Már teljesen felöltözve ültem Zoli ágyán, míg ő zuhanyzott. Persze egy szóval se mondtam neki, hogy bulit szerveztünk neki, akkor oda lenne a meglepetés. Ezúttal is az Akváriumba foglaltunk helyet, Ákosékkal összedobtuk az árat. Sóhajtva nyúltam Zoli bőröndje után és elkezdtem kipakolni a ruháit. Szépen összehajtogatva betettem a szekrénybe majd észrevettem egy mappát. Kíváncsian nyúltam érte, bár eleinte féltem belenézni. Lehet, hogy Zoli orvosi papírjai. Bár biztos nem bánná ha átolvasnám. Kinyitottam a mappát és meglepetten pillantottam az első oldalra. Simon Zoltán: A legfényesebb csillag. Fokozódó kíváncsisággal lapoztam egyet.

1 rész

A faterom kocsijába ülök, fülembe a fülessel. Persze nem hallgatok semmit csak nem akarom, hogy apám elkezdje tolni a szokásos dumáját. Majd meglátod milyen rendesek, biztos vagyok benne, hogy Emmával jól kifogtok jönni. Aha a nagy francokat. A múltkor mikor hazajöttem az edzésről hallottam, hogy apám az új csajával beszél. Alapból mindig leszartam, hogy kivel beszél ám most a nevemet hallva mégiscsak megtorpantam.
-Kedvesem ne aggódj ki fognak jönni egymással. Lehet, hogy Zoli kívülről komornak tűnik, de nagyszerű srác -magyarázta apa. -Igen, egyetértek. Emma és Zoli tűz és víz, de le merném fogadni, hogy a lányodnak sikerülni fog őt jó útra téríteni -mondta apa. Hangosan horkantottam egyet aztán felszaladtam az emeletre és becsaptam magam mögött az ajtót.
Még most is csak vigyorgok. Ilyen képtelenséget. Hogy egy kiscsaj képes lenne engem megváltoztatni? Jó útra téríteni? Kétlem. Mekkorát fognak lesni amikor rájönnek, hogy tévedtek. Már van egy tervem. Szépen a csaj bizalmába férkőzök és megfektetem. Amiket eddig hallottam róla azok alapján könnyű dolgom lesz. Olyan kis szürke kisegérnek tűnik aki a szőke hercegre vár fehér lovon, le merném fogadni, hogy még pasija sem volt. Széles vigyorral a képemen bámultam ki az ablakon. Hogy milyen jót fogok szórakozni.
-Fiam -szólt apa amikor már a part mentén autóztunk. Unott pillantást vetettem rá aztán kihúztam a füllhallgatót a fülemből.
-Mi van? -kérdeztem nem túl kedvesen.
-Ezt a stílust nem szeretném -szólt rám.
-Attól mert a csajt dugod nekem nem kötelességem jópofizni velük -morogtam.
-Vigyázz a szádra, nem beszélhetsz így róluk -förmedt rám amitől elégedettség árasztott el.
-Róluk? Szóval most már ők a családod? -mosolyogtam gúnyosan.
-Ne kezd megint -rázta meg a fejét.
-Te kezdted azzal, hogy felhoztad a dolgot -bámultam ki az ablakon.
-Nézd fiam. Szeretném ha normális lennél, el kell fogadnod, hogy mostantól minden nap látni fogod őket. Emma nagyon rendes lány, nem szeretném ha gonosz lennél vele -hadarta.
-Ne aggódj, nagyon rendes leszek Emmával -mosolyogtam pimaszul.

