Iszonyatos fejfájásra ébredtem reggel. Zoli után tapogatóztam, de csak hűlt helyét találtam. Fintorogva ültem fel az ágyban és csoszogtam ki a konyhába.
-Jó reggelt -köszönt Tomi vidáman.
-Jó reggelt -motyogtam és elkezdtem a szekrényben kotorászni gyógyszer után.
-Vera mondta, hogy az éjjel kicsit felöntöttél a garatra. Jól érzed magad? -mosolygott rám kedvesen.
-Túlzás, hogy jól -motyogtam és bevettem a gyógyszert majd ittam rá vizet. -Zoli merre van? -kérdeztem lehuppanva egy másik székre.
-Kint, feldíszíti a kocsit -válaszolta. -Összevesztetek? -fürkészte az arcom.
-Nem vagyis nem tudom. Nem tetszett neki, hogy becsiccsentettem -rágcsáltam a szám szélét.
-Ő egy dekát sem ivott, egész végig csak kólát -nézett a szemembe. Halkan sóhajtottam egyet majd a hajamba túrtam.
-Kimegyek hozzá -álltam fel majd átléptem Pacát aki úgy döntött, hogy lefekszik a konyha ajtóban. Szorosabbra kötöttem a köntöst, bebújtam a papucsomba és kiléptem az ajtón. -Szia -köszöntem halkan Zolinak.
-Heló -köszönt vissza.
-Tök jó lett a kocsi -haraptam az ajkamba.
-Kösz -válaszolta. Közelebb léptem hozzá majd hátulról hozzá bújtam és a fejemet a hátába temettem.
-Ne haragudj rám -motyogtam. Zoli egy helyben állt mikor megszólalt a hangja furcsán rekedt volt.
-Mondd, hogy tévedek és nem egy szál köntösben vagy kint -köszörülte meg a torkát.
-Nem tudom. Nézd meg -vontam meg a vállam mire megfordult és tág pupillákkal lenézett rám.
-Emma...-kezdte mire lehúztam magamhoz a fejét és megcsókoltam. Zoli szorosan átölelt, ajka mohón tapadt az enyémre. -Szeretlek Emma -suttogta a számba.
-Szeretlek -motyogtam.
-Menjünk be -fogta meg a kezem és maga után húzott be a házba.
-Szent a béke? -kérdezte Tomi.
-Rosszban se voltunk -vágta rá Zoli majd maga előtt tolva a szobájába terelt.
-Készülj el mi hamarabb elindulunk -szólt utánunk Tomi.
-Tényleg külön kocsival megyünk -szontyolodtam el.
-Mehetek veletek ha gondolod -suttogta a nyakamba csókolva miközbe kikötötte a köntösöm és levette rólam.
-Neked az apukád mellett a helyed -jelentettem ki.
-Biztos vagy benne? -húzott közelebb magához és végigcsókolta a nyakam majd a kulcscsontom aztán az ajka egyre lejjebb vándorolt.
-Készülnöd kéne -motyogtam.
-Igazad van akkor gyors leszek -nyomott az ágyra. Meglepetten nyekkentem egyet.
-Nem éppen így gondoltam -pirultam el. Zoli halkan felkuncogott és a fülembe harapott, majd a fejem felé feszítette mind a két kezem és lenézett rám.
-Hiányoztál -suttogta és lehajolva hozzám megcsókolt. Lehunytam a szemem és egy sóhaj kiséretében megadtam magam. Nem kell annyira sietni na...

°°°

-Na izgulsz már? -pillantottam anyura.
-Ne csináld már Emma -motyogta.
-Nem lesz semmi gond. Minden tökéletes -nyugtattam meg.
-Úgy gondolod? -sóhajtott fel.
-Nem csak gondolom hanem tudom -jelentettem ki. -Öhm amúgy kérdezhetek valamit? -haraptam az ajkamba.
-Hát persze -bólintott.
-Akartok majd kisbabát? -kérdeztem. -Közöset -pillantottam rá.
-Az én koromba már nem hiszem, hogy lehetne -rázta meg a fejét.
-Már, hogyne lehetne és aki 40 évesen megy férjhez? -horkantottam fel.
-Itt vagytok ti nekem, te meg Zoli -mosolygott rám.
-De mi már nagyok vagyunk és el is költözünk -pillantottam az arcára.
-Üres lesz a ház nélkületek -sütötte le a szemét anyu.
-Hé nehogy azt hidd, hogy nem fogtok látni. Nem szabadultok meg tőlem egy hamar az biztos -jelentettem ki. -De ne beszéljünk ilyenekről -ráztam meg a fejem.
-Szerintem kapcsoljunk zenét -javasolta anyu.
-Rendben, jó ötlet -bólintottam és benyomtam a hifit. -Ez jó lesz? -néztem kérdőn anyura.
-Tökéletes -bólintott.
1 óra múlva már ott is voltunk Vasadon. Kiszálltam a kocsiból és kivettem a hátsó ülésről a ruháinkat, meg a pipere táskát.
-Szerintem hátul menjünk be -szólaltam meg.
-Héé Emma, Vera ide gyertek fel -kiáltotta Zsófi integetve.
-Szia megyünk -integettem vissza. Bementünk a hátsó ajtón, bemutatkoztunk a főnöknek aki rögtön eligazított minket. A második emeletre mentünk ahol már Zsófi izgatottan várt minket.
-Végre -ugrott a nyakamba.
-Vigyázz még összegyűröd -szóltam rá nevetve.
-Upsz -lépett egyet hátra. -Te Zoli nagyon dögös öltönyben -kacsintott rám. Zavartan haraptam az ajkamba.
-Még nem találkoztam vele -motyogtam.
-Tegnap nagyon berágott rád? -húzta el a száját.
-Csak egy kicsit, de ma reggel kibékültünk -mosolyogtam sejtelmesen.
-Ohó -nevette el magát.
-Nem gondolni semmi rosszra -vigyorogtam.
-Eszemben sem volt rosszra gondolni -kuncogott.

