A sorok közt járkáltam miközbe mindent összeszedtem amit mama felírt a bevásárló listára. Zoli pár perce lecsapódott tőlem azt mondta keres valamit. Elővettem a telefonom majd felhívtam.
-Merre kószálsz? -érdeklődtem.
-Te merre vagy? -kérdezte vissza.
-A fagyasztott termékeknél -válaszoltam.
-Maradj ott mindjárt ott vagyok -mondta és letette. Míg vártam a fagyik közt válogattam. Nem tudtam melyiket vegyem meg. A sima puncsosat vagy a sztracsatellásat? -Helóka széplány -ölelt át hátulról Zoli.
-Puncsos vagy sztracsatellás? -érdeklődtem.
-Hmm...sztracsatella -gondolkodott Zoli. Kivettem egy sztracsatellásat és betettem a kosárba majd Zoli felé fordultam.
-Te nem vettél semmit? -néztem az üres kezére.
-Nem találtam azt amit kerestem -válaszolta.
-Miért mit kerestél? -vontam fel a szemöldököm.
-Aki kíváncsi hamar megöregszik -puszilta meg a homlokom. Gyanakodva fürkésztem az arcát. -Jesszus Emma, semmi illegális jó? -túrt a hajába.
-Jól van na -álltam lábujjhegyre és nyomtam egy csókot az ajkára. -Kell még neked valami? -kérdeztem.
-Nekem nem -rázta meg a fejét.
-Akkor menjünk fizetni -indultam meg a kassza felé. Beálltam abba a sorba ahol a legkevesebben voltak. -Ó jajj, a múlt ismétli önmagát -motyogtam magam elé.
-Hogy? -ráncolta a homlokát Zoli.
-Ott a csaj akinek csaptad a szelet -pillantottam rá a szemem sarkából.
-Mintha nem tudnád, hogy csak eljátszottam -forgatta meg a szemét.
-De ő ezt nem tudja -mutattam rá.
-Elég ha te tudod -kacsintott rám mire elpirultam.
-Sziasztok -köszönt a csaj.
-Szia -köszöntem vissza.
-Heló -biccentett Zoli.
-Bocsi, de nem te vagy az a srác...-kezdte a csaj.
-Nem tudom kiről beszélsz. Most vagyok itt először -mosolygott Zoli miközbe elkezdte a kosárba pakolni a cuccokat.
-Ohh értem, bocsánat -pirult el a csaj. Flóra. Igen ez volt a csaj neve. Fizettem majd Zoli mellett lépkedve a kijárat felé indultam.
-Mély benyomást tehettél rá -jegyeztem meg.
-Most haragszol? -pislogott rám.
-Egy ilyen semmiség miatt nem haragszok meg -mosolyogtam rá. Zoli megkönnyebbülten kifújta a levegőt majd megfogta a kezem. -Hé vigyázz -nevettem el magam amikor a kosár nekiütközött a kukának.
-Ó, hogy miért nem lehet egy kézzel kormányozni -morgolódott.
-Toljam én? -kérdeztem.
-Dehogy nem kell -legyintett. A kocsihoz érve a zsebembe nyúltam a kulcsomért ami nem volt a zsebembe.
-Nálad van a kulcsom? -néztem Zolira ijedten.
-Erre gondolsz? -lóbálta meg a kulcsomat.
-Tudod mennyire megijedtem? -kaptam a kezem a szívemhez.
-Nyugi van -vigyorgott miközbe felnyitotta a csomagtartót. Mindent bepakoltunk a táskákba aztán visszatoltam a kosarat.
-Szerintem rossz helyre ültél -hajoltam be a vezetőülés ablakán.
-Idefelé te vezettél most én jövök -nyomott egy csókot a számra. Sóhajtva kerültem meg a kocsit és huppantam be az anyósülésre. -Teszel be valami zenét? -kérdezte.
-Az nem jó ami most megy? -érdeklődtem.
-Nem, én most Jonast akarok hallgatni -jelentette ki.
-Nocsak -vigyorogtam és kinyitottam a kesztyűtartót. Egy fekete bársonydobozkán akadt meg a tekintetem. Zolira néztem aki engem figyelt. A szívem hevesebben kezdett el verni. Nem, ez nem eljegyzési gyűrű, ahoz túl nagy. Emma ne gondolod azt, hogy Zoli megkéri a kezed! A kezembe vettem a dobozt és felnyitottam a tetejét. Egy ezüst nyaklánc volt benne, csillag alakú medállal. Alatta pedig egy felirat. Te vagy a legszebb csillag életem egén. Köszönöm, hogy van nekem!

