Jungkook vágyittas, ködös szemekkel figyelte Taehyung vörösesen hívogató párnácskáit - kezei még mindig a derekán és arcán pihentek, testét még inkább a másiknak nyomta. Taehyung a közelség miatt észrevette, hogy Jungkook orra hegyén és az alsó ajkánál egy-egy anyajegy van; ezzel pedig a fekete akaratlanul kiütötte Taehyung cukiságmérőjét.

A szőke fiú bátortalanul akasztotta a karjait Jungkook nyakába és hosszú ujjaival a tarkóját kezdte simogatni ezzel ösztönözve mind a kettejüket, hogy lépjenek már. Egyszerre mozdultak a másik felé és mikor ajkaik összeértek mind a ketten megborzongtak. Testükben mintha áram futott volna végig, ami libabőrként jelentkezett a karjaikon; sejtjeik felforrósodtak, arcuk rózsás színűre pirult, szívük eszeveszett tempóban pumpálta a vért - pedig szájra puszit adtak csak egymásnak.

Jungkook annyira húzta hátrább a fejét, hogy bele tudjon nézni Taehyung sötétbarna szemeibe. Órákig tudná nézni azokat a gyöngyöket, Taehyung azonban meglepte. A szőke fiú akaratosan, hevesen kezdte csókolni Jungkook vaskos puhaságait és kihasználta, hogy a másik eltátotta egymástól őket - nyelvét a fekete szájába dugta, elmélyítve így a csókot. Mindkét kezével a hollófekete tincsekbe kapaszkodott maga felé húzva a fiút, ki első pillantásával megbabonázta.

Jungkook lehunyta kikerekedett szemeit, mindkét kezét Taehyung kerekded fenekére simította közelebb vonva magához és ellentmondást nem tűrően fonta össze ízlelőszervét a másik fiúéval, aki nem vett visszább a hevességéből. Jungkook egy pillanatra sem engedte el a másik száját és mikor Taehyung tudat alatt nyomta ágyékát a fekete öléhez, Jungkook erősen belemarkolt a kezei alatt elterülő formás dombokba. Taehyung hangosan belenyögött a csókba, mire Jungkook beleharapott a nyelvébe.

Hevesen süllyedő és emelkedő mellkassal nézték a másik szemeit, hangos lihegésük töltötte be az albérlet előszobáját és a lépcsőház ezen szintjét - hiszen a bejárati ajtó még mindig nyitva volt. Szerencséjük volt, hogy egyetlen egy szomszéd sem járkált. Amikor Taehyung és Jimin beköltöztek az egyik középkorú lakó ferde szemmel figyelte a két fiút. A mai napig nem bír velük egy légtérben lenni. Isten tudja mit művelne, ha meglátná Taehyungot a nyitott bejárati ajtónak hála a falra felszorítva egy másik hímneművel csókolózni. De egyik fiú sincs tudatában annak, hogy bárki láthatja őket premier plánból.

-Taehyung eljönnél velem holnap egy randevúra? - Jungkook magabiztosan tette fel a kérdést miközben a derekánál szorosan átöleli a csóktól kipirult Taehyungot. A szőke a sötét fürtökbe túrva masszírozza a meggyötört tincseket ezzel kellemes bizsergést kiváltva Jungkookból.

-Örömmel. - mindkettőjük arcára széles mosoly szökött és Jungkook visszaakart térni a rózsás puhaságokhoz, hogy újra birtokba vegye őket; újra megízlelhesse Taehyungot.

-Taehyung? - Jimin az ajtótól pár lépésre megtorpant és hitetlenkedő szemekkel figyelte egy számára idegen ember hátát. Az ismeretlen megfordult és így Jimin megláthatta amint Taehyung holtsápadt arccal mered rá.

-Sz..szia Jimin! - Taehyung paradicsom pirosra pirult pofival vezette az ajtóra a tekintetét és ekkor tudatosult benne, hogy valójában Jungkookkal, a nemrégiben megismert fiúval a nyitott lakás előszobájában szemérmetlenül csókolózott, most is a nyakában vannak a karjai, Jungkooké a derekán. És mind a két fiú őt bámulja. Ahogy telt az idő és egyikük sem szólalt meg a szituáció egyre kínosabb lett, de Taehyungnak fogalma sem volt, hogy miként tudná megoldani a helyzetet. De Jimin megtette helyette.

