Marinette szemszöge

Miközben ezen gondolkodtam, észrevettem hogy az email fiókomban van egy levél. Megnéztem kitől jött és láttam, hogy a kórházból, ahova egyébként csak vérvételre mentem. Csodálkoztam, hogy kevesebb mint egy fél nap múlva már el is küldték az eredményt. Megnyitottam a levelet és majdnem rosszul lettem attól amit láttam.

Kedves Marinette Dupain-Cheng!
Örömmel értesítem, hogy a vérképe alapján nem találtunk semmi rendellenességet, annyit leszámítva, hogy ön terhes. Kérem konzultáljon kórházunk szülész nőgyógyászával, Dr. Alexander Martin - nal.

Írta az orvos, emellett a mellékletben tényleg ott volt szinte minden negatívan.
-Marinette! Valami baj van? Hirtelen nagyon lesápadtál. - szállt arcomhoz Tikki. Nem bírtam megszólalni, így csak rámutattam a monitorra. Éreztem, ahogy forró könnyek égetik az arcom. Közben gondolom Tikki is elolvasta az elég lényegre törő szöveget, mert visszanézett es döbbenten meredt rám. Mikor észrevette könnyeimet, megölelte kis karjaival arcom, amivel egy kicsit sikerült lenyugtatnia.

-Ne sírj. Ez egy jó dolog. Már egy ideje beszélgettetek róla, nem?
-Igen. Alapvetően örülnék is neki, de most lesznek a végső vizsgáink a diplomához, emellett most jelent meg egy új gonosz is. Ez se a gyereknek, se nekem, se Adriennek nem lesz jó. - soroltam az ellenérveket.
-Figyelj. Most valószínűleg még csak az első hónapban jársz, tehát a vizsgákat még minden nehézség nélkül meg tudod majd írni. Még egy ideig harcolhatsz, utána pedig megoldják a többiek. Ügyesek ők. Adrien pedig mindenben támogatni fog és örülni is fog a dolognak. Úgyhogy fel a fejjel. - küldött felém egy megnyugtató mosolyt a pöttyös kwami. Meglepő módon, valóban kicsit meg tudtam nyugodni.

-Csak nem értem, hogy történt. Mindig szedtem a gyógyszert. Egy hónapot se hagytam ki. - gondolkodtam.
-Előfordul az ilyen. Emlékszel? Alexáék második gyereke, Thomas is így lett. - hozta fel a példát.
-Igaz. De ez most akkor sem jött ki túl jól... - sóhajtottam. Elővettem a zsebemből a pillangó brosst és letettem az íróasztalra, hogy olyan jól látható helyen legyen, ami eszembe juttatja, hogy el kell küldeni a londoni hősöknek.

Még egy ideig a terhességről beszélgettünk Tikkivel, és elterveztük, hogy mondom el páromnak a hírt, de aztán meghallottuk az ajtó nyitódását és Adrien hangját:
-Szia Szivem! Itthon vagy, ugye? - kiabálta.
-Igen. - válaszoltam, majd erőt vettem magamon és az azóta már kinyomtatott leletekkel a kezemben kimentem. Emellett magammal vittem az újságcikkeket.

Mikor kiértem, barátom rögtön egy csókot lehelt ajkaimra, majd mosolyogva rám nézett:
-Hogy telt a napod?
-Kicsit túl sok információval találtam szembe magam így hirtelen. - mondtam neki őszintén.
-Mesélj. - foglalt helyet a kanapén, miközben derekamnál fogva magához húzott és az ölébe ültetett.
-Jó. De ne akadj ki nagyon. Oké? - kértem tőle.
-Ez most kicsit megijesztett, de megpróbálok. - egyezett bele.
-Szóval... Ma voltam Halálfej rejtekhelyén és Nooroo segítségével kinyitottam egy új szobát aminek eddig nem tudtunk a létezéséről. Ott pedig Tikki talált egy köteg újságkivágást. Amiből nagyon úgy tűnik, hogy a nénikédnek valami köze van a Páva szupergonoszhoz. Talán ő az, talán csak ismeri. Viszont nem biztos, hogy jó ötlet egyből odamenni a lakására, mert túl könnyen megtaláltam, hogy ki is ő. Lehet, hogy egy csapda fogadna ott.

-Ohh. Ez tényleg eléggé sokkoló. - nézett rám döbbenten - És szerinted tudja, hogy az unokaöccse, vagyis én vagyok Fekete Macska?
- Remélem nem. - válaszoltam kissé ijedten. Ha azt tudná, ki Fekete Macska, nyilván arra is rájönne, hogy én vagyok Katica. - Viszont van egy másik hírem is. - kezdtem bele a nehezebben feldolgozható témába. Elővettem a leleteket és az orra alá dugtam. Közben észrevettem, hogy kwamijaink kicsit messzebbről néznek minket. Valószínűleg Plagg már tudta Tikkitől, hogy miről van szó. A kis katica biztatóan kacsintott. -Apuka leszel. - mondtam ki kerek perec. Adrien pislogás nélkül meredt rám. Meglebegtettem előtte a kacsóm (Imádom ezt a szót😂), mire észbe kapott, megfogta a kezem és belecsókolt a tenyerembe.
-Nem hiszem el! Ez egyszerűen fantasztikus! - vigyorgott, miközben el kezdett ölelgetni.

