Natsu behunyt szemmel közelített felém, ajkai enyhén megnyíltak és szinte hallottam szíve vad zakatolását. Nem hibáztattam őt, hiszen az én szívem is a torkomban dobogott. Ahogyan még közelebb hajolt, s már csak milliméterek választottak el engem a boldogságtól, megcsapott a Natsuból áradó férfias tusfürdő és lacrima illata. Már szinte ajkamon éreztem az övét, de ekkor a következő pillanatban, akár derült égből villámcsapás, hasította ketté a szoba meghitt csendjét egy álmatag sóhajtás és mellé egy kómás hangocska. Happy volt az, aki éppen most riadt fel legszebb álmából.

- Mit csináltok és hol van már a halam? - kérdezte, miközben szemét dörzsölgette és egyik füle oldalra konyult.

Natsuval úgy rebbentünk szét, mint a csínytevésen kapott rossz gyerekek, miközben megnyugodva állapítottuk meg, hogy Happy az egészből semmit sem vett észre. Elvörösödve néztünk egymásra és kerültük egymás tekintetét. Egyikünk sem tudta, mit mondhatna a másiknak. Kettőnk közül Natsu reagált hamarabb és kezébe fogta a még mindig álmos exceedet, majd az ajtóhoz sétált.

- Nekünk már mennünk kéne. - vakargatta feje búbját és kinyitotta az ajtót. Mielőtt azonban kilépett volna rajta, még visszafordult és mosolyt erőltetve az arcára, kedvesen megszólalt - Jó éjt, Lucy! - mondta, azzal el is ment. Fáradtan hanyatlottam vissza az ágyra és még mindig vörös fejjel gondoltam vissza az előző pillanatokra. Natsu kipirult arcára, lehunyt szemeire, hosszú pilláira. A majdnem csók előtti pár másodpercet is lepörgettem magam előtt, újra és újra. Valami nem hagyott nyugodni. Mielőtt még teljesen átadtam volna magamat az érzéseimnek, a Natsu testéből áradó meleg felszínre hozott pár emléket, melyek most is kísértettek. "Miért érzem minden hasonló szituációban ugyanazt a boldogságot, aggodalmat és félelmet?". Tudtam jól, hogy ezek nem csak szimplán feltörő érzések, hanem emlékek. Ráadásul nem is olyan távoli emlékek. Nagyot sóhajtva hunytam le a szememet és takaróztam be nyakig, majd az oldalamra fordultam és lassan elnyomott az álom.

Az égbolt talán még sohasem volt ilyen tiszta felettem. Egy sűrű erdőben voltam és egy férfi hangját hallottam, aki a nevemen szólított és kétségbeesetten kiáltott utánam. A távolból léptek zajai csapták meg a fülemet, melyek egyre közeledtek hozzám. A bokorból ekkor elő ugrott egy fiú, akinek az arca túl homályos volt ahhoz, hogy felismerjem, majd egyenesen rám vetette magát és letarolt a földre. A fiú jobb vállán valamilyen tetoválás volt, a sálja pedig szintén ismerős volt, de nem tudom, hogy honnét. Hallottam még egy fájdalmas kiáltást és egy vérfagyasztó üvöltést is, majd a szívem nagyot dobbant. Testem megfeszült és én bénító félelmet éreztem. Akkor, abban a pillanatban úgy rettegtem, ahogyan talán még sohasem azelőtt. A fiú, aki az előbb rám ugrott, még mindig rajtam feküdt és kezével tapasztotta be a számat, aztán hirtelen éles fájdalom nyílalt a fejembe és minden elsötétült.

Zihálva, verejtékben úszva ébredtem fel az éjszaka közepén. Remegő kézzel simítottam végig a homlokomon, majd megnyugodva állapítottam meg, hogy az egész csak álom volt. De valahogyan mégis olyan valóságosnak és ismerősnek éreztem. Lassan felkeltem és a fürdőbe indultam egy gyors zuhanyért. Miután végeztem, újra a takaró alá bújtam és megpróbáltam visszaaludni, de fejemben folyton az álmom kattogott. Nem hinném, hogy ez egy szimpla álom lett volna. "Na de akkor mi lehetett?" - tettem fel magamnak egy kérdést, mely nem hagyott nyugodni. Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha már egyszer átéltem volna ezt. Az órára pillantottam és ijedten vettem tudomásul, hogy már hajnali 4 is elmúlt. Gyorsan a fal felé fordultam és lehunytam a szememet, majd lassan elaludtam.

Mára ennyi lett volna, nem adom könnyen a NaLu csókot. Ha tetszett kommentelj és tegyél rá egy voteot. Hamarosan hozom a folytatást, addig is itt van pár Happy-s kép. Happy személy szerint a kedvenc exceedem, olyan aranyos, ahogyan minden harc alatt próbál segíteni, nem sok sikerrel. A következő rész holnap, addig is sziasztok.