Akkoriban minden csodaszépnek tűnt.

Akkoriban mindig csak mosolyogtam.

Akkoriban színesek voltak a színek.

Akkoriban, mikor gyermekek voltunk, még fel sem tudtuk fogni, mi volt az a különös érzés, ami bizonyos férfiakat összekovácsolt annak ellenére, hogy pont e miatt az együtt dobbanó szív miatt váltak ellenségévé egy egész kisvárosnak.

Akkoriban még csak nem is sejtettük, hogy amit kisfiúkként megtehettünk egymással, azért felcseperedve már kiközösítés jár.

Akkoriban úgy öleltük át egymást, hogy nem is tudtuk, maholnap már csak ott lelhetünk vigaszt a megvető tekintetek elől, egymás karjában.

Akkoriban, amikor felnőttünk, észre sem vettük, hogy a búzarengeteg lényegtelenné válik, az odvas törzsek többé már semmitmondókká, a lepkék unalmassá lesznek szép lassan, s végül, felnőttként már csak a sötétségben állunk, s egymást öleljük.

Akkoriban... Akkoriban nagyon, de nagyon boldogok voltunk egyszerű kisgyerekként.

Akkoriban, amikor a napraforgók még nem a mi alakunkat, hanem a Napot követték, fogalmunk sem volt, hogy ugyanazt a hibát fogjuk elkövetni, mint a kisváros által megkövezett férfipár.

Akkoriban még csupa élénkség volt az élet.

__________________________________________

Hellobello! Valami újba kezdtem, mert nem bírtam magammal. Ne számítsatok hosszúra nyúlt részekre, ezúttal lusta leszek. Nem mintha máskor ne lennék az... XD
Remélem, érdekesnek tűnt így elsőre, ha érdekel titeket, írjatok egy kommentet, hogy lássam, van-e rá egyáltalán kereslet. Előre is köszönöm. ><