Kikerekedett szemekkel, a meghatottság könnyeivel küzdve léptem egy lépést előre és álltam meg a küszöbön. Éreztem, hogy Natsu hátulról átkarol és én boldogan dőltem a mellkasának, miközben a könnyektől homályosan láttam csak az előttem gyülekező tömeget. Legelöl középen Neel álldogált, kezében egy hozzá képest hatalmas epertortával, melyről azonnal tudtam, Erza sütötte. Az édesség tetején gyöngy betűkkel a "Boldog szülinapot" felirat díszelgett és elég volt ránéznem a tökéletes kézírásra hogy tudjam, a felirat nem vörös hajú barátnőmtől származik. Azt sokkal inkább Mira vagy Wendy írhatta oda. Ott állt előttem szinte az egész céh, élen Juviával, Grayel, Erzával, Mirával, Kannával na és persze a mesterrel. Mindenki, aki fontos volt nekem eljött és most hamisan ugyan, de együtt énekelték a Happy Birthday To You című dalt, csak nekem. Natsu is lassan közéjük állt és amikor vége lett az éneknek, kisfiával együtt átnyújtotta nekem a torát.

- Boldog szülinapot, mami! - kiáltotta Neel én pedig még mindig könnyeimmel küszködve öleltem magamhoz a fiamat. Ezután mindenki gratulált nekem, majd felvágtuk a tortát. Gazille előadott egy születésnapi rock "slágert", melyet ő maga írt külön erre az alkalomra, Levi pedig egyik féltve őrzött könyvét ajándékozta nekem. Mindenkitől kaptam valami apróságot, a legjobban mégis Wendy kézzel készített fényképalbuma tetszett, melyben csak az első néhány oldalon láttam képeket, amik egytől egyig rólam és Natsuról készültek. A lila hajú lány elmondása szerint a többi lapot nekünk kell megtöltenünk új emlékekkel, ráadásul az albumban oldlak voltak kihagyva nem csak fényképek, de szövegek számára is, ahová majd leírhatom életünk legboldogabb pillanatait.A buli csodálatos volt, nagyon jól szórakoztunk és amikor már azt hittem, nem érhet több meglepetés, Natsu lépett mellém és kézen fogva arrébb húzott.

- Gyere csak egy kicsit - súgta a fülembe én pedig engedelmesen követtem férjemet egészen a céh legeldugottabb sarkáig. Rajtunk kívül senki sem volt ott éppen, így Natsu teljesen őszintén beszélhetett érzéseiről. Róla mindenki tudta, nem szívesen mutatja ki lelke legeldugottabb vágyait és érzelmeit, de most, hogy egyedül voltunk, ezt nyugodtan megtehette, hiszen előttem nem volt mit szégyenlenije. Én már láttam őt felszabadultan nevetni, keservesen sírni és a félelemtől remegni is. Miután körbenézett és ellenőrizte, hogy senki sem hall minket, apró torokköszörülés után végre megszólalt.

- Lucy, én szeretlek téged és nagyon sajnálom a reggelit... - kezdett bele gyámoltalanul, miközben megfogta a kezemet és hüvelykujjával simogatni kezdte azt. Lassú, körkörös mozdulatokkal cirógatta a kézfejemen lévő céhjelet, majd folytatta mondandóját. - Lehet, hogy néha idegesítő vagyok, akár egy csintalan kisgyerek és még Neel is érettebb nálam olykor... - mutatott rá saját hibáira, amit nem bírtam ki kuncogás nélkül. Huncut mosollyal az ajkamon szakítottam őt félbe és finoman megpusziltam az arcát.

- Olykor? Hiszen rosszabb vagy mint az 5 éves kisfiad, Natsu! - nevettem boldogan, mire ő is elmosolyodott, de aztán ismét komolyan folytatta.

