A most következő két perc lesz életem egyik meghatározó pillanata. Talán nem fog tetszeni, talán imádni fogja a közönség. Bármelyik megeshet, de nem fogok csüggedni ha nem sikerül. Annyi lehetőség, annyi dolog amiben jó lehetek. Semmi sem biztos az életben. A jövőben bármi történhet, de most csak a jelen számít. Ez a pillanat. Ahogy itt állok a rengetek ember előtt, a színpadon, gitárral a kezemben és pusztán csak egy reflektor világít meg engem. Tekintetemmel a tömeget kutattam Zolit keresve, az egészből semmit se sejt. Ahogy a pillantásunk találkozott feltöltődtem. Ő adott nekem erőt. Bár fogalma sem volt arról, hogy mit keresek a színpadon a tekintetével bíztatott. Csak őt néztem és az ajkam mosolyra húzódott.
-A következő dal annak a fiúnak szól aki az egész életemet megváltoztatta -szóltam a mikrofonba mire Zoli elmosolyodott. Egy órát gyakoroltam Daniékkal és végül nem vittünk bele sok mindent. Én gitároztam ő pedig zongorán kísért engem. A kettő együtt furcsa volt, de a hangzása mesés. A szívemet adtam a dalba egyes egyedül Zolinak énekeltem. Láttam, hogy Ákos vigyorogva bökdösi az oldalát, de Zoli még csak rá se hederített. Engem nézett rajongással a szemében. Könny csordult végig az arcomon, de nem nyúltam, hogy letöröljem. Nem bántam, hogy látják a könnyeimet, nem szégyeltem az érzéseimet. A dal véget ért aztán hatalmas ováció tört ki.
-Hölgyeim és uraim Magyar Emmát hallották -kiáltotta Dani a mikrofonba és átölelte a vállam. Nevettem, de közbe sírtam. -Nagyon ügyes voltál -dicsért meg mosolyogva.
-Köszönöm -mosolyogtam vissza rá.
-Na menj vár a barátod -taszított meg gyengéden. Lesiettem a színpadról közben fogadtam a csapat többi tagjának a gratulációját aztán már Zoli karjaiba voltam. Nem szólt semmit én se szóltam. Az ajka az ajkamon, a szorosan körém fonódó karja mindent elmondott nekem.

°°°

Az igazat megvallva nem hittem volna, hogy ekkor a sikerem lesz. Bár van egy olyan érzésem, hogy inkább Zoli miatt jöttek oda, de rendesek voltak mert tőlem is kértek autogrammot és közös fotót. Zoli tök felszabadultan és lazán beszélgetett a lányokkal, fiúkkal. Ő már otthon volt ebben én kevésbé.
-Elnézést ön Magyar Emma? -szólított meg ekkor egy 40-es pasi.
-Igen én volnék -bólintottam.
-A nevem Felmayer Richárd a Cool Records menedzsere vagyok, olyan fiatal tehetségeket keresünk mint maga -mutatkozott be.
-Menedzser? Hát én nem hiszem, hogy -haraptam az ajkamba és a tekintetemmel Zoli tekintetét kerestem. Azonnal mellettem termett.
-Jó napot. Simon Zoli vagyok -mutatkozott be miközbe fél kézzel átölelte a derekam.
-Felmayer Richárd -biccentett a menedzser. -Nem kell most döntenie, odaadom a névjegyem -mosolyodott el halványan.
-Öhm köszönöm -vettem el és én is megeresztettem egy halvány mosolyt.
-Nagy tehetség ön, kár lenne nem megmutatni a világnak -nézett a szemembe. -További szép estét -fogott kezet Zolival majd mégegyszer rámmosolygott aztán elnyerte őt a tömeg.
-Na? -nézett le rám Zoli.
-Nem tudom mit tegyek. Olyan sokat küzdöttem, hogy felvegyenek az egyetemre -húztam el a szám. -Nem hagyhatom most ott -néztem az arcára.
-Ez a te döntésed Emma -fogta két keze közé az arcom. -Bárhogy is döntesz én támogatlak -mosolygott rám aztán megcsókolt. Lábujjhegyre álltam és a kezemet Zoli nyaka köré fonva szorosan hozzá tapadtam. Zoli keze bekúszott a pólóm alá mire nevetve a kezére csaptam.
-Rosszkisfiú -suttogtam a szájába.
-Olyan kívánatos voltál a színpadon -suttogta a bőrömbe és egy gyengéd csókot lehelt a nyakamra.
-Hagyjátok abba az enyelgést és húzzunk kajálni -szólt ránk Ákos nevetve.
-Éhes vagyok -ráncoltam a homlokom mire Zoli elnevette magát.
-Akkor együnk -ölelte át a vállam. Bevágtam egy jó nagy hamburgert és két szelet pizzát is, utána pedig egy kürtös kalácsot.
-Nem vagy te terhes? -érdeklődött Zsófi.
-Isten ments -vágtam rá azonnal.
-Mi az, hogy Isten ments? -háborodott fel Zoli.
-Mármint, nem úgy Isten ments -fordultam Zoli felé.
-Na persze -húzta össze a szemét.
-Miért szerinted ha most teherbe esnék nem örülnék neki? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Te mondtad: Isten ments -mutatott rám. Hangosat sóhajtottam és fél kézzel a hajamba túrtam.
-Zoli...na, ne haragudj...-bújtam hozzá.
-Én nem haragszok -vonta meg a vállát.
-Mondd ezt úgy, hogy el is hidjem -motyogtam.

