Elnézést az esetleges hibákért! Kommenteket szívesen fogadok! A kép amit fentre raktam saját, ma csináltam.

Taehyung vigyorogva hagyta a kajáldában Jimint Hoseok társaságában, hiszen fogadott testvére több, mint két éve szerelmes az idősebb fiúba. Hobiról tudják, hogy biszexuális, és Jiminnek minden esélye meg van, hogy megszerezze magának a fiút. Erős, izmos – a hasa egy tábla csokoládéra emlékezteti mindig Taehyungot akárhányszor meglátja a lakásukban félmeztelenül mászkálni az idősebbet. Édesen alacsony fiú, arányosan vágott, meleg szemekkel lett megáldva. Amikor duzzog mindig felhúzza az orrát és csücsörít a hihetetlenül telt ajkaival. Bújós, mint egy kiscica; és mikor Tae simogatja a fejét belebújik a tenyerébe – ha tudna még dorombolna is. Jimin egy szeretgetni, ölelni való ember, aki megérdemli a boldogságot. És Tae elhatározta, hogy ha kell a két fiút egymás karjaiba fogja lökdösni.

Taehyung fültől fülig érő mosollyal haladt a lakás felé – a nehéz szatyrok sem szegték kedvét. Töretlenül haladt előre az utcán - hallotta, hogy valaki szól valakinek. Szőke szépség. Taehyung nem állt meg, a fejét sem fordította a hang irányába, mert hiába, hogy most szőke a haja, nem gondolta magát egy szépségnek és így a lányokat szokták becézni.

Ellenben Jungkook azt hitte a fiú megfog fordulni, találkozik a tekintetük és végre beszélgetnek. De nem történt semmi. Kínosan elmosolyodott és felgyorsította lépteit. Kinyújtotta a jobb karját és határozott mozdulattal megragadta Gyönyörűségének csuklóját. A srác lefagyott, és Jungkook ilyen közelről hallotta, amint a másik nyel egy nagyot.

Taehyung lassan fordult meg, szíve őrült ütemet járt, hiszen megijedt, mert első gondolata az volt, hogy elfogják rabolni. Először egy kezet látott meg, majd az ahhoz tartozó izmos, erősen eres kart, aminek bicepszét fehér póló takarta el a kíváncsi szemek elől. Barna színű íriszeit az ismeretlen nyakára vezette, majd tovább az arcára. Hatalmasra nyíltak szemei, ajkai enyhén elváltak egymástól és a döbbenet arcának minden részére leplezetlenül felkúszott, hiszen nem volt biztos abban, hogy valaha is újra találkozik a feketével – szíve mélyen azonban a remény, kis lánggal ugyan, de égett. Világosban még elbűvölőbbnek találta a férfit. Fekete szemei, melyek úgy csillognak, mint a fényesre csiszolt ónix – Taehyung kedvencei. Melegség tölti el szívét, hogy e gyönyörű obszidián kövek csak is őt nézik. Formás, kívánós ajkai döglesztő mosolyra húzódnak - alsó párnácskája húsosabb, mint a felső. Taehyung a tekintetét végig vezette a srác testén – fehér póló és kék farmernadrág bakanccsal. A textileken keresztül is, enyhén ugyan, de látni lehetett, hogy a fiú rendkívül izmos. Az idegen tenyere mellyel az ő csuklóját fogta forró volt és bizseregni kezdtek az ujjai, hogy összefűzhesse a másikéval. Újra belenézett az őt vizslató drágakövekbe, melyek azóta is szüntelenül csak és kizárólag rá figyelnek. Taehyung almácskái halvány rózsaszínes árnyalatba borultak.

Jungkook egy pillanatra sem tudta levenni szemeit az Angyaláról – egyetlen másodperce sem akarta megfosztani magát a másik látványától. Megborzongott, ahogy a másik végig mérte testét, mosolya még szélesebb lett, ahogy újra összekapcsolódott tekintetük és a szőke fiú halványan elpirult.

-Szia Szépségem! – Taehyung a becéző szótól még inkább zavarba jött, párnácskáit kicsit összecsukta, hiszen egészen eddig tátott szájjal bámulta a feketét.

-Szia... - a levegőben hagyta a köszönést hiszen fogalma sincs, hogy hívják a másikat.

-Jeongguk, Jeon Jeongguk. De hívj csak Jungkooknak. Mi a neved? -óvatos mosolyra húzta szépen ívelt ajkait, amivel Taehyungot is erre késztette.

