Tegnap este jött egy meghívó. A Cool records csapatépítőt szervez. Mindenki vihet magával plusz egy vendéget. Nálam kérdés se volt, hogy Zolit viszem. 1 hét telt el, javában dolgozunk a klippen. Hihetetlen mennyi munka van vele. Az emberek megkapnak egy kész dalt és bele se gondolnak, hogy milyen fárasztó elkészíteni. Tökéletes fény. Újra és újra elpróbálni a jeleneteket addig amíg tökéletes nem lesz. Leginkább azzal gyűlt meg a bajunk amikor az első csókot játszottuk. Zoli nem volt elég hideg én pedig automatikusan viszonoztam Zoli csókját. Szóval azt az egy jelenetet még nem sikerült felvennünk, de a többi már megvan. Egy kisebb hideg zuhanyként ért amikor Ricsi közölte velem, hogy lesz benne ágy jelenet is. Marhára zavart, hogy a kamera előtt vetkőztetett le Zoli bugyira és melltartóra. Úgy éreztem mintha csupasz lennék. De bevallom ahogy visszanéztem tetszett. Próbáltam félretenni azt, hogy én vagyok az a lány és Zoli az a srác. Merem remélni, hogy tetszeni fog a közönségnek, ugyanis nagyon sokat dolgoztam/dolgoztunk rajta. Egy szál törülközőben álltam a gardrób szobába és azon gondolkodtam, hogy mit is kéne felvennem egy csapatépítőre. Ricsi azt mondta, hogy étterembe megyünk, szóval valami elegáns, de nem túl feltűnő ruha kellene.
-Mit vegyek fel? -kérdeztem a belépő Zolit.
-Fel órája itt állsz? -pislogott.
-Nem tudom mit vegyek fel -tártam szét a kezem.
-Mostantól én foglak öltöztetni? Lassan már a személyes steilystodnak érzem magam -csóválta meg a fejét miközbe a kezébe vett egy fekete zöld színű ruhát. A felső része almazöld volt, az alsó része pedig fekete és olyan, hogy előlről rövidebb, hátul viszont hosszabb.
-Jó az ízlésed -pusziltam meg az arcát majd ledobtam a törülközőt. Zoli a falnak dőlve elégedetten legeltette rajtam a szemét. Már megszoktam, hogy meztelenül lát, most már nem szoktam elpirulni.
-Gyönyörű vagy -suttogta, mire rámosolyogtam és belebújtam a ruhába, aztán hátat fordítottam neki, hogy húzza fel a cipzárt. Zoli lélegzetvétele a nyakamat súrolta miközbe felhúzta a cipzárt, aztán lágyan a nyakamba csókolt. Hátrahajtottam a fejem és halkan felsóhajtottam. -Imádom az illatodat -suttogta.
-Én pedig téged imádlak -válaszoltam csendesen.

