2 nap múlva

Utolsó napunkat a Nagyváradi strandon töltöttük. Ez volt a jól megérdemelt pihenő a sok séta és túra után. Én már reggel felvettem a bikinimet, hogy ne a strandon kelljen átöltözni. Almazöld színű volt, egyszerű, nem az a figyelem felkelltő típus. Zoli fejét a nyakamba fúrva aludt, keze az ölembe nyugodott. A hajával játszadoztam és a gondolataimba merültem. Régebben amikor még nem volt Zoli az utazásokkor mindig magam mellé képzeltem egy fiút vagy pedig azon gondolkodtam mi lenne ha találkoznék a nagy Ő-vel az egyik kirándulás alkalmával. De most már nem fantáziálok a nagy Ő-ről mert már itt van velem. Mosolyogva pillantottam Zoli arcára már amennyi látszott belőle.
-Anyu? -szólaltam meg.
-Igen kicsim? -kérdezte vissza.
-Lefotóznál minket? -kérdeztem.
-Hát persze -fordult hátra. Odanyújtottam neki a telefonomat majd mosolyogva a kamerába néztem. Anya csinált rólunk 2 fotót aztán vissza adta a telefonom.
-Köszi -mosolyodtam el és megnéztem a fotókat. Beállítottam háttérképnek majd feltettem a napomba azzal a szöveggel, hogy boldogságom. Zoli fél óra múlva ébredt fel. -Szia -suttogtam.
-Szia -mondta kómásan majd hozzám hajolt és megcsókolt.
-Jól aludtál? -simítottam meg az arcát.
-Mint a vaj -mosolyodott el.

°°°

Megvettük a jegyeket majd kerestünk egy árnyékos helyet és lecuccoltunk.
-Elmegyek átöltözni -érintette meg a karom Zoli.
-Menj csak -bólintottam. Lerugtam a cipőmet, lehúztam a zoknimat majd kibújtam a sortomból.
-Mi az ott a csípődön? -kérdezte anyu. Meglepetten pillantottam rá. Annyira megszoktam már, hogy el is felejtettem anya még nem is tud róla.
-Egy tetkó -haraptam az ajkamba.
-Mikor varrattál te tetkót? -kerekedett ki a szeme.
-Hát...pár napja -néztem rá félve.
-Mennyibe került? Hol csináltattad? -faggatott.
-Ugyanmár drágám. Emma már 19 éves, felnőtt nő -szólalt meg Tomi.
-Jó, de...-kezdte anya.
-Anyu nincs baj. Egy teljesen tiszta helyen voltam ráadásul velem volt Zsófi és Stella is -mosolyogtam rá.
-Azért örültem volna ha elmondod -fonta össze a kezét maga előtt.
-Ne haragudj -léptem oda hozzá és megöleltem.
-Nem haragszok -ölelt vissza.
-Na mi a helyzet? -jött vissza Zoli.
-Te tudtál róla, hogy Emma tetkót csináltatott? -kérdezte anyu.
-Anyu -sóhajtottam fel.
-Nem, engem is meglepett és nehéz lett volna nem észrevenni -kuncogott fel Zoli mire felé pördültem. Ahogy megpillantottam a felsőtestét elpirultam. Egyszerűen nem tudtam megszokni a látványt. Komolyan hamarabb megszoktam, hogy Martin félmeztelenül nyit ajtót azt viszont nem tudom megszokni ha Zolit félmeztelenül látom. Széles vigyor terült el az arcán és elégedetten fürkészett.
-Ne ezt a nézést ne -vágtam hozzá a pólómat. Kuncogva kapta el majd tette rá a nadrágomra.
-Jössz? -nyújtotta felém a kezét.
-Megyek -fogtam meg a kezét. -Nem gond ha mi most lelépünk? -fordultam anyáék felé.
-Menjetek csak. Négykor indulunk el vissza -kuncogott fel Tomi.
-Észben tartjuk -vigyorgott Zoli. Belebújtam a papucsomba majd követtem Zolit.
-Szerinted nem nagy a hasam? -kérdeztem hirtelen.
-Szerintem hülye vagy -jelentette ki.
-Kösz -túrtam a hajamba nevetve.
-Szívesen -válaszolta.
-Menjünk először meleg vízbe -húztam őt abba az irányba.
-A sok vén fasz közé akarsz menni? -ráncolta a homlokát.
-Miért ne? -vontam meg a vállam mire felkuncogott. Belementünk a meleg vízbe majd leültünk. Zoli közelebb vont magához, kezével végigsimított a gerincem mentén egészen le a lábszáramig. Borzongás áradt szét bennem és zavartan a nyakába fúrtam a fejem.
-Szeretnék bocsánatot kérni -suttogta.
-Bocsánatot? -néztem rá kérdőn.
-Igen -nézett az arcomra.
-Mivel kapcsolatban? -ráncoltam össze a homlokom.
-Az első napon. Amikor hallottad, hogy a haverommal beszélek, tudtam, hogy ott vagy az ajtó előtt és azért szeretnék bocsánatot kérni mert szemét voltam. Te azt hitted azért nem akarok veled lefeküdni mert kövér vagy és, hogy nem kívánlak, de az az igazság, hogy már akkor átkozottul kívántalak -nézett a szemembe.
-Arra rájöttem a könyvedből. Tüzes vörös mi? -pirultam el.
-Pontosan. Az én tüzes vörösem -harapott gyengéden a fülembe mire felkuncogtam. -Sajnálom, hogy olyan lekezelően és bunkón bántam veled -suttogta.
-Nem haragszok -mosolyogtam rá mire visszamosolygott rám és megcsókolt.

