Adrien szemszöge (Csak mert szinte mindig Marinette szemszögéből írok...)

Marinettet hamar elnyomta az álom, de én még sokáig forgolódtam és csak arra tudtam gondolni, hogy gyermekem lesz. Ráadásul attól a nőtől akit mindennél jobban szeretek. Legszívesebben elkiáltottam volna magam, hogy IGEN EMBEREK! APA LESZEK! Végül alvásra kényszerítettem magam, hisz nem akartam Alyával kiszúrni, hogy járőrözés alatt használhatatlan leszek.

Reggel elég fáradtan ébredtem, ám meglepő módon nem a telefonom ébresztőjének csörgésére, hanem egy nagyon ismerős bűzre. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy sejtésem bizonyságot nyert, ugyanis Plagg repkedett felettem egy borzasztó szagú Camembertet tartva.
-Fúj, vidd innen ezt! Mit csinálsz?- löktem arrébb gyengéden a kwamit.
-Már fél órája fent kéne lenned! Mari is próbált keltegetni, de mivel nem voltál hajlandó megmozdulni, így rám bízott, mert neki már mennie kellett suliba. Természetesen én tudom mitől tudlak kiugrasztani az ágyból! - vigyorgott a fekete macska.
-Egyértelműen. - forgattam meg vigyorogva a szemem-Még mennyi mennyi időm van?
-10 perc. - vonta meg a vállát, mintha ezzel semmi gond nem lenne. Riadtan ugrottam ki az ágyból és készültem el a lehető leggyorsabban. Mikor lementem a konyhába örömmel konstatáltam, hogy habár biztos a szerelmemnek se volt sok ideje, azért egy kávét és egy megvajazott croissantot mégis készített nekem. Felkaptam egy táskát, beletettem ezeket, a pénztárcámat és a telefonomat, majd átváltoztam és kiugrottam az ablakon. Még véletlenül se használtam volna az ajtót, az túl egyszerű lenne.

Kint már Alya várt, de ő még civilben, mert gondoltuk, hogy majd csak ezután megyünk el a Mesterhez a talizmánjáért. Felkaptam a lányt, és botom segítségével igen hamar elugráltunk a Mester házáig. Leereszkedtünk és miután visszaváltoztam, bementünk a masszázsszalon ajtaján.

Alya bekukkantott a függönyön, majd kihúzta, így már számomra is látható volt, amint az öreg férfi aggódva járkált körbe-körbe. Mikor észrevett minket, halványan elmosolyodott majd bele is kezdett:
-Sziasztok! Örülök, hogy eljöttetek, gondolom a Róka talizmánt kéritek. Odaadom, viszont kérlek menjetek el hozzád Adrien, mert Marinette még nem adta vissza a pillangó talizmánt, de már el szeretném küldeni Londonba, hogy biztonságban legyen.
-Jó, akkor mindjárt visszajövünk.- bólintott a barnás hajú lány, megfogta a karomat és már ki is húzott a helységből.

-Már nem azért Alya, tudod, hogy nagyon szeretlek mindenhova cipelni, szeretek taxisofőrt játszani, de nem lett volna egyszerűbb, ha előbb elkéred a róka talizmánt, aztán azt használva, már saját magad ugrálsz a háztetőkön? - kérdeztem tőle, kicsit irónikusabbra véve a hangot, miközben már a lakásom felé tartottam.

-Lehet, hogy egyszerűbb lett volna, de úgyis rád fér már az edzés- vigyorgott rám gonoszan.

-Szerintem ilyet nem akkor kéne mondanod, mikor épp 20 méterrel a föld felett vagyunk, mert aztán véletlenül megcsusszan a kezem- kacsintottam rá, mire ő csak megforgatta a szemeit, majd elröhögte magát.

Mikor a házhoz értünk, ijesztő felfedezést tettem. A mi lakásunk egyik ablaka be volt törve. Alyát letettem a földre, és meghagytam neki, hogy hívja a rendőrséget, aztán -ha addig nem jövök vissza- jöjjön fel a lakásba. Én felugrottam az ablakba, majd óvatosan -hogy ne lépjek az üvegdarabokra- behatoltam (tudom ám mire gondolsz te kis hunszut) a dolgozószobába. Mari tervei szanaszét hevertek a földön, az én kottáim pedig szét voltak tépve. A helyiség közepén a terhességi teszt darabjai voltak. Úgy nézett ki, mintha valaki mérgében összeroppantotta volna. Most áldottam a sorsot, hogy nem délután történt ez a pusztítás, mikor Nette is általában itthon van. Ráadásul most, hogy terhes, akármit is mond, biztos nehezebb harcolnia. Ha ezt komolyan az a nő tette, akire Mari gyanakszik, nem fog érdekelni, hogy a nagynéném-e.

Miután nagyjából körbenéztem a szobában, kimentem a folyosóra és a többi helységet is átnéztem, ám azokban nem találtam semmi eltérőt. Közben megérkezett Alya, és értesített róla, hogy hamarosan jön pár rendőr kivizsgálni a helyet.

