JIMIN

Harapni lehetne a feszültséget. Jin gyújtást ad, hogy a légkondit benyomhassa, majd kényelmesen elhelyezkedve várakozó pozícióba vágja magát. Felvont szemöldökkel nézek rá, hogy szólaljon meg végre, vagy akármi, de Jin csöndben van.

- Kibököd még ma, miről akarsz beszélni vagy barkochbázunk? 

- Mesélj nekem erről a lányról - mutat Haeri kollégiuma felé. Lángolni kezd az arcom. - Őszintén érdekel, Jimin és most nem csak azért, hogy a mondandód után alaposan kimossam az agyad. 

- Még a középiskola első felében ismertem meg, évfolyamtársak voltunk. Két évig a barátnőm volt, aztán eljöttem és hét év elteltével találkoztunk most. 

- De nem először. Gondolom mikor múltkor el kellett jönnöm érted, akkor is nála voltál. 

- Nem, csak bementem a munkahelyére. Aznap még nem beszéltünk. 

Igazából szeretném tartani a számat, ahogy megígértettem Bo-val és Sejin-nel korábban, de Jin mellett képtelen vagyok befogni. 

- Mi ez az egész? - néz rám kérdőn, komolyan nem érti. - Miatta voltál kifordulva magadból az elmúlt két hétben? 

- Hiába próbálnám meg elmagyarázni, ezt a részét úgysem értenéd. 

- Tégy egy próbát! 

Kibámulok az autóból, azt a néhány járókelőt figyelem, akik még az utcákon vannak és valahová tartanak. Bo-n kívül Jin lesz a második, aki most tudomást szerez Haeri-ről. Ömleni kezdenek belőlem a szavak és minden egyes mondat után megkönnyebbülök. Csak a mondandóm végén realizálom, mekkora súlya van a titkoknak és a ki nem mondott szavaknak. Az üléshuzatot piszkálom, számolom a lámpák villogását és a másodperceket, míg Jin végre valahára megszólal. 

- Szóval nem tudod elengedni. 

- Nem. 

- Azt hiszem, ez még egészen rendben is lenne... - a hangja megint megváltozik, szigorúbb lesz. - ...ha nem lenne az az Ayla nevű lány a képben. Mondd csak, miért jó egyszerre két lánynak csapni a szelet? 

- Ez rohadtul nem így van. Ayla csak...

- Ayla csak mi? Megdöngetted a kollégiumban, basszus! - üvölt velem, meg is érdemlem. Annyi energiám sem maradt a mai nap után, hogy ellenkezzek vele. Ezért hát öntök egy kis olajat a tűzre. 

- Meg egy hotel szobában is. 

Jin arca megnyúlik, a szemei elkerekednek. 

- Ezek után még Haeri-vel találkozgatsz? Remélem vele nem ugyan ezt csinálod.

- Ő más. Ayla csak egy kis figyelemelterelés volt, semmi más. Haeri ennél több. 

- Beleszerettél, ugye? 

Nyelek egy nagyot. 

- Nem. 

Jin felhorkan.

- Ahhoz képest baromi jó úton haladsz afelé. Jimin, ide figyelj! Ezt nem játszhatod így. Legyél szerelmes, azzal semmi gond. De el kell rendezned Ayla-t, ugyanis amíg te lopva romantikáztál, ő megjelent a kollégium előtt. 

Rajtam volt a sor, hogy ledöbbenjek. 

- Mit akart? 

- Nem mit, hanem kit. Téged keresett. Bo mondta neki, hogy többet nem kellene a kollégiumhoz jönnie, meg a szabályokról beszélt neki, a barátságukról, mire Ayla bepipult. Azt mondta Bo-nak, hogy a barátságuk úgyis csak a munka miatt jött létre, de azért hálás neki, amiért megismert téged mert veled jó volt a...

- Inkább ne fejezd be a mondatot - intek idegesen. 

- Jimin - sóhajt egy nagyot, rossz előérzetem támad. - Jeongguk is bekapcsolódott a vitába. Olyan szavakkal illette Ayla-t, amiért Bo-t megbántotta, hogy Bo visszavágott neki. Lényegtelen minek nevezte, a vége az lett, hogy Ayla felpofozta Bo-t, aztán lelépett. Hoseok és én fogtuk le Jeongguk-ot, nehogy a lány után menjen. 

Zsibbadok, a vállaim, a végtagjaim. Mindenem zsibbad és viszket a tenyerem, hogy én pofozhassam fel Ayla-t, amiért bántotta Bo-t. Ennek nem így kellett volna történnie. Rohadtul nem. 

- Rendezd ezt el mihamarabb. Beszélj azzal a lánnyal, állítsd le! Tény, nem volt jó ötlet Bo részéről, hogy elhozta hozzánk, viszont Ayla miattad jött ma oda. 

- Semmit se ígértem neki. 

- Ez nem azt jelenti, hogy ő maga nem tart igényt még többre. Óriási felfordulást okozott, és neked kellett volna, hogy több eszed legyen. Egy vadidegen volt, az Isten szerelmére! 

Borzalmasan érzem magam. Bo jár a fejembe, az, hogy neki ez az egész most még szörnyűbb. Egy barátja ment neki, miattam ellene fordult. Az én hibámból lettek ellenségek, Ayla nem a két szép szeméért kereste meg Bo-t. 

