-Utálom ezeket a kettős körforgalmakat -morogta mellettem Zoli.
-Jah egy igazi rémálom -értettem vele egyet.
-Nem értem, hogy minek kettő. Nem lenne elég csak egy? -kérdezte miközbe kihajtott a második kijáraton.
-Ne idegeskedj, főleg úgy, hogy vezetsz -tettem a kezem a combjára mire elvigyorodott.
-Nem vagyok ideges -pillantott rám.
-Igen látom -forgattam meg a szemem. -Mi az esti program? -néztem hátra anyuékra.
-Elmegyünk a szállásra, utána ki a városba, megnézzük a Fekete templomot majd megvacsorázunk -vázolta fel Tomi.
-Nem mehetnénk el bulizni? -kérdezte Zoli hirtelen. Mind a hárman rá néztünk.
-Neked van kedved a mai fárasztó nap után még bulizni? -érdeklődtem.
-Ha nincs kedved akkor nem megyünk. Csak a neten láttam egy jó helyet, élő zene, karaoke meg minden -magyarázta miközbe a szeme sarkából rám pillantott.
-Semmi alkohol ugye? -kérdeztem.
-Semmi alkohol -jelentette ki.
-Végül is. Nem tűnik olyan rossznak -tűnődtem.
-Majd meglátjuk -mondta végül anyu.
Sikeresen megtaláltuk a hotelt és ahogy megpillantottam a nevét felnyerítettem.
-Apollónia mint általánosba a matek tanárom -nevettem.
-Jajj ne is emlékeztess arra a nőszemélyre -forgatta meg a szemét anyu. Zoli leparkolt egy üres helyre majd megfogta a kezem.
-Bárcsak ismertelek volna már akkor -puszilta meg a kézfejem.
-Hidd el jobb, hogy nem ismertél -haraptam az ajkamba. -Anya meg ne szólalj -rebbent a tekintetem anyura.
-Nem állt szándékomba -mosolygott rám.
-Miért? Milyen voltál régen? -érdeklődött Zoli.
-Egy nagybetűs Lúzer -néztem ki az ablakon majd, hogy megelőzzem az újabb kérdést kiszálltam a kocsiból.
-Én azt nem hiszem -szállt ki Zoli.
-Figyelj nem ismerted az akkori énem -sóhajtottam fel.
-Emma teljesen mindegy, egyáltalán nem izgat, hogy akkor, hogy néztél ki vagy, hogy hol helyezkedtél el az iskola menőségi ranglétráján, engem csak az érdekelt volna, hogy ismerhetlek -fogta meg a kezem.
-Már ha meg akartál volna ismerni -húztam el a szám.
-Jajj Emma ne csináld már -ölelt magához.
-Tényleg egy lúzer voltam -motyogtam lehunyt szemmel.
-Az én lúzerem lettél volna -puszilta meg a homlokom. Zavartan elmosolyodtam aztán lábujjhegyre álltam és egy csókot nyomtam az ajkára.

°°°

Valamilyen rendezvény van ma. Rengetek árus mindenfele és egy színpad van felállítva a főtéren.
-Vajon ki lép fel? -kérdeztem úgy általánosságba mindenkitől.
-Passz, biztos valami román -vonta meg a vállát Zoli.
-Hiányzik a színpad -sóhajtottam fel.
-Ma színpadra állhatsz -ígérte. -Feltéve ha el vagyunk engedve -tette hozzá és az előttünk sétáló anyáék felé biccentett.
-Ez amúgy egy kicsit furi. 19 éves vagyok már nagykorú -ráncoltam a homlokom.
-Igen? Most már nagykorú vagy? -csipkelődött.
-Ajj már -csóváltam meg a fejem és oldalba böktem.
-Tudod, hogy szeretlek -ölelte át a vállam és szorosan magához vont.
-Igen tudom -néztem fel rá mosolyogva. Zoli lehajolt hozzám és egy csókot nyomott az ajkamra majd megszaporáztuk a lépteinket, hogy beérjük anyáékat. A fekete templomhoz érve egy kisebb zűr alakult ki. A templomba nem lehet bemenni mert orgonakoncert lesz. Ha be akarsz menni akkor vedd meg a jegyet és ülld végig a koncertet. Anyuék hosszas gondolkodás után megvették a jegyeket majd amint az óra elütötte a hatot, a tömeggel együtt megrohamoztuk a bejáratot. Személy szerint én nem nagyon vagyok oda a templomokért és nem dőlt volna össze egy világ bennem ha kint maradunk. Nekem minden templom ugyanolyan. Nem mondom azt, hogy nem hiszek Istenben mert, de hiszek, de nem vagyok az a típus aki minden vasárnap templomba jár. Szerintem nem attól lesz valaki hívő ha templomba jár. Amúgy nem csak Istenben hiszek hanem az angyalokban. Hiszem, hogy van egy őrangyalom aki szerintem bánja, hogy jelentkezett erre a feladatra. A végző évem egy icipicit veszélyesre sikeredett. Összesen háromszor voltam kórházba egy év leforgása alatt. Na meg hiszem, hogy léteznek arkangyalok. Raziel, Gabriel, Uriel, Rafael és a többiek. Leültünk egy padra és vártuk a koncert kezdetét. A falfestményeket nézegettem majd Zoli vállára hajtottam a fejem aki átölelte a vállam.
-Nem fázol? -kérdezte közelebb húzva magához.
-Még nem, de majd szólok ha igen -fúrtam a fejem a nyakába és mélyen magamba szívtam az illatát. Zoli a fejemnek döntötte a fejét, kezével a karomat dörzsölte. Az orgona koncert elkezdődött ami rám nagyon álmosító hatással volt. A szemem lecsukódott, lélegzetvételem egyenletessé vállt.

