A szél a hajamba kapott miközbe az autópályán vezettem. Igen igen megvan a jogsim! Na erre varrjatok gombot! 1 év telt el, 1 teljes éve nem találkoztam Zolival, 1 teljes éve nem csókolhattam meg. Az az 1 év nagyon hosszú volt. Vagyis a nyár, az csigalassúsággal telt el aztán beindult az egyetem és alig maradt időm egyedül lenni a gondolataimmal. Hangosabbra vettem a zenét és együtt énekeltem Miley Cirus-al. A mobilom csörgése zökkentett ki.

-Igen? -szóltam miután fogadtam a hívást és kihangosítottam.

-Sziaa már elindultál ugye? -kérdezte Zsófi.

-Szia igen, már mindjárt ott vagyok -mosolyodtam el.

-Szuper, akkor tudod hova kell hoznod -mondta.

-Igen tudom -bólintottam. -Bár lehet, hogy egy kicsit késni fogunk -mosolyogtam sejtelmesen.

-Nem gond megértem -kuncogott fel.

-Puszillak drága -dobtam egy cuppanós puszit.

-Én is téged -nevette el magát aztán letettük. Igazság szerint utáltam és féltem is vezetés közben telefonálni ezért beszereztem egy tartót amibe indulás előtt mindig betettem a telefont. Lekanyarodtam a mellékútra és a gyomrom izgatottan görcsbe rándult. Már csak pár méter választ el minket egymástól! Leparkoltam a kocsimmal majd kiszálltam és a motorháztetőnek dőltem. A szél a szemembe fújta a hajam amit fintorogva tűrtem a fülem mögé majd a rövidnadrágom zsebébe süllyesztettem a kezem. A főbejáratot fürkésztem és az ajkamat rágcsálva vártam, hogy Zoli felbukkanjon. Mielőtt elindultam volna vagy ötször öltöztem át. Tetszeni akartam Zolinak na! Fogalmam sem volt, hogy mi fog történni a viszontlátáskor. Vajon egymás felé szaladunk mint a filmekbe, hogy aztán az ajkunk egy forró boldog csókban forrjon össze? Vagy csak állunk egymással szemben és félszegen mosolygunk egymásra? Vagy pedig totál lefagyok mint azon a napon amikor először találkoztunk és hirtelen letámadott a csókjával? Hát egyik sem történt vagyis nem pontosan úgy ahogy én elképzeltem. Ahogy láttam, hogy két személy közeledik a kapu felé ellöktem magam a kocsitól és elkezdtem toporogni miközbe az ajkam széles mosolyra húzódott. Minden porcikámba éreztem, hogy Zoli egyre közelebb van hozzám. Amikor kinyílt a kapu Zoli kilépett rajta majd lekezelt a 30-as pasival aztán felém fordította a fejét és elmosolyodott. Nagyon megváltozott. A haja kissé megnőtt és a szemébe hullott, arca sokkal érettebbnek tűnt. Hangosan visítva kezdtem el felé szaladni és csapódtam neki. Nevetve kapott el, fejét a nyakamba temette. Lábam a dereka köré kulcsolódott miközbe szorosan hozzá bújtam.

-Hogy mennyire hiányoztál -pörgetett meg mire elnevettem magam.

-Olyan jó újra érezni -mosolyogtam és újra hozzá bújtam.

-Minden nélküled eltöltött perc kínszenvedés volt -szorított magához. -Annyira hiányzott az illatod Emma -suttogta és csókokkal hintette tele a nyakam. Könnyes szemekkel néztem fel rá.

-Itt vagy, itt vagy velem -simítottam a kezem az arcára.

-Hol máshol lehetnék? -simult az arcával a tenyerembe.

-Szeretlek -suttogtam.

-Szeretlek -hajolt hozzám és megcsókolt. Abban a pillanatban minden értelmet nyert. Újra teljes voltam. Szorosan hozzá tapadtam, ujjaim a hajába túrtak miközbe mohón visszacsókoltam. -Végre -nevette el magát és szorosan magához ölelt.

-El sem hiszem, hogy itt vagy velem és nem kell visszamenned -szipogtam.

-Soha többet nem megyek sehova -ígérte.

-Csak velem -töröltem meg a szemem.

