Meghoztam a folytatást, remélem tetszik nektek! Ez az első, hogy írtam ilyen dolgokat és szeretném ha minél többen írnátok le a véleményeteket róla, hogy tudjam mi rossz vagy mi jó. És készülőben van egy másik könyv is, szóval fogtok még rólam hallani dolgokat! Elnézést a hibákért, később javítom őket! 

Másnap reggel a két fiú az ágyban kitárgyalta az elmúlt éjszakát. Jimin „randija" Hoseokkal, olyan jól végződött, hogy az idősebb fiú megkérdezte Jimint, hogy lenne-e párja; a narancs fiú pedig habozás nélkül rávágta, hogy igen. Magyarul összejöttek, járnak, közös párkapcsolatban vannak. Ennek megünneplésére Taehyung készített aznap egy fenséges lakomát, amit a tévé előtt ülve vígjáték maraton alatt mind megettek. Aztán Jungkook ígéretéhez híven felhívta Taehyungot és az azt követő napot végig egymás társaságában töltötték. Aznap reggel Jungkook egy csokor tövis nélküli vörös rózsával a kezében hívta forró csókba kiválasztottját. Jungkook pedig már akkor egy félreérthetetlen vallomást tett Taehyungnak, csak ő akkor még nem tudta.

A nyárnak már a fele eltelt, számtalan randevún voltak túl és egyikük sem érezte elhamarkodottnak Jungkook kérdését. Majdnem mindennap találkoztak, legtöbbször Jungkook miatt nem tudtak, hiszen tényleg dolgozott is, meg ugye próbálta csökkenteni a rossz arcok számát a városban. Taehyungnak semmi sem tűnt fel ebből – Jungkook a régi énjét, a boldog, mosolygós, állandóan nevető oldalát mutatta neki. Ezzel próbálta megszerezni magának Taehyung szívét, hogy amikor is kiderül valódi fajtája a szőke ne hagyja el. Jungkook egyedüli perceiben rettegett a gondolattól, hogy a szőke fiú elhagyja. Rémálmok gyötörték erről és a gyilkosságokról. Álmaiban újra élte őket, de szíve legmélyebb félelmével – minden ilyen véres álom alkalmával Taehyung életét oltotta ki.

Reggelente a rémálmok okozta szenvedés miatt izzadtan, halálra rémülve ébredt és mindig első dolga volt, hogy felhívja kiválasztottját és megérdeklődje, hogy aludt, álmai varázslatosak volt-e. Érdekelte őt ezek, de saját magát is nyugtatgatta – lelkiismerete újra felszínre tört és a számára legrosszabb képpel bűntette őt. Taehyung halálával, melynek ő az okozója.

Sajnos azzal, hogy Taehyungnak fogalma sincs Jungkook valódi kilétéről, így nem a valódiba szeretett bele; mert Kim Taehyung beleszeretett a sármos, megannyi titkot őrző Jungkookba. A vámpír viszont nagyon naiv volt; elégnek gondolta, hogy régi, csillogó önmagát újra felszínre hozva magához tudja láncolni a szívét akadályok nélkül. Azonban ez nem így működik. Küzdeni kell érte.

Forró nyári nap volt, mikor is Jungkook aznap a tengerpartra hívta Taehyungot, ahová Jimin és Hoseok is jött. Együtt szórakoztak, napoztak, ettek – jól érezték magukat. Jungkook mindent lebeszélt Jiminnel; nem akarta, hogy a másik szerelmespár is itt legyen mikor ő valószínűleg élete legnagyobb eseményén fog túlesni. Mennyire naiv..

