Zsebre vágott kézzel sétáltam vissza a sátrunk felé. Annyira elmerültem a gondolataimba, hogy neki mentem egy csajnak.
-Oh bocsi ne haragudj -szabadkoztam és ránéztem a lányra. -Nahát Linda -kerekedett ki a szemem.
-Szia Emma -köszönt halvány mosolyal.
-Hűha szia, nagyon megváltoztál -pislogtam nagyokat.
-Csak újítottam egy kicsit -vonta meg a vállát.
-Öhm, hogy vagy? -kérdeztem zavartan.
-Őszintén? -nézett a szemembe. -Próbáltam másokkal, randizgattam, de az az igazság, hogy még mindig Ákost szeretem -sóhajtott fel.
-Ohh -leheltem.
-Tudsz róla valamit? -nézett rám reménykedve.
-Igen tudok és hát van barátnője -csavargattam az egyik hajtincsem.
-Sejtettem, ő tovább tud lépni -húzta el a száját.
-Neked is sikerülni fog -mosolyogtam rá bíztatóan.
-Ha eddig nem sikerült nem tudom, hogy később fog-e -túrt a hajába.
-Hé ne veszítsd el a reményt. Emlékszel? Te is ezt mondogattad nekem -mosolyogtam rá.
-Olyan mintha ezer éve lett volna -mosolygott szomorkásan. -Mindegy, nem akarlak feltartani. Örülök, hogy találkoztunk -ölelt meg.
-Igen én is -viszonoztam az ölelését. -Szia -köszöntem el és a sátrunk felé mentem. Amint már nem látott, futásnak eredtem. Szólnom kell Zsófinak és Zolinak.
-Hé minden rendben? -kérdezte Zoli amikor lefékeztem előtte.
-Öhm talán nem tudom -lihegtem megragadva a kezét és magam után húztam be a sátorba.
-Emma mi az? -húzott vissza magához.
-Itt van Linda -néztem a szemébe.
-Linda? -vonta fel a szemöldökét.
-Igen Linda, Ákos exe -bólogattam.
-Óó. Mit gondolsz gond lesz belőle? -kérdezte.
-Épp ez az, hogy nem tudom. Fogalmam sincs arról, hogy miért mentek szét -járkáltam fel alá.
-Hé Emma -kapta el a derekam. -Ne idegeskedj már -simította meg az arcom.
-Azt akarom, hogy jó legyen ez a nyaralás. Nem akarom, hogy Ákos és Gerda össze vesszenek -motyogtam.
-Gyere csüccs -fogta meg a kezem és az ágyhoz húzott. -Azért szakított Ákos Lindával mert beleszeretett Gerdába -mesélte.
-Szóval Gerda és Ákos ismerték egymást? -kérdeztem.
-Igen ismerték -bólintott.
-Értem szóval akkor Ákos dobta Lindát Gerda miatt -foglaltam össze.
-Valami olyasmi -biccentett.
-Ezt nem néztem volna ki belőle -jegyeztem meg.
-Nem ő tehet róla Emma -csóválta meg a fejét Zoli.
-Császtok -lépett be Ákos tök lazán. -Mi a pálya? -érdeklődött.
-Csak beszélgettünk -vontam meg a vállam.
-Lindáról, Emma összefutott vele az előbb -tette hozzá Zoli mire erősen oldalba könyököltem. -Ezt most miért kaptam? -kérdezte panaszosan.
-Megérdemelted -sziszegtem.
-Jah hallottam -biccentett zsebre vágva a kezét.
-Hallgatóztál? -kerekedett ki a szemem.
-Is, de már láttam őt -vonta meg a vállát.
-És? -fürkésztem az arcát.
-Mit és? Tovább léptem, Gerdát szeretem -jelentette ki miközbe kinyitotta a hűtőt és kivett egy túrórudit. -Csak azért jöttem, hogy megnyugtassalak -hajolt hozzám és megpuszilta a homlokom.
-Na meg egy túrórudiért -motyogtam.
-Megkívántam na -nevette el magát.