- Vigyél haza! 

- Még nem vég...

- Most! 

°°°

Hármasával szedve a lépcsőfokokat siettek fel, egyből Jeongguk és Bo szobája felé veszem az irányt. Megtorpanok, mert bentről veszekedés zaja üti meg a fülem.

- De miért véded ennyire? Csak annyit árulj el, hogy minek tartod a hátad? - kiabálta Jeongguk magából kikelve. 

- Nem mondhatom el, megkért rá. 

- Bo, miatta jött ide az a lotyó. Ha nem dugja meg az első adandó alkalommal, akkor...

- Én hoztam ide Ayla-t és sajnálom, de nem mondhatom el.

- Ez komoly? Ez az utolsó szavad ezek után? - Jeongguk vészjósló higgadtsággal kérdezi Bo-t, akinek a szipogása kihallatszik bentről. 

- Jeongguk, sajnálom, én...

Ekkor kivágódik a szoba ajtaja, a fiú ront ki és dzsekijével a kezében megindul felém. Észrevesz, mire Jin elém lép és még mielőtt Jeongguk behúzhatna egyet, elkapja a fiút. Hoseok és Yoongi jelennek meg, az utóbbi kisebb sokkot kapva nézi a történteket, míg Hoseok Jin-nek segít, mára már másodjára akadályozva Jeongguk-ot abban, hogy a képébe vágjon valakinek. 

- A te hibád, bassza meg! - üvölti. Rezzenéstelen arccal kerülöm ki, amitől még ingerültebb lesz. Főleg akkor, mikor meglátja, hogy a szobájukba megyek. - Engedjetek már el! 

Bezárom az ajtót, mielőtt bárki bejöhetne utánam és bemegyek a fürdőbe, ahol Bo a csap fölött zokog. 

- Bo, nem tudom elmondani mennyire...

- Fogd be, Jimin! - nem mérgesen mondja, csak szomorúan. Megfordul és a meglepettségtől hátra tántorodok, ahogy átölel. - Megérte, ugye? Minden rendben ment...?

- Nem. Semmi sem ér annyit, hogy egy pofonnal végződjön, amit te kapsz, holott nekem járna. Ez viccnek is rossz. 

Átölelem, de hamar elengedem, mert kopognak az ajtón. Nem törődünk vele. Bo kisétál a szobába, leül az ágyra és egy zsebkendőt gyűröget. Rápillant a mellette heverő ruhadarabra, ami Jeongguk felsője és ettől még inkább elkapja a sírás. 

- Beszélek vele - mondom, letérdelek elé. - Elmondok neki mindent, hogy ne kelljen tovább ezt csinálnod miattam. 

- Jeongguk megbékél majd. Mostanában elég sokat veszekszünk, de végül mindig kibékülünk. Most is így lesz. Sokszor nem bírok a terheshormonokkal, ez lehet a baj.

- Igen, az tényleg megnehezíti az ember...Várj, mi? 

Mikor már azt hiszem, több újdonságot vagy rosszat nem bírok el, jön egy olyasvalami, ami az egész napot hazavágja. Kivételesen jó értelemben. 

- Bo, te terhes vagy? 

 - Igen - bólogat, könnyei továbbra is az arcát áztatják. - A hatodik hétben vagyok. 

- Jeongguk már...ő már tudja? 

- Még nem. A megfelelő alkalomra várok, hogy elmondhassam neki. 

Újabb ok, amiért mihamarabb rendbe kell hoznom ezt az egészet. Stressznek tettem ki Bo-t, ami a várandósság alatt közel sem a legjobb egy kismamának. 

- Ígérd meg, hogy nem aggódsz többet miattam. Ayla-val se foglalkozz, majd én elintézem ezt. Csak Jeongguk-kal és magaddal törődj mostantól. 

- Segíteni szeretnék, hogy te Haeri-vel...

- Úgy lesz, ahogy lennie kell. Haladunk és most nem szabad, hogy ez legyen neked a legfontosabb. Bo, kérlek, ígérd meg! 

Hezitál, látom rajta mennyire segítene, mert ő egyszerűen ilyen. Aztán lepillant a kezeire, amik a hasára simulnak. 

- Megígérem. 

- Jó. Most megyek és beszélek Jeongguk-kal. Szólj, ha szükséged van valamire!

Kimegyek a folyosóra, ahol Hoseok, Yoongi és Taehyung várnak. Nem szólnak, csak a lépcsők felé mutatnak és tudom, miért. Jeongguk elment, nekem pedig most az az elsődleges feladatom, hogy beszéljek vele. Jin jön szembe velem a lépcsőfordulóba.

- A terhességet még véletlenül se említsd meg neki! 

- Te ezt meg honnan tudod? 

- Ötletem sincs, miért néztek mostanában ennyire hülyének. Van két szemem és egy agyam, tudom használni őket - néz rám unottan. - A parkolóban van - céloz Jeongguk-ra.

Az épület alatti pakolóba érve meglátom, ahogy az autójában ül és két kézzel szorítja a kormányt. Sejtem mi vár rám, de ez sem tántorít el. Ha ma derül ki, akkor ma. Mély levegőt veszek és megindulok felé, mindvégig Bo-ra gondolva. Miatta kell megtennem.