-Csak veled -nézett a szemembe és megpuszilta az orrom hegyét.

-Oké induljunk -vettem erőt magamon és összefűztem az ujjainkat.

-Klassz kocsi -biccentett.

-Tetszik? A roncs telepről mentettem meg és azonnal beleszerettem -meséltem boldogan.

-Meg se kérdezem, hogy miért csak ennyit mondok Peyton -mosolygott le rám.

-Hát na igen -vigyorogtam.

-Vezessek én? -érdeklődött. Végiggondoltam a dolgot miközbe betettem a bőröndjét a csomagtartóba.

-Tudsz koncentrálni? -kérdeztem végül bizonytalanul. Zoli elmosolyodott majd a derekamnál fogva magához vont.

-Te talán nem drága Emma? -kérdezte a fülembe suttogva.

-Hát..ami azt illeti nem igazán -dadogtam. Zoli gyengéden beleharapott a fülembe majd elvette tőlem a slusszkulcsot.

-Szállj be -suttogta. Beszálltam az anyós ülésre majd Zoli oldalához simultam.

-Annyira hiányoztál -motyogtam és mélyen magamba szívtam az illatát.

-Te is nekem -puszilta meg a homlokom.

-Tudom, hogy mindennap beszéltünk, de mondj el mindent mégegyszer -kértem.

-Mire vagy kíváncsi? -nézett rám féloldalas mosolyal.

-Mondjuk arra, hogy miket csináltál -suttogtam.

-Terápiáról terápiára jártam, az érzéseimről faggattak. Éjjel nappal csak rád gondoltam a csoportos foglalkozáson rólad beszéltem. Szerintem a végére a többiek is beléd zúgtak -puszilta meg a homlokom. Boldogan mosolyogtam.

-Most már jól vagy? -kérdeztem halkan.

-Neked hála igen. Te tartottad bennem a lelket amikor a tünetekkel küzdöttem -suttogta. Magam előtt láttam a kínok közt vergődő Zolit aki egy újabb adagért könyörög. Könny szökött a szemembe és hallgattam. -Hé most már jól vagyok -mondta gyengéden.

-Igen, ez a legfontosabb -mosolyodtam el.

-Mesélj most te -kérte. -Milyen az egyetem? -érdeklődött.

-Fantasztikus. Annyira imádom az egészet. Senki nem áskálódik az osztály az első naptól kezdve tökéletes összhangba van. Kitünően zártam az évet -meséltem büszkén.

-A srácok milyenek? -pillantott rám.

-Jajj Zoli -nyafogtam.

-Most mi az? -pislogott ártatlanul.

-Semmi -csúsztattam a kezem a tarkójára mire elmosolyodott.

-Büszke vagyok rád Emma. Első évesen főszerepet kapni, nagy tehetségre vall -pillantott rám. Zavartan pirultam el. Nos igen az év végi előadásra enyém lett az egyik főszerep. A tengerparti tinimozi első részét adtuk elő mint musical és én voltam belőle McKanzie. Imádtam minden pillanatát. Amúgy a partnerem Bordy egy végzős srác volt Alexnek hívták és megdicsért, hogy milyen nagy tehetség vagyok és, hogy sose adjam fel mert nekem a színházban a helyem. Ez kedves volt tőle, neki hála kissé nőtt az önbizalmam.

-Sose gondoltam volna, hogy főszerepet kapok -mondtam halkan.

-Megérdemled Emma, a hülye is látja, hogy egy óriási kincs vagy -jelentette ki.

-Tényleg? Most már ezt gondolod? -érdeklődtem.

-Mindig is ezt gondoltam -pillantott rám.

-Nem nem egészen. Sőt arra akartál rávilágítani, hogy béna vagyok mert még nem kaptam főszerepet -ráncoltam a homlokom.

-Muszáj feleleveníteni a múltat? -kérdezte a szemét forgatva.

-Csak nosztalgiáztam egy kicsit -mosolyodtam el halványan.

-Egy idióta voltam Emma. Bár ha újra kezdhetném ugyanígy csinálnám -mosolyodott el.

-Miért? -fürkésztem kíváncsian.

-Mert te a rosszfiúba szerettél bele -kacsintott rám.

