Ninó szemszöge

Szomorúan kell beismernem, hogy az évek során kicsit berozsdásodtunk. Félreértés ne essék, én és Méhkirálynő végül legyőztük Álomhozót, de rendesen megdolgoztatott minket. Én még egy elég erős ütést is kaptam, ami szerintem megmarad. És ez baj, mivel Alya az ilyeneket mindig észreveszi, és aggódni kezd. És néha olyan mérgesen tud nézni, hogy még én is beleborzongok.

-Szia Szerelmem...! - léptem be a lakásunk ajtaján. Az első dolog, amit megpillantottam, Trixx volt, aki Alya arcát bökdösve.
-Gyerünk csajszi! Tanulnod kell, hamarosan itt vannak a vizsgák! - próbálta önteni a lelket a szemüveges lányba, aki csak sóhajtva beletemette a fejét az előtte fekvő tankönyvbe.
-Ninóóó! Mondd meg Trixxnek, hogy már mindent tudok... - vinnyogott a szemüveges lány, miközben segélykérő pillantásokat küldött felém.
-Sajnálom Drágám, de igaza van - nevettem kínosan.
-Te áruló - váltott át eddig kérlelő tekintete gyilkossá - És egyébként hallottam Chloétól, hogy megsérültél. Mutasd - vált egyik pillanatról a másikra komollyá.

Ahogy látom nem én vagyok az egyetlen áruló...

Gondoltam magamban, tekintve, hogy direkt megkértem Méhkirálynőt, hogy ne szóljon róla senkinek, majd megoldom én. Habár lehet sejtette, hogy magamtól biztos nem mondanék semmit Alyának.
-Na mutasd! - húzott magához a karomnál fogva, majd varázslatos módon előkapott a semmiből egy elsősegély dobozt. Én csak felhúztam a pólóm, tudva, hogy ezt a csatát elvesztettem. Alya először nem mondott semmit a már most lilában és zöldben virító sérülésemre, majd egy kis idő múlva éreztem, hogy végighúzza gyógyító krémmel bekent kezeit rajta, miközben halkan megkérdezte:
-Nagyon fáj?
-Nem - nevettem fel - igazából inkább csak olyan idegesítő. Mert nem fáj, de ha hozzáérek, akkor olyan, mintha valaki megfogná, kitépné, majd visszaragasztaná.
-Szóval nagyon fáj... - motyogta Szerelmem, miközben elkezdte befáslizni az oldalam. Miután végzett, leültem, a sérülésemre ügyelve az ölembe húztam, majd gyengéd csókot nyomtam a szájára. Egymáshoz érintettem a homlokunkat, majd kedvesen a szemébe néztem, és ezt suttogtam neki:
-Most pedig ideje tanulni.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Marinette szemszöge

-Na Bogaram? Te is annyira örülsz, hogy megint együtt járőrözünk, mint én? - kérdezte Fekete Macska izgatottan vigyorogva, miközben körülöttem ugrándozott. Habár neki nem vallanám be, de valóban nagyon izgatott lettem a dolog miatt, mert hirtelen úgy éreztem magam, mintha ismét tinédzserek lettünk volna.
-Annyira szerintem sosem tudnék örülni semminek, mint amennyire te - kuncogtam kicsit, visszagondolva az összes alkalomra, amikor annyira izgatott lett, hogy attól tartottam, felrobban - Egyébként hogy csináljuk? Váljunk szét, és akkor 2 óra alatt túl vagyunk rajta, vagy menjünk együtt, és akkor a fél napunk kb elmegy vele?
-Menjünk együtt! - kiáltotta Macsek, majd beledörgölőzött a vállamba, picit dorombolva.

Az a tény, hogy tud dorombolni, egyébként a mai napig meglep. De nem mintha zavarna, az egyik legcukibb dolog, amit valaha hallottam.

Bólintottam, jelezve, hogy felfogtam amit mondott, majd el is indultam a megszokott útvonalunkon, a szerencsétlen szuperhős közvetlenül a nyomomban, botjával hajtva magát előre. Mindketten nagyon szerettük ezeket a hősruhás kiruccanásokat, mert a magasból minden érdekes dolgot megláthattunk.