- Igen, az lehet...de most nem...nem felejtettem el az évfordulónkat... - jelentette ki bizonytalanul, majd még mielőtt bármit is mondhattam volna, heves hadonászás közepette mentegetőzni kezdett - Tudom, hogy csak jövő héten lesz, de gondoltam, mivel ma van a szülinapod, odaadhatnám az... - akadt el a szava, mivel most is félbeszakítottam szegényt, ezúttal viszont sokkal finomabban és szerelmesebben. Ajkam hálásan csapott le az övére és behunyt szemmel csókoltam meg férjemet olyan hosszan, amennyire csak tudtam. Amikor levegő hiányában megszakítottam a csókot, boldogan simultam Natsu karjaiba és öleltem magamhoz szorosan, a fiú pedig csak dadogott.

- I-izé...még oda sem adtam az ajándékodat... - mondta zavartan, mire én csak újabb puszit nyomtam a szájára és meghatott csillogással a szememben válaszoltam neki.

- Tudom, de...de most először emlékeztél rá... - mosolyodtam el halványan és már meg sem próbáltam visszatartani könnyeimet - Köszönöm...nagyon köszönöm Natsu Dragneel! - hálálkodtam könnyes szemekkel, mire férjem az állam alá nyúlt és csintalan mosollyal az arcán, nevetve szólalt meg.

- Azért odaadhatom, amit vettem? - kérdezte még mindig mosolyogva én pedig aprót bólintottam válaszul. Natsu hátra nyúlt és farzsebéből és kis dobozkát húzott elő, amit felém nyújtott, majd amikor elvettem tőle, izgatottan figyelte minden rezdülésemet. Jól tudtam, arra vár, tetszik-e az ajándék és mielőtt kinyitottam volna a dobozt eldöntöttem, ha nem is lesz valami jó, akkor is eljátszom az örömöt, hiszen magával a gesztussal is a világ legboldogabb emberévé tett most a férjem. 6 éve voltunk együtt és 5 éve házasodtunk össze, de eddig még sosem tartott észben egyetlen fontos dátumot sem. Sokszor még a szülinapom is kiment a fejéből, erre most egyszerre két  időpontot is észben tartott. "Büszke vagyok rád, Natsu"- veregettem őt hátba képzeletben, majd kinyitottam az ajándékomat. Amint megpillantottam a benne lévő kis tárgyat már tudtam, nem kell itt semmiféle érzelmet megjátszanom. A dobozban egy gyönyörű gyémántgyűrű feküdt, a belsejében pedig egy belegravírozott felirat díszelgett: "Örökké" . Amikor felnéztem a dobozból, hogy megköszönjem férjemnek a csodálatos ajándékot, őt már a földön találtam. Előttem féltérdre ereszkedve nézett rám hatalmas, ragyogó szemekkel, majd megfogta a kezemet és rekedtes hangon megszólalt.

- Lucy, maradsz továbbra is az én gyönyörű feleségem? - kérdezte reménykedve, mire én könnyes tekintettel húztam fel a földről és szorítottam magamhoz.

- Persze, te bolond... - sírtam a vállába a szavakat biközben öleltem, majd eltávolodva tőle megszólaltam. - Ha már ilyen hamar odaadtad az ajándékomat, én is odaadom az enyémet. - jelentettem ki és férjem értetlen tekintetét látva elmosolyodtam.

- Itt van az évfordulós ajándékom? De hiszen az csak a jövő héten lesz? - képedt el és kíváncsian nézett végig rajtam - Hol van? Hol van? - vállt hirtelen izgatottá, mire én halkan felkacagtam.

- Az évfordulónk estéjén akartam odaadni, de mivel te előre hoztad, hát üsse kő... - mondtam és hasamra tettem két kezemet. Védelmezőn szorítottam magamhoz pocakomat, miközben férjem reakcióit figyeltem. Natsu arca először értetlenséget, majd kétkedést, végül pedig Földön túli boldogságot sugárzott. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, pont erre számítottam.

- Hogy te... babánk lesz? - kérdezte ujjongva, majd hirtelen magához rántott és könnyes tekintettel elkiáltotta magát -  Ez a legjobb ajándék! Mondjuk el mindenkinek! - zengett vidáman a hangja én pedig mosolyogva ingattam a fejemet.

Itt is van a következő bónusz rész, remélem tetszett. Nem tudom, hogy mennyi lesz, de még egy biztosan. Addig is sziasztok!