-TaeTae majd gyere be a konyhába. Szerintem mind a kettőnknek van mesélni valója. -Jimin boldog és szórakozott arccal hagyta ott a két döbbent fiút és vonult az említett helyiségbe. Ugyan nem a jelenttől volt boldog, hanem attól, hogy barátja azután sem engedte el a fekete hajú srácot, hogy ő megjelent. Felismerte a férfit - ő volt, aki megmentette a legjobb barátját, aki szemmel megdugta, majd elrohant.

-Gyere csak be Taehyungie! Kifoglak faggatni és addig nem menekülsz, míg mindent el nem mondasz! - Jimin suttogva beszélt a konyha közepén állva, az előszoba irányába nézve vészjósló, információra éhes tekintettel.

Taehyung és Jungkook még mindig egymásba kapaszkodva álltak az előszobában a konyha felé bámulva. Jungkook lassan fordította vissza a fejét szőke angyalához, ezzel újra megajándékozva Taehyungot a figyelmével. Mikor a fiatalabb is visszafordította a tekintetét, Jungkook puha szájával egy lehelet finom csókot nyomott Taehyung homlokára, aki az édes tettre félig lehunyta pilláit. Ahogy az idősebb elhúzódott Taehyung lábujjhegyre állva egy kedveskedő, becéző pusziban részesítette a másikat, aki elmosolyodott ezzel a szőkét is erre késztetve.

-Add meg a telefonszámodat! - Jungkook összedöntötte a homlokaikat és Taehyung hajába túrta az egyik kezét, hiszen mindig új helyen akarta megérinteni kiszemeltjét.

-Csak ha te is a tiédet. Ez így működik Jungkookie. - Taehyung huncut mosollyal nézett az ónix ékkövekbe. Boldoggá tette, hogy Jungkook ennyire megakarja ismerni, a vágyakozás, mely mindig a szemeiben égett. Rég érezte, hogy valaki akarja őt és felvillanyozta. Jungkook szája is pajkos görbületre húzódott, majd a hajából kihúzta nagy lapátkezét és a farzsebéből kivette a mobilját. Taehyung vigyorogva elmondta neki a számokat, majd a jobb zsebéből felcsendültek az ismerős dallamok. Valaki hívta. Tudta ki az, hiszen a fekete még mindig őt ölelve csörgette meg így megadva Taehyung számára az ő elérhetőségét.

-Azt hiszem ideje, hogy lelépjek. Jimin valószínűleg ki fog faggatni. - kuncogva bújtatta vissza az ujjait a szőke tincsekbe és fésülte el őket a sötétbarna ékkövek elől. Taehyung szemei lecsukódtak ahogy élvezte a fekete óvatos, lágy mozdulatait - bele is simult Jungkook tenyerébe. Az idősebb a mai nap folyamán harmadjára megvillantotta nyuszi mosolyát - ha Yoongi láthatná biztosan repesne az örömtől - gondolta Jungkook.

A szénfekete hajú fiú - el nem engedve Taehyungot - kezdett óvatosan hátra lépkedni, húzva magával a fiatalabbat. Taehyung lehunyt szemekkel követte a feketét, majd, amikor megálltak felnyitotta pilláit ezzel megajándékozva Jungkookot csillogó mivoltukkal.

-Holnap este ötre itt vagyok érted Szépségem! - elmosolyodva hajoltak mind a ketten a másik felé a mai nap utolsó csókjára. Hosszú, ízlelgető búcsúcsókot váltottak, majd Jungkook utoljára végig simított Taehyung orcáin és egy féloldalas görbületet villantva elengedte. A lépcsőhöz érve azonban csodáltja hangjára megtorpant és érdeklődve fordult vissza felé.

-Miben legyek Jungkookie? - Taehyung az ajtókeretbe kapaszkodva várta a választ, hiszen nem kötötte az orrára, hogy hova mennek, így ötlete sem volt mit kellene magára vennie. Holnap pedig nem akart ezen pörögni.

-Kényelmesben. - Jungkook egy kacsintás kíséretében indult a lépcsősoron lefelé, hátrahagyva a döbbent és elpirult szőke fiút. Magabiztosnak és boldog érezte magát, hiszen nem csak azt tudta meg, hogy hol lakik a másik. Tudja a nevét, az iskoláját, a telefonszámát, csókolózott vele és holnap randevúra viszi. Szinte kiröppent a háztömb bejárati ajtaján, fültől fülig ért a szája.

