Marinette szemszöge
(Bocsánat, ő a kedvencem T-T)

-Légysziiii! Minden sokkal egyszerűbb lenne! - vinnyogott Chloé a már szokásossá vált esti videóchatünkben. Épp arra akart minket rávenni, hogy adjunk valakinek még talizmánt. Igaz, hogy egyszerűbb lenne a dolgunk, de nem tudom, hogy kire bízhatnánk rá ekkora felelősséget.
-Szerintem aludjunk rá egyet, és nézzük meg, hogy van-e bármilyen jó tervünk, és ha nincs, melyik talizmán lenne segítségünkre - javasolta Ninó, amire rajtam és Adrienen kívül mindenki rábólintott.
-Egyetértek, viszont a terv kitalálása közben figyelembe kell vennünk két új tényezőt... - vágtam bele fontos mondandómba - Lesz segítségünk! Gondolom mindenki emlékszik a Londonban tevékenykedő hőscsapatra. Hamarosan ők is csatlakoznak hozzánk, és habár nem mind tudnak majd fizikailag segíteni, de mindent megtesznek majd, hogy megkönnyítsék a talizmánok minél előbbi visszaszerzését.
-De van egy bökkenő is. Ugyan Mester nem tudom, hogy honnan tudta meg, de én is nemrég kaptam egy emailt az unokatestvéremtől, Félixtől, hogy látogatóba jön. Azt hiszem, senkit sem kell emlékeztetnem, hogy a legutóbbi hosszabb itt tartózkodása idején milyen problémáink merültek fel. Reméljük azóta kinőtt a féltékenységi rohamaiból és jó társaság lesz, de jó lenne, ha mindenki nyitva tartaná a szemét és figyelné a ha esetleg "gyanúsan viselkedek" - vette át a szót Adrien. A többiek mind megértően bólogattak, majd még egy kis diskurzus után befejeztük a hívást. Sóhajtva tettem el a tabletem, majd szinte azonnal vissza is vettem az ölembe, hisz valaki videóhívást kezdeményezett.

♪♪ 𝙻𝚞𝚌𝚊♫︎♥︎ 𝚊𝚙𝚙𝚎𝚕𝚕𝚎 ♪♪

(Google fordító néni szerint ez azt jelenti, hogy Luca hív, franciául. Reméljük nem hazudik)

Adrien felhúzta a szemöldökét a zajra, ahogy kilépett a dolgozószobájából, így megmutattam neki a villogó képernyőt, mire csak bólintott egyet, és átment a konyhába, valószínűleg folytatni a korábban elkezdett vacsora csinálását. Én pedig azzal a lendülettel rá is nyomtam a zöld gombocskára a kijelzőn, és belenéztem a kamerába.

- Szia Szépség! - integetett vidáman a sötét hajú srác, mire én boldogan viszonoztam a mozdulatot.
- Hey hey! Minek köszönhetem ezt az esti hívást?
- Híreim vannak! - magyarázta, és öröme még nyilvánbalóbbá vált - Emlékszel arra a fiúra, aki minden évben idejött egy hónapra, és közösen játszottunk még gimis korunkban?
- Danielre gondolsz? Persze hogy emlékszem! Ő és Alexa házasok! - válaszoltam kicsit hevesen, jelezve, hogy Daniel felesége az egyik nagyon jó barátom, és ezt Luca is pontosan tudta.
- Igen igen, a lényeg annyi, hogy pár napon belül idejönnek látogatóba! Megint összehozhatnánk egy kis bandázást!
- Jó ötlet! - örvendeztem, miközben próbáltam leplezni a tényt, hogy én is tudtam az érkezésükről - De remélem a gyerekeket is hozzák, szeretnék végre babázni! - nevettem.
-Azt sejtettem - mosolygott rám - Manonnal is mindig nagyon jól elvoltál.
-Heh igen - értettem egyet, habár magamban visszaemlékeztem az időkre, amikor majdnem elvesztettem a kislányt, vagy valamelyikünk életveszélyes helyzetbe került.

Már előre félek, hogy mi lesz a saját kisbabámmal.