-Fantasztikus? - kétkedtem. - De most lett egy új gonosztevő, itt vannak a vizsgák és edzeni is kéne.
-Ne szomorkodj, mindent meg fogunk oldani. Ráadásul Alya, Ninó és Chloé is biztos segíteni fognak. - szorította meg a kezem biztatóan. Ahogy belenéztem smaragdzöld szemeibe, láttam benne a szeretetet és az elhatározást. Ez nekem is erőt adott, így én is elmosolyodtam.
-Remélem igazad lesz.

Miután ő is átnézte a leleteket, megbeszéltük, hogy holnap délután, még a közös vacsora előtt elmegyünk ehhez az Alexander Martinhoz. A Cicus teljesen belelkesült és már el kezdte tervezni a babaszoba kinézetét, színét, a babaágy fajtáját és hogy milyen játékok legyenek. Lelkesedése nem sokkal később rám is átragadt és már közösen nézegettünk az interneten babás oldalakat.

Eme tevékenységünknek az vetett véget, hogy Plagg ránkszólt.
-Tényleg szuper, hogy lesz egy kis sírógép, majd odáig vagyok tőle, de azzal is kéne számolni, hogy nem biztos, hogy Marinettenek jót tesz, ha napi szinten szupergonoszokkal harcol.
-Mi bajod van a kicsikkel? - kérdeztem kicsit mérgesen, amiért sírógépnek nevezte a születendő gyermekünk.
-Rossz élményei vannak a kisbabákkal. - válaszolt Tikki, habár ebből se tudtam meg sok mindent.
-Igazad van Plagg. Marinette nem fog harcolni. - mondta Adrien.
-Hogy mi?! - fordultam felé.
-Nem harcolhatsz, mert már kijöttél a gyakorlatból, tehát könnyebben sérülhetsz meg, ami most nem csak rád, de a babára is hatással lenne. Chloé, Alya, Ninó és én megoldjuk. - folytatta.
-Arról szó sem lehet. Közülünk még mindig én vagyok a legfittebb, hisz szombatonként jógára járok. Ráadásul a Katica talizmán a legerősebb a tied mellett. Majd akkor nem fogok harcolni, amikor túl nagy lesz a hasam a megfelelő mozgáshoz. De addig ne hagyd, hogy otthon kelljen kuksolnom, miközben ti véditek Párizst.
-Ez szerintem nem hangzik túl jól, de látom az elhatározást a szemedben, szóval, ha akarnálak se tudnálak meggyőzni. - sóhajtott feladva a próbálkozást.
-Így van. - mosolyodtam el. Ránéztem az órára és ijedten tapasztaltam, hogy este 10 és holnap suli. - Szerintem feküdjünk le és még holnap indulás előtt beszéljük meg, hogy mit kezdünk a Pávával. Aztán az ötletünket majd elmondom Chloénak is, te meg a többieknek, mert holnap úgyis Alyával járőröztök. - mondtam, miközben elnyomtam egy ásítást.
-Jó ötlet. - helyeselt szerelmem. Kwamijaink is elég kókadtan lebegtek, így megfogtam és betettem őket mini házikójukba. Átvettük a pizsamánkat, majd a hirtelen ólomsúllyal ránk nehezedő fáradság miatt szimplán bedőltünk az ágyba és egy gyors csókváltás után, egymást átkarolva aludtunk el.

---------------------------------------------------------
(már be se merek köszönni)
Sziasztok!
Mint láthatjátok, a nyári szünet alatt teljesen elhanyagoltam az írást, a suli kezdetén, pedig rögtön elég gyors tempónk lett hirtelen, így eddig nem jött rész. Nem tudok elégszer bocsánatot kérni emiatt, így csak remélni tudom, hogy azért valahogy megbocsátotok. Reményeim szerint jövő héten már hozom is az új részt (Ha nem, akkor zargassatok) mert végre úgy érzem, ihlet bácsi bekopogtatott hozzám. Remélem még nem minden olvasóm hagyott el és van pár veterán, aki kitartott amellett, hogy még lesz valaha rész ebben a könyvben. Idő közben elértük a több mint 19 000-es olvasottságot és majdnem 2 000 vote-ot, amit nagyon nagyon köszönök nektek. Örülök, hogy ennyien szeretitek ezt a könyvet. Még 14 + 1 rész van hátra ebből a könyvecskéből, aztán végleg lezárjuk az Örökké szerelmet, de ne féljetek, mert azután is maradunk ebben az univerzumban, csak éppen A londoni hősök életébe kukkantunk bele, amiben gyakori vendégszereplők lesznek Marinették.

Köszönöm, hogy olvastok!
Süti🍪