Mindenki oda volt érte. Az összes fiú neki udvarolt. De a lánynak az elérhetetlen kellett. Pont az, akivel nővére találkozgatott. Tudta, hogy nem helyes, de érzelmeinek nem tudott parancsolni. Pedig nővére 5, kiszelmeltje pedig 8 évvel volt idősebb nála. Ő mégis csak rá vágyott. De nem kaphatta meg. Átkozta testvére szépségét és megnyerő személyiségét. Persze attól még szerette. Nem akart neki rosszat igazán. Nagyon fájt neki végignézni ahogy testvére és plátói szerelme összeköltöznek, összeházasodnak, aztán gyermekük születik. Egy nagyon szép gyermek. Örökölte anyja szemeit és apja karizmáját. A lányt kérték föl, hogy legyen a keresztanya. Szives örömest vállalta, hisz így közelebb lehetett a szeretett férfihoz. Aztán munkát kapott egy távoli országban. Elvállalta. Elutazott. Sokat gondolt a nővérére és családjára. Aztán megkapta testvére halálhírét. Sokkot kapott. Nem bírta elviselni a gondolatot, hogy mindig irigy volt rá. De ami még inkább elszomorította, hogy volt sógora ezután se nézett rá másképp. Az hogy testvére meghalt és hogy vágya még mindig nem teljesült. Minden idejét arra áldozta, hogy megtalálja a módját, hogyan hozza vissza nővérét vagy teljesítse vágyát, hogy összejöjjön unokaöccse apjával. Aztán megtalálta a megoldást. Ehhez viszont szüksége volt valamire, ami reményei szerint Franciaországban, azon belül Párizs egyik gazdagkerületén volt. Ellopta a tárgyat és részletesen kidolgozta a tervét. Majd jött az újabb késszúrás. Szerelme meghalt. Pontosabban, mint később megtudta, megölték. Visszaköltözött szülővárosába és várt. Várt a megfelelő alkalomra, amikor ő lesz előnyben. Ez a pillanat pedig most jött el...

Marinette szemszöge

Mikor bementem a kis pékségbe, ajtó feletti csengő víg dallamot játszott éppen nem volt vásárló, így szüleim kijöttek a pult mögül és egy hatalmas öleléssel köszöntöttek.
-Szia Kicsim! Örülök, hogy végre meglátogatod öregapádat - mondta Tom mosolyogva.
-Drágám! Neked nem iskolában lenne a helyed? - kérdezte kissé aggódva Sabine, miközben egy zacskóba kezdett pakolászni mindenféle péksüteményt.
-Pont ezt akartam elújságolni...-kezdtem bele- Egy új szupergonosz pusztít a városban. - mindkét szülőm aggodalmasan pillantott rám.
-De ugye nincs bajod? - kérdezték szinte egyszerre.
-Nincs semmi. Csak félek... Katica és Macska nyolc éve nem harcolt igazi szupergonosszal. Persze kaptak már el sok gonosztevőt, de azok nem voltak egyenlő ellenfelek. Mi van, ha nem fogják bírni? Ki védi akkor meg a várost?-kérdeztem teljesen letaglózva.
-Jaj Kedvesem! - ölelt át újra az anyukám. - Nem buták ők. Biztos el kezdenek edzeni és ha még akkor is úgy érzik, hogy nincs elég erejük, megkérik azt a méhecskét meg a rókát és a teknőst. Öten, egy csapatként már biztos nyernek.
-Így igaz! Ha pedig segítségre van szükségük, jön Tom kapitány a kardjával és lecsapja a gonoszt! - hadonászott egy bagellel apukám. Kuncogtam egyet, majd nyomtam egy puszit kissé lisztes arcára.
-Köszönöm! Ti mindig fel tudtok vidítani. Viszont lassan mennem kell, mert otthon még meg kell főznöm Adrien holnapi ebédjét. - mosolyogtam rájuk.
-Rendben Kicsim. Majd valamelyik hétvégén vacsorázhatnánk együtt. - nyomott anyu a kezembe egy hatalmas zacskó péksütit.
-Ohh... Köszönöm! És persze, mi szívesen látunk titeket. - integettem, majd kiléptem szüleim pékségén és hazafelé vettem az irányt.

