JIMIN

A megbeszélés sokáig tart, órákig ülünk a tárgyaló teremben, ötletelünk és véglegesítjük az elképzeléseket. Mint utolsó koncert, nagyszabású lesz, mindent beleadunk. Végül kiválasztjuk az előadni kívánt dalokat, a többit pedig az ügynökségre bízzuk. Eddig is remek munkát végeztek, cseppet sem aggódunk amiatt, hogy ez most máshogy történne.

Mire végzünk, ott vár Haeri üzenete, miszerint elindul, ha szólok neki. Átküldöm neki a címet, majd rohanok egy biztonsági őrhöz, hogy jöjjön ki velem a kollégium elé. Megírtam Haeri-nek, azt is, lehetőleg takarja az arcát, ha nem szeretne egy órán belül a világhálón landolni, vagy másnap az újságok címlapján. Ennek ellenére mikor meglátom, se sapka, se maszk nem takarja az arcát. Előre furakodok, hozzá sietek és zavartan próbálom takarni, amennyire lehetséges.

- Jimin, nincs mitől félni - mondja, mielőtt beterelném a bejárati ajtón. -Én nem félek.

Magamban morgok, de fél kézzel átölelem a derekát és felvezetem az emeletre. Átveszem a táskát tőle, ami egyáltalán nem nehéz és mikor a biztonsági őr is eltűnik a közelünkből, megállítom őt és a lépcsőfordulóban a falhoz nyomom. Deja-vu!

- Hé! - a kuncogásától csak még inkább elkap a vágy, hogy megcsókoljam. A szájához hajolok, puszit adok a felső ajkára, majd az alsóra is, külön-külön. - A társaid megláthatnak minket és különben is, nem ez a legjobb variáció az első találkozásra velük.

- Majd becsukják a szemüket, ha nem akarnak látni valamit. Nagyfiúk már - suttogom az ajkai között, készülök lecsapni rájuk, de ekkor valaki megköszörüli a torkát mögöttünk.

- Mázli, hogy sok szoba van itt - Seokjin. Haeri pirulva bújik át a kezem alatt, én fenyegetően lassan fordítom fejemet az idősebbik felé.

- Nagyon fontos dolog közepén voltunk.

- Igen, azt láttam. Bírj a hormonjaiddal! - elnyomul mellettem, megáll Haeri előtt, akinek még mindig vörös a feje az előbbitől. - Minden bizonnyal Ahn Haeri-hez van szerencsém - kezet nyújt neki, meghajolnak egymás felé. - Kim Seokjin vagyok, de neked csak Jin.

- Milyen nagylelkű! - emelem égnek a szemem, mire Jin vissza kézből tarkón csap.

- Több tiszteletet! - mondja játékosan, majd megvárja, míg én is összeszedem magam és együtt megyünk fel az emeletünkre.

Yoongi és Taehyung jönnek szembe velünk, egyből kiszúrják Haeri-t és vigyorral az arcukon lépnek hozzá.

- Ő Min Yoongi, én pedig Kim Taehyung. Nagyon örülünk a találkozásnak - a két srác szintén kezet nyújt Haeri-nek, aki látszólag kezd oldódni.

- A többiek? - nézek körbe, nem látok mást a folyosón.

- Namjoon és Hoseok Sejin-nel egyeztetnek valamit, Jeongguk pedig Bo-val a konyhában van. A lány nem bír az étvágyával.

Bemegyünk a szobámba, leteszem Haeri táskáját az ágyra és nézem, ahogy felfedezi a helyet. A fürdőszobában kezd, nem érik nagy meglepetések, bár a szétszórt ruháimat szóvá teszi. Az ablakhoz megy, kihajol rajta és a várost csodálja. Mögé lépek, hátulról átölelem és államat a vállán pihentetem.

- Biztos nem baj a srácoknak, hogy itt vagyok?

- Viccelsz? Nem láttad mennyire örültek neked? Hát még én!

Kopognak az ajtón, szinte megfordulnom sem kell, tudom, ki jelent meg. Bo köszön be nekünk, szemeit le sem véve Haeri-ről, aki egyből oda lép a lányhoz és üdvözlik egymást. Az ő találkozásukat vártam a leginkább és nincs mitől tartanom. Elég rájuk nézni, máris látom, hogy nagyon jól ki fognak jönni egymással. Jeongguk is bemutatkozik, majd figyelmeztet minket, hogy ha a beszélgetést folytatni szeretnénk, jobb lenne a konyhában, mert odaég a vacsoránk.

Hoseok és Namjoon még azelőtt jelennek meg, hogy elkezdhetnénk megteríteni. Mindketten váltanak pár szót Haeri-vel, segítenek Bo-nak kitenni a tányérokat és az evőeszközöket, majd mind a kilencen körbe üljük az asztalt.

- Sejin nem tart velünk? - kérdezi Taehyung, miközben jó nagy adag tésztát szed a tányérjára. Hoseok megrázza a fejét.

- Azt mondta, ez az este a miénk.

Haeri Bo-val és Jeongguk-kal beszélget, örülök, amiért annál is jobban kijönnek egymással, mint amennyire képzeltem. Szóba kerül köztük a babavárás, amitől persze Bo belelkesül és hamarosan már mindenki arról beszél. A vacsora elfogyasztása után további fél órát üldögélünk együtt.