- Szerelmem, tudnánk beszélni? - dugta ki a fejét Adrien a szobából, és próbált minél halkabban suttogni nekem, hogy azért én meghalljam, de ne szakítsa félbe Lucat. Bólintottam, majd elköszöntem a vonal másik oldalán lévő fiútól, leraktam a tabletem, és kimentem az étkezőbe. Örömmel konstatáltam, hogy vőlegényem (úristen olyan jó belegondolni abba, hogy ő a vőlegényem!) valóban elkészült a vacsorával, és már csak rám várt. Leültem vele szemben az asztalhoz, és beleharaptam a szendvicsembe, majd várakozón pillantottam Adrienre.
-Tudom, hogy erről már beszéltünk, és sajnálom, hogy félbeszakítottam a társalgásod Lucával, de nekem ez tényleg nagyon fontos - Kezdett bele hosszú felvező szövegébe a szőke - Gondolom Alexa neked is mesélt arról, amiről nekem Daniel... Tudod, hogy Nina terhes. Ahogy számolom, már az ötödik hónapjában jár. Ő nem fog harcolni élesben, helyette a tervek kidolgozásában lesz nagy szerepe. És arra gondoltam, hogy esetleg neked is csatlakoznod kéne hozzá. Tudom, hogy imádsz segíteni, de ebben az időszakban lehet a legkönnyebben elvetélni, ami nem csak a baba szempontjából tragikus, de téged is életveszélybe sodorhat. Arra gondoltam, hogy itt hagynánk neked a kos talizmánt, és esetleg valaki talizmánját fuzionálnánk a tiéddel, ezzel megtartva a szerencse erejét - hadarta, és látszott rajta, hogy ezen a monológon sokáig gondolkodott. Még mielőtt bármit is mondhattam volna, hozzátette - Kérlek! Nem akarlak még egyszer elveszíteni - könyörgött, szeme pedig elhomályosult, valószínűleg a megindulni készülő könny áradat miatt. Ezt elkerülni akarva magamhoz öleltem, és beleegyeztem a felvázoltakba.
-Persze, ennyit meg tudok tenni. Én sem szeretném veszélybe sodorn a babát, és téged sem akarlak szomorúnak látni. A mosolyod emeli ki igazán a gyönyörű vonásaid - pusziltam meg. Igeeeen, lehet, hogy eltanultam pár gusztustalanul romantikus szöveget Macskától.

Még egy kis romantikázás után befejeztük a vacsorát, majd Adrien elment a dolgozószobájába befejezni egy kis munkát, én pedig lefeküdtem aludni.

~~𝔐𝔞́𝔰𝔫𝔞𝔭~~

-Marinette!!! Ébreeedj! - Ez a kiáltás ébresztett fel reggel, ami nem mástól, mint drága kwamimtól jött.
- ⁿᵉᵐ ᵃᵏᵃʳᵒᵒᵒᵒᵏ ... - Jött szenvedő válaszom, de nem igazán lehetett hallani, mert a párnába temettem a fejem, amit páran "Adrien mellkasa" - ként emlegetnek. A párnámnak sem tetszett a korai keltés, mert mordult egyet és közelebb húzott magához.
-De muszáj! Neked suli, Adriennek pedig fotózása lesz Chloéval. Úgyhogy felkelni! - Szidott le minket Tikki, miközben az ujjamnál fogva próbált kihúzni az ágyból. Végül nagy nehezen megmozdultam, magammal vonszolva jegyesem és együtt elkezdtünk készülődni.

A suliba érve felrohantam a harmadik emeleten lévő előadó teremhez, mert természetesen ismét késésben voltam, és már csak 1-2 perc volt at előadás kezdetéig. Berontottam és kerestem magamnak egy helyet valahol a hátsó sorokban, leültem, elővettem a füzetem és a tolltartóm, majd - mivel a tanár sem siette el az érkezést - el kezdtem rajzolgatni, és hamarosan egy kész esküvői ruha terv volt a kezeim között. Ahogy realizáltam, hogy mi van a rajzomon, rögtön elpirultam egy kicsit, hisz a stílusa és a díszítése épp olyan volt, mint amit én szeretnék viselni az esküvőmön.

Talán mikor visszaszereztük a talizmánokat, elkezdhetünk foglalkozni az esküvőnkkel. Biztos, hogy a kaját Apa és Anya pékségéből fogjuk beszerezni. A helyszín pedig lehetne valami szép virágokkal dí-

-Miss Marinette, azt ajánlom figyeljen ide, ha ebben az évben valóban diplomával szeretne távozni innen - nézett rám a divattörténet tanárom szúrós szemmel.
-Igenis! Sajnálom - mosolyogtam rá kissé riadtan, és inkább a jegyzeteimre fókuszáltam. De ahogy megfogtam a tollam, megcsillant a fény az eljegyzési gyűrűmön.

Alig várom, hogy saját családom legyen Adriennel, a babával, a kwamikkal és persze egy csomó hörcsöggel...

---------------------------------------
Sziasztok!
Visszatértem, habár tudom, egy elég kis átlagos résszel, ahol nem történik kb. semmi, de az ilyenek is kellenek ahhoz, hogy tényleg jó sztorit tudjak felépíteni. Két hét múlva remélhetőleg hozom a kövi részt, amikor pedig elkezdődik a suli, remélhetőleg akár hetente vagy még többször tudok hozni újabb tartalmat. Ezután még 8 fejezet és vége a könyvnek, úgyhogy már nincs sok hátra gyerekek. Remélem senki se haragszik a sok kihagyásért, de nyáron általában nem igazán van időm :/
Remélem még kiélvezitek az utolsó heteket a szünetből, és jól telik ez a kis idő💞

Sziasztok!
Süti🍪