-Kim Taehyung.

-Ne haragudj amiért, ilyen hirtelen letámadtalak, de látni akartalak és nem biztos, hogy a jövőben találkoztunk volna. – Jungkook enyhén meghajolt, de nem engedte el Taehyung csuklóját. Ahogy felegyenesedett pillantása a szatyrokra esett. Három-három darabot tartott a másik és a kézén látta, ahogy megfeszülnek az izmai. – Segítek cipelni őket!

Taehyung mire magához tért a bocsánatkérés okozta döbbentettből Jungkook már a kezeiben tartott négyet, ezzel jelentős súlyt elvéve tőle.

-Ohh nincs miért bocsánatot kérni, én is ezt tettem volna és köszönöm szépen a segítségedet. – Taehyung kezdett jobban elvörösödni a másik nem lankadó tekintetétől, valamint a zavarba ejtő szavaktól, amiket az előbb kiejtett az ajkain.

-Nincs mit! Taehyung.. én.. – elakadt. Jungkooknak elképzelése se sincs, hogy kellene közelebb kerülnie a szőke Angyalhoz. Legyen macsó, rámenős? – Szóval.. én megszeretnélek jobban ismerni. A buliban már felkeltetted az érdeklődésemet. De csak akkor, ha te is... Mármint, ha te is megszeretnél ismerni engem.

Jungkook zavarba jött, égett a feje, úgy érezte mindjárt felgyullad. Ennyit a veszedelmes és több ezeréves vámpírról.

Taehyung szemei tányér méretűvé kerekedtek. Az a srác, aki a buliban a szemével megdugta, most itt pirulgat előtte és megakarja ismerni. Szíve gyorsabb ütemben kezdte pumpálni a vért szervezetébe, Jungkook aranyos megnyilvánulása pedig széles mosolyt csalt az arcára.

-Aranyos vagy! És igen, szeretnélek megismerni. – Kook ajkai győztes mosolyra húzódtak – hosszú, nagyon hosszú idő óta először megmutatta a világnak nyuszi mosolyát. Taehyung szíve nagyot dobbant – végtelenül édesnek találta Jungkook mosolyát és átsuhant az agyán a gondolat, hogy mindig látni akarja és csak neki mosolyogjon így.

-Akkor... kezdjük azzal, hogy segítek neked hazacipelni ezt a sok mindent és közben beszélgethetünk. Benne vagy TaeTae? Szólíthatlak így?

-Örülnék, ha így szólítanál!

Jungkook majdnem kiugrott a bőréből örömében, hogy végre sikerült közelebb kerülnie Angyalához. Megtudta Taehyungtól, hogy a helyi egyetemen tanul belsőépítésznek, szereti az állatokat, a szülei másik városban laknak. A narancs hajú fiút Jiminnek hívják és Taehyung számára a fiú a testvére. Az óvodába ismerkedtek meg – azóta elválaszthatatlanok, ugyanazokba az iskolákba jártak; és Jimin az egyetemen tanárnak tanul. Valamint lakótársak. Azonban hosszú idő óta először a bűntudat is felfedte magát. Jungkook úgy hazudott a másiknak, mint a vízfolyás. Azt mondta neki, programozóként dolgozik otthon; 24 éves és a szülei nem rég haltak meg. Az utolsó részben volt csak hazugság, hiszen életadói valóban meghaltak már.

-Köszönöm szépen a segítséget és nagyon örülök, hogy megismerhettelek Jungkookie. – az említett arcán megint ott pihent a nyuszi mosoly. Imádta a becenevet, melyet ez a földre szállt angyal adott neki rövidke útjuk alatt.

-Ugyan, igazán nincs mit! Ne segítsek felvinni? Nagyon nehéz lesz majd neked ennyi táskával kinyitni az ajtót. – Jungkook egy része aggódott, hogy sikerülni fog-e a másiknak nélküle is biztonságban bejutni a lakásba. Azonban másik részről, ha bejut a lakásba már pontosan tudni fogja, hogy hol lakik Taehyung, és így a szobájának ablakát is tudja figyelni majd.