Jimin és Hobi távozás közben elkísérte Taehyungot fagyit venni, addig Jungkook elkészítette a meglepetést. Taehyung boldogan szökdécselt visszafele két tölcsér édességgel a kezében mikor is meglátta a fekete hajút. Félmeztelenül a parton állva; fekete tincsei csillogtak a naplemente fényétől, arcára is rávetülve ezzel még csodálatosabbá varázsolva egész lényét. Kidomborodó izmaira a nap narancsos-vöröses fényei árnyékot vetettek ezzel még inkább kihangsúlyozva tökéletesen izmos testét. Amikor Jungkook aznap a szemei előtt vetkőzött le egy fekete fürdőnadrágra, megroggyantak a lábai és szerencséje volt, hogy egyik fiú sem látta – magyarázkodhatott volna. Jungkook teste pont annyira kidolgozott és izmos, ami Taehyung ideálja. A szőke fiúnak minden tetszik Jungkook testében, de leginkább a bal bicepszén húzódó tetoválás, mely egészen a vállától indul le a könyökéig. A fekete rajz egy kígyót ábrázol, mely egy angyalszárny tollai közül vicsorít a világra, feje Jungkook vállán van, a teste pedig körbe tekeredik a karján. Gyönyörű, részletesen megrajzolt mű, de hiába, hogy lenyűgözi Taehyungot, ha borsódzik a háta és furcsán érzi magát tőle. Azonban a naplemente fényei még ezt a megmagyarázhatatlan benyomást is képesek széppé varázsolni. Taehyung szerint Jungkook egy igazi rejtvény – és ő bármi áron, de meg fogja fejteni.

Taehyung mindkét kezén végig folytak az édességek, lecsöppenve a puha homokba; miközben ő szájtátva vezette végig barna ékköveit Jungkook testén egymás után többször. Az idősebb megérezte, hogy valaki figyeli és hátra fordulva gyönyörűségét látta meg transzba esve és nem tudta vissza fogni önelégült mosolyát. Taehyung is bókolt neki, néha sikeresen zavarba is hozta, de még mindig ő volt az, aki elérte, hogy a szőke fiú arcának színe állandóan vöröses legyen. A legszebb bókokat mégis ma kapta tőle. Tudja, hogy összeesett mikor levetkőzött előtte; hogy egész nap alig tudta a szemeit levenni róla, ez pedig a legjobb reakció, amit kaphatott tőle.

Jungkook idióta vigyorral az arcán indult el kiválasztottja felé, majd lehajolt, hogy lenyalja Taehyung kezéről az egyik hideg, olvadt finomságot, végig a szemeibe nézve. A szőke zavarban érezte magát, a másik pillantásai égették; de képtelen volt másfelé nézni. Az elmúlt időszakban rengeteg romantikus pillanatukban a köztük lévő atmoszféra hirtelen változott át vágyakozóvá, erotikussá. Bármennyire is élvezték mindketten Jungkook puha izmának felfedezését, még mindig nyílt téren voltak és az idősebbnek még meg kellett tennie valamit.

Elhúzódott a szőke fiú kezétől, majd gyengéden kinyitotta Taehyung tenyereit ezzel érvényesítve a gravitációt – a két tölcsér a forró homokban végezte, majd Jungkook letörölte Taehyung kezeit az egyik szalvétával; nem akarta még tovább növelni a feszültséget kettejük között. A levegő már így is vibrált. Jungkook nagy kezei közé fogta Taehyung kecses kézfejeit, aztán reménytől és még egy érzelemtől csillogó szemeivel a másikéba nézett.

-Taehyung szeretném, ha őszintén válaszolnál három kérdésemre. Jól érzed velem magadat? – a fiatalabb gondolkodás nélkül bólintott tartva továbbra is a szemkontaktust – El tudod képzelni az életedet mellettem?

-Igen!

Jungkook aranyos mosolyra húzta ajkait majd gyengéden hátrafelé kezdte tolni az előtte állót, aki megbízott benne, így nem ellenkezett. Egészen addig tolta amíg egy homokhalomhoz nem értek.

-Elrejtettem benne valamit a számodra. Azt szeretném, ha megkeresnéd és választ adnál a kérdésemre. – Taehyung gyermeki örömmel térdelt le és kezdett neki a kincskeresésnek; aminek végével egy kék dobozkát talált, rajta egy papírdarabbal.