°°°

Az étteremben vacsoráztunk. Egyszer azt is ki kell próbálni, legalábbis én eddig nem ettem itt.
-Milyen lehet a mozzarellás csirke? -nézett fel Gerda az étlapból.
-Nem tudom, de én is azzal szemezek -válaszoltam.
-Rendelünk azt? -nézett rám.
-Még nem tudom lehet -haraptam az ajkamba. -Te mit eszel? -néztem Zolira.
-Őzgerinc elég gusztának hangzik -vonta meg a vállát.
-Szegény Bambi -motyogtam.
-Jól van, te kis állatvédő -forgatta meg a szemét. Ráöltöttem a nyelvem majd újra az étlapra néztem.
-Van sztrapacska? -kérdezte Zsófi.
-Nincs, de nokedli igen, szinte ugyanaz -mondta Ákos.
-Nem mert a sztrapacska krumpliból van -ellenkezett Zsófi.
-Választottatok már? -lépett hozzánk a pincér.
-Igen én egy mozzarellás csirkét szeretnék, sült krumplival -bólintottam.
-Nekem egy őzgerincet -tette Zoli a kezét a székem támlájára. Miután a píncér felvette a rendelést Zoli felé fordultam.
-Hát ez mi volt? -kérdeztem.
-Micsoda? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Olvasok a jelekből Zoli, ezzel jelezted, hogy foglalt vagyok -böktem a kezére.
-Tévedsz -mosolygott rám.
-Szóval tévedek? -vontam fel a szemöldököm.
-Igen tévedsz -hajolt hozzám és egy csókot nyomott a számra.

°°°

-Úgy akarok én is fenn
velük együtt állni,
onnan nézni szerteszét
és csak szállni.

Egyszer ott leszek,
igen,ott veled,
és csak minket néznek majd az emberek,
s a nagy kiugrást nem kell sokat várni.

Egyszer ott leszünk,
ott fenn leszünk,
úgyis egy trambulin az életünk,
félúton már nem lehet kiszállni. -énekelte Zoli miközbe hátulról ölelt.
-Jól áll neked ez a dal -mosolyodtam el.
-Gyerekkori kedvenc -vonta meg a vállát.
-Apropó gyerekkor. Még nem láttam rólad gyerekkori fotót -néztem fel rá.
-Ez maradjon is így -vigyorodott el és megcsókolt.
-De engem érdekel, biztos nagyon cuki voltál -motyogtam.
-Jah nagyon cuki -kuncogott fel.
-Hé mi lemegyünk a partra. Jöttök? -érintette meg a karom Zsófi.
-Megyünk? -kérdeztem.
-Menjünk -mosolygott. Lesétáltunk a partra és leültünk az egyik padra. Hogy elférjünk a fiúk a pad támlájára ültek mi pedig előttük ültünk.
-Eső lesz -szólalt meg Martin.
-Mi? Ne már. Szép időt mondtak -háborodott fel Ákos.
-Be van kapcsolva a viharjelző -mutatott előre.
-Még szerencse, hogy Emma hozott játékot -kuncogott Zoli.
-Mindenre fel kell készülni -vigyorogtam.

Mi ketten maradtunk Zolival a legtovább kint.
-Nem fázol? -kérdezte csendesen és átölelt.
-Nem -hajtottam a fejem a vállára. Zoli egy puszit lehelt a homlokomra majd a fejemnek döntötte a fejét.
-Eszembe jutott valami -szólalt meg hirtelen.
-Na mi? -érdeklődtem.
-Mi lenne ha fürödnénk egyet a Balatonban -suttogta a fülembe. -meztelenül? -tette hozzá és gyengéden a fülembe harapott.
-Az ki van zárva -jelentettem ki.
-Most miért? -nevette el magát.
-Először is, este nem lehet a vízbe menni, másodszor itt emberek vannak bárki megláthatna minket -sziszegtem.
-Valld be, hogy élveznéd -puszilta meg az arcom.
-Perverz vagy -csóváltam meg a fejem.
-Csak egy picit -suttogta. Hangosat sóhajtva álltam fel.
-Vissza megyünk? -nyújtottam felé a kezem.
-Hát persze -kacsintott rám. -Beindult a fantáziád mi? -fogta meg a kezem.
-Jajj hagyj már -motyogtam.
-Ezen nincs mit szégyelni -húzott közelebb magához.
-Szeretsz kínozni ugye? -érdeklődtem. Zoli válaszul csak kuncogott. A sátorba érve összeszedtem a cuccaimat. -Elmentem fürödni -indultam meg.
-Nem, nem lassan a testel -húzott vissza magához. -Fürödni később is lehet -tol finoman az ágy felé.
-Be kéne húzni a sátrat -suttogtam.
-Már megtettem -csókolt meg és leborultunk az ágyra.