-Nekem mindegy, hogy rosszfiú vagy jófiú vagy az a fontos, hogy te legyél -fúrtam a fejem a nyakába. Zoli elvigyorodott majd benyomta az autóhifit.

-Miley Cirus? -vonta össze a szemöldökét.

-Jók a dalai -vontam meg a vállam.

-Vágom -biccentett aztán átnyomta a rádióra amin épp Horváth Tamás énekelte a Megyfát. Egyszerre kezdtünk el énekelni. Lehunytam a szemem és miközbe énekeltünk szélesen mosolyogtam. Annyira hiányzott ez is. Együtt énekelni Zolival. Amúgy nagyon cuki volt. Az egyetem kezdete előtt küldött egy hangfájlt amin ő énekelt. Azt mondta, állítsam be ébresztőnek én pedig úgy is tettem. Így a reggelem mindig boldogan indult mert az ő hangjára ébredtem fel.

°°°

Zoli beállt az udvarra a kocsival majd mindketten kiszálltunk.

-Apuék itthon vannak? -kérdezte.

-Moziba mentek -válaszoltam.

-Értem. Az egy szem fia most jön haza külföldről ő pedig moziba megy -húzta fel az orrát sértetten.

-Az az igazság, hogy én zavartam el őket -haraptam az ajkamba félénken.

-Ohh -jegyezte meg majd lassan mosoly terült el az arcán.

-Ne ne nézz így -pirultam el miközbe kikaptam Zoli bőröndjét a csomagtartóból.

-Szóval mesélj csak miért is zavartad el az ősöket? -ölelte át a vállam miközbe a másik kezével elvette a bőröndöd.

-Hát gondoltam ki kell pihenned a hosszú utazást hiszen most jöttél meg Los Angelesből -motyogtam miközbe a kulcsommal piszmogtam.

-Van egy olyan érzésem, hogy te nem pihenni akarsz -suttogta a fülembe. A szívem a torkomba ugrott és hevesen kezdett el dörömbölni. Zoli elnyúlt mellettem, kinyitotta az ajtót és abban a pillanatban ugrott rá Paca. -Nahát Paca nagy lettél -nevetett Zoli miközbe a fejét próbálta elhúzni. Paca imád puszilkodni, az egyik kedvenc hobbija.

-Magatokra hagylak titeket élvezzétek ki az együtt töltött időt -kuncogtam majd felkaptam Zoli bőröndjét és a szobája felé vettem az irányt. A vállammal löktem be az ajtót majd letettem a bőröndöt az ágyra. Mielőtt elmentem Zoliért minden bizonyítékot eltüntettem. Szépen beágyaztam és próbáltam azt a hatást elérni, hogy a szobát 1 éve senki se lakta. De az az igazság, hogy az én szobámat nem lakta senki, ugyanis fogtam magam és átcuccoltam Zoli szobájába. Ezt persze neki nem mondtam el, nem akartam, hogy azt higyje a megszállotja vagyok. A csukódó ajtóra megfordultam és dobogó szívvel Zolira néztem. Az ajtónak támaszkodva állt, pillantása az enyémbe fúródott. Félszegen elmosolyodtam mire ellökte magát az ajtótól és hozzám lépve mohón megcsókolt. Kezem a hátára simult majd a pólója alá vándorolt. Zoli egy mozdulattal megszabadult tőle majd engem is megszabadított a pólómtól. Hozzá simultam, apró csókokkal hintettem tele a nyakát, ujjaim a hajába gabalyodtak. Zoli halkan sóhajtott egyet majd gyengéden lenyomott az ágyra. Végtagjaink egymásba gabalyodtak miközbe a csókunk egyre szenvedélyesebb lett.

-Szeretlek Emma -suttogta a bőrömbe.

-Szeretlek -mosolyodtam el. Zoli megszabadított a nadrágomtól majd a fehérneműmtől és csillogó szemekkel végig nézett rajtam.

-Biztos akarod? -kérdezte hirtelen.

-Hát ez meg milyen kérdés? -bámultam rá döbbenten.

-Nem akarom, hogy azt hidd csak a szex miatt -húzta el a száját.

-Fogd be -csókoltam meg. -Akarom Zoli és ne merészélj pont most visszatáncolni -fenyegettem meg.

-Eszemben sincs -kuncogott fel és megcsókolt.