A nap hátralévő részét alvással töltöttem. Hulla fáradt voltam. Mikor felébredtem szinte az egész család körülöttem volt.
-Sziasztok -köszöntem mosolyogva.
-Szia kicsim -simította ki a szememből a hajam. -Hogy vagy? -kérdezte halkan.
-Jól -válaszoltam. -Láttátok már? -néztem körbe.
-Igen már Zoli megmutatta. Olyan kis aranyos és egészséges -párásodott el anyu szeme.
-Ne sírj mert akkor én is sírok -szóltam rá.
-Idehozom -állt fel Zoli.
-Várj -nyújtottam felé a kezem. Megfogta a kezem majd lehajolt hozzám.
-Mi a panasza anyuka? -érdeklődött.
-Szeretlek -néztem mélyen a szemébe.
-Szeretlek -mosolyodott el és lehajolva hozzám lágyan megcsókolt. -Megyek ide hozom -puszilta meg a homlokom majd felegyenesedett és kiment.
-Nem kellett volna mindannyiótoknak bejönni -csóváltam meg a fejem.
-Nem fáradtság -jelentette ki Tomi.
-De hiányoztok a munkából -húztam el a szám.
-Igen azért mert most született meg az unokánk -jelentette ki anyu. -Ha kirugnak is itt a helyem -simogatta meg az arcom.
-Ahogy nekem is. A kicsi tiszta kiköpött apja -mondta Tomi büszkén.
-A szeme az anyukájáé -suttogta Zoli belépve az ajtón és ott tartotta a karjaiba Rolit. Azonnal nyúltam érte. Zoli mosolyogva adta a kezembe majd leült mellém.
-Na és milyen nevet adtok neki? -tudakolta anyu. Mosolyogva néztem össze Zolival.
-Simon Tamás Roland -mondtuk tökéletesen egyszerre.
-Ez igazán megtisztelő -rebegte Tomi.
-A két nagyapja után kapja a nevét, ez így van rendjén -mondta Zoli miközbe megsimogatta Roli arcát. Roli kinyújtotta a kis kezét és megfogta Zoli ujját. Mosolyogva figyeltem a jelenetet majd anyura pillantottam. Patakokba ömlöttek a könnyei.
-Annyira büszke vagyok rád -sírta.
-Köszönöm -válaszoltam. A szívem csordultig volt boldogsággal, szerelemmel és szeretettel.

°°°

5 nap múlva:
Ma végre haza mehetünk. Miután az orvos megvizsgált és megállapította, hogy minden rendben haza engedett. Zoli hozott be nekem ruhákat.
-Gondoltam valami kényelmeset akarsz -vette elő a mackómat.
-Köszi -mosolyogtam rá. -Rolinak mindent elhoztál? -kérdeztem.
-Itt van minden -lengette meg a szatyrot.
-Végre hazamehetünk -sóhajtottam miközbe átöltöztem.
-Végre már csak 6 hét -sóhajtott Zoli.
-Olyan hülye vagy -csóváltam a fejem nevetve és belebújtam a cipőmbe. Az egyik nővér behozta Rolit akit szépen felöltöztettünk.
-Szegény mint egy múmia -nevetett Zoli.
-Nem akarom, hogy beteg legyen -mondtam szigorúan.
-Melletted sose lesz beteg -puszilta meg a homlokom mosolyogva. Roli ezt a pillanatot választotta, hogy elsírja magát.
-Jól van picim, itt a mama, nincs semmi gond -nyugtogattam. -Hazamegyünk és kapsz enni -gügyögtem. Kimentünk a kocsihoz majd én beültem a hátsó ülésre mert ott jobban elfértem.
-Mehetünk? -kérdezte Zoli.
-Aha -bólintottam.

A házba belépve nem várt meglepetés fogadott. Egy hatalmas lepedő volt kiffügesztve amin nyomtatott betűkkel az állt: Isten hozott a családban Simon Tamás Roland! Ráadásként mindenfele lufik voltak.
-Hűha -pislogtam.
-Gratulálunk Emma -bukkantak fel a személyzet tagjai.
-Köszönöm -mosolyodtam el és sorra végig pusziltam őket.
-A kiságyat átvittem a szobánkba. Egy ideig had legyen velünk -érintette meg a karom Zoli.
-Jól tetted, te gondolsz mindenre -pusziltam meg az arcát. Felmentünk az emeletre majd Rolit letettem az ágyra és levettem róla a kabátot. Idő közben elaludt. Szerencsére nem nagyon volt sírós fajta és az alvókája nagyszerű volt. Kíváncsi vagyok hányszor kell majd hozzá felkelnünk. Mélyen magamba szívtam az illatát, olyan jó baba illata volt.
-Szerinted felköltsem? -kérdeztem halkan.
-Hagyd had pihenjen -suttogta Zoli aki eddig csendben figyelt minket. Bólintottam egyet majd óvatosan a karomba vettem és befektettem a kiságyba. Felegyenesedve elnéztem őt. Zoli karjai körém fonódtak, mellkasa a hátamnak simult.
-Köszönöm, hogy megajándékoztál vele -suttogta a nyakamba.
-Te is kellettél hozzá -fordultam felé mosolyogva és megcsókoltam.

°°°

Elérkezett a lefekvés ideje. Rolit egy lavórba fürdettem meg Zoli segítségével aztán Zoli bepelenkázta és felöltöztette. Kíváncsi tekintettel fürkészett minket.
-Mondd, hogy apa -gügyögte Zoli.
-Még csak 5 napos -nevettem el magam.
-Én 5 naposan már fociztam -kacsintott rám Zoli.
-Na persze -kuncogtam és a hátára simítottam a kezem. Zoli a karjába vette Rolit és büszke arccal nézett le rá. -Nekem tudod mit énekelt anyu mindig? -kérdeztem.
-Mit? -kérdezte rám pillantva.
-Földből lett szép levendula
Kék színből jár
Itt áll most hű szíved ura
Csak téged vár.

Kékfestő négy levendula
Zöld színből szól
Fogj hát és nézd megölel a
Szívem most jól.

Kékfestő négy levendula
Zöld színből szól
Fogj hát és nézd megölel a
Szívem most jól.

Kékfestő szép levendula
Zöld színből hál
Fogj hát és rám ugyanolyan
Érzés hat már.

Bárányok, kismadarak
és biztonság vár
Mától már baj,
Veszedelem mind távol jár.

Bárányok, kismadarak
és biztonság vár
Mától már baj,
Veszedelem mind távol jár.

Kékfestő szép levendula
Zöld színből hál
Fogj hát és rám ugyanolyan
Érzés hat már. -énekeltem miközbe Rolit néztem. A szívem hatalmasat dobbant amikor megláttam a mosolyát. -Rám mosolygott -ujjongtam.
-Ugyanúgy elvarázsolod őt is mint engem -jegyezte meg Zoli majd betette Rolit a kiságyba. -Folyton téged néz -panaszkodott Zoli.
-Elvégre én vagyok a mamája, ugye kis szépség? -mosolyogtam vidáman. Zoli felegyenesedett átölelte a derekam aztán halkan dúdolni kezdett. A dúdolástól nem csak Roli álmosodott el hanem én is.