Körülbelül másfél óra múlva úgy döntöttünk, hogy pihenőt tartunk, és az egyik híd melletti háztetőn letelepedtünk. Nemsoká megjelent André a fagyiskocsijával, és pontosan a híd közepén megállt, és felállította a kis üzletét.
-Megyek és vesze- állt fel Fekete Macska, de karommal megállítottam, ezzel beszédét is félbeszakítva.
-Nézd! - suttogtam neki, a fiatal párosra mutatva, akik épp az említett fagyis felé igyekeztek.
-Na neeee! - ült vissza Cicus - Az ott komolyan Chloé és Luka? - röhögött fel.
-Aha! - vigyorodtam el én is.
-Na jó, ha ezek elkezdenek randizni, szoknyában megyek az esküvőnkre - nevetgélt tovább Macsek. Az esküvő szó említésére nem tudtam nem elpirulni, de mikor aztán kicsit lenyugodtam, realizáltam, mit mondott.
-Oké. Fogadunk? Szerintem összejönnek - nyújtottam ki a kezem. Egy pillanatnyi zavarodottság látszott végigfutni az arcán, de végül megszorította a kezem, és bólintott.
-Soha nem lesznek együtt. Annyira mások - magyarázta magabiztosan. De tudtam, hogy nekem lesz igazam, végülis nem az ő két majdnem legjobb barátjáról (a legjobb mindig Alya lesz) van szó. Először is, Chloé rengeteget változott gimi óta a jó irányba, és ha néha még most is elég gonosz tud lenni, ismerem Lukát, és ő imádja a kihívásokat. Szerinte attól lesz érdekes az ember, ha nem az a tipikus egyszerű lány, hanem van benne valami plusz. Valami, amit mások talán furcsának, idegesítőnek vagy ijesztőnek találnak, de valójában ezek teszik az adott embert egyénivé.

A pár kért két fagyit, majd továbbindultak. Ez engem is emlékeztetett, hogy nekünk is ezt kell tennünk.
-Gyere Cicus, nem lazsálhatunk tovább! - pattantam fel, majd nyafogó társam is felsegítettem.
-De Bogaraaaam! Mi lesz a fagyival? - nézett rám, és szinte láttam a szemeiben, hogy mindjárt elsírja magát.

Olyan jó, hogy ilyen felnőtt és érett emberhez megyek hozzá.

Ha befejeztük a járőrözést, jutalmul vehetsz extra nagy fagyit, oké? - vettem fel legmeggyőzőbb arckifejezésem, ami be is vált, mert ismét dorombolva dörgölőzött hozzám, miközben bólintott párat. Mosolyogva megpaskoltam a fejét, és kezét megfogva újra elindultam, ezúttal őt is a jojóm segítségével víve.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Az igen kimerítő napunk után mind a négyen igazán boldogan léptünk be a lakásunkba. Tikki rögtön a mini házikójukba ment aludni, én is levetettem magam a kanapéra, Adrien pedig a konyhapultnál rogyott le, ahova elvileg először azért ment, hogy vacsorát készítsen. Plagg ellenben még az előszobában csinált valamit.
-Ugye nem falod be az egész készletünket te kis Sajtzabáló? - kiáltott neki Adrien.
-Ne beszélj így velem! - jelent meg duzzogva a fekete kis kwami, kezében egy levéllel-Azért nem jöttem be, mert ezt találtam, és gondoltam odaadnám, de mivel ilyen gonosz vagy, nem érdemled meg. Bleeeh! - nyújtotta ki mérgesen a nyelvét.
-Hmmpff - tette keresztbe karjait Adrien, jelezve, hogy ő sem tervez megbékülni a kiscicával.
-5 évesek.... - motyogtam magamban, majd felálltam, odamentem Plagghez és megsimogattam a fejét, tudván, hogy mint minden macska, ezt ő is imádta - Kérlek Plagg, add ide a borítékot! - a kwami továbbra sem mutatott hajlandóságot az engedelmességre, úgyhogy bevetettem a titkos fegyverem - Ha nem adod ide, akkor meg kell kérnem Tikkit, hogy szerezze meg tőled.
-Ne! Csak őt ne! - dobta el hirtelen a levelet Plagg, és rémülten Adrien kardigánja alá menekült.
-Hallottam ám! - kiáltott dühösen a katica kwami a házikójukból, mire nem tudtam megállni, hogy elkezdjek nevetni.

Miután lenyugodtak a kedélyek, végre hozzáfogtam eredeti célomhoz; a levél kibontásához. Miután kinyitottam, meglepve tapasztaltam, hogy a Mestertől jött.

Szia Marinette,

Sajnálom, hogy csak egy levélben értesítelek, de jelenleg nagyon elfoglalt vagyok. Most értesültem róla, hogy hamarosan vendég érkezik. Ez alapjaiban megváltoztatja a terveinket.

És most ti jöttök olvasók. Kommentben jelezzétek, hogy ki(k) legyen(ek) a vendég(ek):

*Félix

*a londoni csapat

*Mindkettő

Kérlek minél előbb lépj velem kapcsolatba.

A legjobbakat,
Fu mester

-Adrien! Ezt neked is látnod kell! - hívtam oda a vacsorát készítő szőkeséget is.

--------------------------------------
Sziasztok!
Valakit egyébként érdekelne egy Miraculous novellás könyv, miután ezt befejeztem?

Sziasztok,
Süti🍪