-Nos -ültem le anyával szemben.
-Igen? -nézett fel a könyvéből.
-Hogy haladsz a szervezéssel? -érdeklődtem.
-Haladok -válaszolta becsukva a könyvét. Sose tett bele könyvjelzőt, fogalmam sem volt arról, hogy tudja megjegyezni hol tartott.
-Vagyis sehogy, de nem baj. Szerencsére van egy lányod aki oda vissza van az esküvőktől és már mindent elképzelt -mosolyogtam és a kezébe nyomtam a mappát. -Szóval az első oldalon a meghívó ötletek vannak. Kiválasztottam kettőt, a te döntésed, hogy melyik lesz a végleges -magyaráztam.
-Hát nem is tudom, mindkettő nagyon szép -harapott anyu az ajkába.
-Kérdezd majd meg Tomit -tanácsoltam és a következő oldalra lapoztam.
-Nos dekorációként vagy fehér lila kombinációra gondoltam vagy pedig fehér és halványkék. Bár szerintem hozzátok a lila illene jobban -ráncoltam a homlokom. -A menü szerintem legyen hagyományos. Káposzta, sült hús, leves meg a többi. Ja és feltétlen legyen tányértöres -jelentettem ki. -Most pedig a torta. Ismerlek anyu tudom, hogy nem szereted a nagyon csicsás tortákat -lapoztam a következő oldalra. -Nos erre gondoltam. Nem csicsás mégis csodaszép és biztos isteni is -hadartam.
-Kicsim lassíts egy kicsit -nevette el magát anyu.
-Nem tetszenek? -kérdeztem.
-Nem erről van szó, de ebbe Tominak is van beleszólása és azért nem akarjuk minden pénzünket elkölteni -simította meg az arcom anyu.
-Ezért is mozgattam meg a kapcsolataimat. Emlékszel Gergőre? A barátnője Constance és elvállalta, hogy elkészíti a ruhádat és a mi koszorúslány ruhánkat baráti áron -húztam ki magam büszkén.
-Hát nem is tudom -habozott anyu.
-Anyu tudod mennyiért lehet manapság ruhát bérelni? -hápogtam.
-De nem is ismerem azt a lányt -aggodalmaskodott.
-Ezért is nyomtattam ki pár munkáját -lapoztam a következő oldalra. -Anyu én ismerem Constance-t és nagyon rendes lány -győzködtem.
-Ezek tényleg szép ruhák -bólintott.
-Szerintem is -mosolyogtam. -Zsófival pedig megegyeztünk, hogy ilyen koszorúslány ruhát szeretnénk, de kell a beleegyezésed -lapoztam a következő oldalra. Halvány lila színű volt és földet seprő.
-Rendben ez a ruha jó lesz -egyezett bele anyu.
-Köszi -pusziltam meg az arcát. -Öhm és bátorkodtam helyszínt is keresni -sandítottam az arcára.
-Ugye nem az Eifel torony teteje? -kérdezte rémülten.
-Nem dehogy ott majd nekem lesz -nevettem el magam. -Mivel azt mondtad nem akarsz sok embert, ez a hely tökéletes lenne. Vasadon található.  Vízparton van biztosítja az esküvői menüt és a szállást is -lapoztam.
-Hogy akadtál rá erre a helyre? -kérdezte halkan.
-Beírtam, hogy esküvői helyszínek -vontam meg a vállam. -Miért? -húztam össze a szemem.
-A szüleim itt házasodtak össze -mosolyodott el.
-Nahát milyen kicsi a világ -jegyeztem meg.
-Emma tudom, hogy édesapád szüleit mindig is jobban szeretted -nézett az arcomra.
-De csak azért mert a nagyi mindig is csúnyán bánt apuval -sütöttem le a szemem.
-Nem tartotta hozzám valónak. Ő falun nevelkedett én mindig is városi voltam -mondta anyu és magához ölelt. Összekuporodtam, fejemet a vállán pihentettem.
-Apu azt akarja, hogy boldog legyél anyu. Tudom -suttogtam.
-Igen kicsim én is tudom -puszilta meg a homlokom. Egy ideig mindketten csendben ültünk, elmerülve a saját gondolatainkban.
-Anyu mikor jöttél rá, hogy tudod Zoli meg én? -kérdeztem.
-Valószínűleg már az elejétől tudtam, sejtettem, hogy nem tudsz majd neki ellenállni, de igazán biztos akkor lettem benne amikor visszajöttetek a táborból -simította meg a hajam.
-Én is akkor jöttem rá, hogy beleszerettem -suttogtam. -Miután felhívtál a hírrel, hogy Gina meghalt én teljesen szétcsúsztam. Az este Zoli nem szólt semmit csak benyomta az alkonyatból az egyik zenét és táncoltunk. Akkor tudatosult bennem, hogy szeretem -mondtam alig hallhatóan.
-Láttam rajtad, hogy boldog vagy mellette. A színpadon nagyszerű színész vagy, de a valóságban már nem annyira -mosolygott anyu.
-Hogy ezt mennyien mondták már nekem -húztam el a szám aztán egyszerre elnevettük magunkat.

