellett elkotyognod? Hallod tegyél le, tudok menni magamtól is!

-Te csak velem menjél el.

-Fúj Hobi hyung!

Fél órával később Jimin égő arccal köszönt el az itthon maradóktól; párja elemében volt és perverz megjegyzései csak úgy ömlöttek belőle. Jungkook mégis akkor szórakozott a legjobban, mikor kedvese egy fakanállal kergette ki hyungját, az orra alatt motyogva valami érthetetlenséged, amit még ő sem hallott tisztán. Nyugodt körülmények között fogyasztották el a Jimin által készített finom ebédet, majd a kanapén összebújva filmeztek.

Jungkook lágyan túrt bele Taehyung karamell szín szálaiba, mivel fejét az ölébe ejtette, hogy kényelmesen elfekve figyelje a tévében történő eseményeket.

-Taehyung. – a megszólított csak hümmögött egyet és lágyan simított végig Jungkook azon térdén, melyen keze pihent. – Mit szólnál hozzá, ha valamikor elmennénk abba a bárba szórakozni, ahol találkoztunk?

-Ugye nem fogsz elfutni?

-Akkor sem, ha elküldesz. De remélem ezt soha ejted ki a szádon.

-Soha.

-Emeld fel a fejed egy picit. – miután Taehyung teljesítette a kérést, Jungkook elfeküdt a kanapén párja háta mögött, így át tudta ölelni. Tarkójára adott egy csókot, majd kényelmesen kinyújtotta azt a karját melyre Taehyung a fejét támasztotta. Meghitten összebújva nézték a tévét, de egy reklám alkalmával Taehyung arra figyelt fel, hogy az őt ölelő kar ernyedten lóg hasánál, tarkóját egyenletesen kifújt levegő csapkodja. A készüléket kikapcsolta, majd óvatosan fordult szembe alvó barátjával, akinek szépsége minden pillanatban elvarázsolja. Szíve őrült tempóban dobog akárhányszor meglátja; édeskés és mentolos illata bódító, éj fekete csillogó hajszálai, akár az éjszakai égbolt tele millió fénylő ponttal; nagy szemei mindig fénylenek, szerelmesen figyelik lényét; meggyszín piros kecsesebb felső és vastagabb alsó ajka most cserepes, ahogy azon veszi a levegőt és kis rés miatt száradt ki neki.

Taehyung óvatosan hajolt előrébb, hogy egy óvatos puszit nyomjon rájuk; majd kényelmesen elhelyezkedett a karjai között úgy, hogy láthassa nyugodt valóját.

Jeon Jungkook rejtélyes, titkolózó mégis őszinte személy. Voltak találkozók, amiket munkára hivatkozva lemondott; néha éhes pillantásai hátborzongatók, veszélyesek, sötét dolgokat ígérők. De cselekedetei, érintései angyaliak.

-Mintha egy démon és egy angyal viaskodna benned? – suttogva tette fel a megválaszolatlan kérdést, gyengéden eltűrve homlokáról pár hajszálat. -Lehet csak beképzelem.

Taehyung este felé ébredt fel ugyanabban a pozícióban, mint mikor beájult. Azonban nem nyugalom uralkodott belsőjében, álma zaklatta fel, de egyáltalán nem rossz értelemben. Ideális, csodálatos, szerelemtől és szenvedélytől túlcsorduló pikáns illúziót vetített képzelete és vágyai íriszei elé. Belsőjében a tűz óriási máglyán ég, vékony pólójában is folyik róla a víz hát még párja bódítót jelenléte sem segít helyzetén. Hasában fájdalmas görcs keletkezett; a forróság, mi testében ég egyetlen pont felé akar kitörni. Ágyéka hiperérzékenyen reagált, ahogy Jungkook álmában sóhajtott egy nagyobbat és kiszáradt párnácskáit megnyalta.

Lassan kiszabadította magát a karok fogságából és a konyhába indult, hogy egy pohár vízzel megpróbálja eloltani a lobogó lángot. Sikertelenül. Agya újra és újra azokat a képeket vetíti elé, amiben ő szégyentelenül, önkívületi állapotban nyögött és vonaglott miközben szerelme forró tagja örömet okozott neki, szenvedélyes csókokkal lepte el hozzá képes gyönge testét.

