Igazak álmát aludtam, azt álmodtam, hogy Zoli feleségül vesz és épp kimondanám az igent amikor is Paca megnyalja az arcom. A szemem kinyílt és kómásan néztem Pacára aki tőlem pár centire lihegett.
-Ébren vagyok -dörmögtem mire mint aki jól végezte dolgát sarkon fordult és kisétált a szobából. A mobilomért nyúltam és meglepetten néztem az órára. Délután 2 jól elaludtam. Kimásztam az ágyból majd ugyancsak meglepetten néztem végig magamon. Nem volt rajtam ruha. Homlokráncolva emlékeztem vissza az estére aztán eszembe jutott, hogy már a kocsiba elaludtam. Benyomtam a hifit amiből azonnal felcsendült a Cruisin' for a bruisin'. Széles vigyor terült el az arcomon miközbe a szekrényemhez léptem, hogy ruhát válasszak magamnak.
-Bubblegum cherry pop, go to the hop
Hanging with my brother 'cause his friends are so hot
While they're cruisin', for some bruisin'! -énekelgettem miközbe belebújtam a rövidgatyómba és felkaptam egy kockás inget amit a derekamnál megkötöttem. Imádtam ezt a számot, talán ezt imádtam a legjobban az első részből. A lábam magától kezdett el táncolni miközbe énekeltem.
-Don't stop, stop the music!
We ride fast like a bullet
We do anything we want, anytime we want
Oh yeah, oh yeah!
We just ride, ride, ride all day!
We're not gonna live any other way
Oh no, we're not gonna live any other way, oh! -énekeltem Brodyval együtt.
A hajam a szemembe lógott az arcom kipirult.
-Húú -kiáltotta Zoli széles vigyorral az arcán.
-Te gyere csak -hívogattam kinyújtva felé a kezem.
-Én? -mutatott magára.
-Hát persze, hogy te -mosolyogtam.
-Lekörözlek úgyis -kacsintott rám. Mikor Brody újra énekelte a refrént Zoli beállt mellém táncolni. Be kellett látnom, hogy tényleg jobban csinálja mint én.
-Hát ez klassz volt -mondtam széles mosolyal az arcomon. -Jó reggelt -öleltem át a nyakát.
-Jó napot -mosolygott le rám. -De fitt vagy -simította meg az arcom.
-Ettől a daltól mindig tele töltődök adrenalinnal -vontam meg a vállam zavart mosolyal. Zoli elmosolyodott majd közelebb húzott magához és megcsókolt. Keze a derekamon pihent, ráérősen csókolt majd a homlokomnak döntötte a homlokát.
-Gyere kész az ebéd -húzott maga után.
-Miért nem keltettél fel? -kérdeztem.
-Mert olyan édesen aludtál -válaszolta. A szememet forgatva elmosolyodtam majd leültem az egyik székre.
-Anyuék? -néztem Zolira.
-Dolgoznak, rám maradt az ebéd készítés, be is vásároltam, megsétáltattam Pacát, elmentem a postára -sorolta miközbe megmelegítette nekem a levest.
-Nem kellett volna -ráztam meg a fejem.
-Úgyis unatkoztam -vonta meg a vállát. -Jó étvágyat -puszilta meg a homlokom és letette elém a tányért.
-Imádom a levesedet -mosolyogtam miközbe hozzá láttam. Zoli mosolyogva leült velem szembe.
-Arra gondoltam elmehetnénk valamerre kettesben -nézett a szemembe.
-Jó persze menjünk -bólintottam.
-Neked nem furcsa ez? -kérdezte csendesen.
-Mi? -vontam össze a szemöldököm.
-Egyszer randiztunk össz vissz -mondta.
-Hát mivel egy helyen lakunk -haraptam az ajkamba.
-Attól még randizhatnánk. Udvarolni akarok neked, virágot adni minden randinkon -fogta meg a kezem. Zavartan elpirultam.
-Nincs akadálya -mosolyodtam el.
-Akkor randizol velem? -billentette oldalra a fejét.
-Igen szívesen randizok veled -bólintottam.
-Szuper akkor 5-re érted jövök -állt fel és megpuszilta a homlokom.
-Micsoda? Most itt hagysz? -tátottam el a szám.
-Meg akarom adni a módját -mosolyodott el cukin.
-De hülye vagy -nevettem el magam. -Na és azt megmondod hova megyünk? -kérdeztem.
-Meglepetés -kacsintott rám. -Ötre legyél kész, még kedves is voltam. 3 óra alatt csak sikerül elkészülnöd -csipkelődött miközbe az ajtó felé indult.
-Szeretlek -kiáltottam utána.
-Én is téged -kiáltott vissza.