°°°

Annyiban jobb Magyarországon sztárnak lenni, hogy itt nem lihegnek a nyakadba a paparazzok. Legalábbis eddig nekem nem lihegtek a nyakamba és merem remélni, hogy ez így is marad. Bár lehet, hogy most még azért van nyugi, mert nem vagyok annyira ismert. Zoli leparkolt az étteremtől pár sarokra majd mindketten kiszálltunk.
-Szóval csapatépítő -fogta meg a kezem és egy puszit nyomott a kézfejemre.
-A meghívóba az állt -haraptam az ajkamba.
-Ideges vagy? -nézett le rám.
-Annyira nem -válaszoltam. -Ez csak egy ebéd nem lehet gond ugye? -néztem fel az arcára.
-Maximum leeszed magad -kuncogott fel.
-Te aztán tudod, hogy nyugtasd meg az embert -forgattam meg a szemem. Az étterem közelébe érve csodálkozva néztem a lány csordára akik mind a nyálukat csorgatva néztek Péterfy Kevinre. Kevin persze adta a fejét, mosolygott, bókolt, ellenállhatatlanul szexin viselkedett a lányok pedig komolyan a elolvadtak.
-Selyemfiú -csóválta a fejét Zoli.
-Csak tisztában van azzal, hogy milyen hatással van a lányokra -vontam meg a vállam.
-És ezt ki is használja rendesen -sóhajtott fel.
-Te talán nem? -vontam fel a szemöldököm.
-Én soha nem viselkedtem így -háborodott fel. Az egyik csaj kiszúrt minket és hangosan felvisított.
-Te jó Isten. Ez ő. Ez Simon Zoli -sikongatta. A nagyja lány ott hagyta Kevint és Zoli köré csoportosultak.
-Hagylak foglalkozz a rajongóiddal -csókoltam meg Zolit aztán kikerültem a csajokat és Kevinhez sétáltam.
-Szia Magyar Emma vagyok -mutatkoztam be.
-Szia -mosolygott rám lefegyverzően. -Hova kéred az aláírást? -érdeklődött.
-Öhm..sehova én az új lány vagyok -mondtam zavartan.
-Ja, hogy az az Emma -csapott a homlokára. -Az a srác a pasid? -biccentett Zoli felé.
-Igen -mosolyogtam büszkén.
-Elszedi a rajongóimat -húzta össze a szemét.
-Tudod van aki nem csak zenét hallgatni szeret hanem olvasni is -pillantottam rá.
-Szóval író? Akkor nincs gáz, veled viszont bajba leszek -mért végig.
-Kösz -nevettem el magam feltartott kézzel.
-Túl kedves az arcod -fürkészte az arcom.
-Oké elég, nem terveztem elszedni a rajongóidat -ráztam meg a fejem.
-Nagyon helyes kislány, nagyon helyes -bólintott rámkacsintva aztán besétált az étterembe. Zoli elszakadt a rajongóitól és hozzám sétált.
-Na? -nézett le rám.
-Ha azt mondom Nagy Márk az mond neked valamit? -kérdeztem homlokráncolva.
-Csak ne zúgj bele -ölelte át a vállam és megpuszilta a homlokom.
-Nekem te vagy a Nagy Márk, ahogy Cortez, Kornél és a többi kitalált személy -mosolyogtam.

Richárd az egész éttermet kibérelte számunkra. Megismertem Jennit is aki a lázadó külseje ellenére egy nagyon nagyon rendes lány. Vele azonnal egy hullámhosszon voltunk. Akkor megismertem Haraszti Kornélt aki 25 körül volt és a rock volt az asztala, akkor Tóth Veronikát aki a hipp hopp képviselője volt és megismertem Fodor Dávidot is aki késve esett be. Na az ő asztala a modern zene volt, igazi macsó volt, de nem olyan mint Kevin, nem az a szépfiú. Dávid olyan...hát olyan karakteres volt az arca, éles, férfias, az biztos, hogy nem szívesen futnék vele össze egy sötét sikátorba. Mindenki partnerrel jött kivéve Dávid, ő egyedül érkezett.
-Szóval Emma. Mesélj magadról -fürkészett Dávid.
-Mire vagy kíváncsi? -néztem vissza rá. Engem aztán nem fog megijeszteni, pláne nem zavarba hozni ezzel a tekintettel.
-Mindig is énekelni akartál? -kérdezte.
-Mindig is szerettem énekelni, de egészen mostanáig a színház vonzott -válaszoltam.
-Mi változott? -billentette oldalra a fejét. Ezen elgondolkodtam. Igazából fogalmam sincs arról, hogy mi változott.
-Molnár Dani rámtalált -mondtam végül.

°°°

A hangulat egész jó volt. Bár szinte mindenki ivott alkoholt, kivéve én meg Zoli. Én azóta undorodok a piától mióta a lánybúcsún részegre ittam magam, Zoli pedig nem iszik. Büszke vagyok rá, hogy nem csábult el, ez azt jelenti, hogy erős az én barátom! Ráhajtottam a fejem Zoli vállára majd feltekertem a zene hangerejét. A rádióban épp Feng Ya ou legújabb dala szól a Légy valaki másnak.
-Egész jó lett ez a dala -jegyezte meg Zoli.
-Igen nekem is tetszik -bólintottam. -Légy valaki másnak a babája. Nekem te vagy az életem hibája -énekeltem a refrént.
-Remélem te nem fogsz ilyeneket énekelni -mondta csendesen.
-Szakítós dalokat? -pillantottam az arcára.
-Pontosan -biccentett.
-Ne szakíts velem, ne törd össze a szívem és akkor nem születnek ilyen dalok -suttogtam majd lehunytam a szemem és a nyakába fúrtam a fejem. Imádtam a nyakát, olyan jó illata volt!