A mai nappal elkezdődtek a bornapok Almádiban.
-Menjünk már el bobozni -könyörgött Gerda miközbe visszafelé tartottunk a reggeli mosakodásból.
-Az ki van zárva. Én mégegyszer nem ülök fel egy olyan förmedvényre -nyögtem fel.
-De Emma olyan jó buli -nézett rám kiskutya szemekkel.
-Mikor voltál te bobozni? -ráncolta a homlokát Zsófi.
-Zolival tudod, még régen. Amikor először jött velem nagyihoz -pirultam el.
-Héé és ezt miért nem mondtad? -háborodott fel.
-Te se mondtad a jakuzzit -vágtam vissza.
-Utálom, hogy elolvashatod -fonta össze a kezét maga előtt és morcosan rám öltötte a nyelvét.
-Ugyanmár barátném -karoltam át a vállát és erősen megölelgettem. -A helyedben én is ugyanígy éreztem volna mint te -kuncogtam.
-Ne csináld már -vörösödött el. Szélesen mosolyogtam.
-Anyud hívott -sétált felénk Martin és Zsófinak adta a mobilt. Tágra nyílt mindhármunk szeme.
-Micsoda? -pislogott Zsófi. -Ugyan miért hívott volna? -kérdezte.
-Talán...átgondolta a dolgokat -szántott a hajába Martin.
-Visszahívod? -pillantottam Zsófira.
-Azt hiszem nem -motyogta. -Nem akarom, hogy tönkre tegye a nyaralást. Egyszer hívott biztos nem olyan fontos a dolog -nézett rám.
-Ha így látod jónak -mosolyogtam rá aztán, hogy oldjam a feszültséget Martinra néztem. -Szeretsz a jakuzziba csábítani? -érdeklődtem.
-Meg fogom kérni Zolit, hogy ne mutassa meg neked -motyogta.
-Ki kell ábrándítsalak az egész világ tudni fog róla -paskoltam meg a karját.
-De nem fogják tudni, hogy én vagyok, te viszont tudod -tárta szét a kezét.
-Van benne valami -értettem vele egyet. -De amúgy meg nem ciki, szerintem romantikus -vontam meg a vállam.
-Kösz -bólintott majd Zsófira nézett. -Jössz? -nyújtotta felé a kezét.
-Megyek -bólintott Zsófi és megfogta Martin kezét.
-Emma légyszi -fogta meg a karom Gerda.
-Figyelj, én utálom az egész bobos dolgot, de ti nyugodtan menjetek -mosolyogtam rá.
-Nélküled az nem jó -szontyolodott el.
-Ugyan inkább nézni akarod a savanyú képemet? -böktem oldalba vigyorogva.
-Igen -vágta rá. -Amúgy -harapott az ajkába.
-Mondd csak -fürkésztem kíváncsian.
-Én...nos tudom, hogy itt van Linda és...szóval nem tudom, hogy Ákosnak milyen érzés ez -kereste a szavakat és a hajába túrt.
-Biztosíthatlak, hogy semmilyen hatással nincs Ákosra. Nem lát mást csak téged -jelentettem ki azonnal.
-Úgy gondolod? -harapott az ajkába.
-Nem, nem csak gondolom tudom -simítottam meg a karját. -Van kedved fagyit enni? -kérdeztem elmosolyodva.
-Naná, hogy van -csillant fel a tekintete. Bementünk a sátrunkba ahol a fiúk azonnal abba hagyták a beszélgetést.
-Hát ti miben sumákoltok? -szaladt magasba a szemöldököm miközbe kivettem a fagyasztóból két fagyit.
-Mire gondolsz? -kérdezte Zoli.
-Elhallgattatok amikor bejöttünk -fordultam meg és Gerdának nyújtottam az egyik fagyit.
-Ákos nem tud előttem titkot tartani -mosolygott Gerda.
-Nincs semmi -tárta szét a kezét ártatlanul pislogva. Beletelepedtem Zoli ölébe és gyengéden megharaptam a fülcimpáját. Hosszasan sóhajtott és szorosan átölelt. Elkezdtem kibontani a fagyimat majd belenyaltam. Zoli óriásira nyílt szemekkel nézett rám.
-Kérsz? -mosolyogtam rá.
-Nem köszi -válaszolta rekedten.
-Hát jó, több marad nekem -vontam meg a vállam. Nem tehetek róla élveztem, hogy kínozhatom egy kicsit. Fészkelődtem egy kicsit az ölében mire a szoknyám feljebb csúszott. Zoli lélegzetvétele szaporább lett és lejjebb húzta a szoknyámat majd a nyakamba fúrta a fejét. Éreztem, hogy felizgult mire akaratlanul is elmosolyodtam.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk bobozni, de Emma nem szeretne -szólalt meg Gerda.
-Nem csodálom, a legutóbb is remegett mint a nyárfalevél -nevette el magát Zoli.
-Mondom ti nyugodtan menjetek, én elleszek itt egyedül -vontam meg a vállam.
-Mi az már, hogy elleszel egyedül? -háborodott fel Ákos.
-Ne vedd a szívedre, de szeretek egyedül lenni -mosolyogtam rá kedvesen.
-Én maradok veled -motyogta Zoli.
-Nem, nem kell. Nyugodtan mehetsz -néztem a szemébe.
-Nem foglak itt hagyni Emma -jelentette ki.
-Nem fogok belehalni -forgattam meg a szemem.
-Emma -húzta össze a szemét.
-Zoli -sóhajtottam.
-Igazán érdekes nézni ezt -szólalt meg Ákos.
-Én nem megyek, csak elrontanám a hangulatot -jelentettem ki.
-Adjatok egy órát és megváltoztatja a véleményét -ígérte Zoli. Ráöltöttem a nyelvem mire elvigyorodott.