„Szeretlek! Légy az enyém, kérlek!"

Taehyung döbbenetében nem tudott a már mellette guggoló fiúra nézni. Többször elolvasta a lapocskát és szíve egyre gyorsabban pumpálta a vért a testében, rózsás árnyalatot kölcsönözve almácskáinak. Beleharapott az ajkába, hogy visszatartsa előtörni készülő könnyeit. Jungkook a mutató ujjával a másik álla alá fogott és finoman maga felé fordította, hogy feltehesse neki a kérdést szemtől szembe és bevallhassa az érzésit neki.

-Szeretlek téged Taehyung! Lennél a párom?

-Jungkookie.. igen!

Jungkook mindkét karjával magához ölelte a másikat és pilláit lehunyva szerelmesen megcsókolta Taehyungot, aki odasimult a fekete hajúhoz, karjaival a nyakánál átölelve, ölében a kis kék dobozkával. Jungkook nagy lapátkezeivel Taehyung meztelen hátát simogatta, így tökéletesen érezte kolibri gyors szívverését és a libabőröket selymes napbarnított bőrén. Nem Taehyung volt az egyetlen a nap folyamán, aki nagyon nehezen türtőztette magát – az idősebb állandóan azon kapta magát, hogy nem éppen kis gyerekeknek való utak felé járt az elméje és nagyon gyorsan le kellett magát állítania, ha nem akarta, hogy a parton mindenki tanúja legyen nem szokványos mérettel rendelkező csomagjának.

Taehyung mind a tíz ujjával kapaszkodott Jungkook éj fekete tincseibe, minden pillanattal jobban húzva a szájára. Mégis ő volt, aki előbb engedte a csókot és az éltető levegő hiánya miatt zihálva simogatta a másik fiú arcát fedő gyönyörű bőrt miközben homlokát összeérintette Jungkookéval. Az idősebb széles mosollyal az arcán húzta még közelebb szíve választottját, lágyan beletúrva lenövésnek induló aranyló szálaiba.

-Van még valami Szépségem. Nyisd ki! – Jungkook felemelte Taehyung öléből a kék bársony dobozkát, hogy a másik ráirányítsa a figyelmét a jelentéssel bíró ajándékra. Taehyung kezeibe fogta a dobozkát, majd felpattintva annak tetejét eltátotta egymástól izgató párnácskáit. A sötétkék párnán egy ezüst medál pihent ezüstláncra akasztva. A medál egy angyal szárny volt, benne apró pici kövekkel, mik a nap fényének köszönhetően vakítóan csillogtak. – Tudod, miért ezüst angyal szárny? Az ezüst a királynők féme, te pedig számomra egy igazi angyal vagy. Tudom, nem vagy lány és nem is akarom, hogy annak érezd magadat a kapcsolatunkban, de így tudom kifejezni a legjobban, hogy mit érzek irántad. Ez a lánc jelképezi, hogy tiéd a szívem. Te ülsz a trónon; te vagy az egyetlen, akiért dobog és örökké a tiéd lesz.

-Jungkookie.. – a fiatalabb gyémánt cseppjei megállíthatatlanul végig simították kipirult almácskáit, száján mégis boldog görbület ült – Szeretlek!

Jungkook a csónak aljában feküdt puha pokrócán, rajta pedig Kim Taehyung pihentette fáradt, izzadt meztelen testét. Akárhányszor visszagondolt az elmúlt pár óra eseményeire mindig összerándult a teste. Ahogy Jungkook nagy tenyereivel végig simította minden egyes porcikáját; ahogy ajkaival érintette perzselő bőrét; ahogy izmos teste eltakarta a kíváncsi szemek elől az ő karcsú valóját ezzel a világnak megmutatva az övét. Elképzelte, ahogy felette támaszkodott, izmai akár a tenger hullámoztak; tömény izomból álló feneke és karjai megfeszültek... Taehyung szemeit szorosan összezárta és próbált elnyomni magában egy hangos nyögést, amint felötlött benne az érzés – milyen volt mikor Jeon Jungkook forró és vastag férfiassága kitöltötte őt, érzékeny falait érintve. Mikor heves csókoktól elszakadva temetkezett az idősebb a nyakába és remegve élvezett el, hangosan nyögdécselve egy szót: Taehyung.