A szemem könnybe lábadt és Zolira néztem.
-Szeretlek -borultam a nyakába. Zoli szorosan magához ölelt, fejét a nyakamba temette.
-Szeretlek Emma -suttogta.
-Miért kapom ezt? -húzódtam el tőle.
-Csak úgy -mosolyodott el féloldalasan.
-Köszönöm -suttogtam.
-Nincs mit Emma -simította a fülem mögé a hajam. -Segítsek feltenni? -kérdezte. Az ajkamba harapva nyúltam a szívecskés medálhoz amit karácsonyra kaptam Zolitól. Soha nem vettem le, csak fürdéskor meg alváskor. Zoli követte a tekintetem majd elmosolyodott.
-Talán gyűrűt kellett volna vennem -jegyezte meg mire a szemem tágra nyílt. -Igen tényleg azt kellett volna -bólintott a reakciómat látva. -Szerencsére készültem -kuncogott fel és elővett a zsebéből egy kis gömböt. Tudjátok amit 100 forintért lehet kapni. Elnevettem magam ahogy megpillantottam a kék köves gyűrűt.
-Olyan hülye vagy -csókoltam meg.
Végül nyakláncot cseréltem a gyűrű pedig az ujjamra került. Persze mindketten tudtuk, hogy ez csak vicc ám egy részem igaznak akarta hinni. Ha Zoli tényleg megkérte volna a kezem, gondolkodás nélkül igent mondtam volna.

°°°

Ahogy közeledtünk az általános iskola felé (itt rendezik meg minden évben a búcsút) egyre több embert láttunk. Jobban gyerekek voltak. Nekik szerintem csak annyiból állt a búcsú, hogy kapnak sok szép ajándékot. Amúgy tényleg jól nézett ki némelyik, de 1: átkozott drága, 2: olcsó kínai.
-Na kérsz egy Barbie babát? -nézett rám Zoli mosolyogva.
-Kérek -vigyorogtam.
-Úgy mint tegnap mi? -nevette el magát.
-Jól van na -duzzogtam. -Félig még gyerek vagyok -biggyesztettem le a szám.
-De én így szeretlek -húzott magához egy csókra.
-Én is szeretlek téged -mosolyogtam. -De vattacukrot azért kapok? -kérdeztem mire elnevette magát.
-Még meggondolom -kacsintott rám. -Előbb vegyünk mojitót, most ha jól látom nincsenek sokan -ráncolta a homlokát.
-Én kiwiset kérek -jelentettem ki.
-Rendben -bólintott. Beálltunk a sorba.
-Szia.Te Magyar Emma vagy? -kérdezte ekkor egy 14 év körüli lány.
-Öhm aham szia az volnék -mosolyogtam zavartan.
-Az unokabátyám oda jár ahova te. Csak annyit akartam mondani, hogy szerintem tehetséges színész vagy -pirult el.
-Hát ez kedves köszönöm. Hogy hívják? Biztos ismerem -mosolyogtam a lányra.
-Pásztor Áron -válaszolta.
-Ismerem -bólintottam. -Ő volt Butchy a tengerparti tinimoziba -gondolkodtam.
-Igen ő -csillant fel a tekintete. -Öhm kérhetek egy közös fotót? -kérdezte félénken. Meglepetten pislogtam.
-Hát persze. Miért is ne? -álltam mellé. -Lefotózol minket? -kérdeztem Zolit.
-Megtiszteltetés ha egy ilyen szép lányt fényképezhetek -kacsintott a lányra mire az rákvörös lett. A fejemet csóváltam majd belemosolyogtam a kamerába.
-Hogy hívnak amúgy? -néztem a kislányra.
-Pásztor Léna -válaszolta.
-Nos Léna örülök, hogy megismerhettelek. Nyugodtan kövess be Instán meg Facebookon -öleltem meg.
-Hűha rendben -tágult ki a szeme. -Téged is bekövethetlek? -sandított Zolira.
-Már megelőztelek kislány -vigyorgott Zoli. Léna arca pipacspiros lett majd sietve elköszönt tőlünk és elszaladt.
-Olyan édes -mosolyogtam boldogan.
-Örülsz, hogy felismertek mi? -karolta át a derekam Zoli.
-Nem számítottam rá, de amúgy igen jó érzés -bólintottam. -Amúgy meg nem szép tőled, hogy zavarba hoztad -húztam össze a szemem.
-Csak nem féltékeny vagy? -húzott közelebb magához.
-Inkább vedd meg a mojitokat -forgattam meg a szemem. Zoli végül energia italosat kért magának, én pedig maradtam a kiwisnél.
-Szóval féltékeny vagy? -kérdezte újból.
-Miért lennék az? -vontam meg a vállam.
-Nem is tudom -gondolkodott. -Rád emlékeztet -tette hozzá.
-Komolyan? -néztem rá meglepetten.
-Te is olyan ártatlan voltál amikor megismertelek -mosolyodott el. -Aztán jöttem és megrontottalak -tette hozzá.
-Nem, nem rontottál meg -jelentettem ki. -Tudod vannak lányok akik azt hiszik nekik nem jár a szerelem és addig nem képesek elhinni, hogy, DE igenis jár, amíg nem jön egy fiú aki megmutatja nekik milyen az igaz szerelem. Aki úgy szereti a lányt ahogy van -magyaráztam. Zoli elgondolkodva fürkészte az arcom.
-Te is azt hitted? Hogy nem jár neked a szerelem? -kérdezte csendesen.
-Igen -haraptam az ajkamba. -De aztán jöttél te -néztem a szemébe. -Te adtál nekem önbizalmat, miattad szépnek láttam magam -mosolyodtam el.
-Te mindig is szép voltál -simította meg az arcom.
-De nem akartam elhinni -sütöttem le a szemem. -Meg hát nagyképűség lenne magamra azt mondani, hogy szép vagyok -vontam meg a vállam.
-Akkor majd mondom én -nézett mélyen a szemembe. -Gyönyörű vagy Magyar Emma és soha senkinek nem adlak, te az enyém vagy és az enyém is maradsz -csókolt meg. A szívem hevesen dörömbölt a mellkasomba miközbe fél kézzel a hajába túrtam és viszonoztam a csókját.

