Mivel holnap lelépünk egy hétre ezért Zsófival ma csajos napot tartunk. Se Martin se Zoli, csak mi ketten lányok. Leparkoltam a kocsim Zsófiék lakása előtt és vártam. Na igen az egy év alatt történt egy kis változás. Zsófi elköltözött a szüleitől mert nem voltak hajlandóak elfogadni a Martinnal való kapcsolatát. Eleinte Ákos is neheztelt, de aztán áldását adta Zsófiékra. Szóval most Zsófi összecuccolt Martinnal. Miközbe várakoztam a Cd-k közt válogattam majd kicseréltem a most bent lévőt Bereczki Zoltán dalaira. Hihetetlen amúgy, hogy jóba lettünk vele, Zsófi meg én is. Egy koncertjére mentünk el és amint fellépett a színpadra hát fogalmazzunk úgy, hogy rögtön megszerettem. Persze előtte is szerettem, de csak most először láttam őt élőben. Amikor megjelent a színpadon csak pislogtam. Olyan elképesztő kedvesség és pozitivitás áradt felőle. Látszott rajta, hogy szereti azt amit csinál. Találkoztam már egypár olyan énekessel akik a színpadon édespofák voltak ám amint oda akartál menni fotót kérni gorombán elutasítottak. Az ilyen kétszínű embereket utálom teljes mértékben. Bereczki viszont nem ilyen volt, tök kedves volt velünk sőt fel is ismert minket. Egyszer járt bent az egyetemen és mi éppen próbáltunk, ő pedig fogta magát és beült a leghátsó sorba. Egy kicsit csodálkoztam, hogy megjegyzett minket aztán persze kifaggattuk a tanárunkat. Kiderült, hogy Bereczki esélyesnek tart minket és, hogy egyszer szerepelhetünk az egyik darabjába, ha egészen kitartóak vagyunk. Ezt hallva Zsófi meg én totál bezsongtunk és minden erőnket a színészetbe fektettük. Pillantásom a halvány lila lakás bejáratát fürkészte majd sóhajtva elővettem a mobilom és felhívtam Zsófit. Kicsöngött, de nem vette fel senki. Kissé aggódva szálltam ki a kocsiból, zártam be majd a bejárat felé siettem. Szerencsére Zsófi megadta a kódot így nem kell felcsöngetnem ahányszor itt járok. Beütöttem a kódot majd beléptem a liftbe ami felvitt a negyedik emeletre. Amint az ajtó kinyílt, kiléptem és a lakásuk felé vettem az irányt. Becsöngettem aztán bedörömböltem. Az ajtó egy perc elteltével nyílt ki és szembe találtam magam a kómás Martinnal. Már egyáltalán nem hozott zavarba, hogy félmeztelenül nyit ajtót, megszoktam.
-Ne. 11 óra és ti még alszotok. Az eszem megáll -morgolódtam miközbe becsörtettem a lakásba.
-Gyere csak be -motyogta és becsukta az ajtót.
-Zsófi 10 percet kapsz, hogy elkészülj -kiabáltam miközbe a konyhába mentem és kivettem a hűtőből egy energia italt. -Mozgalmas volt az éjszaka mi? -pillantottam Martinra aki épp kávét töltött magának.
-Nyár van Emma, ráadásul tegnap későn értünk haza -dörzsölte meg a szemét.
-Jó reggelt -szökdelt be a konyhába Zsófi és könnyedén megölelt.
-Drága elfelejtetted, hogy ma csajos nap van? -érdeklődtem.
-Dehogy felejtettem el csak tudod elaludtam -pirult el.
-Na persze -böktem oldalba vigyorogva. -A telefon meg dísznek van -forgattam meg a szemem.
-Ne hari. Rögtön felöltözök -pislogott bűnbánóan.
-Jó talán megbocsátok -mosolyodtam el. Zsófi nyomott egy puszit az arcomra aztán visszament a hálószobába. -Szerencséd, hogy boldog -néztem Martinra.
-Ezt minden egyes alkalommal el akarod mondani? -sóhajtott fel.
-Igen talán -ráncoltam a homlokom. -De amúgy csak viccelek, tudod, hogy bírlak -mosolyogtam rá.
-Igen tudom -mosolyodott el.
-Merre jártatok tegnap? -érdeklődtem.
-Focimeccs -válaszolta.
-Miért nem lepődtem meg? -néztem a plafonra.
-Tudom, te nem tudod értékelni a focit -nevette el magát.
-Hé ez nem teljesen igaz -szóltam rá. -Csak azt nem értem, hogy mi értelme van annak, hogy 22 ember kerget egy labdát -tártam szét a kezem.
-A pasid focizik -emlékeztetett.
-Focizott bár lehet, hogy újra kezdi. De ha el is megyek egy focimeccsre akkor is csak azért, hogy Zolit nézzem. Ha gólt lő akkor lehet üvölteni -magyaráztam.
-Az biztos -kuncogott.
-Amúgy egy szempontból Zsófi mázlista -jegyeztem meg.
-Éspedig? -érdeklődött.
-Elmehet Görögországba -biggyesztettem le a szám.
-Te pedig Romániába, kihez is Draculához? -érdeklődött.
-Az nem Dracula hanem Vlad Tepes -vágtuk rá egyszerre Zsófival.
-Ezer bocsánat, meg ne egyetek -húzta be a nyakát Martin.
-Csini vagy -mosolyogtam Zsófira és kidobtam az energiaitalos dobozt. Egy rövid nadrág volt rajta, félválas rózsaszín buggyos pólóval a haját pedig begöndörítette és persze rajta volt az elmaradhatatlan szemüveg. Rajtam pedig egy rövidgatyó és egy piros haspóló.
-Köszi -vigyorgott rám majd odalépett Martinhoz és megcsókolta.
-Az ajtó előtt megvárlak. Szia Martin -köszöntem el és az ajtó felé vettem az irányt.
-Szia -szólt utánam.
-Na mehetünk is -libbent ki az ajtón Zsófi 2 perc múlva.
-Csoda, hogy elengedett -karoltam a barátnémba kuncogva.
-Jajj már -nevette el magát zavartan.