-Adrien, légyszi menj el a talizmánomért, addig még én is körbenézek a tetthelyen. Hátha az én újságírói szimatom többre jut, mit a fekete cicus szerencséje. - kért.

-Örülök, hogy te még ilyen helyzeteknél is humoros kedvedben vagy. - mondtam kicsit bosszúsan. -csak nem bekented magad nevetgéllel?

Meg sem várva válaszát, már indultam vissza a jól ismert masszázs-szalonhoz, ugyanis még azelőtt akartam odaérni, mielőtt visszaváltozok.

Hirtelen belépésemre a Mester riadtan felkapta a fejét, amitől kicsit elszégyelltem magam, mivel épp a meditációját zavartam meg.

-Hol van Alya?- kérdezte, miután realizálta, hogy épp az nincs itt, akinek szüksége van a talizmánra. - És hol van a talizmán?

-Épp ez az! Betörtek hozzánk és elvitték. Alya ott maradt kivizsgálni a helyet. Sajnálom Mester! -higyje el, mi se akartuk, hogy ez történjen, de nem gondoltuk, hogy tudja a címünket... - próbáltam bocsánatot kérni.

-Megértem fiam. - bólintott, de azért látszott rajta, hogy eléggé ki van borulva.- Legalább segített felkutatni az elkövető kilétét?

-Igen. Úgy néz ki, hogy a nagynéném állhat a dolgok mögött- mondtam kicsit zavartan, miközben megvakartam a tarkóm.

-Elnézést, hogy ezt mondom, de a te családod kifejezetten bajkeverő típus- ejtett meg egy halvány mosolyt.

-Igen, így is mondhatjuk.

-Kérlek azért szidd le egy kicsit Marinettet a nevemben, mert egy érett nőtől nem ilyen viselkedést várok el. - mutatta fel ujját, ezzel próbálva elérni, hogy fenyegetőnek tűnjön.

-Rendben. És akkor most maga mit javasol, Mester? - kérdeztem tőle.

- Neked sem és Marinettenek sem szabad egyedül maradnia egy percre sem. Ha nénikéd azt ki tudta deríteni, hogy hol laktok, akkor már azt is tudhatja, hogy hova jártok dolgozni, iskolába, vagy hogy hol laknak a hozzátartozóitok. Holnap délután gyertek el mind, egy járőröző ember kivételével és akkor megbeszéljük a tervet. Ha súlyosabbra fordul a helyzet, talán ide tudok hívni pár embert a Londoni csapatból vagy kioszthatok még pár talizmánt. Habár az a végső lehetőség, mert nem akarom kockáztatni, hogy esetleg azok is eltűnjenek. - vázolta fel a tervet az idős úr.

-Szerintem ez remek ötlet! Akkor én megbeszélem ezt Marinettel, aki elmondja Chloenak, és Alyaval, aki meg elmondja majd Ninónak. -gondolkodtam hangosan, miközben vártam, hogy a masszőr elővehye a róka talizmánt.

Miután a kezembe nyomta, gyorsan megetettem Plagget, majd hazamentem. A ház előtt több rendőrautó várakozott. Mikor az egyik tiszt meglátott, odarohant hozzám, és olyan híreket közölt, amik teljesen lesokkoltak.

-Fekete Macska! Sajnálom, de a barátnőjét, azt hiszem valami Alya, elrabolták. Semmit nem tudtunk tenni. Mikor felmentünk a lakásba, már csak azt láttuk, hogy egy kék ruhás, pávára hasonlító asszony kiugrik vele az ablakon. Már értesítettük a különleges egységeinket, akik remélhetőleg minél előbb megtalálják. A lakás tulajdonosa Adrien Agreste, akit nem tudtunk elérni, de a szintén itt lakó barátnőjét felhívtuk, és ő azt mondta, hogy amilyen gyorsan tud, jön.- Ebből az idióta dumából csak két dolgot fogtam fel. Az egyik, hogy egy veszélyes bűnöző elrabolta az egyik legjobb barátom, a másik pedig az volt, hogy épp most hívták ide a terhes barátnőmet, miközben most semmiképp nem kéne egyedül mászkálnia sehova.

-----------------------------

Szejasztok cucgombócok!

Ismét idetoltam a képem, ráadásul egy jó hírrel szolgálhatok: Mivel karantén van, bőven lesz időm írni, és kitűztem magam célul, hogy ezt a könyvet még a karantén ideje alatt befejezem.

Egyébként szerintetek lenne értelme annak, ha létrehoznék egy wattpados instának, ahol érdekességeket és a könyveimmel kapcsolatos mémeket osztanám meg? Csak mert mostanában sok embernél látom ezt, és megtetszett.

Ti egyébként mit gondoltok a karanténról? Tudtok jó unaloműző tevékenységeket ajánlani?

Legyen szép napotok/estétek (ha ti is olyan későn olvassátok ezt, mint amilyen későn én ezt írom[23:26-kor])

Sziasztok!

Süti