4. Rész
Adrien szemszöge
Miután bementem Marihoz, észrevettem, hogy tele van a fala rólam készült képekkel. Mármint Adrienről. Mármint... Áááhh... Belezavarodtam. Néha én sem tudom, hogy ki vagyok.
-Macska? - lengette a kezét Marinette az arcom előtt. - Azt kérdeztem, hogy miért jöttél?
-Nem egyértelmű? Látni akartam, hogy jól van-e a Hercegnőm! - mosolyogtam rá. Olyan aranyos, amikor elpirul a Hercegnő becenév hallatán.
-A-ahh... Köszönöm, de nem volt rá semmi szükség, én vagyok hálás, amiért legyőztétek a gonosztevőt!-mosolygott rám.
-Hehh.. Nincs mit. Ez a dolgunk. És amúgy is Katica csinálja a nagyját... -motyogtam a végét, de a reakciójából ítélve, hallotta.
-Katica nélküled semmire se menne, ebben biztos vagyok! - kiabálta - És biztos vagyok benne, hogy ezt ő is tudja - lágyult el újra a hangja.
-Ebben nem vagyok olyan biztos... - sóhajtottam, de gyorsan folytattam, mielőtt újra meg akart volna győzni az ellenkezőjéről (hasztalanul) - Katicáról jut eszembe! Ki szeretnék próbálni valamit! - kezdtem bele az ötletem felvázolásába, de gyűrűm csipogása félbeszakított. Úgy látszik, nem adtam elég sajtot Plaggnek, mert most gyorsabban kifáradt mint szokott. Vagy talán még nem pihente ki az előző átváltozást.
-Kimenjek egy kicsit? Mármint Katicától úgy hallottam, hogy ilyenkor vissza kell változnotok és adni kell enni valamilyen... Kwamiknak talán? - kérdezte Mari kissé bizonytalanul.
-Áá... Nem szükséges- legyintettem. Ha megteszem, amire készülök, akkor már úgyis mindegy.
-Oké... - nézett rám kicsit meglepve a válaszomtól. - Mit is akartál? - tért vissza a tárgyra.
-Bízol bennem, ugye? - bólintott.
-És ugye mindig a barátom maradsz? - kérdésem újabb bólintás követte. - Akkor csukd be a szemed- kértem. Megtette, ahogy kértem, én pedig ezt az alkalmat megragadtam arra, hogy megcsókoljam.
Nem voltam biztos az érzéseimben Katica és Marinette között és gondoltam, ha megcsókolom valamelyiküket, rájövök, hogy a szívem mit akar. A válasz elég egyértelmű volt, hisz mikor egymáshoz nyomtam a szánkat, azonnal éreztem egy olyan szikrát, amit szerintem Katica sosem lett volna képes kiváltani belőlem. Nette először nem tett semmit, csakhogy dermedten állt, de mikor felfogta, mi történik, visszacsókolt. Az ajkai olyan ízűek, mint a cseresznye. És hogy csinálja, hogy teljesen elalélok tőle?
Éreztem, hogy visszaváltozom Adrienné, habár látni nem láttam, hisz már az első pillanatban lehúnytam a szemem.
Marinette szemszöge
Amint belépett, Macska egyből az Adrien plakátjaimat kezdte szugerálni. Habár már nincsenek nagyon erős érzéseim Adrien felé, a plakátok azért még jól néznek ki, ráadásul a ruhaterveimhez is ihletet adnak. Persze a nézelődésétől rögtön zavarba jöttem, így megpróbáltam kizökkenteni transz szerű állapotából.
-Mi szél hozott szerény hajlékomba? - kérdeztem viccelődve, de még továbbra sem figyelt rám -Macska? - lengettem meg a kezem az arca előtt, hátha a neve hívásával és ezzel már elég hatást gyakorolok rá, és végre rám figyel. A terv bevált, mert lassan levette a tekintetét a falamról, és gyönyörű, nagy, zöld szemeit rám helyezte, jelezvén, hogy figyel. - Azt kérdeztem, hogy miért jöttél?
