Natsu rám nézett és abban a pillanatban a tekintete megenyhült. Ajka halvány, megkönnyebbült mosolyra húzódott, amikkor felfedezte, jól vagyok, majd ismét Angelre nézett. Szeme haragosan villant felé, arcvonásai keménnyé és elutasítóvá váltak. Fenyegetően lassan lépett a lány elé, aki ijedten pislogott rá párat, de aztán elmosolyodott. Ravasz tekintettel pillantott előbb Natsura, majd rám és halkan kuncogni kezdett.

- Na, végre betoppan a díszvendég is. - utalt ezzel az előtte álló rózsaszín hajú fiúra, aki most meglepetten nézett vissza rá, Angel pedig folytatta - Szükségem van rád, Szalamandra, de téged nehéz lett volna elrabolni, így Gemini a te alakodat felvéve, Lucyt hozta nekem ide. Kiszámítható vagy, Dragneel.

Natsu arca újra idegesen rándult, majd amikor Angel a kulcsaiért nyúlt, azonnal kapcsolt és megelőzve a lányt, hatalmasat ütött annak bal arcára.

- Karyuu no tekken! - kiáltotta, mire Angel kábultan esett a földre, Natsu pedig elém guggol és a hátam mögé nyúlt. Kioldotta a bilincseimet.  - Jól vagy? - kérdezte aggódva, majd amint meglátta kisírt szemeimet, azonnal állam alá nyúlt és mélyen a szemembe nézett - Mi történt, Lucy? 

- Natsu, te ölted meg az apámat? - kérdeztem kertelés nélkül. A fiú szemei kikerekedtek meglepettségében és csak dadogni tudott.

- Én nem...vagyis...szóval az nem úgy...- makogta bizonytalanul, de nekem már elegem volt ebből. Válaszokat akartam, méghozzá azonnal. Türelmem utolsó cseppjét is elveszítettem és a kelleténél kicsit indulatosabban kérleltem Natsut újra.

- Natsu, elég ebből! Mondd el az igazat kérlek! - néztem rá könnyes tekintettel, mire ő szomorúan bólintott.

- Igen... - vallotta be, miközben nem nézett a szemembe.

- De hiszen azt mondtad, hogy egy szörnyeteg volt...Hazudtál nekem? -  csordultak újra ki a könnyeim, melyek arcomon végig folyva, kövér cseppet képeztek államon, aztán a földre hulltak. 

- Én voltam az a szörnyeteg. - magyarázta halkan - De nem úgy történt, ahogyan hiszed... - kezdett volna magyarázatba, de én agresszíven a szavába vágtam.

- Akkor hogyan, Natsu?! Magyarázd már el nekem! - kiáltottam rá, ő pedig csalódottan kezdett bele a magyarázatba.