Apa megállt a kocsival én pedig a tekintetemmel a szürke kisegérkét kerestem, de csak apám csaját és egy tüzes vörös kicsajt láttam. Aki egyáltalán nem úgy nézett ki mint egy szürke kisegér. Kiszálltam a kocsiból, tekintetemet a lányra szegeztem. A hosszú napbarnított lábaira, a fenekére amire rásimult a rövidnadrág, az egyszerű kék trikójára ami tökéletesen kiemelte a melleit, az ajkára aminek a színe olyan volt mint az érett eperé és a hajára, azokra a rakoncátlan tincsekre. A kezem viszketett ezért kénytelen voltam összefonni magam előtt a kezem. Késztetést éreztem, hogy menten odamenjek hozzá és úgy csókoljam, hogy még a nevét is elfelejti. Egy csók...nem is olyan rossz ötlet.
-Szia Tomi -hallottam meg ekkor a hangját. A hangja olyan volt akár a lágy szellő simogatása, olyan mint egy angyal hangja bár olyat még sose hallottam. És a mosolya. Tekintetem az ajkára tapadt, nehezen álltam meg, hogy az ajkam ne húzódjon mosolyra a mosolyától.
-Szia Emma. Nagyon csini vagy -dicsérte meg a fater. Úgy éreztem muszáj megszólalnom. Azt akartam, hogy észrevegyen, hogy csak engem nézzen.
-Szóval ő Emma? -kérdeztem hidegebben mint terveztem. Emma tekintete rám ugrott és ártatlan tekintetével végigmért. Egy helybe álltam, hagytam, hogy megnézzen magának, de közbe én is őt bámultam. Fogalma sem volt arról, hogy mennyire beindított a kíváncsi tekintete. Fogalma sem volt arról, hogy milyen jól áll neki ha elpirul. Ekkor Emma tekintete visszatért az arcomra, de észre se vettem mivel még mindig a mellét bámultam.
-Khm...szia én Emma vagyok -mutatkozott be. Tekintetem a kezére rebbent majd az arcára aztán apámra néztem. Most vagy soha!
-Nagyon örülök Emma -fogtam meg a kezét aztán egy határozott mozdulattal magamhoz rántottam és megcsókoltam. Éreztem rajta, hogy totál ledöbbent, de nem próbált eltolni magától. Nem vittem bele semmi érzelmet, az ajkam durván tapadt az övére, fogammal fel is sértettem az ajkát. Mikor elfogyott a levegőm a füléhez hajoltam. -Jól jegyezd meg kislány. Soha, soha a büdös életbe nem leszel a hugom. Megértetted? -suttogtam a fülébe aztán félretoltam és bementem a házba. Sürgősen kell egy cigi! Feltéptem az első ajtót és ahogy megpillantottam Emma sporttáskáját elmosolyodtam. Az erkélyre sétáltam és rágyújtottam. Tudtam, hogy be fog jönni és én készen álltam szívni a vérét. Ez a lány...olyan furcsa érzéseket vált ki belőlem. Rájöttem, hogy a dolgom nem is lesz olyan egyszerű, ezt az Emmát nem viszem egykönnyen az ágyamba az biztos. Hallottam a lépteit ahogy a szoba felé tartott majd benyitott.
-Kell valami? -vakkantottam.
-Ez az én szobám -szólalt meg mire hátranéztem rá. Az ajtóban állt, keze a kilincsen pihent.
-Mától nem cicám -vontam meg a vállam és visszafordultam a víz felé. Nem kellett ránézem, hogy tudjam még mindig itt van. Elpöcköltem a cigimet és futólag elmosolyodtam. -Na mi az még mindig itt vagy? -fordultam meg miközbe előkaptam egy újabb cigit. Nem nézett a szemembe a földet bámulta. Az arcán láttam, hogy azon gondolkodik, hogyan is vághatna vissza. Úgy döntöttem kínzom még egy kicsit. -Bár most, hogy jobban belegondolok -ráncoltam a homlokom és hozzá lépve megemeltem az álát. -Itt is maradhatnál, van elég hely kettőnknek -húztam végig az ujjam az ajkán.Az ajka elnyílt az ujjam alatt, arca kipirult. Pupillája tág volt ami elégedettséggel töltött el. Akar engem. Egy pont nekem. -Ezt vehetem igennek? -szívtam a cigibe és az arcába fújtam a füstöt. Vágott egy édes fintort aztán felkapta a táskáját és kiment. Győztes vigyorral a képemen követtem. A falnak támaszkodva elégedetten hallgattam ahogy apámnak panaszkodik. Nem hittem volna, hogy el fogja mondani, de megtette. A jókislány -gondoltam keserűen. Visszamentem a szobába és elvágódtam az ágyon. Gondolataim Emma körül jártak és hirtelen elnevettem magam. Egy ilyen szexi és szórakoztató lányt a föld nem hordott még a hátán.