A fiatalabb a másik oldalához bújt oly annyira, mintha egybe akarna vele olvadni, jobb kezével a másik fiú bal kacsóját fogta meg, majd szájához húzva a végtagot, pille könnyű csókokat adott rá. Jungkook a jobb kezével gyengéden felsimított Taehyung hátán – a fiatalabb bőre csak úgy égette a tenyerét, a libabőrök szinte felhasították testét borító szövetét. Taehyung lassan, nagyon lassan négykézláb támaszkodott meg Jungkook felett, éhes tekintettel figyelve az alatta fekvő isteni alakot. Megesküdött volna rá, hogy az ő szemei is úgy csillognak, mint most az idősebb fiúé. Vágy ittasan, fekete szemekkel figyelték a másikat és Taehyung nem tudott tovább megelégedni az erotikus szemezéssel – újra a magáénak akarta Jungkook testét. A szíve és lelke már az övé, senki sem tudja ellopni tőle, de meg kell mutatnia mindenkinek, hogy a fekete hajú fiú mindenestül az övé.

Taehyung dominanciáját egyértelműen kimutatva csókolta meg Jungkookot, aki nem is próbálta meg átvenni az irányítást. Minden egyes alkalomkor - mikor Taehyung nem elolvadt a karjaiban, hanem elcsábítani akarta – szíve majd megőrült, gyomra összeszűkült a tudatra, hogy elérte amiért ketyegője leginkább vágyott. Szeretet. Valaki szereti, érte él, miatta dobog izmos szerve és az a valaki, akire oly régóta várt és kezdte hinni nem jön el mégis itt van – az a valaki, Kim Taehyung. Ki teljes szívéből feltétlenül szereti.

Taehyung erősen harapta és szívta a másik nyakát, hogy minél erősebb nyomokat hagyjon rajta. Jungkook nagy kezeivel mindenhol a rajta dolgozó fiút simogatta, majd erősen belemart a kerekded domborulatba, melyre Taehyung egy elhaló nyögést engedett ki gyönyörű párnácskáinak rejtekéből. Taehyung teljes testével ráfeküdt szerelmére, összeérintve ezzel ágyékukat, mely Jungkooknak csak olaj volt a tűzre. Jungkook lassan és óvatosan fordította maga alá szívének választottját egy pillanatra sem szakítva meg vele a csókot. Amint Taehyung háta a vastag pokrócot érintette Jungkook egyik kezével a nyakától indulva érzékin simított végig a napbarnította izmos felsőtesten, ezzel még jobban felborzolva a másik érzékeit. A fekete hajú kezével határozottan markolt rá az alatta fekvő duzzadó vágyára, ütemesen kezdte mozgatni kezét minek hatására Taehyung elszakadt a másik vaskos tűzvörös ajkaitól és szakadozott nyögések közepette mozgott bele a Jungkook nyújtotta kényeztetésbe, a mellkasára húzva a fejét, hogy érintse ott is az ajkaival. Jungkook elégedetten mosolyogva tett eleget a néma kérésnek és élvezettel hallgatta a hallójáratát megtöltő mély nyögéseket, melyek csak is neki szóltak. Jungkook elhúzta kezét a másik vöröslő vágyától, majd síkos ujjait levezette Taehyung nyílásához és óvatosan elmerítette két ujját, hogy ellazítsa izmait és felkészítse az elkövetkezendő időre.

Taehyung állandóan mozgó szerve őrült tempót diktálva dobogott mellkasában, nem érzékelte a hideg levegőt, az idő múlását – csak és kizárólag a lábai közt kényelmesen elhelyezkedő fiúra tudott koncentrálni és az ujjaira melyek lágyan érintették sérülékeny részeit. Taehyung az idő előrehaladtával egyre türelmetlenebb lett, Jungkookot akarta, újra a magáénak akarta a testét.

