Reggel azzal az elhatározással keltem fel, hogyha Zoli nem akkor majd én elküldöm a könyvét egy kiadónak. Ez így volt tökéletes, nem kellett már rajta mit szerkeszteni. Csak egy bökkenő volt, fogalmam sem volt arról, hogy hogy kezdjek hozzá. Tegnap este utána néztem és hát eléggé bonyolultnak találtam. Én egyáltalán nem tudtam jól fogalmazni. De meg akartam próbálni, ez nagyszerű lehetőség lett volna Zolinak. Lerugtam magamról a takarót és átöltöztem. Egy halásznadrágot vettem fel egy egyszerű kék pólóval. Kifésültem a hajam majd lófarokba kötöttem. Kitől kérhetnék segítséget?
-Szia picim -ölelt át hátulról Zoli.
-Szia -hunytam le a szemem mosolyogva.
-Jól aludtál? -érdeklődött.
-Mint a vaj, de hiányoltam valakit magam mellől reggel -fordultam felé.
-Csakugyan? Pacát? -billentette oldalra a fejét mire elnevettem magam.
-Nem egészen -ráztam meg a fejem.
-Hagy találgassak. Zac Efron? Ian Somerhalder? Hasi? -gondolkodott hangosan. Hasi ez az! Hogy nem jutott eszembe hamarabb? Ő biztos tudna nekem segíteni. Vigyorogva karoltam át Zoli nyakát.
-Én te rád gondoltam -néztem a szemébe.
-Rám? Ez lett volna az utolsó tippem -kuncogott fel.
-Miért hány tipped volt? -kérdeztem.
-Olyan 50 -vonta meg a vállát mire hápogva a vállára csaptam.
-Amúgy mik a terveid a jövőre nézve? Akarsz menni egyetemre? -érdeklődtem.
-Ez most, hogy jön ide? -ráncolta össze a homlokát.
-Csak kíváncsi vagyok -vontam meg a vállam.
-Nem akarok egyetemre menni. Ha az írás nem jön össze akkor énekelek. Az énekléshez pedig nem kell egyetem -válaszolta.
-Értem -bólintottam az ajkamba harapva.
-Mire gondolsz? -érintette meg az arcom.
-Semmire csak hát...ha nem teszel az álmadiért akkor azok nem válnak valóra -suttogtam lesütött szemmel.
-Emma még nincs kész -jelentette ki. -Megmondtam ha kész lesz akkor elviszem egy kiadóhoz -tette hozzá komoran.
-Szerintem úgy tökéletes ahogy van. Mit akarsz még beletenni Zoli? Olyan dolgokat amik meg se történtek? Utánozni akarsz más írókat? -tártam szét a kezem.
-Ebben az egyben legalább had döntsek én Emma -nézett a szemembe aztán a fejét rázva sarkon fordult és egyedül hagyott.

°°°

A hintán ülve hívtam fel Hasit. Talán hagynom kellett volna az egészet. Nem akartam olyan barátnő lenni aki a barátja helyett dönt. Hagynom kellett volna, hogy Zoli akkor vigye el a könyvét egy kiadóhoz amikor ő akarja.
-Szia Emma -köszönt Hasi.
-Szia...öhm zavarok? -kérdeztem.
-Nem, dehogy -válaszolta. -Miben segíthetek? -érdeklődött.
-Honnan tudod, hogy a segítségedet kérem? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Megérzés -kuncogott fel.
-Nos hát valóban azt szeretném, hogy segíts. Az a helyzet, hogy a barátom Zoli írt egy könyvet, ami brutál jó lett, de ő azt mondta, hogy még nincs teljesen kész és talán nem kéne, de el akarom vinni egy kiadóhoz csak nem tudom, hogy kezdjek hozzá -hadartam.
-A háta mögött akarsz ügyködni? -kérdezte.
-Hát voltaképpen igen -haraptam az ajkamba.
-Nem lenne jobb ha megvárnád míg ő maga viszi el? -érdeklődött. -Gondolj bele, lehet, hogy ezzel csak rontanál a dolgokon -tette hozzá.
-Lehet, hogy igazad van -sütöttem le a szemem.
-Figyelj várj még ezzel a kiadós dologgal -tanácsolta.
-Úgy érzem, hogy ezzel csak elszalaszt egy nagyszerű lehetőséget -sóhajtottam fel.
-Teljesen megértelek Emma, de ez Zoli döntése. De ha ezzel egy kicsit is megnyugtatlak akkor küld át szívesen elolvasom -mondta kedvesen.
-Megtennéd? Komolyan lenne rá időd? -csillant fel a tekintetem.
-Hát persze, de mindenképpen mondd el ezt Zolinak -jelentette ki.
-Oh...hát nem lehetne, hogy csak úgy átküldöm? -haraptam az ajkamba.
-Máris összevesztetek mi? -sóhajtott fel.
-Csak egy kicsit összekaptunk -húztam el a szám. -De én csak jót akarok neki -suttogtam.
-Tudom Emma, de gondolj bele. Te mit tennél Zoli helyébe? -érdeklődött.
-Hálás lennék, hogy megtette helyettem azt a lépést amit én féltem -vágtam rá.
-5 perc és kezdünk -hallottam egy kiáltást a háttérből.
-Miért nem mondtad, hogy zavarlak? -kérdeztem.
-Nem zavarsz épp szünetem van -nevette el magát.
-Ami alatt gyakorolni kell -vágtam rá.
-Ugyanmár Emma. Küld át a vázlatokat és békülj ki Zolival -tanácsolta.
-Már ha megbocsát -suttogtam. -Köszönök Hasi mindent, de tényleg -mosolyodtam el.
-Örülök, hogy segíthetek -mondta kedvesen.
-Na hagylak próbálni. Szia -köszöntem el.
-Szia Emma -köszönt el ő is. A zsebembe csúsztattam a mobilom majd egy nagyot sóhajtva felálltam és visszamentem a házba. Zoli szobájának ajtaja előtt habozva megtorpantam majd tovább mentem. Fogalmam sem volt arról, hogy mennyire haragszik rám. Egész délelőtt nem láttam. Délben bekopogtam hozzá majd beléptem a szobájába.
-Jössz ebédelni? -kérdeztem bizonytalanul.
-Nem vagyok éhes -rázta meg a fejét.
-Értem -sütöttem le a szemem. Mindketten csendben voltunk majd én sóhajtottam egyet és kimentem a szobájából. A konyhába mentem, megmelegítettem magamnak a krumplis tésztát, nyomtam rá majonézt és hozzá láttam az ebédemhez. Tekintetemmel az ajtót fürkésztem hátha Zoli felbukkan, de nem jött ki a szobájából. Befejeztem az ebédem majd elmosogattam. Paca jött be a konyhába és bújt hozzám. -Éhes vagy? -kérdeztem csendesen majd kivettem egy adag kutyakekszet és beleöntöttem a tálkájába. Cseréltem neki vizet is majd visszamentem a szobámba.

°°°

Nyitott szemmel feküdtem a plafont bámulva. Zoli a vacsora alatt egy szót se szólt hozzám hiába próbálkoztam. Hülye voltam, helyette akartam dönteni, de én csak jót akartam. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon ezúttal nem töröltem le. Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy sírtam Zoli miatt. Bár csak egy fürdő választott el minket mégis úgy éreztem, hogy kilométerekre van tőlem. Az oldalamra fordultam, fejemet a párnámba temettem amin még érződött Zolinak az illata. Szaggatottan sóhajtottam és álomba sírtam magam.