Döbbenten pislogva emeltem fel a fejem. Zoli könyvet ír? A mi történetünket? De miért nem mondta el? Vajon meglepetésnek szánta, egyáltalán meg akarja majd nekem mutatni? Az asztalra tettem a mappát és az ajkamat rágcsálva huppantam vissza az ágyra. A szívem hevesen dörömbölt. Sose hallottam még ezt Zoli szemszögéből és most, hogy elolvastam. Persze tudom, hogy először csak bosszúból akart velem lefeküdni, de így leírva olyan furcsának tűnik. Tényleg ekkora hatással lettem volna rá már az első alkalommal? Az arcomon egy bamba vigyor terült el. Még soha senki nem írt rólam így. Elterültem az ágyon és vigyorogva öleltem magamhoz egy párnát.
-Te mit mosolyogsz ott? -kérdezte Zoli mire felültem.
-Szeretlek -közöltem vele.
-Tudom -mosolyodott el. Beljebb jött a szobába, a szekrényből kivett egy pólót és egy farmert majd a tekintete megakadt a mappán. A kezébe vette aztán felém fordult. -Sejtettem, hogy győzni fog a kíváncsiságod -szólalt meg végül.
-Ne haragudj -sütöttem le a szemem.
-Egyáltalán nem haragszok. Hogy tetszik? -érdeklődött és leült mellém az ágyra.
-Imádom -mosolyodtam el félénken. -Nem is értem miért ne mondtad el, persze nem mondom azt, hogy haragszok érte -hadartam.
-Igazából akkor jöttem rá, hogy szeretek írni amikor az volt az egyik feladat, hogy írjuk le az érzéseinket. Én pedig rólad írtam, ez a könyv kettőnkről szól Emma, de ha gondolod megváltoztathatom a neveket -támasztotta a homlokát az enyémnek.
-Ne, ez így tökéletes ahogy van -jelentettem ki. -Próbáld meg Zoli, vidd el egy kiadóhoz -fogtam meg a kezét.
-Azt tervezem, de még finomítgatok rajta, ezek csak vázlatok -simította meg az arcom és megcsókolt. -Beleegyezel, hogy mindent leírjak? -kérdezte halkan.
-Mindent? -haraptam az ajkamba.
-Igen mindent -biccentett.
-Igen bele megyek -jelentettem ki.
-Emma...ezt előbb gondold át -nézett a szemembe.
-Át gondoltam -bizonygattam. -Zoli ennél nagyobb megtiszteltetés nincs is a világon -néztem mélyen a szemébe. -Írd meg azt a könyvet -mosolyodtam el.
-Rendben -mosolyodott el ő is

°°°

A kocsimat leparkoltam az Akváriumtól pár sarokra.
-Elmondod végre hova megyünk? -fogta meg a kezem Zoli amikor kiszálltunk a kocsiból.
-Már mondtam -sóhajtottam fel.
-Emma nem hiszek neked. Tudom, hogy nem rángatnál el egy felolvasásra -mosolygott le rám.
-Az a te hibád -vontam meg a vállam.
-Áruld már el -húzott szorosan magához. -Tudom, hogy el akarod mondani -suttogta a fülembe és végighúzta a kezét a karomon.
-Ezzel nem szedsz ki belőlem semmit -jelentettem ki.
-Hm tényleg nem? -mosolyodott el és gyengéden meghúzta az alsó ajkam.
-Felolvasásra megyünk Zoli -győzködtem.
-Nem hiszem -suttogta a számba és megcsókolt.
-Komolyan oda megyünk -toltam el magamtól majd megfogtam a kezét és magam után húztam. Rendíthetetlenül mentem, tudomást se vettem Zoli kérleléséről.
-Ne már Emma, ígérem úgy teszek mint aki meglepődik -kapta el a kezem.
-Nem értem, hogy miért kéne meglepődnöd -pislogtam ártatlanul.
-Komolyan felolvasásra viszel? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Öhm igen miért mit hittél? -nevettem el magam. -Várj. Te azt hitted neked csinálunk bulit? Egyelek meg, de édes vagy -nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.
-Csak gondoltam rá, de nem fontos. Nekem elég ha te boldog vagy -mosolyodott el.
-Szupcsi akkor menjünk -mosolyodtam el boldogan, de belül elszomorodtam. Noha Zoli próbálta nem mutatni, de láttam rajta, hogy csalódott.