°°°

Első utunk természetesen az Aréna Plázába vezetett. Egyik boltba be másikból ki, közbe egyre jobban gyűltek a kezünkben lévő csomagok. Csak a vicc kedvéért bementünk az alkalmi ruha boltba is. Egyikünk se akart venni semmit, de azért na...próbálni csak lehet.
-Jó napot -köszöntünk a boltosnak.
-Sziasztok lányok -köszönt vissza mosolyogva. Bevetettük magunkat a szebbnél szebb ruhák közé. Nem tudom, én már most a sok ruha közt hercegnőnek éreztem magam.
-Úú ezt nézd -tartott felém Zsófi egy ciklámen színű koktél ruhát.

-Apám ez meseszép -tágult ki a szemem.
-Pontosan és ezért próbálod fel. Pont a te méreted -vigyorgott Zsófi és a kezembe nyomta. Tiltakozás nélkül vonultam be az egyik próbafülkébe. Miközbe átöltöztem elkapott a de ja vu. Nem is olyan régen ugyanitt próbáltam egy ruhát és aznap láttam Zolit azzal a Diával. Gyorsan megráztam a fejem, hogy elűzzem magam elől a képet. Mosolyogva pillantottam a tükörképemre. Tetszettem magamnak, bevallom tetszett az akit a tükörbe láttam. Csináltam pár fotót majd rögtön átküldtem Zolinak. Nem telt el fél perc már csörgött is a mobilom.
-Igen? -emeltem a fülemhez vigyorogva.
-Vedd meg -jelentette ki.
-Már van egy, tudod a zöld -emlékeztettem.
-Elfér még egy -vágta rá.
-Nincs nálam annyi pénz Zoli, szinte mindet elköltöttem és még Mekizni is akarunk na meg könyvet venni -soroltam.
-Értem hát akkor talán legközelebb -mondta csalódottan. -Amúgy merre vagytok? -kérdezte.
-Az Aréna Plázába -válaszoltam.
-Értem. Jó szórakozást -mondta.
-Köszi. Puszi, szeretlek -mosolyodtam el.
-Én is téged -suttogta majd letettük.
-Na Zsófi veled mizu? -léptem ki a fülkéből. -Az anyja -tátottam el a szám. Rajta lila ruha volt. A szoknya része sötétebb a felső része világosabb és tartozott hozzá egy sötét lila rózsa ami deréktájt helyezkedett el.

-Neked is de ja vu-d van? -kérdezte mosolyogva.
-De még mennyire. Jajj Zsófi annyira szép vagy -fogtam meg a kezét.
-Tőled sose leszek szebb -mosolygott vissza rám. Szorosan megöleltük egymást aztán csináltunk jó pár fényképet.
-Viszlát -köszöntünk el amikor vissza öltöztünk utcai ruhába.
-Sziasztok -köszönt el a nő.
-Könyvesbolt vagy Meki? -néztem kérdőn Zsófira.
-Öm Meki -mondta némi gondolkodás után.
-Pompás éhen halok -sóhajtottam fel.