°°°

Csípőre tett kézzel álltam a ruhásszekrény előtt. Mivel Zoli nem mondta, hogy hova is megyünk így fogalmam sem volt arról, hogy mit is vegyek fel.
-Jajj Zoli, feladtad nekem a leckét -motyogtam majd a telefonomért mentem és felhívtam.
-Igen? -kérdezte mosolygós hangon.
-Nem tudom mit vegyek fel -sóhajtottam.
-Most mi van rajtad? -érdeklődött. Zavartan elpirultam.
-Az miért fontos? -kérdeztem zavartan.
-Talán akkor segítek -alkudozott.
-Egy törülköző -haraptam az ajkamba.
-Olyat vegyél fel ami kényelmes, ne magassarkút és ne szoknyát -mosolygott.
-Rendben -bólintottam. -Túrázni megyünk? -érdeklődtem.
-Nem mondok semmit -jelentette ki.
-Jól van na -biggyesztettem le a szám.
-Szeretlek -kuncogott fel.
-Szeretlek te titokzatos úriember -mosolyodtam el. Zoli elnevette magát.
-Szia -köszönt el.
-Szia -mondtam aztán kinyomtam. Ledobtam az ágyra a telefont aztán visszaléptem a szekrényemhez. -Mit vegyek fel? -tettem fel magamnak a kérdést. A választásom végül egy sortra és egy fehér trikóra esett amire az volt rányomtatva, hogy No te rindas! Ez spanyolul van és azt jelenti Soha ne add fel! Lófarokba kötöttem a hajam majd megcsináltam a sminkem. -Na kész is vagyok -biccentettem elégedetten. Kicseréltem a Cd-t a hifimbe majd bekapcsoltam és a Jonas Brotherst hallgatva végignyúltam az ágyamon, hogy olvassak egy kicsit.

°°°

A konyhába ültem és joghurtot kanalaztam amikor anya hazajött.
-Sziasztok -kiáltotta az ajtóból.
-Szia anya -kiáltottam vissza és gyorsan vissza tettem a hűtőbe a joghurtot. Utálta ha egyenesen a dobozból ettem.
-Készülsz valahova? -kérdezte miután megpuszilt.
-Randim van -vontam meg a vállam miközbe kibontottam egy túró rudit.
-Zolival? -mosolyodott el.
-Aham -bólintottam.
-És ő merre van? -kérdezte.
-5-re jön értem -válaszoltam. Anya mosolyogva bólintott és a szobája felé indult majd félúton megtorpant.
-Hogy érted azt, hogy jön érted? -fordult vissza felém.
-Miután felkeltem randira hívott amire igent mondtam erre felállt és azt mondta 5-re itt vagyok érted majd lelépett -tártam szét a kezem.
-Miért ment el? -kérdezte csodálkozva.
-Meg akarja adni a módját. Azon se csodálkoznék ha bemutatkozna neked, talán kapsz egy csokor virágot is -gondolkodtam hangosan.
-Aha értem. Mintha megváltozott volna -nézett rám.
-Egy évig nem láttuk, annyi idő alatt rengeteget változik az ember -haraptam az ajkamba.
-Nem, nem külsőleg változott. Olyan mintha teljesen kicserélték volna. Régebben mikor ránéztem olyan elveszettnek tűnt most viszont maga a megtestesült boldogság -magyarázta.
-Úgy látszik jót tett neki a külföldi levegő -mosolyodtam el halványan. -Tényleg akkor jövőhéten indulunk? -csillant fel a tekintetem.
-Igen hétfőn korán reggel indulunk -mosolyodott el.
-Ujj annyira várom, főleg Vlad kastélyát. Vajon olyan mint amilyennek elképzeltem? -gondolkodtam.
-Miért nem nézett meg a neten? -kérdezte.
-Akkor oda a meglepetés -legyintettem.

Pontban ötkor megszólalt a csengő. Tomi ment ajtót nyitni aki mit sem tudott az egészről.
-Hát te miért csengetsz? -kérdezte meghökkenten.
-Emmáért jöttem. Szólna neki, hogy itt vagyok? -kérdezte Zoli. Rángó ajkakkal pillantottam anyára, ő is alig bírta visszatartani a nevetését.
-Fiam minden rendben veled? Miért magázol? -csodálkozott Tomi.
-Nem adott rá engedélyt, hogy tegezzem uram -mondta Zoli udvariasan.
-Oké Zoli elég lesz -nevettem el magam és kimentem hozzá.
-Miben sántikáltok ti ketten? -kérdezte Tomi gyanakodva.
-Randizni megyünk -mosolyodtam el.
-És mi van Zolival? -nézett rám kérdőn.
-Komolyan veszi az udvarló feladatát -vontam meg a vállam. -Majd jövünk -integettem.
-Viszontlátásra uram -köszönt el Zoli. Tomi meghökkenten nézett utánunk. Amint beültem a kocsiba kiszakadt belőlem a röhögés. -Látnod kellett volna apa arcát -nevette el magát Zoli.
-Hidd el, eltudtam képzelni -töröltem meg a szemem. -Hogy jutott ez eszedbe Zoli? De most őszintén -néztem rá.
-Jó poénnak tűnt, gondolkodtam rajta, hogy hozok anyudnak virágot -vigyorgott rám.
-Szerintem örült volna neki -csúsztattam a kezem a tarkójára. -Képzeld feltűnt neki, hogy más vagy -mondtam halkan.
-Ő mondta neked? -pillantott rám.
-Aham azt mondta, hogy régen elveszettnek tűntél most viszont te vagy a megtestesült boldogság -mosolyodtam el.
-Boldog is vagyok -mosolyodott el ő is.
-Merem remélni -hajoltam oda hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.