Ijedt sikításra riadtam fel. A szemem kipattant és a hang forrását keresve körbenéztem. Csakhamar meg is pillantottam egy középkorú hölgyet aki felfelé bámult. Követtem a tekintetét és a szemem óriásira tágult. Egy angyal volt a galérián, egy élő angyal.
-Ilyen nincs -suttogtam. Az angyalnak fekete szárnyai voltak, ám tollak helyett pengék voltak. -Rafi -leheltem döbbenten. Ő mintha csak meghallotta volna, felém kapta a fejét, pillantása az enyémbe mélyedt.
-Gyere velem -kérte. Nem mondta hangosan, hangja nyugodt volt és tisztán csengett.
-Miért? -kérdeztem összezavarodva.
-Penryn -suttogta.
-Bajba esett? Azt hittem vége van -dadogtam.
-Sosincs vége Emma -mondta keserűen.
-De...én...én, hogy tudnék segíteni? -tártam szét a kezem.
-Emma, picim jó reggelt -suttogta Zoli a fülembe.

Kinyitottam a szemem és laposakat pislogva Zolira néztem.
-Olyan furcsát álmodtam -dörzsöltem meg az arcom.
-Mit? -kérdezte miközbe felhúzott és kifelé indultunk.
-Azt, hogy Rafi megjelent és megkért, hogy menjek vele -ráncoltam össze a homlokom.
-Ennyi? -pillantott rám kérdőn.
-Aham utána felébresztettél -biccentettem.
-Értem -bólintott. -Remélem nem mentél volna vele -sandított rám a szeme sarkából.
-Ha ezzel segíthetek neki akkor igen -mondtam némi gondolkodás után.
-Na kösz szépen -horkantott fel és elengedte a kezem.
-Na Zoli ne csináld már -kuncogtam fel és a keze után nyúltam.
-Nem. Hagyj békén -mondta morcosan nézve rám.
-Jajj már Zoli -sóhajtottam fel.
-Elhagynál egy idegen miatt -morogta.
-Ez nem igaz -ellenkeztem.
-Akkor nem mennél el vele? -kérdezte.
-Csak akkor ha te is velem jönnél -mosolyodtam el.
-Most ezt mondod -húzta össze a szemét.
-Na szerizlek -léptem közelebb hozzá. Zoli halvány elmosolyodott majd átkarolta a derekam.
-Szeretlek -puszilta meg az arcom.

°°°

A szórakozóhely neve ahova Zoli elvitt a Rockstad volt. Hangulatos volt annak ellenére is, hogy amikor megérkeztünk egy raszta hajú srác hörögte a Korn egyik dalát. Nekem róla rögtön Ricsi ugrott be a Szent Johanna Gimiből. De ha már itt tartunk akkor Zoli lenne Cortez én meg talán Reni, az olvasás stimmel, Reni viszont nem tud énekelni. Vagy lehet, hogy inkább Zoli, Nagy Márk én pedig Bexi. Talán az jobban passzol hozzánk.
-Mit iszol? -kiabálta túl a zenét Zoli.
-Egy kóla tökéletes lesz, bontatlanul -kiabáltam vissza.
-Vettem -vigyorodott el. Pár percel később, fejenkét egy kóla volt a kezünkben.
-Akarsz énekelni? -kérdezte Zoli.
-Miért is ne? Azért vagyunk itt -vigyorodtam el.
-Mi legyen? -húzott közelebb magához.
-Valami duett. Mondjuk a Listen to you heart? -kérdeztem.
-Az nem duett -rázta meg a fejét.
-De a Glee-be igen -jelentettem ki.
-Hát jó akkor legyen az -egyezett bele és egy puszit nyomott az arcomra. Felírtuk magunkat a listára majd amikor sorra kerültünk, felmentünk a színpadra és bele adtunk apait anyait.

I know there's something in the wake of you smile
I get a notion from the look in your eyes, yeah
You've built a love
But that love falls apart
Your little piece of heaven
Turns too dark

Listen to your heart
When he's calling for you
Listen to your heart
There's nothing else you can do

I don't know where you're going
And I don't know why
But listen to your heart
Before you tell him goodbye

Yeah, yeah, yeah - eah

Sometimes you wonder if this fight is worthwhile
The precious moments are all lost in the tide, yeah

They're swept away
And nothing is what it seems
The feeling of belonging
(Belonging to your dreams)

Listen to your heart
When he's calling for you
Listen to your heart
There's nothing else you can do

I don't know where you're going
And I don't know why
But listen to your heart
Before you tell him goodbye

Oh, oh, oh, oh

And there are voices
That want to be heard
So much to mention
But you can't find the words

A sense of magic the beauty that's been
(Beauty that's been)
When love was wilder
Than the wind

Listen to your heart
When he's calling for you
Listen to your heart
(Listen to your heart)
There's nothing else you can do

I don't know where you're going
And I don't know why
But listen to your heart
(Listen to your heart)
Before, oh
Listen to your heart

Listen to your heart
Take a listen to it
Whoaaa...
I don't know where you're going
And I don't know why
But listen to your heart
Before you tell him goodbye

Ragyogtam a boldogságtól. Végre a színpadon otthon éreztem magamat. Annyira hiányzott, hiányzott a közönség előtt való éneklés. Hiányzott, hogy Zolival énekeljek a közönség előtt. Azt hiszem a mai este felkerül életem legemlékezetesebb napjai közé.