°°°

Végül nem sikerült Zolinak meggyőznie. Bárhogy is csókolt, könyörgött nem engedtem. Így ők öten elmentek én pedig maradtam a kempingben. Fogtam a gitárt, egy füzetet és lementem a partra. A többiektől távol helyezkedtem el, hogy ne zavarjam a gitározásommal őket aztán találomra elkezdtem játszani.

2 óra múlva megszületett egy dal. Ez a második próbálkozásom és hát nem vagyok benne biztos, hogy jó is. Azt a címet adtam neki, hogy: Szeretlek téged! A Zoli iránt táplált érzéseimről szól. Hogy milyen volt az elején, hogy mennyire gyűlöltem, de aztán beleszerettem.

Sosem hittem volna, hogy belémszeretsz
Azt hittem, hogy csak egy újabb kaland vagyok neked
A tiltott gyümölcs, ami addig kell míg meg nem kapod.

Gyűlöltelek mert olyan érzéseket váltott ki belőlem az érintésed
Amiket nem akartam érezni.
Utáltam a heves szívdobogást
Utáltam a pirulásokat.

De már nem utálom
Ó egy kicsit sem
Testem minden négyzetcentije
Az érintésed után sóvárog.
Büszkén kiáltom az egész világnak:
Szeretlek téged!

De már nem utálom
Ó egy kicsit sem
Testem minden négyzetcentije
Az érintésed után sóvárog.
Büszkén kiáltom az egész világnak:
Szeretlek téged!

Egyszer közel aztán távol
Egyszer eltaszítottalak aztán magamhoz rántottalak
Nem voltam tisztában az érzéseimmel
Gyűlöletnek hittem ami igazából szerelem volt.

Nem küzdöttem tovább
Hagytam, hogy a szerelem átjárja a testemet
Hagytam, hogy szeress engem
Hagytam, hogy megmutasd nekem milyen is az igaz szerelem.

De már nem utálom
Ó egy kicsit sem
Testem minden négyzetcentije
Az érintésed után sóvárog.
Büszkén kiáltom az egész világnak:
Szeretlek téged!

De már nem utálom
Ó egy kicsit sem
Testem minden négyzetcentije
Az érintésed után sóvárog.
Büszkén kiáltom az egész világnak:
Szeretlek téged!

De már nem utálom
Ó egy kicsit sem
Testem minden négyzetcentije
Az érintésed után sóvárog.
Büszkén kiáltom az egész világnak:
Szeretlek téged!

Hangosat sóhajtottam és beleittam a vizembe.
-Bocsi hallgatlak már egy ideje, nagyon tetszik a dal -szólított meg egy srác. Felnéztem és nem akartam hinni a szememnek. Molnár Dániel állt felettem.
-Komolyan? Én izé köszönöm -pattantam fel. -Magyar Emma vagyok -mutatkoztam be.
-Molnár Dani -mosolyodott el.
-Figyelj komolyan tetszik? Nem nagyon próbálkoztam eddig és fogalmam sincs arról, hogy jót írtam-e, nem is rímelnek a sorok -hadartam.
-Az új mindig különleges. És igen nagyon tetszik -biccentett.
-Ez most sokat jelent, de tényleg -mosolyogtam boldogan. -Mi járatban itt? Fellépésed lesz? -érdeklődtem.
-Igen majd az, este 8 körül -bólintott. -Kijössz? -kérdezte.
-Igen tervezünk kinézni a többiekkel -bólintottam. -Sok sikert -mosolyogtam rá.
-Köszi -mosolygott vissza. -Te figyelj csak nem lenne kedved fellépni? Kísérnénk a többiekkel -ajánlotta fel.
-Hogy mi? -kerekedett ki a szemem. -Veletek egy színpadon? -pislogtam.
-Meg kell mutatnod a hangod a világnak -nézett a szemembe.
-De nincs olyan jó. Még nincs semmi kidolgozva rajta -harapdáltam az ajkam.
-Ez így pont jó -jelentette ki.
-Most nagyon megleptél ugye tudod? -túrtam a hajamba.
-7-re legyél ott ha benne vagy -mosolygott rám. -Örültem Emma -mondta kedvesen.
-Igen én is -bólintottam még mindig a sokk hatása alatt állva.

Hogy tetszik az újabb dalszöveg próbálkozásom? 🙈🙈