°°°

Sültkrumplit csipegetve nézelődtem majd észrevettem, hogy Zsófi elvigyorodik.
-Na mit írt a szívszerelmed? -érdeklődtem.
-Tetszik neki a ruha -vonta meg a vállát zavartan.
-Hát persze, hogy tetszik neki -jelentettem ki.
-Ó Te jó ég. Emma, Zsófi -hallottuk Stella izgatott hangját. A hang irányába kaptuk a fejünket majd egyszerre pattantunk fel és ölelgettük meg Stellát.
-El vagy veszve -nevettem.
-Ahogy ti is. Meséljetek mi a helyzet veletek -ült le az asztalunkhoz. -Hallom te Martin tanár úrral jársz -nézett Zsófira.
-Nos igen vele -mosolygott Zsófi elpirulva.
-Szerencsés vagy basszus. Nagyon jó pasi -vigyorgott Stella.
-Igen tudom -kuncogott fel Zsófi.
-Te pedig Zolival ha nem tévedek -fordult felém.
-Pontosan -jelentettem ki. -És te? Neked van pasid? -kérdeztem.
-Igen van. A bölcsészkaron ismerkedtünk meg -sütötte le a szemét.
-Szóval Einstein a srác? -kérdezte Zsófi.
-Nem egy Einstein, de nagyon okos és brutál helyes. Sokan azt hiszik az okos fiúkról, hogy szemüvegesek, a fejük tele kráterekkel, de nem. Meglepődnétek, hogy milyen helyesek -magyarázta miközbe becsórta az egyik hamburgeremet amit nem tudtam megenni.
-Szívesen megismerném a barátodat -jegyeztem meg.
-Kint leszünk a Könyfesztiválon majd gyertek el ti is -mosolyodott el.
-Tudtad, hogy Gergő becsajozott? -kérdeztem hirtelen mire Stella félrenyelt.
-Mármint komolyan? -tágult ki a szeme.
-Teljesen komolyan. Francia lány, Constance-nak hívják, nagyon rendes -bólogattam.
-Nocsak hát ezt is megértük -nézett maga elé. -Basszus csajok annyira hiányzik az osztály -sóhajtott fel.
-Igen nekem is -bólintottam az ajkamba harapva.
-Az osztály nekem is, de az iskola annyira nem -jegyezte meg Zsófi mire mindhárman elnevettük magunkat.