-Kérlek Kookie.. – a fiatalabb felakadt szemekkel próbálta kedvese tudtára, most már több, mint készen áll; őt magát akarja – Elég lesz, téged akarlak!

-Taehyung.. – Jungkook bíbor duzzadt ajkait erőtlen suttogás hagyta el, majd kihúzta mind a négy ujját és vérrel telt tagját szerelme forróságához illesztette. Jungkook bal kezén támaszkodva hajolt Taehyung csábító ajkaihoz és hívta szerelmes csókba őt, míg a fiatalabb lábait a derekára kulcsolta. Jungkook óvatosan és lassan merült el kedvese forróságában tövig merülve, kiélvezve szerelme szűkös melegségét a mai nap már másodjára. Taehyung hosszasan és élvezettel telien nyögött fel hátrahajtott fejje, erősen kapaszkodva párja izmos felkarjaiba mellyel a feje mellett támaszkodott. Jungkook ámulattal figyelte az alatta élvezkedő barátját ki szerelmes, kéjes tekintettel vizslatta. Óvatosan mozdította meg a csípőjét, nem akart fájdalmat okozni szíve tulajdonosában, de a szőke fiú euforikus állapotában csak gyorsabb mozgásra kérlelte. Jungkook ütemesen, gyorsan mozgott; egyik kezével Taehyung aranyló fürtjeibe kapaszkodott, míg a másikkal a pokrócot nyúzta hiszen eszméletlen érzés volt újra Taehyungban lennie és tudta, szíve nem csak az izgalom miatt dobog olyan gyorsan, mint a kolibri szárnycsapásai – Kim Taehyung minden egyes porcikájába beleszeretett. Ha hatalmában állna ebben a mámoros pillanatban megállítaná az időt, hogy így egybeforrva maradjon szerelmével örökre.

Taehyung és Jungkook aznap kétszer is átélték, milyen mikor az ember a szerelmével tapasztalja meg a létezés legbensőségesebb érintkezését. Mikor teljes mértékben önmagukat adják át a másiknak, milyen valójában a szerelem az ágyban. Nem kapkodták el, minden egyes percet kiélveztek, lassú mégis erőteljes és szenvedélyes pillanatokat éltek meg és talán a legfontosabb – mindkét fiúnak ez volt első. Tökéletes, csodálatos éjszaka lett volna... De maga a pokol lett - szenvedés és árulás éjjele.

Testük szinte egymásba forrt, egyszerre mozogtak földöntúli örömet szerezve egymásnak és maguknak, mindenükkel érintkezve, szerelmes pillantásokkal figyelve a másikat, egy pillanatra sem elengedve ajkaikkal a másik puha húsát, egyetlen egy hangot sem elfojtva. Szenvedélyesek és határtalanul szerelmesek voltak. Így válhat maga a pokollá minden.

Jeon Jungkook tudta párja is közeledik szerelmesen együtt töltött forró óráik végéhez és Kim Taehyung ezekben a mámoros percekben már nem csak angyal volt számára, hanem a részének akarta. A szenvedély vörös ködén átfurakodott démona, kit mindenáron el akart nyomni, hogy megvédje kedvesét – ám kudarcot vallott. Fekete obszidián ékkövei rubint vörös színűre változtak, teste a kielégülésért kiáltozott, ami nem csak szexuális eredetű volt. Taehyung illata állandóan csábította, hívogatta és most! Hallotta szívének kolibri gyors ütemét, pezsgő vérét; tűzforró bőre perzselte; illatával megtelt tüdeje és egyetlen cél lebegett vérvörös szemei előtt – Kim Taehyung a része lesz. Jungkook elhajolt a megduzzadt ajkaktól, izmos nyelvével végig szántotta a nap barnított nyakon kiütődő vastag eret, szüntelenül csak azt nézve. Taehyungnak fel sem tűnt, hogy párja mit tervez, ő csak élvezte Jungkook szenvedélyességét.

