HAERI

Délben kénytelen vagyok ott hagyni Jimin-t a szobámban és bemenni a kávézóba. Fejben nem vagyok jelen, dolgozom, mint egy gép, de meg sem hallom, ha valaki hozzám beszél. Kai nem teszi szóvá, látja, hogy valami nem stimmel.

Félre értés ne essék, örülök, hogy Jimin itt van. Azt pedig szavakba nem tudom önteni, mit éreztem akkor, mikor azt mondta, miattam jött vissza. Eddig is, jó ideje már folyamatosan érzem mellette azt a belső melegséget, a vonzást és bármennyire tiltakoznék ellene, semmit se tehetnék. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez mit jelent és mégsem tudjuk, hová vezethet mindez.

- Föld hívja Haeri-t! - integet Kai az arcom előtt. - Látogatóid vannak.

Kíváncsian nézek a bejárat felé, a többesszám megdöbbent. Nem véletlenül. Tátva marad a szám, ahogy meglátom egymás mellett ácsorogni Cheolmin-t és Jimin-t. Az előbbi zavart mosollyal az arcán kezd el a pult felé lépkedni, míg az utóbbi összevont szemöldökkel figyeli a történéseket. Segítségkérően fordulok Kai felé, aki élvezve a műsort, a kávégép mellett áll és figyel.

Sejtem, hogy Jimin miért jött. Mondtam neki, ha szeretne elmenni valamerre, hozza be a szobám kulcsát, hátha előbb végzek a munkában, minthogy ő visszaérne. Szívem szerint egyből oda mennék hozzá és vele foglalkoznék, de Cheolmin jelenléte teljesen megzavar. Hetek óta nem beszélünk, ő írt, én viszont válaszra se méltattam. Ennek két oka volt: az egyik, a még mindig a bejáratnál ácsorgó, szürkés hajú fiú. A másik a felé irányuló érzéseim.

- Gondoltam, hogy itt talállak - Cheolmin a pultnak dől, zsebre tett kézzel, fél oldalas mosollyal néz rám. - Zavarhatlak egy picit?

JIMIN

Markomban szorongatom a kulcsokat, le sem veszem a szemem a srác tarkójáról. Haeri hol rám, hol rá néz és látom rajta, épp annyira meg van lepődve, mint én. Nem számítottam egy felbukkanó udvarlóra, mert ez a delikvens kétség kívül az. Hogy miért hívom így? Mert rohadt nagy hibát követ el, ha azt hiszi, bármi esélye van.

- Szép napot! Nem foglalsz helyet? - az eddig Haeri mögött ácsorgó pultos fiú lép ki elém, kezében az itallappal.

Leülök a legközelebbi szabad helyre, szemben a pulttal.

- Ajánlhatok egy jeges matcha latte-t, vagy...?

- Ki az a srác? - bökök állammal a pultnál ácsorgóra. A hátam közepére sem kívánom a versengést, márpedig most azt érzem, kihívóm akadt. Haeri kedvesen rá mosolyog, kicsit lazít a testtartásán.

- A neve Cheolmin - a pultos fiú nemtörődöm módon ránt egyet a vállán. - Haeri barátja.

Tikkelni kezd a szemem, ahogy újra rájuk nézek. Felrémlik az a bizonyos születésnapi beszélgetés, ahol kitértünk erre a Cheolmin fiúra.

- Nem a barátja - mondom színtelen hangon. - Nekem azt mondta, már nincsenek együtt.

- Hát, igen. Egy ideig nem is voltak, de aztán pár napja úgy hírlik, összehozta őket a sors újra - már nem csak Cheolmin tarkójába, de a pultos srác arcába is lyukat akarok égetni a tekintetemmel. - Szóval, mit hozhatok?

Válaszra sem méltatva a kérdését, lecsapom a kulcsokat az asztalra és elindulok ki a kávézóból.

- Ezt add oda Haeri-nek, ha végzett a bájcsevejjel!

°°°

Egy másik parkba megyek, lehetőleg minél távolabb legyek attól a helytől és kisajátítok magamnak egy padot. Egy ideig némán, szétterpeszkedve ülök, hogy lehetőleg senki ne akarjon leülni mellém, aztán az ég felé emelem a fejem és kiengedek egy hangos káromkodást.