°°°

Az idegességtől liftezett a gyomrom. Fel alá járkáltam a szobában.
-Nem nekem kéne fel alá járkálnom? -érdeklődött anyu. Hangosat sóhajtottam és lehuppantam az egyik székre.
-Nem tudom mi van velem, olyan mintha az én esküvöm lenne -motyogtam.
-Majd eljön annak is az ideje -mosolyodott el anyu. Halványan elmosolyodtam majd felálltam és az ablakhoz sétáltam.
-Olyan gyönyörű -suttogtam. -A víz a háttérben -mosolyodtam el. Tekintetemmel Zolit kerestem. Mikor megtaláltam elmosolyodtam és melegség költözött a szívembe. Egy úrral beszélgetett és nagyokat nevettek aztán hirtelen, mintha megérezte volna, hogy figyelem, felnézett rám. A pillantásunk egymásba kapcsolódott majd az ő ajkán széles mosoly terült szét. Ez a mosoly csak nekem szólt. Az ablaknak döntöttem a fejem és vissza mosolyogtam rá mire kacsintott egyet és figyelmét újra az úrnak szentelte.

Ránéztem az előttem lévő rózsával tele szórt útra majd vettem egy mély levegőt és elindultam. Az arcomon széles mosoly virított miközbe a vendégek közt sétáltam. Koszorús lány voltam, de ahogy megpillantottam Zolit Tomi mellett állva, öltönyben, a szívem hevesebben kezdett el verni a mellkasomba. Csak őt néztem és abban a pillanatban gondolkodás nélkül igent mondtam volna neki. Össze akartam kötni az életem Zolival, gyerekeket akartam szülni neki. Zoli az arcomat fürkészte, pillantása lyukat égetett belém. Megálltam oldalt, Zsófi pedig csatlakozott hozzám. Tekintetem anyura vándorolt aki nagyapába karolva közeledett felénk. Gyönyörű volt. Az arca csak úgy ragyogott a boldogságtól. Szélesen mosolyogtam és Zolira néztem aki visszanézett rám.
-Szeretlek -tátogta felém.
-Szeretlek -tátogtam vissza.
Az egész ceremónia alatt egymást néztünk. A fejemben a saját esküvőnket éltem meg. Mikor anyu eldobta a csokrot én kaptam el. Bután vigyorogtam és büszkén mutogattam a csokrot Zsófinak.
-Tudod, hogy ez mit jelent ugye? -ölelt át hátulról Zoli.
-Igen tudom -pirultam el.
-Mi vagyunk a soron következők -fordított maga felé és a szemembe nézett.
-Gondolkodás nélkül igent mondanék neked -mondtam csendesen. Zoli lágyan megsimította az arcom aztán lehajolt és megcsókolt.

°°°

Beálltam az egyik mikrofon mögé majd körbe néztem a teremben.
-Hölgyeim és uraim kérem figyeljenek most ide. Ez a dal amit most fogunk elénekelni az a dal amire az ifjú pár először lassúzott -mosolyogtam.
-Megkérném a párt, hogy táncolják el táncukat -tette hozzá Zoli. Amint anyuék elfoglalták a helyüket belekezdtünk.

There is something that I see
In the way you look at me
There's a smile, there's a truth
In your eyes

But in an unexpected way
On this unexpected day
Could it mean this is where I belong
It is you I have loved all along

It's no more a mystery, it is finally clear to me
You're the home my heart searched for so long
And it is you I have loved all along

There were times I ran to hide
Afraid to show the other side
Alone in the night without you

But I know just who you are
And I know you hold my heart
Finally this is where I belong
And it is you I have loved all along

It's no more a mystery, it is finally clear to me
You're the home my heart searched for so long
It is you I have loved all along

Over and over I'm filled with emotion
Your love rushes through my veins
And I am filled with the sweetest devotion
As I look into your perfect face

It's no more a mystery, it is finally clear to me
You're the home my heart searched for so long
It is you I have loved
It is you I have loved
It is you I have loved all along

Mire a végére értünk a szemem tele volt könnyekkel. Olyan szép volt a tánc. Hangos tapsvihar tört ki.
-Sok boldogságot -mosolyogtam anyuékra. Zoli a derekam köré fonta a kezét és közelebb húzott magához. A mellkasának döntöttem a fejem és magamba szívtam az illatát.
-Most pedig fogadják nagy szeretettel a következő dalokat -mondta Zoli. Egy órán át zenéltünk aztán leváltott minket Tomi egyik haverja és annak a zenekara. Jöttek a szokásos mulatós zenék. Az este fergetegesre sikeredett. Büszkeséggel töltött el a tudat, hogy az én kezem is benne van ebben. Anyuék holnap reggel fognak elindulni a nászutukra Görögországba. Ezt kapták tőlem meg Zolitól nászajándékba. Eredetileg nem terveztek menni sehova ami borzasztó. Hiába második házasság nekik megérdemlik a mézes heteket. Remélem hamarosan bejelentik, hogy lesz egy kisöcsöm vagy kishugom!