°°°

-Hölgyeim és uraim. Az idei év sztárvendége a 2013-as Sztárban sztár győztese. Bereczki Zoltán -kiáltotta a műsorvezető.
-Húú -üvöltöttem tapsolva. A színpadon ekkor megjelent Zoli és rögtön bele is csapott. Az első dala a Szállj velem volt.
-GYERE SZÁLLJ, SZÁLLJ, SZÁLLJ VELEM!
EGY VULKÁN ROBBAN IDEBENN, S IDEFENN
SZÓLÍT A VÉGTELEN TÁJ, HOGY SZÁLLJ! -énekeltem teljesen bele élve magam. A következő fél órába énekeltem. A torkom egy kicsit meg is fájdult.
-Hát nem volt nagy sikere -jegyezte meg Zoli.
-Nem képesek értékelni az igazi zenét -morogtam miközbe Zoli keresésére indultunk. Meg is találtuk, a kocsija mellett állt. -Lehet kérni közös fotót? -érdeklődtem.
-Persze -nézett fel. -Nahát szia Emma -puszilt meg.
-Heló -köszöntem. -Ő a barátom Simon Zoli, Zoli ő itt Bereczki Zoli nem mintha nem tudnád -mutattam be őket egymásnak. Bereczki elnevette magát és kezet rázott Zolival.
-Mi járatban erre? -kérdezte Bereczki.
-Itt lakik a mamám -válaszoltam. -Nagyon jó voltál -dícsértem meg.
-Köszönöm -mosolygott.
-Az alja néppel meg ne törődj. Ezek nem tudják értékelni az igazi zenét. Műveletlen banda -húztam el a szám.
-Nem mindenkinek tetszhet ez a fajta zene Emma -nevette el magát.
-De ez neked nem esik rosszul? -kérdeztem.
-Már megszoktam. Az évek alatt megedződtem -vonta meg a vállát.
-Nem hiszem, hogy én megtudnám szokni -sóhajtottam fel.
-Hidd el menni fog -veregette meg a karom. Zavartan mosolyodtam el.
-Emma ne tartsuk fel Zolit biztos szeretne minnél előbb hazaérni -érintette meg a karom Zoli.
-Jajj tényleg -kaptam a fejemhez.
-Ugyan nincs semmi gond. Állítólag lesz valami kaja is -ráncolta a homlokát.
-Akkor jó étvágyat -mosolyogtam rá.
-Köszi -mosolygott vissza rám. -Na, de a fotó csak alibi volt? -vonta fel a szemöldökét.
-Nem dehogy -ráztam meg a fejem. Zolival szelfiztünk egyet Bereczkivel majd elbúcsúztunk tőle.
-Hát azt mondtad, hogy jóba lettetek na, de hogy ilyen szinten -jegyezte meg Zoli.
-Mondtam én. Zoli nagyon rendes, vele nem lehet nem jóba lenni -mosolyogtam.

°°°

Végignyúltam az ágyon majd odabújtam Zoli mellkasához.
-Álmos vagyok -suttogtam.
-Akkor aludjunk -mondta csendesen. Felkönyököltem és az arcára néztem.
-Te fáradt vagy? -kérdeztem.
-Egy kicsit -válaszolta. -Énekeljek neked altatót? -mosolyodott el.
-Az jó lenne -hajtottam vissza a fejem a mellkasára. Zoli halkan elkezdett énekelni, a szöveg nem magyarul volt és még sose hallottam, de elérte vele a hatást. Nem kellett pár perc és már aludtam is.

Sziasztok! Mostanában nem nagyon van időm és ihletem se nagyon van, de igyekszem minnél előbb hozni az új részt :)