- Angel az erdőbe csalta az apádat, mivel az ő birtokában volt a 13. kulcs. Egy nagyon értékes csillagszellem, amire a Black swordnak nagy szüksége van. - mondta, miközben óvatosan felém nyúlt, hogy végig simítson az arcomon, de én nem akartam, hogy hozzám érjen. Még nem. Ezért oldalra húztam a fejemet, így Natsu csak bánatosan leengedte a kezét és mesélt tovább - Jude neked akarta adni, így elhozta magával, de...de nem tudta, hogy valójában nem te hívtad őt ide. Angel az erdőbe csalta,én pedig éppen ott voltam. Macaoval azt hittük, hogy Rother fog eljönni Judeért, de tévedtünk. Angel volt az, aki meg akarta ölni őt. Közbeléptem, de sajnos későn értem oda. - sütötte le a szemét és egyre halkabban folytatta - Neki már késő volt. Le akartam állítani, de meggondolatlan voltam és amikor a karyuu no houkou-val próbálkoztam, Angel Jude mögé bújt és...őt...őt találtam el... - csuklott el a hangja, én pedig szipogva néztem fel rám. "Szóval mégis ő ölte meg az apámat?" - gondoltam remegve, de Natsu még nem fejezte be - Nagyon sajnálom, Lucy. Én tényleg nem így akartam, az apád akkor már amúgy is hal...haldoklott - ejtette ki halkan, miközben szemei már könnytől csillogtak. Úgy éreztem, sosem bocsájtom ezt meg neki, hiszen elvette tőlem az apámat. Még mindig annyi kérdés maradt megválaszolatlanul, mint például a 13. kulcs holléte, az, hogy Angel mit akar Natsutól és hogy hogyan került egyáltalán a kulcs apámhoz, most mégsem tudtam ezekre gondolni. A sírás egész testemet rázta, fejem hasogatni kezdett és úgy éreztem, menten összesek. Abban a pillanatban mérhetetlenül haragudtam Natsura, de emellett teljes szívemből szerettem is. Érzéseim úgy összekuszálódtak, mint még talán sosem ezelőtt. Éppen válaszolni akartam neki, amikor hirtelen észrevettem valamit. Angel, Natsu háta mögött, feltápászkodott és előhalászta az előbbi kést. Kiáltani akartam, de szám kiszáradt, hangom berekedt és egy árva szó sem jött ki a torkomon. Natsu értetlenül pislogott rám és semmit sem vett észre az egészből. Legalábbi addig nem, amíg Angel ördögi tekintettel a hátába nem szúrta a kést. A penge átszúródott bordái között és egyenesen a tüdejébe fúródott. Mellette vér serkent ki, mely egyre terjedő vörös foltot hagyott Natsu felsőjén. A fiú némán tátogott néhányat, majd lehunyta a szemeit és eldőlt a földön.

- Neeee! - jött végre meg a hangom és kiáltottam a lányra, aki ezzel mit sem törődve közelített felém a késsel. Amikor már közvetlen előttem volt és éppen lesújtani készült, az előbb betört ajtón Gray és Erza léptek be. A fiú szemei azonnal megakadtak Natsu földön fekvő testén, mire oldalba bökte Titániát, aki szikrákat szóró szemekkel toppant Angel mellé és elkiáltotta magát.

-Mit tettél vele?!- kérdezte indulatosan, majd a választ meg sem várva folytatta- Lecserélés! - Erza most nem törődött a páncéllal, csupán egy kardot hívott a kezébe, mellyel egyetlen pillanat alatt kiütötte a csillagmágust, majd ő is Natsu mellé sietett. Én is követtem a példáját és letérdeltem a fiú mellé. Fejét felemelve az ölembe ültettem, majd arcát kezdtem el cirógatni. Az előbb ő is ugyanezt tette volna velem, de én ridegen elutasítottam. "Hogy tehetted ezt Lucy?" - átkoztam el magamat gondolatban és a mai nap folyamán már sokadszor sírni kezdtem.Gray fölém állt és vállamra tette a kezét. Szomorúan nézett le az ölemben fekvő barátjára, majd halkan megszólalt.

- Meghalt, Lucy... - mondta elcsukló hangon, de én nem hittem el. Még annyi kérdésemre nem adott magyarázatot, annyi kétségemet kellett volna eloszlatnia, most mégis minden válaszról lemondtam volna, csakhogy visszakaphassam.

- Nem, ez nem igaz! - kiáltottam a jégmágusra, aki csak csendesen sóhajtott egyet és megszorította a vállamat. -Nem, nem halt meg! Natsu még él! Ti mind csak hazudtok! - ordítoztam, miközben zokogva visszafektettem szerelmemet a földre és mellkasára hajtottam a fejemet. Hangosan tiltakozó elmém minden külső zajt elnyomott és csak saját zokogásomat hallottam, ahogyan tiszta szívemmel kértem az Urat, ne vegye el tőlem Natsut, akit olyan erővel szorítottam magamhoz, hogy ujjaim belefehéredtek.

Itt az új rész, amire egy voteoval vagy kommenttel jelezhetitek a véleményeteket. A következő rész holnap érkezik, addig is sziasztok!