°°°

Délután elmentünk anyuval és Zsófival Constance-hoz, hogy levegye a méreteinket. Gergő és Constance nemrég költöztek össze és az új otthonuk a gazdag negyedben volt. Három emeletes villájuk volt. Kíváncsi lennék hány napig tart kitakarítani. Anyu megállt a kocsival a kovácsoltvas kapu előtt. Lehúztam az ablakot kihajoltam rajta és becsöngettem.
-Igen? -szólt bele egy hang.
-Öhm heló...Constance már vár minket -mondtam zavartan.
-Nyitom -hallatszott a válasz. Visszahuppantam az ülésre és tág szemekkel néztem ahogy a kapu magától kinyílik. Anyu behajtott rajta majd leparkolt a villa előtt. Ami előtt egy szökőkút volt!
-Jesszusom mivel foglalkozik Gergő? -kérdezte Zsófi elhűlve.
-Halványlila gőzöm sincs -leheltem és kiszálltam a kocsiból. -Olyan mint egy álom -pillantottam anyura.
-Nem tudom nekem olyan idegen, jobb szeretem a kis kertes házakat -vonta meg a vállát anyu.
-De azért valld be, hogy tetszik -mosolyodtam el.
-Igen tényleg nagyon szép ház, de gondolj bele mennyibe került a fenntartása -magyarázta miközben felfelé tartottunk a lépcsőn.
-Itt el tudnék lakni -fogta meg a kezem Zsófi és megszorította.
-Mondd ezt Martinnak -böktem oldalba. Anyu bekopogott az ajtón amit egy 50 úr nyitott ki.
-Fáradjanak be -mutatta és félre állt. Döbbenten engedelmeskedtünk.
-Azta -suttogtam elámulva. Úgy éreztem magam mintha egy másik korba csöppentem volna. Olyan volt mint egy múzeum. Festmények, hatalmas csillárok. Az előcsarnokot a fehér szín uralta. Egy széles lépcső vezetett fel az emeletre.
-Tetszik az otthonom? -kocogott le a lépcsőn Gergő. -Üdvözöllek titeket -köszönt és mindkettőnket megpuszilt. -Asszonyom -csókolt kezet anyának.
-Mikor? Mikor lettél te milliomos? -csodálkoztam.
-Örökség -vonta meg a vállát. -Csak megsúgom az ősök is itt laknak, de ez maradjon titok -hallkította le a hangját.
-Értem -bólintottam.
-Gyertek Constance már vár titeket. Liftel vagy lépcsőn? -kérdezte.
-Még lift is van? -esett le Zsófi ála.
-Itt minden van -kacsintott rá Gergő.
-Maradjunk a lépcsőnél -mondta anyu.
-Akkor gyertek -intett. Felmentünk a harmadik emeletre. -Nos a földszinten van a konyha, a garázs, az edzőterem és a cseléd szobák, az első emeleten vannak a szüleim a másodikon én meg Constance, a harmadik emelet pedig teljes mértékben Constance birodalma -magyarázta Gergő majd benyitott egy ajtón. Ahogy beléptem mindenfele ruhákat láttam. Ruha anyagokat, próba babákat, a fal egyik része csak ablakból volt ahonnan mesés kilátás nyílt.
-Constance meghoztam a kuncsaftokat -kiáltotta Gergő.
-Egy pillanat és megyek -hallatszott Constance válasza majd meg is jelent négy jókora anyaggal.
-Várj had segítsek -vette el tőle Gergő majd letette az asztalra.
-Jó napot Constance Dumarché vagyok -mutatkozott be anyának és kezet nyújtott neki.
-Szia én pedig Szabó Veronika, de szólíts csak Verának -rázta meg anyu Constance kezét.
-Nagy megtiszteltetés, hogy én készíthetem el a ruháját -mosolygott anyura.
-Én örülök, hogy el tudtad még ezt is vállalni -mosolygott anyu.
-Szívesen tettem -válaszolta. -Sziasztok csajok -puszilt meg minket.
-Bonjuor Constance -köszöntem.
-Alakul a kiejtés -kuncogott fel.
-Eszméletlen ez a hely -nézett körbe Zsófi.
-Ez is az én érdemem -húzta ki magát Gergő.
-Neked nincs véletlenül megbeszélésed? -fordult felé Constance csípőre tett kézzel.
-Igazad van -biccentett Gergő és egy csókot nyomott Constance szájára. -Jó szórakozást, örültem -sietett ki.
-Rá sem ismerek -pislogott Zsófi.
-Persze, hogy nem Constance féken tarja -vigyorogtam.
-Ugyanmár -legyintett. -Na, de munkára fel -tapsolt kettőt.

°°°

Zsófival folyamatosan nevettünk miközbe a Perfect című számra keringőztünk.
-Baby I’m dancing in the dark, with you between my arms
Barefoot on the grass, listening to our favourite song
When you said you looked a mess, I whispered underneath my breath
But you heard it, darling you look perfect tonight -énekelte Zsófi miközbe megpörgetett.
-Annyira imádom ezt a számot -sóhajtottam fel és lehuppantam az egyik székre. -Tényleg anyu mire fogtok keringőzni? -kérdeztem anyára nézve.
-Tomi az It is you-ra szeretne -mondta anyu.
-Az szép szám -mosolygott Constance. Felálltam és a nagy ablakhoz sétáltam. Már korábban is feltűnt nekem a szemben lévő villa. Kicsit lepukkant volt, de helyre lehet hozni.
-Kié az a ház? -néztem hátra Constance-re.
-Senkié, a tulaj nemrég halt meg, a lányának meg nem kell. Eladó amúgy -válszolta.
-Biztos borsos áron -húztam el a szám. Pedig nagyon tetszett a villa. Volt egy alaksor aminek az ajtaja üvegből volt, az első emeletre kintről vezetett fel egy lépcső két irányból is. Elgondolkodva néztem a házat.
-Látszik rajtad, hogy beleszerettél -állt meg mellettem Zsófi.
-El tudnám itt képzelni az életem -válaszoltam szórakozottan.