Taehyung egy nyelés kíséretében tért magához a döbbenetből, széles mosollyal az arcán csukta be a nyílászárót, majd be is zárta, hogy megakadályozza kellemetlen emberek megjelenését. Szökdécselve indult a konyhába, hogy igyon egy pohár vizet, hiszen a Jungkookkal történő nyálcsere végett kiszáradt és valamivel le kellett hűteni a felhevült fejét. Azonban amint beért a helyiségbe lehervadt az arcáról a mosolya, vállai is előre ereszkedtek. Jimin a konyhaasztalnál ült két bögre és egy-egy sült csirkemell és krumpli társaságában. Eszelősen vigyorgott a betoppanó barátja felé, szemei gonoszan csillogtak.

-Taehyungie, ülj csak le és mesélj el nekem mindent.

Taehyung nagyot sóhajtva foglalt helyett legjobb barátjával szemben, hiszen ismerte már Jimint, úgy, mint a rossz pénzt. Nem fogja tudni levakarni magáról; olyan, mint egy pióca.

-Szóval?

-Akkor találkoztunk miután kijöttem a kajáldából és.. Tényleg! Mi történt köztetek Hobival? - felkönyökölt az asztalra boci szemekkel bámulva narancsszínű hajú barátját. Ám Jimin nem engedett. Ebből nem.

-Nem játsszuk ezt TaeTae. Ha elmondtál mindent csak akkor mesélek. Ne rejtsd el előlem! Örülök, ha boldog vagy, csak féltelek. Nem akarom, hogy megint padlóra kerülj. Vagy nem bízol meg bennem? - Jimin kicsit csalódottnak érezte magát, pelenkás koruk óta ismerik egymást, eddig mindent megbeszéltek, nem volt titkuk, tanácsokat adtak a másiknak és mindig támogatták egymást. Erre titkolózik.

-Hogy mondhatsz ilyet? Persze, hogy megbízom benned! A legjobb barátom vagy, a testvérem! Csak kínos erről beszélnem, hiszen rajta kaptál minket ahogy csókolózunk. És Jézus az ajtót is nyitva hagytuk! Anyám! - Taehyung összegörnyedt, fejét lehajtotta és szenvedő arccal bámulta az ételt. Bármelyik lakó megláthatta volna őket. Ostobák!

-Nos.. ez igaz, szóval örülj, hogy én voltam. Nagy szarban lennél, ha az öreg látott volna meg titeket.

-Tudom. - kiskutya nyüszítéshez hasonlító hangot adott ki magából a szőke, majd nagyot kortyolt a kiskutyás bögréjében lévő epres teából.

-Felajánlotta, hogy segít hazacipelni a cuccokat, út közben beszélgettünk, majd.. nem tudom, hogyan vagy miért, de amint kinyitottam az ajtót és felé fordultam, ő felszegezett a falra és már csak arra emlékszem, hogy csókolózunk. Sokáig.

-Hoppá! Hogy is hívják a srácot?

-Jungkook. Jeon Jeongguk, de azt kérte, hogy Jungkooknak hívjam.

-Na, végre megtudtuk. Miért rohant el a bulikor? - Jimin érdeklődő szemekkel nézte a szemben ülőt, miközben egy csirke darabot lapátolt a szájába.

-Mhh.. azt mondta azért lépett le, mert nem akarta kihasználni, hogy ittam és nem akarta azzal kezdeni a kapcsolatunkat, hogy egyből ágyba rángat.

-Micsoda úriember! Ez egy jó pont a szememben.

-Mi?

-Ha megbánt, vagy kihasznál, vagy tudom is én, de te miatta fogsz szenvedni én kitekerem a nyakát és elásom az erdőben és rá is pisilek a holttestére. - Jimin fenyegetőn emelte fel a mutató ujját és összeszűkített szemekkel fúrta a tekintetét Taehyungéba.

A fiatalabb hangos hahotázásba kezdett hiszen Jimin irtó cukin nézett ki, ahogy a rövid, kissé húsosabb, de formás ujjával mutogat és próbál rémisztően viselkedni.

-Ne nevess már ki te idióta! Komolyan mondtam!

-Bocsi Chim, de rohadt édes vagy ilyenkor. Amúgy - Taehyung izgalmában beharapta az alsóajkát ahogyan megjelent előtte újra Jungkook édes randi meghívása - randira hívott. Holnap este ötre itt van értem. És megadta a telefonszámát.