°°°

Nyitott szemmel bámultam a plafont. Zoli mellettem a telefonját nyomkodta, fülében a fülessel. Haragudott rám. Pedig ha komolyan megtudnám, hogy terhes vagyok a világ legboldogabb nőnemű egyede lennék. Nem akarok az egyetem alatt teherbe esni, de ha megtörténne akkor nem vetetném el. Képtelen lennék megtenni, megölni egy apró kis embert aki ugyan akkor még nem ember, csak egy embrió, de attól még a tudat, hogy az egy kisbaba, Zoli és az én kisbabám. Nem soha nem mennék abortuszra! Zolira pillantottam aztán felültem az ágyba majd elmentem Wc-re. Folyamatosan agyaltam, hogy vajon hogyan tudnám Zolit kiengesztelni, de nem jutottam semmire. Sétáltam egyet a parton majd visszamentem a sátrunkba. Zoli ugyanabban a pózban feküdt és még csak rám se pillantott. Haragos arcal húztam be a sátor ajtaját aztán fogtam magam és kibújtam a pólómból. Erre viszont már felfigyelt. Levettem a nadrágot is aztán lehajoltam a hűtőhöz és kivettem egy energia italt.
-Ilyen későn energia ital? -kérdezte rekedten.
-Megkívántam -vontam meg a vállam és leültem az egyik székre.
-Azért vetkőztél le mert megkívántad az energia italt? -érdeklődött.
-Talán -válaszoltam. Zoli felült az ágyba majd a szélére csúszott.
-Akkor nem miattam? -billentette oldalra a fejét.
-Olyannak ismersz mit aki levetkőzik azért, hogy megbocsáss? -húztam össze a szemem.
-Berágtál rám? -kérdezte sóhajtva. Letettem az energia italt majd bemásztam az ágyba és hátat fordítottam neki. -Ems -suttogta Zoli és a derekamra csúsztatta a kezét. A hátamra fordultam és felnéztem rá.
-Te berágtál rám? Most komolyan le kellett vetkőznöm, hogy rám figyelj? -kérdeztem.
-Azt mondtad nem miattam vetkőztél le -kuncogott fel és végigjáratta rajtam a tekintetét.
-Tudod, hogy akarok tőled gyereket -mondtam csendesen.
-Olyan gyorsan rávágtad -húzta el a száját.
-Zoli héé...igen azt mondtam, hogy az egyetem alatt nem akarok teherbe esni, de ha mégis megtörténne madarat lehetne velem fogatni. Zoli komolyan kinézed belőlem, hogy elvetetném? -néztem mélyen a szemébe.
-Dehogy ahoz te túlságosan is jó vagy -suttogta.
-Na látod -bólintottam és lehúzva magamhoz a fejét megcsókoltam.