°°°

Beléptünk az Akvárium klubba majd a nagyterem felé vettük az irányt.
-Privát felolvasás lesz vagy mi? -szaladt magasba Zoli szemöldöke.
-Majd meglátod -mosolyogtam sejtelmesen és behúztam magammal a terembe. Abban a pillanatban tapsvihar zendült fel. Nem voltam hülye, nem kiáltottam világgá, hogy Zoli elvonón volt, csak annyit mondtam a buli az ő tiszteletére van. Zoli meglepetten nézett körbe aztán a fejét csóválva rámnézett.
-Tudtam, hogy tudtam -húzott magához és megcsókolt.
-Üdv újra az emberek közt haver -veregette Ákos hátba röhögve.
-Kösz -nevette el magát Zoli.
-Sziaa -ugrott Zoli nyakába Zsófi. Mögötte ott állt Martin.
-Szia -mondta Zoli vigyorogva. -Tanár úr -fogott kezet Martin tanárúrral.
-Csak Martin -mondta.
-Nagyon jól nézel ki -ölelt meg Zsófi. Farmer ruha volt rajtam meg egy szandál. Semmi extra.
-Köszi, de te...te még szebb vagy -mosolyogtam rá.
-Beszélnünk kell -pillantott Zolira jelentőségteljesen.
-Megbocsátasz egy percre? -érintettem meg Zoli karját.
-Persze menj csak -puszilta meg a homlokom. Belekaroltam Zsófiba és a színpad mögé mentünk.
-Na mi az? -kérdeztem.
-Hamarabb érkeztek mint vártuk -közölte.
-Semmi gond, fellépnek akkor most -válaszoltam. -Hol vannak? -érdeklődtem.
-Az öltözőbe -biccentett az öltözők irányába.
-Megyek köszönök -indultam meg. Kihasználtam, hogy vannak kapcsolataim az énekesek körében. Nick Jonasal azóta is tartom a kapcsolatot és megkértem, hogy segítsen elintézni nekem, hogy Gavin DeGraw ma itt tudjon lenni Budapesten. Hála Istennek sikerült elintéznie. Gavin Zoli kedvenc énekese, az elvonón szerette meg a zenéjét és sorra küldte nekem a dalait. Egyet én is ismertem közülük, az I don't want to be-t azt is azért mert néztem a tuti gimit és annak ez a dal volt a főcímdala. Na, de a lényeg ma este fel fog itt lépni Gavin.
-Jó napot -köszöntem a testőröknek. Én vagyok a főszervező -mutattam magamra. Az ajtó ekkor kinyílt és Nick lépett ki rajta.
-Szia Emma -ölelt meg.
-Szia -öleltem vissza hálásan. -El se tudod képzelni mennyire hálás vagyok amiért leszervezted -mosolyogtam rá.
-Ugyanmár semmiség -legyintett.
-Nem nem az. Te egy sztár vagy, rengeteget turnézol mégis szakítottál időt rám -hálálkodtam.
-Feltétlen engem akarsz hősként beállítani? -kérdezte zavartan.
-Mert az is vagy -jelentettem ki. -Öhm Gavin bent van? -kérdeztem.
-Igen, de éppen hány. Fellépés előtti izgalom -suttogta a fülembe.
-Szegény. Tudok segíteni? -húztam el a szám.
-Köszi, de nem kell -mosolygott rám. -Zoli megérkezett? -kérdezte.
-Igen már itt van, remélem örülni fog -mondtam izgatottan.
-Tuti örülni fog -jelentette ki.
-Remélem -tördeltem a kezem.
-Megyek megnézem mi a helyzet vele -biccentett az ajtó felé.
-Menj csak én itt várok -hátráltam pár lépést.