- Pihenned kellene - súgja Jeongguk Bo-nak, de persze mind halljuk.

- Igaz is, hosszú nap volt a mai.

A csapba pakoljuk a mosogatnivalót, Taehyung lát neki, hogy eltakarítsa. Mivel nem marad egyedül, mert Yoongi, Namjoon és Hoseok is besegítenek neki, kivezetem Haeri-t a konyhából és megindulunk a szobám felé.

Beérve levágom magam az ágyra és lehunyom a szemem. Ezen is túlestünk, minden rendben volt és van is. Ideje lenne hozzászoknom ehhez.

- Nézünk egy filmet? - kérdezi Haeri. Ledől mellém, oldalára fordulva várja a válaszom.

- Ha szeretnél, persze.

- Mit szólnál a Dirty Dancing 2-höz?

- Uram, segíts! Annak van második része? - nyögök fel panaszosan, mire Haeri elneveti magát.

Bekapcsolom a laptopom, kikeresem a film linkjét. Haeri addig behúzza a függönyöket, elhelyezkedik az ágyon és én mellé fekve indítom el a lejátszást.

Nem lepődöm meg azon, hogy ugyan az történik, mint legutóbb. A film elkezdődik, a közöttünk lévő vonzalom pedig még jobban felerősödik, szinte már fájdalmasan kínoz. Fél szemmel Haeri-re pillantok, aki összébb húzza magát mellettem és igyekszik a filmre koncentrálni. A sötétben elmosolyodom. Mindketten ugyan azt érezzük. Valami csodával határos módon kibírjuk azt a közel másfél órát. Fellélegzem, mikor meglátom a stáblistát, Haeri kinyújtózik mellettem.

Egy kis ideig csöndben fekszünk egymás mellett, kezeim a vállára vándorolnak és magamhoz húzom egy csókra. Az asztalomon lévő óra jelez, este tíz óra.

- El megyek zuhanyozni - szakítja meg a csókot és lemászik az ágyról. A laptop fényében látom, ahogy kutat a táskájában, kihúz egy pólót és a fehérneműjét, aztán megindul a fürdőszoba felé. Tetszik, amiért ennyire otthonosan mozog. - Vagy szerettél volna előbb te menni?

- Nem, menj csak!

Felkapcsolja a fürdőben a lámpát, becsukja az ajtót és meghallom a ruháinak susogását, ahogy leveszi őket, majd a szennyes tartóra teszi őket. Hangokból tájékozódom, azokból találom ki, mit csinálhat. Megnyitja a vizet, amire a testem azonnal reagál, mielőtt az agyam kapcsolhatna. Aztán a víz csobogásának hangja megszűnik, elzárja a csapot. Megállok az ajtó előtt, nem mozdulok. Elképzelem, ahogy gondolkodik, vajon szóljon-e. Mert ezt teszi, bármiben fogadni mernék. Ő is szeretné.

A vizet újból megnyitja.

- Jimin? - zene füleimnek nevem hangzása a szájából.

Lenyomom a kilincset, belépek a fürdőbe. Hátamat az ajtónak vetem, onnan nézem őt. A zuhanykabin mögött áll, a langyos víztől enyhe pára rakódik le az üvegeken és a tükrön. Minden apró részletet megfigyelek, mindent, ami a szemem elé tárul.

Csupasz bőrének látványától ugyan elvesztem a maradék önuralmam, mégis nyugalmat erőltetek magamra, amíg a kabinhoz sétálok. Továbbra is az üvegen keresztül nézem, szemeimet végig vezetem nyaka vonalán, elképzelem, ahogy ujjaim ugyan azokat a területeket érintik, amiket a szememmel fedezhetek fel. Mert most látom őt, teljes valójában. Alsó ajkamat beharapom, mellei és csípőjének ívei olyan tökéletesek, hogy szavakat nem találnék rájuk. Márpedig nem szeretnék beszélni. Beszéljenek a tettek! Ajkai elnyílnak, arcába pír szökik és én elhúzom a zuhanykabin ajtaját.

Ruhában lépek a vízsugár alá, kezeim egyből megtalálják a helyüket rajta. Elidőznek itt-ott, gyengéden belemarkolok a bőrébe és végre valahára megtudhatom: Haeri nem ugyan olyan, mint régen, hanem sokkal, de sokkal szebb, mint amire emlékeztem.

Szemembe nézve húzza át a már átázott pólómat a fejem felett, magasba emelt kezeim azonnal vissza térnek oda, ahol az előbb még olyan békésen elvoltak. Ajkaihoz hajolok, nedves csókot váltunk, miközben megszabadít a nadrágomtól is és szépen lassan mindketten meztelenül állunk a zuhanykabinban. Vizes ruháimat egy mozdulattal arrébb rúgom, szenvedélyesen túrok Haeri hajába, ajkaim az övéin, és végérvényesen elveszek, mikor teste az enyémhez simul.

Érzem őt. Mindenhol, minden értelemben. Testileg, lelkileg.

Az enyém, és én az övé vagyok, maradéktalanul.

°°°

Nagyon szeretek Jimin szemszögéből írni, de ez már nyilván feltűnt sok mindenkinek. Ezt a részt nem terveztem megírni úgy, mint az előző kettőt, meghagynám csak így.