-Jungkook.. – csak a nevét kellett mondania ezzel egy löketet is adott neki. Jeon Jungkook éles fogaival beleharapott szerelme nyakába melyre már első pillanattól kezdve áhítozott. Szemeit lehunyva, jól eső nyögést hallva kezdett táplálkozni kedveséből – vére mámorító volt, forró és édes, mint a méz mégis vad és szenvedélyes. Érezte, tudta, hogy a másiknak ez egy plusz élvezetforrás lett, fel sem tűnt neki, hogy ő most a vérét veszi; ami pedig az ő eszét vette el. Képtelen volt leállni, még akkor sem vált el Taehyung nyakától mikor mindketten elélveztek; csak mohón szívta magába a mindkettőjük számára éltető folyadékot.

Taehyungnak csak az orgazmusának lecsengése után tűnt fel, hogy az idősebb a nyakára tapadt és mikor el akart húzódni az a kezét a fejére téve akadályozta meg. A fiatalabb szívét összefacsarta a félelem, a tehetetlenség láncai – nem tudott megmozdulni a rajta fekvő fiú megakadályozta mindennemű mozgásban.

-Jungkook mit művelsz? Eressz el! Ha..hagyd abba, ez fáj! Kookie! – Taehyung kétségbe esetten próbálta meg észhez téríteni párját, mert amit most művel az minden csak nem normális dolog. A fiatalabb a vállainál fogva próbálta meg lelökni magáról a másikat, de az meg sem mozdult, olyan volt, mint egy szikla. Jungkookot idegesítette a másik ellenszegülése, így idegesen elvált az általa megsebesített testrésztől, vérvörös szemeivel belenézett a másik tányérméretűvé tágult riadt nyuszi szemeibe. Szívét gúsba kötötte a jeges félelem, szívének heves dobbanásait a fülében hallotta, látása homályos volt a vérveszteség miatt, hányingere volt. – K..Kookie.. mi vagy te?

Jungkook a kérdést figyelmen kívül hagyva, mint aki transzba esett, egy cél lebegett a szemei előtt – a vérét akarja. Jungkook nagy kezeivel erőteljesen szorította le Taehyung vékony csuklóit a pokrócra, majd véres ajkaival egy utolsó csókot lehelt a másik visszafojtott sírásától remegő ajkaira. Taehyung szájába került a saját meleg és ragacsos vére, émelygett; majd felsikított a hirtelen őt ért marcangoló fájdalomtól. Jungkook most a nyakának másik oldalába harapott és mohón szívni kezdte a legédesebb, legmámorosabb vért, ami élete során csak a szájába került. Taehyung hangosan zokogott, könyörgött, hogy fejezze be, imádkozott, hogy ez az egész csak egy rossz álom legyen és egyetlen kérdés fogalmazódott meg benne. Miért? Szemei előtt fekete pontok pattogtak, végtagjai nehezebbek lettek, elszorult torka, a levegő eldugult orrán keresztül nem áramlott szervezetébe és egy idő után a száján sem tudta venni. Próbált küzdeni a feketeség ellen mely egyre nagyobb lett a barna kövei előtt, de pillái nem engedelmeskedtek akaratának és lecsukódtak. Örökre.

Jungkook minden csepp vérét magába szívta. Miután felegyenesedett lenyalta ajkairól a bordó folyékony szövetet és lehunyt szemei előtt újra, azaz euforikus érzés kerítette hatalmába. Azonban ahogy felnyitott szemeinek redőnyeit, mintha fejbe kólintotta volna a rideg valóság, szíve megállt ritmusos mozgásában, gyomra kavargott. Bűntudat mardosta sebes ketyeréjét és lelkét, undorodott és saját magától volt hányingere. Taehyung vékony csuklóin látta saját kezének szorításának nyomát, nem rég még forró bőre most jégcsap hideg volt, gyönyörű vaskos, vörös ajkai most papírvékonyságúak és lilás színűen festettek; bőre kék és lila árnyalatú lett, aranyló hajszálai elvesztették fényüket; szemei üvegesen, fakón meredtek a csillagok fényétől csillogó sötét égboltra. Taehyungból kiszívták az életet és a legszörnyűbb az, hogy ezt Jeon Jungkook tette. A szerelme.