A pultra támaszkodott és annyira elmerült heves emlékeinek sűrűjében, hogy ijedten ugrott egyet mikor Jungkook karjai a hasánál fogva ölelték át. Szíve eddig is vészesen gyorsan vert, ezután a szívroham kerülgette. Szemei elé a vörös köd lassan leülepedett ágyéka fájdalmasan lüktetett és abban a pillanatban csak az lebegett a szeme előtt, hogy Jeon Jungkook oltsa el a tüzet; érjen hozzá.

-Mi a baj Taehyungie? – megváltozott az illata; vágyódó, mentolos és vaníliás egyvelege felerősödött. Sokkal intenzívben most, mint mikor először megérezte, azon az ominózus buliban.

-Se-semmi. – zavarában lehajtotta a fejét, szigorúan a pult márvány mintáit pásztázta. Jungkook kis erőszakkal maga felé fordította egész testét, de akkor sem emelte fel fejét, a lábaikat fixírozta. álla alá nyúlva emelte fel, így láthatta kipirult arcát, ködös szemeit. Ahogy a vágy ittasan csillogó kitágult köveit, hevesen mozgó mellkasát, pirospozsgás orcáit, zihált lényét figyeli mélyre elzárt mocskos gondolatai a gondosan lezárt ajtót ütik, hogy kiszabadulhassanak.

-Taehyung, te.. vágysz rám, igaz?

-Ne.. nem! Ne mond ezt... - képtelen volt megszakítani a szemkontaktust, mert az idősebb meggátolta és párja iránti vágyakozása erősödni kezdett.

-Felesleges tagadnod Szépségem, látom rajtad és hidd el én is ugyan úgy vágyok rád. Csak mond ki Tae, mond ki és megadom neked. – Taehyung a csábító gondolatra akaratlanul is beleharapott alsó ajkába és a mozdulat vonzotta magával a másik tekintetét.

-Érints meg Jungkook, kérlek!

Nem kellett több szó, több vágyakozó pillantás, több érintés, biztatás. Jungkook hatalmas kezeivel gömbölyű feneke alá nyúlt és játszi könnyedséggel emelte fel a barnát és cipelte a hálószobájába. A nyitott szobaajtót a lábával helyezte a tokjába, párját pedig az ágy mellett lerakta. Jungkook egy nyugtató csókot nyomott szájára, majd fülétől indulva szórta nedves puszijait a póló szegélyéig. A csípőjéhez nyúlva fogta meg az anyag alját és felfelé kezdte húzni; anélkül, hogy kérte volna párjai feje felé emelte karjait így könnyedén sikerült kibújtatnia belőle. A felsőt maga mellé ejtette le, éhes tekintettét végig vezette a szabad területen és folytatta útját ott, ahol abbahagyta nem rég.

Jobb kezével Taehyung mellbimbóján simított végig, dörzsölgette; míg ajkai közé a másikat vette, lágyan szopogatta – Taehyung ujjaival Jungkook ében fekete tincseibe kapott, erősebben magára húzva, hogy több érintést követeljen, amit ő nem volt rest megadni neki; lábai, mint a kocsonya remegtek; szemei le-le csukódtak az élvezet hatására. Miután Jungkook mindkét bimbóját kellőképpen megszívogatta, megharapdálta hasára szórta csókjait, vészesen haladva lefele veszettül érte lüktető ágyékához. Alhasát megharapva kiharcolta Taehyung első nyögését a sóhajok tengeréből.

-J..Jungkook! – az említett letérdelt eléje és kezeit a szabadidő nadrágjának tetejére téve nekifogott, hogy lehúzza formás lábairól. Alsó nadrágján tökéletesen látszódik férfiasságának körvonala, de Jungkook, hogy kellőképpen felhúzza fiúját levetkőztette csak a fekete anyagra és térdétől indult felfele csókjaival, végig combja belső felén célnak kitűzve vágyát. Alsónadrágon keresztül harapott rá combjára miután lábát a vállára rakta, Taehyung pedig a hajába kapaszkodott, kéjes sóhajai és nyögései egymás után hagyták el szépen ívelt duzzadt húsait. Az idősebb utolsó kínzó pusziját a nedves alsóval fedett tagjára hintette, amivel egy nyüszítést csalt ki párjából.

-Kérlek! Érj végre hozzám! Téged akarlak! – Taehyung türelmét elvesztve ragadta meg utolsó ruhadarabját és durván rántotta le saját magáról, hímtagja a hasára csapódott fel, előváladékától csillogott, teljes való zihált. Jungkook felé tett egy lépést, hogy kiléphessen az anyagból, de így merevedését szinte az arcába nyomta.