Az a pultos srác minden bizonnyal csak szórakozott. Nyilván lerítt rólam, miért kérdeztem, amit kérdeztem. Ugyan, hisz a vak is látja, mennyire oda vagyok azért a lányért és, hogy ő mennyire átkozottul nincs tisztában ezzel. Mintha csak egy minimálisan sikerült volna felfognia.

Arra gondolok, vissza kéne mennem a kávézóba és kiütni azt a Cheolmin-t. Aztán miután magához tér, megmondani neki, hogy kotródjon arrébb. Semmi esélye nincs, de úgy tűnik, ezt ő nem veszi észre. Pedig én láttam. Haeri egyáltalán nem úgy nézett rá, mint ahogy rám szokott nézni. Ennek tudatában is hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam a féltékenység. Simán engedtem annak a birtokló érzésnek, bekajáltam a pultos srác szavait, holott igazából tudtam, semmi valóságalapja nincs.

Várjunk csak! Haeri említést tett egy Kai nevű barátjáról. Ő lehetett az? Mi van, ha a srác azért mondta csak azt, hogy Cheolmin újra Haeri-re pályázik, mert tudta, miért tettem fel a kérdést. Bele se gondoltam ott helyben, mégis mennyi az esélye annak, hogy ez a Kai is Haeri-t akarja.

Kezdek megőrülni. Nem volt elég a több napnyi kialvatlanság, most még a féltékenység is megjelenik. Nem is Cheolmin miatt, inkább Kai az oka. Abban a srácban láttam potenciált, pontosan olyan volt, amilyen a mai lányok esete. Magas, izmos, lehengerlő megjelenés. Hosszú ideje ismeri már Haeri-t...hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?

Felállok, belerúgok egy kőbe és elindulok vissza a kávézóba.

HAERI

Össze vagyok zavarodva, szeretném képen törölni Kai-t azok után, amiket elmondott. Cheolmin már elment és valószínűleg nem is fog már keresni többet. Nehezen ugyan, de sikerült a tudtára adnom, hogy nekünk nincs közös jövőnk. Kétszer is kísérletet tett egy randevú meghívásra és én mindkétszer elutasítottam, gondolkodás nélkül. Csak félig-meddig figyeltem rá, szerettem volna, ha minél hamarabb elmegy.

Aztán megjelent Kai azzal a nagy vigyorral az arcán és még láttam, ahogy Jimin sietősen kiment a kávézóból.

- Miért tetted? - sziszegem Kai arcába, aki lazán, karba tett kézzel támaszkodik a pultnak.

- Hidd el, egyből leesett, ki ő. A srác, akiről korábban beszéltél nekem - hát emlékezett rá? Még sosem bántam valamit ennyire, mint azt, hogy Kai-t beavattam a múltam ezen részébe.

- De mire volt jó ez? - csapok a felkarjára, mire elneveti magát.

- Férfiból vagyok, van két szemem és szerencsére jó a látásom, meg a megérzésem is. Az a srác kész lett volna áthajítani Cheolmin-t a pult fölött, hogy aztán vele mossa fel a padlót. Te meg úgy beszélgettél vele, mintha puszi pajtások lennétek. Szándékosan akartad féltékennyé tenni?

- Micsoda? Nem! Jézusom, én csak kedves akartam lenni Cheolmin-hez, ha már vissza utasítottam, semmi több.

- Haeri, bízz bennem! Ezt még meg fogod hálálni nekem. Talán nem topogtok tovább egy helyben - rugaszkodik el a pulttól. - Őszintén remélem, hogy egyszer valaki úgy fog nézni rám, mint ahogy ő nézett te rád.

A szavaitól lefagyok. Kai megint nevet.

- Nem érted, ugye? - közelebb hajol, mint aki egy titkot akar megosztani velem.

Továbbra is látom magam kívülről, ahogy összeráncolt szemöldökkel meredek rá és igyekszem összerakni a szavait. Kai a homlokára csap, hitetlenkedve felröhög, de ez már jóval öblösebb, jóízűbb nevetés.

- A srác teljesen beléd van esve, Haeri.