°°°

Hazafelé tartottunk. Nemsokára átlépjük a magyar határt. A telefonomat bújtam amikor a tekintetem megakadt a Csík zenekar egyik bejegyzésén. Hasival csináltak közös dalt. Kíváncsiságomat azonnal felkeltette a dal címe. Enni ezerrel.
-Ezt hallgassátok -mondtam és elindítottam.
-Hát ez meg mi? -ráncolta Tomi a homlokát.
-Most találtam. Hasi énekli a Csík zenekar pedig kíséri -válaszoltam vigyorogva.
-Ez olyan népzene féle -gondolkodott anyu.
-Aham, de tökre jó -jegyeztem meg.
-A kajáról énekelnek fura -mondta Zoli.
-Itt azt írja, hogy az élelmiszerbiztonság melett kampányolnak -olvastam fel.
-Szuper -biccentett Zoli.
-Tudom téged ez nem érdekel -csóváltam meg a fejem.
-Nem, engem te érdekelsz -puszilta meg az arcom mire elmosolyodtam.
Fél órával később átléptük a határt és egyenesen a viharba érkeztünk. Közelebb bújtam Zolihoz, kezem a kezét szorongatta.
-Ugyanmár Emma. Ez csak egy ártatlan vihar, nem harap -szorította meg a kezem Zoli.
-Csak belém csap -rezzentem össze amikor villámlott.
-Akkor termeszetfeletti képességed lesz. Kihagynál egy ilyen nagyszerű lehetőséget? -csipkelődött.
-Már ha túl élném és igen kihagynám mert akkor soha többé nem érhetnék hozzád -suttogtam a nyakába fúrva a fejem.
-Én imunis lennék rád -mosolyodott el és lágyan megcsókolt. Közelebb simultam hozzá ajkam szorosan az ajkára tapadt. Zoli gyengéden megsimította az arcom aztán elhúzódott tőlem. -Ma már a saját ágyunkban alszunk -nézett a szemembe.
-Nem, mert én a tiédbe -válaszoltam.
-Amit vagy egy évig kisajátítottál magadnak -vigyorodott el. Döbbenten hápogtam.
-Anyu -mondtam méltatlankodva. -Te elmondtad Zolinak, hogy a szobájába aludtam? -kértem számon rajta.
-Talán nem lett volna szabad? -kuncogott fel.
-Hát...hát nem -fontam össze a kezem magam előtt.
-Csak nem cikinek tartod? -csipkelődött Zoli.
-Attól féltem, hogy te fogod azt gondolni, hogy függök tőled -vallottam be.
-Miért nincs így? -pislogott csodálkozva.
-Nincs -jelentettem ki mire elhúzta a száját.
-A francba. Pedig azt hittem csak körülöttem forog a világod -csettintett csalódottan.
-Bocs, hogy csalódnod kellett -pusziltam meg az arcát aztán a tekintetem megakadt a felborult kocsin. -Csak egy ártatlan vihar mi? -kérdeztem Zolira nézve.
-Vagy fél órával ezelőtt zúgott el mellettünk mint egy eszelős -jegyezte meg Tomi.
-Itt a következménye amiért annyira sietett -motyogta anya. Az ajkamat rágcsálva csúsztam előrébb és hátulról szorosan megöleltem.
-Minden rendben anyu -suttogtam.
-Igen -mondta csendesen. Halkan sóhajtottam egyet majd hátradőltem és Zolira néztem. Szomorúan elmosolyodott majd átkarolta a vállam és szorosan megölelt.