Jungkook megbabonázottan fixírozta tagját, szüntelenül nyalogatva ajkait, vágyakozón figyelve őt.

-Kérlek Jungkookie! Érints meg! Rád vágyom!

Jungkook rózsaszín nyelvét kidugva nyalt fel merevedésének tövétől a makkjáig, amire párja elégedetten, jólesőn nyögött fel, majd a fekete hajú forró és nedves szájába engedte előváladékos tüzelő hímtagját – finoman, lassan mozgatva fejét rajta, derekánál megragadva, hogy kocsonyás lábai, ha feladják a szolgálatot ő megtarthassa. Élvezte Taehyung kéjben úszó arcának látványát; ujjainak erős fogását a hajában, ahogy néha bele-bele tépett; buja, delejes mély nyögéseit; remegő testét és határozottan finom ízét. Soha nem csinált ilyet senkivel. Soha. Soha senkit nem szopott le.

Taehyungot az a nedves forróság, mi szorosan körbe ölelte legérzékenyebb tagját majd megőrjítette. Annyira jó érzés számára ott lenni és egy pillanatra eszébe jutott, mennyire okos volt annak idején, hogy nem engedett akkori pasijának. Így azzal a személlyel lehet szexuálisan elsője minden téren, akit szeret.

Jungkook hagyta kicsúszni forró szájából őt, aki nyüszítéssel válaszolt, kellemetlenül érintette a hideg levegő, rossz volt számára, mert ágyéka már órák óta ilyen felfokozott állapotban lehet és Jungkook az egyetlen, aki ezt az édes kínzó érzést megszüntetheti.

Jungkook a két talpára állt és barátját kényelmesen elfektette a puha ágyában, kidobva alóla a takarót, egy párnát a csípője alá téve, hogy magasabban és könnyen elérhető helyen legyen.

Újra álló tagjára hajolt és késlekedés nélkül, gyorsan, határozottan mozgatta rajta fejét egészen addig míg Taehyung a csípőjét fel-fel lökdösve ment szája elébe. Azonban mielőtt elélvezhetett volna, két oldalt megragadta csípőjét és leszorította a párnára és elhajolt tőle. Farkáról csorgott lefele ez nagy adag nedvesség, szemeinek sarkaiban a könnycseppek találtak ülőhelyet, szája sírásra görbült.

-Miért? Kérlek.. ahh, kérlek Kookie! Ne kínoz!

-Mindjárt Szépségem, de mi lenne, ha most te foglalkoznál velem? Olyan elhanyagolt vagyok.

Jungkook a ruháit hipergyorsasággal dobálta le, türelmetlenül húzta ülő helyzetbe fiúját, aki megbabonázva vezette végig tekintetét rajta és kicsit elnyíltak egymástól párnácskái, ahogy Jungkook előváladékától síkos merevedésével simította végig őket. Azonnal szájába vette, nyelvével a tetején lévő kis lyukat ingerelve, majd egy erőset szívott rajta, amire ujjak kaptak hajszálai közé és delejes nyögések töltötték be a szobát. Jungkook számára a legcsodálatosabb érzés eddig a világ ez volt. Olyannal lenni forró helyzetben, aki szereti, akivel kölcsönös ez az érzés. Taehyung idővel gyorsabban járatja fejét ezzel a vég felé sodorva párját, aki a fejére simított mielőtt kihúzta magát a forró barlangból.

-Valamit rosszul csináltam?

-Dehogy Tae, csak már szeretnék újra rád koncentrálni. De hidd el, eszméletlen voltál. Többször foglak megszoptatni ezentúl. – Taehyung az utolsó mondatra rákvörösre pirult. Újra le akart feküdni, de Jungkook a hátára fogva tartotta meg ülő helyzetében. A párnát kidobta maguk közül és terpeszben ült le maga is – a bokáinál ragadta meg Taehyungot és a saját combja felett a lehető legközelebb húzta testéhez. Egy féloldalas mosoly kíséretében saját és az ő merevedését egybe fogta, így masszírozta, sodorva magukat a kielégüléshez. Taehyung ajkai elnyíltak egymástól, ő is kettőjük közé nyúlt, hogy besegítsen a másiknak és magán is könnyítsen. Alig bírták nyitva tartani szemeiket, de a másikuk látványa plusz intenzitást, élvezetet adott a dolognak. Hevesen kaptak egymás ajkai után, mélyen csókcsatát vívva egészen a levegőhiányig. Aztán eljött a vég. Taehyung testében végig szaladt a forróság áramütés formájában, kezét gyorsabban mozgatta, másikkal szorosabban ölelte szerelmét és ajkai egy velőtrázó sikítást engedett ki torkából. Fel-fel akadó szemekkel élvezett el, mellkasát kidomborítva; kiélvezve az orgazmusának minden pillanatát; nyüszítve fogadva továbbra is érzékeny farkán Jungkook érintését, aki nem sokkal utána követte kedvesét.