-Nem egyértelmű? Látni akartam, hogy jól van-e a Hercegnőm! - válaszolt kisfiús mosollyal az arcán. Habár már évek óta használja a "Hercegnőm" nevet, sokszor még így is zavarba tud vele hozni. Most is így volt, legalábbis mivel úgy éreztem kigyulladt az arcom, és az nem tűnt lehetséges megoldásnak, hogy valaki meggyújtott.
-A-ahh... Köszönöm, de nem volt rá semmi szükség, én vagyok hálás, amiért legyőztétek a gonosztevőt!-mosolyogtam vissza, próbálva elrejteni vörös arcom egy kedves mosollyal.
-Hehh.. Nincs mit. Ez a dolgunk. És amúgy is Katica csinálja a nagyját... -motyogta a végét, de én pont meghallottam. Komolyan így gondol rám? Pedig nélküle nem tudnék győzni, az 100% Ráadásul imádok is vele dolgozni. Mindig feldobja a kedvem, erőt ad, és támogat. Jobb társat el se tudnék képzelni magam mellé.
-Katica nélküled semmire se menne, ebben biztos vagyok! - kiabáltam kissé talán túl hevesen, hátha ezzel beleverem a buksiába az igazat - És biztos vagyok benne, hogy ezt ő is tudja - lágyult el újra a hangom, hisz azért nem akartam megijeszteni.
-Ebben nem vagyok olyan biztos... - sóhajtott, és már épp közbe akartam vágni, de folytatta - Katicáról jut eszembe! Ki szeretnék próbálni valamit! - ügyes. Gyorsan megváltoztatja a témát. Monológját gyűrűje csipogása szakította félbe. Erről eszembe jutott, hogy mikor Macska elmegy, adok pár sütit Tikkinek.
-Kimenjek egy kicsit? Mármint Katicától úgy hallottam, hogy ilyenkor vissza kell változnotok és adni kell enni valamilyen... Kwamiknak talán? - kérdeztem, és próbáltam minél bizonytalanabbnak tűnni, mintha nem lenne nekem is egy pont olyan kwamim.
-Áá... Nem szükséges- legyintett. Furcsa ez a hanyagság. Vajon mi baja?
-Oké... - néztem rá, még mindig kicsit meglepve. - Mit is akartál? - tértem vissza a tárgyra.
-Bízol bennem, ugye? - bólintottam, habár magamban továbbra is csodálkoztam, hogy vajon mit akarhat.
-És ugye mindig a barátom maradsz? - Ismét bólogattam, habár szívem egy pillanatra megsajdult, ahogy meghallottam a ,,barát" szót - Akkor csukd be a szemed- kért. Kissé hezitálva megtettem, habár nem értettem, miért akarja ezt, egészen addig a pillanatig, amíg puha ajkakat nem éreztem az enyéimen. Teljesen ledöbbentem, de egy pár pillanat fagyottságot követve, viszonoztam a csókot.
Nem voltam biztos az érzéseimben Adrien és Macska között és gondoltam, de ez a csók remekül segített dönteni, hisz rögtön rájöttem, hogy a szívem mit akar. Mikor Macska hozzám nyomta a száját, azonnal éreztem egy olyan szikrát, amit szerintem Adrien nem lett volna képes kiváltani belőlem. Az ajkai olyan ízűek, mint az áfonya és vanília keveréke. És hogy csinálja, hogy úgy érzem, a lábaim bármelyik pillanatban összecsukolhatnak alattam?
Csukott szemhéjaimon keresztül is érzékeltem a hirtelen zöld fényt, ami Macska testéről áradt, és természetesen rögtön realizáltam, hogy ez azt jelenti, visszaváltozott. Habár érdekelt, kit rejt az álarc, nem nyitottam ki a szemem, inkább csak hagytam magam élvezni a pillanatot.
-------------
Sajnálom, hogy csak most jöttem a résszel, de cserébe ez már hosszabb lett + ez egy MariChat 😍😍😍😍. Ha van valami javaslatod, nyugodtan írd le kommentbe.
Sziasztok!
Süti🍪
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro