Zolit lassan már egy hete nem láttam. Napközben ide oda szaladgál, este pedig olyan fáradt, hogy csak beesik az ágyba és már alszik is. Nem könnyű egy kezdő írónak az egyszer biztos.
Ám nincs időm ezen gondolkodni. Anyuval belevetettem magam az esküvő szervezésbe. Hihetetlen mennyi mindent el kell intézni egy esküvő előtt. Összeállítani a vendég listát, az esküvői menüt, kipostázni a meghívókat, leszervezni a zenét, beszerezni a szükséges dolgokat. Plusz mi Zsófival titokba szervezzük anyunak a lány búcsút. Semmi olyan nagy ördöngőségre nem kell gondolni, elmegyünk anyu kedvenc klubbjába és elmulatjuk az időt. Karaoke mi egymás.
Töprengve álltam a szekrényem előtt az aznapi ruhámon agyalva. Végül egy halász nadrágot vettem fel és egy félvállas rózsaszín pólót. A hajamat egy laza lófarokba kötöttem, megcsináltam a sminkem és kimentem reggelizni. Zoli szobája előtt megtorpantam majd bedugtam a fejem. Az üres ágyát látva halkan felsóhajtottam. Ma is korán elment. Vissza csuktam az ajtót és a konyhába mentem. Kivettem egy tálat, müzlit öntöttem bele és ledöbbentem. Mit keres egy papír a müzlis dobozba. Összevont szemekkel vettem a kezembe. Egy fényképnek volt egy darabja. Megfordítottam és észrevettem Zoli macskakaparását.
Szép jó reggelt én egyetlen szerelmem! Gondoltam lazíthatnál ma egy keveset, így hát kitaláltam neked egy játékot! ;) Minden helyen találni fogsz egy fényképet és a következő utasítást. Az első állomás a nyaraló lesz ;)
Jó szórakozást!
Ui: Előbb reggelizz meg!
A fejemet csóválva nevettem el magam. Anyu és Tomi ma együtt töltik a napot és ezek szerint Zoli gondoskodott róla, hogy én se unatkozzak. Ez olyan cuki tőle. Izgatottan vettem ki a hűtőből a tejet, öntöttem rá a müzlire majd gyorsan megreggeliztem. Minnél előbb el akartam indulni a kincskeresésre.
-Elmentem Paca -kiáltottam miután belebújtam a cipőmbe és magamhoz vettem a kistáskámat. Előkotortam a kocsikulcsom, az anyós ülésre dobtam a táskámat és a nyaraló felé vettem az irányt. Útközben azon törtem a fejem, hogy vajon mi várhat majd a játék végén. Ötletem sem volt, hogy vajon minek a része lehet a nálam lévő fénykép. De ha ügyes vagyok hamar megtudom.

Megálltam a nyaraló előtt és kipattantam a kocsiból. A bejárathoz siettem, kinyitottam majd beléptem. Ezután hozzáfogtam a kereséshez. Először a földszintet fésültem át majd felmentem az emeletre. A következő fénykép részletre Zoli szobájában (pontosabban az én szobámban) akadtam rá. Ez állt a kép hátulján.
Remek ezek szerint felkeltettem az érdeklődésed ;) A párna alatt találsz egy kis apróságot, szeretném ha eltennéd :P
Homlokráncolva nyúltam be a párna alá majd fintorogva néztem a kezemben lévő óvszerre. Sose díjjaztam ezt a fajta humorát.
Tudod, hogy szeretlek :D
A következő állomás nem más mint a régi sulink. Mivel órákba telne míg átfésülöd az egészet ezért annyi segítséget adok, hogy évekig abban tartottad a dolgaidat ;)
Szeretlek!!
Zsebre vágtam az óvszert és a fényképet aztán vigyorogva elhagytam a nyaralót. Egyre jobban tetszett ez a játék.

Mióta elballagtam nem voltam a régi sulimban. Nagyon furcsa volt ide visszajönni. Leparkoltam a kihalt parkolóba, kiszálltam majd az épület felé indultam. Az igazat megvallva kételkedtem, hogy nyitva lesz-e. Lenyomtam a bejárat kilincsét. Legnagyobb meglepetésemre kinyílt. Habozva léptem be az ajtón és halkan becsuktam magam mögött.
-Hahó -szólaltam meg bizonytalanul. Jesszus Emma, ne legyél már ilyen betoji. Leszegett fejjel siettem a szekrényemhez. Ebben is kételkedtem. Nem hiszem, hogy ugyanaz lenne még mindig a számkombináció. Tévedtem, ugyanaz volt. Elmosolyodtam ahogy megláttam az ismeretlen lányt aki szélesen mosolygott egy fiú mellett. Nosztalgiázva gondoltam vissza a gimis éveimre. Ez a lány még nem tudja, de pár év múlva úgy fogja gondolni ezek voltak a legszebb évei. Elkezdtem a szekrény tartalmát nézni és rögtön szemet szúrt a pezsgős üveg. Kivettem és alatta meg is találtam az üzenetet.
Ügyes! Remélem még nem lankadt a kíváncsiságod ;)
A pezsgőt nem meginni!
A következő helyszín a sulihoz közel lévő pláza, azon belül is a cukrászda.
Puszillak.

Beléptem a cukrászdába. Abba ahol Zolit rajta kaptam, hogy megcsal. Persze azóta már voltunk itt Zolival a sarokban lévő asztal már a törzshelyünkké vált. Most is azonnal arra felé vettem az irányt. Amint elhelyezkedtem odajött hozzám Viki aki évek óta itt dolgozik. Egy szelet túrótortát hozott magával.
-Ohh..köszönöm -pislogtam meglepetten és elővettem a pénztárcám, hogy fizessek.
-Ez is jár mellé -tett le elém egy újabb darab részletet. -A barátod igazán leleményes -vigyorodott el majd egyedül hagyott. Ez állt a hátoldalán.
Remélem ízlik a torta ;) természetesen előre kifizettem. Szépen nyugodtan edd meg aztán menj át a ruhaboltba.
Szeretlek Emma!
A fejemet csóválva ettem meg a tortát miközbe szélesen mosolyogtam. Egyre jobban kíváncsi voltam arra, hogy vajon mi sülhet ki ebből. Egymás mellé tettem a fénykép darabjait, de hiányos volt. Hát persze. Zoli ismer és nem hagyja, hogy előre kitaláljam. Miután megettem a sütit elköszöntem és átsétáltam a ruhaboltba. Amint beléptem az ajtón egy eladó sietett felém egy szatyorral a kezében.
-Már vártuk mikor ér ide. Ez az öné -nyújtotta át.
-Nem kell érte fizetni? -húztam össze a szemem.
-A barátja már mindent kifizetett -mosolygott sejtelmesen.
-Rendben köszönöm -mosolyogtam zavartan és elhagytam a boltot. Visszasiettem a kocsimhoz, beültem és átnéztem a szatyor tartalmát. Egy fekete csipke fehérnemű, egy fekete kopogós és egy fekete testhez simuló, comközépig érő ruha került elő. -Jesszus Zoli, mi a célod ezzel az egésszel? -motyogtam magam elé. A szatyor alján megtaláltam a következő utasítást.
Alig várom, hogy láthassalak abban a szexi kis fehérneműben ;) persze a ruhában is, de terveim szerint attól nagyon hamar megszabadítalak.
A következő állomás Zsófiék lakása lesz. Öltözz át ;)
Legszívesebben most hozzád rohannék és magamhoz szorítanálak, hogy örökre magamhoz láncoljalak.
Bután vigyorogva indítottam be a kocsit és vettem az utam Zsófiék felé. Kedvemet az se szeghette, hogy egyszer dugóba kerültem, utána meg kétszer kellett megvárnom a zöldet mert egy öreg néni túl lassan ment át a zebrán.
Beálltam Martin tanárúr Audija mellé majd kipattantam a kocsiból és a lépcsőt használva felszaladtam a negyedikre. Kicsit elfáradtam mire felértem, de nem számít. Bekopogtam jelezve, hogy jövök, vártam 5 másodpercet aztán becsörtettem a lakásba.
-Nem maradok sokáig csak átöltözök -kiáltottam.
-Csak átöltözöl? Na és a smink? -hápogott Zsófi. -Már mindent előkészítettem gyere -ragadta meg a kezem és behúzott a hálóba.
-Martin? -kérdeztem.
-Elugrott a boltba, elfogyott a kenyér -válaszolta. -Szóval most öltözz át -parancsolt rám.
-Igenis -bólintottam és engedelmesen bevonultam a fürdőbe. 1 perc múlva homlokráncolva néztem magam a tükörbe. Ilyen fehérneműt sose vettem volna magamnak az egyszer biztos. De ha ez Zoli kívánsága ám legyen. Gyorsan belebújtam a ruhába, ami tökéletesen simult a testemre, pont ott emelt ki ahol kellett. Magamra mosolyogtam majd visszamentem Zsófihoz.
-Én megmondtam, hogy dögös leszel ebben a ruhában -vigyorodott el.
-Te tudtál erről az egészről? -tátottam el a szám.
-Csukd be a szád mert berepül a légy -nyomott le egy székre.
-Szerinted annak mennyi az esélye? -nevettem el magam.
-Na jó igaz -ráncolta a homlokát.
20 perc múlva már kész is voltam. A hajamat Zsófi begöndörítette ami most laza hullámokba omlott a fedetlen vállamra. A sminkemet füstösre csinálta és piros rúzst kaptam az ajkamra.
-Azta Zsófi -tátottam el a szám.
-Nem az enyém az érdem -nevette el magát.
-Köszönöm -öleltem meg szorosan.
-Ugyanmár -legyintett mosolyogva. -Ez itt a tied -nyújtott egy újabb utasítást.
Próbállak nem elképzelni abban a ruhában és a nyálamat csorgatni, de csúfos kudarcott vallottam.
A következő és egyben utolsó állomás a Róbert Károly út 18-as szám.
Siess drága szerelmem!
-Róbert Károly? Az nem a gazdag negyedbe van? -kérdeztem.
-Nem tudom -vonta meg a vállát Zsófi.
-Van egy olyan érzésem, hogy te elhallgatsz előlem valamit -húztam össze a szemem.
-Megjöttem -kiáltotta Martin. Kimentünk hozzá. -Hoztam nasit is -nézett a konyha ajtó irányába. -Szia -köszönt.
-Heló -intettem. -Vettél nekem valamit? -kérdeztem.
-Aha -bólintott és a kezembe nyomott egy energia italt.
-Kajak nekem vetted? -csodálkoztam.
-Nem, de megihatod -legyintett.
-Oké -vontam meg a vállam. -Na én mentem is -fordultam Zsófi felé.
-Jó szórakozást -vigyorgott majd kivette a kezemből az energia italt. -Majd kapsz másikat -mondta a méltatlankodó arcomat látva.
-Sziasztok -köszöntem el a szememet forgatva.

°°°

Ahogy vezettem egyre jobban gyanakodtam. Miért akarta Zoli, hogy ide jöjjek? Észrevettem Gergőék villáját aminek a házszáma 17 volt. A szívem hevesen verdesett amikor egy pillanatra megálltam a 18-as ház felhajtóján. Ez az a ház, az a ház amit múltkor kinéztem. Ám most egyáltalán nem úgy nézett ki mint akkor. A fű le volt nyírva, a ház külseje újrafestve és ott parkolt Zoli kocsija is. Behajtottam a kapun ami hangtalanul becsukódott mögöttem majd beálltam Zoli kocsija mellé. Kezem lábam remegett miközbe kiszálltam a kocsiból és az egyik lépcső felé indultam. Az ajtó előtt tétováztam. Be merjek menni vagy ne merjek? Végül erőt vettem magamon és beléptem az ajtón. Levegő után kaptam ahogy megpillantottam az elém táruló látványt.  Gyönyörű volt, nem tudtam szavakkal kifejezni, hogy milyen gyönyörű. Otthonos, barátságos, olyan hely ahova az ember szívesen jön. Egy csigalépcső vezetett fel az emeletre. Ám mielőtt arra indulhattam volna közeledő lépteket hallottam. Megfeszültem lélegzetvételem szaporább lett. Csak Zoli az -próbáltam magam megnyugtatni, de azért a biztonság kedvéért harcra készen emeltem magam elé a pezsgős üveget. Mikor megpillantottam Zolit ellazultam. Egyszerű farmer és egy kék ing volt rajta.
-Szia -köszöntem leengedve az üveget.
-Szia -állt meg tőlem pár lépésre és végigjáratta rajtam a tekintetét. -Üdv itthon -nézett a szemembe mosolyogva.
-Itthon? -tágult ki a szemem. -Zoli te megvetted? -kérdeztem.
-Igen -mosolygott majd hozzám lépett és az arcomat két keze közé fogva megcsókolt.
-Miből volt rá pénzed? -toltam el magamtól finoman.
-Azzal te ne törődj -rázta meg a fejét.
-Zoli -kezdtem, de elhallgattatott.
-Gyere csináltam ebédet -húzott maga után a kezemet fogva. Beléptünk a hatalmas ebédlőbe.
-Tudod te hány napig tart kitakarítani ezt a házat? -érdeklődtem.
-Nem mi fogjuk takarítani -kacsintott rám.
-Azt már nem, nem hagyom, hogy más mosson rám -toppantottam egyet a lábammal.
-Azt hittem, hogy tetszeni fog -olvadt le a mosoly az arcáról.
-Tetszik is, nem azzal van a gond -öleltem át a nyakát.
-Hát akkor? -kérdezte halkan.
-Nem tudom elviselni ha más helyettem dolgozik -haraptam az ajkamba. Zoli halkan felsóhajtott majd lágyan megcsókolt.

°°°

Miután megebédeltünk, Zoli megmutatta a házat majd az emeletre mentünk.
-Ez lenne a mi szobánk -nyitotta ki az ajtót. Kíváncsian beléptem és széles mosoly terült el az arcomon ahogy megláttam a rózsaszirmokkal beborított bladachinos ágyat.
-Sikerült totál magadba bolondítanod -pislogtam Zolira elérzékenyülve.
-Meg akartam adni a módját -vonta meg a vállát mosolyogva. -Nézd csak meg mi van az éjjeli szekrényben -suttogta a fülembe.
-Mi van benne? -kérdeztem miközbe megborzongtam.
-Derítsd ki -kuncogott fel. Odasétáltam az ágyhoz, vigyázva a rózsaszirmokra leültem és kinyitottam. Elakadt a lélegzetem ahogy megpillantottam a könyvet. Azonnal a kezembe vettem. Én voltam a borítóján!
-Ez...ez az amire gondolok? -kaptam a fejem Zolira.
-Az első példány -mosolyodott el.
-Istenem ez fantasztikus -pattantam fel és a karjaiba vetettem magam. Nevetve szorított magához aztán megcsókolt és az ágyig hátrált velem. Leborultunk a puha párnák közé és átadtuk magunkat a másik érintésének.

Mosolyogva feküdtem Zoli mellkasán, ujjaim a hasán köröztek.
-Még mindig nem tudom elhinni -szólaltam meg.
-Pedig elhiheted -kuncogott fel.
-Komolyan egész héten azért nem voltál olyan sokat otthon mert ezt a házat tetted rendbe? -könyököltem fel.
-Pontosan -bólintott és a derekamnál fogva közelebb vont magához. -A mi házunkat -suttogta és megcsókolt. Elmosolyodtam.
-Valahogy be kell adnunk anyuéknak, hogy külön költözünk -fürkésztem az arcát.
-Szerintem könnyen kezelik majd, elvégre felnőttek vagyunk -vonta meg a vállát. -Úgy gondoltam az esküvő után már össze is költözhetnénk -simította meg az arcom.
-Rendben -bólintottam és egy puszit nyomtam az arcára. -Hol kezded a dedikálást? -kérdeztem.
-Pesten utána meg jön a többi nagyváros. Remélem szeretni fogják -sóhajtott fel.
-Imádni fogják ezt megigérhetem -jelentettem ki. -Amúgy van már következő könyv ötleted? -érdeklődtem.
-Naná, hogy van. Mivel a mai tinik fele egyszer az életben beleszeretnek egy tanárjukba ezért arra gondoltam, hogy megírom Zsófi és Martin szerelmi történetét. Egyszer az egyik fél szemszögéből aztán a másik fél -magyarázta.
-Te egy zseni vagy -vigyorodtam el és megcsókoltam.