Kettejük forró élvezete beborította mindkettőjük mellkasát és kezét, mégis egymás vállába dőlve pihenték ki ezt az eget rengető orgazmust.

-Annyira, gyönyörű voltál Tae, el sem tudod képzelni, hogy mennyire elvetted az eszemet. Varázslatos vagy, egy angyal, egy isten; a Csábítás istene, aki engem is teljesen magába bolondított. Ahogy kivetült az arcodra minden élvezet, ahogy végig próbáltál engem nézni. Elképzelésed sincs, hogy mennyire gyönyörű vagy. Az én Szépségem. – mondandója végével kimászott rejtekhelyéből és csókok százaival borította be arcának minden egyes négyzet centiméterét, legutoljára hagyva mézédes duzzadt húsait, amiket heves csókolózásuk tépázott meg. Mindkét karjukat a másik hátára helyezve szorosan, szinte egybeolvadva ölelték egymást kedveskedő csókokkal ajándékozva meg magukat, megkoronázva a csodálatos pillanatot és Jungkook hirtelen jött szerelmi vallomását.

-Szeretlek Jungkookie!

-Én is téged Szépségem!

-Mi lenne, ha elmennénk fürdeni; kényelmetlen már így ülni, fájnak a lábaim és koszosak is vagyunk.

-Várj, segítek.

Jungkook a karjaiba kapta kedvesét és a zuhanyzó előtti kis szőnyegre tette le, Taehyung langyosra állítva állt be a zuhanyrózsa alá, félig elfordulva a másik égető pillantásai elől, mert egy kicsit zavarban volt. Szégyentelenül nyögött, nem rejtve el mennyire jól érezte magát; de ahogy Jungkook elvarázsolt valóját hallotta után zavartsága lassacskán alábbhagyott. Hiszen ő a párja és szereti, mellette nem szabad ilyenektől piros üzemmódba kapcsolnia. Legalább legközelebb ő is tehet egy-két dolgot vele.

A közös frissítő zuhanyt követően az ebéd maradékát fogyasztották el vacsora gyanánt, majd a tévéhez letelepedve raktak be egy közösen kiválasztott vígjátékot. Összebújva, sírva röhögték végig az egészet és hála a délutáni alvásnak egy másodikat is elkezdtek megnézni a szomszédok legnagyobb örömére. Azonban Taehyung a második film végére bealudt Jungkook vállán, így az idősebb lefektette a tiszta ágyba, majd mellé feküdve vetette át egyik karját rajta. Taehyung álmai között járva is akaratlanul közelebb férkőzött a másik testéhez, mélyeket lélegezve különleges illatából.

-Melletted nem egy sorozatgyilkos vámpír vagyok, hanem egy félős nyuszi, fehér pamacsfarkincával. Mond csak mit művelsz Szépségem?

Idilli pillanat volt minden aznap; a legcsodálatosabb. Jungkook nem érzet késztetést, hogy a vérét vegye, mint álmaiban – Taehyung szíve a szerelemtől zakatolt. De vajon meddig marad így? Hiszen a ki nem mondott, eltitkolt dolgoknak is a felszínre kell kerülni.

Vajon, ha kiderül Jungkook titka, Kim Taehyung mellette marad?

Megérkezett a folytatás egy jó hír és egy rossz hír társaságával. A jó hír a BTS Oneshots könyvebe fog jönni még egy történet, de idén már az Örökké tartóba már nem lesz. Nekem is tanulnom kell, készülni a zárthelyi dolgozatokra, beadandókra, prezentációkra és vizsgákra; illetve a családommal is szeretnék időt eltölteni elvégre egy hónap múlva karácsony. Januárban fog érkezni a következő fejezet valamikor, addig is türelmet kérek a részetektől.

A helyesírási hibákért elnézést kérek!

SF.xx