Adrien szemszöge

Miután visszaváltoztam, beültem a kocsiba és dobtam egy üzenetet Ninónak, hogy nyugodtan menjen Alyához és számoljon be erről, én elintézem egyedül. Már nem volt messze a polgármesteri hivatal, szóval gyorsan odaértem. Az egyik titkárnőnek beszámoltam terveimről és hogy miért akarok mindenképp találkozni a felettesével. A nő álmodozva sóhajtott egyet, majd biztosított róla, hogy Bourgeois polgármester hamarosan fogad. Leültem az egyik kanapéra és a kihejezett újságok közül el kezdtem olvasni egy szimpatikusat. Nem sok idő telt el, az iroda ajtaja kinyílt. Bementem, vázoltam Andrenak a tervemet, aki miután végighallgatta, örömmel egyezett bele. Megkötöttük a szerződést, kezet fogtunk, majd elmentem, hogy végrehajtsam a tervem második fázisát.

Marinette szemszöge

Vállammal fülemhez szorítottam a telefonom, miközben a hozzávalókat kevertem össze a holnapi ételhez. Csoportos hívást kezdeményeztem, minek résztvevői Alya, Chloé és én voltunk.
-Lányok! Gond van. Több is... - kezdtem bele.
-Azt gondoltam, miután maga Fekete Macska küldött haza mindenkit a suliból. - jegyezte meg kissé szarkasztikus stílusban Chloé.
-Nekem már Ninó elmondta. - vágott közbe Alya.
-Igazán örülök, hogy itt mindenki többet tud nálam! - csattant fel a szőke.
-Bocsánat! De most elmondok mindent. - szabadkoztam.
-Figyu gyerekek! Nekem le kell tennem, mert cikket kell írnom az esetről. Majd ha ezzel a részével végeztetek, hívjatok vissza. - rakta le Alya.
-Rendben. Na szóval a jó hír az, hogy megvan a páva talizmán. A rossz az, hogy egy szupergonosznál. És ma volt az első támadása... - mondtam ki kerek perec.
-Mi?! És nekem csak most szólsz? - akadt ki Chloé. - És akkor most mégis mit csinálunk? Visszakapjuk a talizmánunk? Vagy csak ketten szálltok szembe a gonosszal? Ez egy katasztrófa! Mindjárt itt vannak a vizsgák! Talán meg akarsz bukni? KA-TASZT-RÓ-FA! Ez egyszerűen katasztrófa! - hisztizett.
-Nyugodj meg, kérlek! Ki találtam valamit, viszont hívjuk vissza Alyát, mert ezt neki is hallania kell.

-Tehát megegyezünk, hogy ki melyik nap hiányzik az iskolából, hogy őrködjön a fiúkkal. Így egyikünk se marad le nagyon az anyaggal. Délutánonként, mikor a többiek végeznek a suliban, váltás lesz, hogy az eddig járőröző pótolhasson. Na, mit szóltok? - kérdeztem barátnőimtől, miután szinte egy szuszra elhadartam ötletem.
-Szerintem jó ötlet. - szólalt meg egy kis hallgatás után Alya.
-Tulajdonképpen szerintem is. Benne vagyok. - egyezett bele Chloé.
-Akkor én megbeszélem Adriennel, Alya pedig Ninóval. Most pedig valami mást szeretnék kérdezni tőletek. Szerintetek mit tervez a barátom? Mostanában mindig valahova elmegy. Lehet, hogy túlreagálom, de mi van, ha megcsal? - estem teljesen kétségbe.
-Szerintem igen!
-Szerintem nem! - mondta szinte teljesen egyszerre a két lány.
-Tehát igen. De mit ronthattam el? - omlottam össze. - Jaj. Jön. Leteszem. Sziasztok! - nyomtam ki a telefont.
-Szia Bogaram! - jött be szerelmem egy hatalmas csokor rózsával a kezében.

--------------------
Sziasztok!
Sokan írtátok, hogy lehetne új borító. Szóval most válasszatok:

0. Ha a régi maradjon

1.

2.

3.

4.