°°°

Hát ezt se képzeltem volna magamról. Sose gondoltam volna, hogy tetkót fogok magamra varratni. Ám amikor Stella mondta, hogy ő épp oda tart nekem is megjött a kedvem és Zsófinak is. Persze nem fogok olyan hú, de nagy dolgot kérni. Csak a csípőmre egy Z betűt. Ez csupán egy betű mégis sokat jelent a számomra. Nem mondom azt, hogy nem fájt mert fájt, de aztán megszoktam. Mikor kész lett a tetkóm a srác leragasztotta és mondta, hogy majd cserélgessem.
-Elvigyünk? -néztem Stellára amikor kiléptünk a tetkószalonból.
-Hát ha nem nagy kitérő nektek akkor megköszönném -mosolyodott el.
-Ugyan pattanj be -mosolyogtam rá. Mind beszálltunk a kocsiba, majd én benyomtam a hifit. Egyszerre tökéletes szinkrobban kezdtünk el énekelni.
-Lehetsz király, hiába vagy A mosolyod úgyis az arcodra fagy Királynak lenni, az mámorító De mi tudjuk azt mi az igazi jó -énekeltük teli torokból.
-Szegény fiúk ott legfelül Talpig aranyban, de tök egyedül A hatalom nyűg, csak ostoba lánc Amíg itt lenn folyton szabad a tánc! -énekelte Stella.
-Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár 
Csók ha csattan, láb ha röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren 
Élj,ahogy jól esik az sem baj, ha meg is lesik! 
Tedd azt, ami élvezet,bizsergesd a tested-lelked! -énekeltük egyszerre.
-Uralkodók, ostoba mind! 
Ablakból nézik, hogy mi van itt kint! 
A Naptól is óvják maguk odabenn 
Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem! -énekelte Zsófi. Egy csoport srác utánunk fütyült mire elnevettük magunkat.
-Most én -mutattam magamra. -A szerelem örvény-ez ősrégi törvény 
Ha velem vagy, dobd be magad! 
De a szerelmet hagyd! Az behúz a csőbe. 
Hogy én egy nőbe? Az ki van csukva! 
És durva lenne, ha földre verne 
Egy ostoba érzés, egy orkán, egy szélvész, 
Egy tájfun, egy ciklon, ha támad? 
Én nem vagyok itthon! 
De megőrzöm én a hidegvérem, 
Ha forró a talaj, lelépek szépen 
A gyönyör, a mámor, az nem áll távol 
Az alkatától egy megrögzött kannak, 
Ki mindig annak tenné a szépet, 
Ki bejön, köszön, és már le is lépett 
Hát keress egy kost, és szeress most, 
Mert holnap már lehet hogy véged! -énekeltem rappelve. Dőltünk a nevetéstől és Stelláék-ig együtt énekeltünk.
-Hát csajok egy élmény volt -ölelt meg mindkettőnket Stella.
-Egyetértek. Jó volt látni -mosolyogtam rá.
-Össze kéne majd hoznunk egy hatos randit -vetette fel Zsófi.
-Az szuper lenne. Majd megdumáljuk. Sziasztok -köszönt el vidáman Stella.
-Szia -kiáltottunk utána aztán beindítottam a kocsit és Zsófit is hazafuvaroztam. Segítettem felvinni neki a cuccokat, de ez csak ürügy volt az igazság az, hogy pisilnem kell, de nagyon.
-Szia Martin. Befoglalom a Wc-t -kiáltottam és szinte szaladtam a mosdó felé. 1 perc múlva megkönnyebbülten léptem ki. Bekopogtam a hálóba.
-Gyere -szólt ki Zsófi. Beléptem majd leültem a fotelbe.
-Mi a pálya? -néztem Martinra.
-Nem sok minden. Épp elkerülted Zolit -világosított fel.
-Ohó mit csináltatok ti itt édes kettecskén? -vigyorodtam el mire Zsófi megdobott egy párnával.
-Video játék -válaszolta Martin.
-Megvert -mutattam rá.
-Csak kétszer -fonta össze a kezét maga előtt.
-Ez az én pasim -mosolyodtam el és felálltam. -Én nem is zavarok. Vissza szolgáltatom a leányzót. Mostantól csak a tiéd -nyomtam egy puszit Martin arcára.
-Elmondhatatlanul hálás vagyok érte -szorította szívére a kezét.
-Szia csajszi. Mutasd meg neki a szexi fekete fehérneműt -pusziltam meg Zsófit is.
-Te meg Zolinak a pirosat -borzolta meg a hajam.
-Úgy lesz -biccentettem majd magukra hagytam őket.

Minden kiszedtem a csomagtartóból majd a ház felé indultam. A könyökömmel nyomtam le a kilincset majd a lábammal löktem be az ajtót.
-Helósztok -kiáltottam. Legelőször Paca ért oda hozzám és ugrott rám.
-Paca vissza -szólt rá anya. -Látom bevásároltál -ölelt meg.
-Naná -vigyorogtam.
-Szia Emma -köszönt Tomi. Rámosolyogtam majd a szobám felé vettem az irányt. Belöktem az ajtót majd a szatyrok kiestek a kezemből amikor megpillantottam az ágyamon pihenő ciklámen koktél ruhát.
-Szia baba -ölelt át hátulról Zoli.
-Sz-szia -dadogtam. -Te...ez a ruha...megvetted? -fordultam meg a karjaiba.
-Mint látod -mosolyodott el.
-Nem kellett volna -haraptam az ajkamba.
-De örülsz neki igaz? -húzott közelebb magához.
-Hát persze -bólintottam és megcsókoltam. Zoli keze a csípőmre siklott és közelebb vont magához. -Hé óvatosan -szisszentem fel.
-Óvatosan? Megütötted magad? -kérdezte aggódva.
-Nem dehogy -nyugtattam meg. Zoli gyanakodva figyelt aztán lejjebb húzta a nadrágom.
-Te tetkót varrattál? -kérdezte döbbenten.
-Aham -pirultam el.
-Hol? Ugye valami tiszta helyen? -meredt rám.
-Hát persze. Nyugi Stellával mentünk el -bólintottam.
-Mit varrattál? -kérdezte megnyugodva.
-Nem akarom, hogy azt hidd nyálas vagyok -sütöttem le a szemem.
-Na Emma -sóhajtott fel.
-Egy Z betűt -sandítottam rá.
-Komolyan? -kérdezte halkan aztán elmosolyodva szorosan magához ölelt. -Szeretlek -suttogta és megcsókolt.
-Szeretlek -súgtam a szájába.