°°°

Egy mikrofonnal a kezemben sétáltam fel a színpadra.
-Sziasztok -integettem. -Nos mindenki tudja, hogy a mai napon Zoli tiszteletére gyűltünk össze. Nos nem is szaporítom a szót, kérlek Zoli fáradj a színpad elé -kerestem meg őt a tekintetemmel. Homlokráncolva tett eleget a kérésemnek. -Nem fogok olyan szöveget mondani mint te és én nem is kaptalak rajta, hogy az ágyon ugrálva énekelsz. Csak annyit mondok szeretlek és fogadd nagy szeretettel csak itt csak most Gavin DeGraw-ot -kiáltottam a mikrofonba. Gyorsan lesiettem a színpadról és odamentem Zolihoz.
-Mit műveltél? -ölelt át hátulról döbbenten.
-Kihasználtam a kapcsolataimat -mosolyogtam. A függöny ekkor széthúzódott és a színpadon megjelent Gavin. Rendes pasas, beszélgettem vele egy keveset.
-Apám -nyögte ki Zoli és a szorítása erősödött körülöttem. Felmosolyogtam rá. Gavin 1 órán keresztül énekelt, Zoli pedig az összeset vele énekelte, én viszont csak az utolsót énekeltem azt viszont teli torokból.
-I don't want to be anything
Other than what I've been trying to be lately 
All I have to do is think of me and I have peace of mind I'm tired of looking around rooms wondering what I gotta do 
Or who I'm supposed to be 
I don't want to be anything other than me -énekeltem miközbe Zoli mellkasának simultam.

°°°

-Köszönöm -suttogta Zoli a nyakamba. Elmosolyodtam és felemeltem a fejem a vállamról.
-Nincs mit, szívesen tettem -néztem a szemébe.
-Szívesen kidobtál több ezer forintot az ablakon? -szaladt magasba a szemöldöke.
-A pénzel te ne törődj -nyomtam egy csókot a szájára. -Inkább azt mondd meg, hogy tetszett Gavin -mosolyogtam.
-Minden percét imádtam. Van hangja a pasinak -mondta csillogó szemekkel.
-Örülök, hogy tetszett -szélesedett ki a mosolyom.
-Na mi a pálya? -csapódott hozzánk Zsófi és Martin.
-Minden oké, neked is köszönöm -mosolygott rá Zoli Zsófira.
-Ne köszönd -legyintett Zsófi.
-Mi lassan el is mennénk ha nem gond -mondta Martin.
-Dehogy gond, örülök, hogy itt voltatok -pusziltam meg őket. -Tovább szép estét -tettem hozzá vigyorogva.
-Hogy tudtam, hogy nem bírod megállni -csettintett Martin.
-Mondtam, hogy nem úszod meg -öltöttem rá a nyelvem.
-Sziasztok -köszöntek el.
-Sziasztok -mondtuk.
A buli hajnalig tartott, a lábam szó szerint lerohad, a szemem pedig leragad. Hazafelé Zoli vezetett majd a karjaiba vitt be a házba mert már a kocsiba benyomtam a szunyát.
-Jól szórakoztatok? -hallottam anyu hangját.
-Igen nagyszerűen -válaszolta Zoli halkan. -Jó újra itthon -tette hozzá.
-Jó újra itthon tudni -válaszolta anya és megpuszilta Zolit. -Menj dugd ágyba lehetőleg a sajátjába, a szobája 1 éve lakatlan -árult be anya miközbe megpuszilt.
-Megyek -mondta. -Jó éjszakát -suttogta.
-Jó reggelt -mondta anya mire Zoli halkan elnevette magát. Zoli bevitt a szobámba, megszabadított a ruháimtól aztán betakart és mellém bújt.
-Aludj szépséges szerelmem -puszilta meg az arcom.