-Nem akarlak feltartani és menni fog. Ne aggódj! – Jimin bogarat ültetett a fülébe az aggodalmaival. Hiába, hogy vonzódik Jungkookhoz és tetszik neki a srác – ő idegen és nem akarja azzal kezdeni, hogy felinvitálja a lakásba. Szépen, lassan akar vele haladni. – Menni fog Jungkookie, ne nézz ilyen ijedten rám! Máskor is megoldottam. – Taehyung hangosan kacagott fel Jungkook elanyátlanodott arcán – míg a fekete kitágult szemekkel hallgatta a mély csilingelő nevetést. Ilyen lehet az angyalok éneke.

-Dehogy tartasz fel Taehyung! Kérlek, az ajtódig hadd segítsek elvinni! – Jungkook boci szemekkel kérlelte a másikat, legalább ennyit hadd tegyen meg érte még – és még nem is tudja, hogy ez módszer nagyon hatásos Taehyung ellen.

-Jól van.

Taehyung a kulcscsomóját előkapva, a megfelelő kulccsal be is engedte magukat a lépcsőházba. A szeme sarkából hátrapillantot Kookra miközben elindult a második emeletre.

Jungkook végig Taehyung fenekét bámulta, csak akkor emelte fel ónix szembogarait a formás dombokról, mikor a másik megtorpant a lakás ajtaja előtt. Testét elöntötte a vágy, ahogy hátulról nézte Taehyungot. Karcsú dereka, kerekded puhaságai, formás lábai, izmos háta – mindenhol megakarta érinteni, a jeleit otthagyni a testén szerte szét, hogy aki csak ránéz tudja, ez az Angyal az övé. Csak is az övé.

Taehyung amint kitárta az albérletbe vezető nyílászárót Jungkook felé fordult. Gyorsan történtek az események. Egyik pillanatról a másikra Taehyung a háta mögött lévő falnak lett nyomva és Jungkook ködös íriszeivel nézett farkasszemet. A szatyrok mind a kettejük kezéből kiestek, de egyiküket sem érdekelte – csak egymással tudtak abban a pillanatban foglalkozni. Jungkook meleg lehelete Taehyung ajkait érte a pár centiméteres távolság miatt. A szőkének nyelnie kellett a másik közelsége miatt; ajkai kicsit eltávolodtak egymástól ahogy azon kezdte venni a levegőt, mert úgy érezte nem jut elég oxigén az orrán át a testébe.

Jungkook egész testével Taehyunghoz simult, így érezte a szabálytalan szívverést; bal kezét a derekára tette, míg a jobbal az arcára simított. Íriszei most már a másik kiszáradt és enyhén elnyílt párnácskáit fixírozták – és Jungkooknak meg kellett nyalnia az ajkait a gondolatra, hogy ha egy kicsit nyújtja a nyakát, már a másik vörös száját csókolhatja.

-Megakarlak csókolni! – Taehyung szemei tányér méretűre kerekedtek ki, arca vöröses árnyalatot vett fel. Ő is. Ő is csókolni akarja Jungkookot, hozzá préselődni izmos testéhez. De az agya egy mély szegletében, a rózsaszín köd mögött bevillant a gondolat – miért menekült el a bulikor? És mielőtt bármit is tenne a feketével, erre a kérdésre tudni akarja a választ.

-Miért futottál el miután megláttál? – Jungkook egy pillanat alatt zökkent ki a vágy okozta transzból, és hirtelen fogalma sem volt miről beszél a szőke. Mint akit fejbekólintott a valóság eszébe jutott minden és legalább ebben nem akart hazudni Taehyungnak.

-Ha akkor nem megyek el a közeledből nem tudtam volna uralkodni magamon. És a kapcsoltunkat nem akartam azzal kezdeni, hogy egyből ágyba bújunk. Többre tartalak egy egyéjszakás kalandtól és megakarlak ismerni, aztán megkérni téged, hogy légy a párom. Nem akartam kihasználni, hogy ittál és most sincs szándékomban.

Taehyung egyáltalán nem volt felkészülve erre a vallomásra. Mert ez bizony egy kezdetleges vallomásnak tűnt. Megszeppenve figyelte Jungkook alakját és hirtelen nem is tudta mit kellene csinálnia. Hallgasson az eszére és mondja azt Jungkooknak, hogy „Jó! Randizzunk.". Vagy hallgasson a szívére és csókolja meg aztán mondja? Bár nem veszítek semmit azzal, ha most megcsókolom. Egye fene! Akarom!

-Mire vársz még Jungkookie? Csókolj meg!

SF.xx