-Ó az áldóját! Ez a srác nem bízz semmit sem a véletlenre. - Taehyung bólogatva adott igazat és egy időre mindkét fiú az étel elpusztítására törekedett. Azonban Jimin hiába tűnt nyugodtnak kívülről, aggasztotta Jungkook megjelenése és a hatása a fiatalabbra. Emlékezett rá, hogy Taehyung erősnek mutatta magát a külvilág számára, de ő előtte képtelen volt a könnyeit visszatartani. Éjszakákat sírt végig az ölelésébe bújva és mindkét fiú számára az a hét hónap maga volt pokol. Jimin és Taehyung szívén is ugyan olyan sebek keletkeztek azon borzalmas, gyötrelmes hónapok alatt, hiszen Taehyungot elhagyta élete első szerelme, míg Jimin számára a fiatalabb az öccse és minden pillanatban mellette volt. Még a mosdó sem engedte egyedül, még úgy sem, hogy mindkettőjük feje égett. A két fiú megígérte egymásnak, hogy sohasem hagyják cserben egymást, mindig ott lesznek a másiknak és ezt az utolsó lélegzet vételükig megtartják. Bár lehet, hogy Jimin akkor kicsit túlzásba esett.

-Tae.. én nem bízok Jungkookban, de.. benned igen. Nagyon remélem, hogy tudod mit csinálsz és elmondasz majd nekem mindent, hogy tudjak segíteni. Bár azt a részletet hagyd majd ki kérlek, hogy fog megdugni téged. - a mondandója végén Jimin felkuncogott, ahogy meglátta barátja felháborodott képét.

-Park Jimin! Honnan szedted ezt az orbitális hülyeséget? E..ez nem igaz! - Taehyung pofija paradicsom pirosra pirult a gondolatra, hogy milyen éjszakát is tölthetne el Jungkookkal kettesben. Egy ágyban. Meztelenül. Jiminnek van egy sejtése, hogy Taehyung mire gondolhat, hiszen a feje olyan vörös árnyalatot vette fel, hogy elképzelhetővé vált Taehyung itt az asztalnál ölve robban fel zavarában.

-TaeTae nyugodj meg! Mindjárt szívrohamot kapsz. Nem szeretnéd hallani mi történt köztünk Hobival? - pillanatok alatt kapcsolt normális üzemmódba és óvatosan tolta arrébb az üres tányérokat, majd könyökölt fel az asztalra és kíváncsi csillogó szemekkel bámulta az idősebbet, némán sürgetve, hogy mondja már. Jimin kacéran elmosolyodott, majd hátradőlt a széken és büszkén kihúzta magát.

-Elhívott biliárdozni és azt mondta, hogy megtanít játszani! - Jimin izgalmában a feje fölé emelte a karjait és kapálózott is egy kicsit. Amint eljutottak barátja agyába az információk a szőke fiú leutánozta a gyerekes szokásukat és nagyot kiáltva örült együtt a narancs hajúval.

-Randiztok!

-Nem! - Taehyung megfagyott a kapálózás közben és kitágult pupillákkal bámulta Jimin boldog arcát. Szemeivel és értetlen arckifejezéssel küldte a hatalmas kérdőjeleket a szemben ülő felé. Mi van?

-Nem mondta ki konkrétan, hogy ez egy randi lesz, de csak mi ketten leszünk. Szóval lehet. És ez kezdetnek elég.

-Jiminie.. én úgy örülök neked! Gyere ide egy maci ölelésre! - Taehyung a széket is felborította olyan lendülettel állt fel és megkerülve az asztalt legjobb barátját nevetve egy csontropogtató szoros ölelésbe vonta. Mély és magas hangú kacagásuk betöltötte az egész albérletet, ahogy gyermeki örömmel ölelgették egymást.

-Most mindkettőnknek jól áll a szénája. Csak így tovább Chim!

-Köszi TaeTae, te is ügyes legyél! De ígérd meg, hogy mesélsz nekem és én is fogok.

-Megegyeztünk Chim!

Most egy hosszabb résszel érkeztem, mert egy ideig nem lesz lehetőségem írni, de azért igyekezni fogok és nem kotlok rajta heteket. A hibák miatt elnézést! Remélem tetszett nektek!

Írjátok le nyugodtan a véleményeteket, kíváncsi vagyok rájuk!

SF.xx