-Taehyung! Taehyung ne! Ne ne ne ne! – Jungkook keservesen sírva borult kedvesen élettelen testére, háta alá nyúlva húzta ülő helyzetbe szorosan magához ölelve, ám ő többet nem öleli vissza. Nem add többet csókokat neki, nem simogatja, nem mosolyog rá és soha többet nem hozza a tudomására mennyire is szerelmes belé. – Kérlek! Kérlek Taehyung bocsáss meg! Bocsáss meg nekem!

Jungkook rémülten tágra nyílt szemekkel ült fel az ágyában, kék pizsama felsője teljesen átnedvesedett rajta, csavarni lehetne belőle az izzadságot. Szíve követhetetlen tempóban járt, a szívroham kerülgette és remegett minden porcikája. Instabil lábakon állt fel, hogy a fürdőbe induljon, de összecsuklottak végtagjai, végtelenül erőtlennek érezte magát, hányingere volt. Négykézláb mászott el a tisztálkodó helyiségbe és a wc felett a hideg kövön térdelve adta ki gyomrából a nemrég elfogyasztott vacsoráját. Rosszul volt saját magától. Vécé papírba megtörölte a száját, majd leengedte gyomrának tartalmát és óvatos lassú mozdulatokkal állt két lábra. A tükörbe belenézve megijedt saját magától. Szemeinek fehérsége a visszafojtott sírástól vöröslöttek, arca hófehér volt, ajkai és teste remegett, haja összetapadt a forgolódástól és az izzadságtól, világoskék pólója most sötét volt. Álmodott, a lehető legrosszabbat, legnagyobb félelmét álmodta meg újra pedig egy gyönyörű csillagporos álomból pillanatok alatt a kénköves pokol rémálma elevenedett meg és ő volt, aki megölte szerelmét, elvette az életét. Ismét. És a legszörnyűbb az egészben, vámpír énje, mely sérült szívét fokozatosan bemocskolja, vérbe fagyasztja imádta minden pillanatát. Bele akar marni abba finom, isten teremtette testbe, uralni akarja, szétmarcangolni. Taehyung a legnagyobb biztonságban Jungkook mellett van, de a legnagyobb veszély is a fekete hajú mellett less rá. Hiába, hogy ő szereti, ösztönei erre akarják rávenni és nem tudja meddig képes még harcolni ezek ellen, meddig képes megvédeni Taehyungot saját magától. Magára kellene hagynia, messzire elutazni és a fiatalabb életében soha vissza sem térni. Így óvhatja meg egyedül. De képtelen huzamosabb ideig nem a közelében lenni, hiányzik neki a másik; óh, de még mennyire! A hiánya pokoli égeti, minden sejtje mellette akar lenni, a karjaiban tartani, csókolni és szeretni. De veszélybe is sodorja a saját önzőségével. Mert Jeon Jungkook végtelenül önző és nem akarja elhagyni szerelmét, de kockára teszi is annak létét. Mit tegyen hát?

Jungkook a ruháit ledobálva állt be a zuhanyrózsa alá, hogy rémálmának emlékeit lemossa magáról. Ám nem csak a vízcseppek nedvesítették bőrét. Szemeiből a könnyek megállíthatatlanul szántották végig arcát, hogy a zuhanytálcán keveredjenek össze a vízzel. Agyában csak egyetlen egy kérdés ismétlődött szüntelen és a kétségbeesés kegyetlen kínok között markolta éltető, dobogó szervét.

Mit tegyek, hogy megvédjelek? Mit tegyek?

SF.xx